Névnapok: Dénes, Dienes, Denton, Júlia, Julilla, Julitta, Valter, Walter, Zselyke, Zsüliett
Események:
1341 – Francesco Petrarcát, miután vizsgát tett Anjou Róbert nápolyi király előtt, a Capitoliumon költővé koronázták.
1781 – Wolfgang Amadeus Mozart 27. (G-dúr, K. 379) hegedűszonátájának bemutatója Bécsben.
1820 – az égei-tengeri Milos szigetén megtalálják az ókor egyik leghíresebb szobát, a méloszi Aphroditét, azaz a milói Vénuszt.
1869 – megnyílik az Amerikai Természettudományi Múzeum (American Museum of Natural History) New Yorkban.
1876 – Amilcare Ponchielli Gioconda című négyfelvonás operájának ősbemutatója Milánóban.
1931 – bemutatják Dmitrij Sosztakovics Csavar című balettjét Leningrádban (Szentpétervár).
1935 – Bartók Béla 5. vonósnégyesének premierje Washingtonban, a Kolisch Quartet előadásában.
1990 – Nemzetközi Roma Nap.
2021 – egyiptomi régészek bejelentik egy Luxor közelében lévő elveszett, 3000 éves város, Aton felfedezését.
Ezen a napon ünnepeljük François Villon (François de Montcorbier, 1431 vagy 1432 – eltűnt 1463-ban), a középkor végének, a reneszánsz virágkorának világszerte legismertebb, legnépszerűbb és legszubjektívebb francia költőjét. Az első Villon-kötetet 1489-ben adták ki nyomtatásban, melyet számos más kiadás követett. A lírai költészet formai elemeit felhasználó, de témaválasztásában inkább a dolgok fonákját bemutató balladái és zsargonban írt versei hűen tükrözik magát a kort, a művelt költő hányatott, bűnös életét, mély vallásosságát. A későbbi romantikus szerzők benne látták az „elátkozott költők” előfutárát. Számos nyelvre lefordították, s mivel gondolatai egyetemesek, képesek átlépni az idők és kultúrák közötti korlátokat, ezzel szerzett nemzetközi elismertséget.
Meghalt Gaetano Donizetti (1787–1848) olasz zeneszerző.
Rossini és Bellini mellett az olasz bel canto korszak legnagyobb, legtermékenyebb operakomponistája volt. Nem tartozott korának legeredetibb komponistái közé, ennek bizonyítéka az is, hogy egyéni zenei stílusa kortársaiénál jóval később alakult ki, de kiválóan tudott alkalmazkodni az operaházak egyre gyorsabban változó igényeihez és ezzel párhuzamosan a közönség ízlésének változásához is. A Donizetti-operák őrülési jeleneteit különösen csodált a közönség, szerették hallani, hogyan vergődnek hősnői a trillák, arpeggiók, skálamenetek, hangugrások és magas hangok tömegében, a hatást közbeiktatott kadenciákkal tetőzve. Zenetörténeti jelentősége elsősorban az, hogy utoljára lehelt életet a nápolyi iskola erősen hanyatló stílusába (Szerelmi bájital, Boleyn Anna, Lammermoori Lucia). ––> Bécsi bájital – Donizetti vígoperája
Meghalt gróf Széchenyi István (1791–1860) politikus, valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, író, polihisztor, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere, „a legnagyobb magyar”.
Kezdeményezésére nyílt meg 1837-ben Pest-Buda első magyar nyelvű színháza, mely 1840-től a Nemzeti Színház nevet viselte. Felvette programjába a katonai és a képzőművészeti akadémián kívül egy magyar tudományos akadémia felállítását. „Én szavazattal nem bírok, én nem vagyok országnagy, de földbirtokos. Ha egy intézet álland fel a magyar nyelv kifejlesztésére, mely polgártársaim nevelését is elősegíti, ugy felajánlom egy évi egész jövedelmemet, mely 60.000 forintból áll, s az a felállítandó magyar tudós társaság alapjához csatoltassék.” (Lovakrul, Hitel, A magyar játékszinrül). ––> Szereti ön Széchenyit?
Meghalt Pablo Picasso (1881–1973) spanyol képzőművész, író, a párizsi iskola kiemelkedő képviselője, a 20. századi avantgárd egyik legjelentősebb festője.
1901-ben megnyitotta első önálló kiállítását. 1906-ban primitivista képeket alkotott. 1906–1907-ben készítette el máig talán legismertebb képeit. Később neoklasszicista műveket készített, és figyelemmel kísérte a szürrealizmus kifejlődését. Élete utolsó nagy kiállítását 1970-ben, Avignonban rendezte. Hatalmas mennyiségű kegyetlen anyagot vonultatott fel, ami elidegenítő hatással volt a kritikusokra. 1968-ban hét hónap alatt készített, 347 darabból álló metszetsorozatát kedvezőbb visszhang fogadta, nyers tartalmuk ellenére. Képeinek leplezetlen erotikája egyeseket vonzott, másokat taszított, de már túl volt azon, hogy bárki véleménye is érdekelte volna (Avignoni kisasszonyok, Guernica, Békegalamb).
Meghalt Rónay György (Morócz György József, 1913–1978) József Attila- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész.
A Nyugat „harmadik nemzedék”-ének jellegzetes témái szólalnak meg első verseiben, melyek elsősorban világirodalmi kultúrájukkal keltettek figyelmet. Elsősorban Babits Mihály költészete ösztönözte, de hatottak rá az ún. neokatolikus irodalom legnagyobb alakjai is. Verseiben a világ szépségeire rácsodálkozó, azokért felelősséget érző ember hangja vált a legerősebbé, regényeiben pedig az önvizsgálat eleme uralkodóvá. Mint esszéíró, elsősorban a Nyugat íróiról rajzolt portrékat mint kritikus (Keresztút, A város és a délibáb, A nagy nemzedék. A Nyugat első nemzedéke).
Ezen a napon született:
Giuseppe Tartini (1692-1770)
itáliai barokk zeneszerző, hegedűművész és legendás hegedűtanár. Titokban eljegyzett egy zenetanárnőt, akit később szülei tiltakozása ellenére feleségül is vett. Nagybátyja, Padova püspökének sikerült elérnie, hogy Tartini bevonuljon az assisi kolostorba, ott tanult meg hegedülni az egyik paptól. Hegedűjátékával 24 éves korában lépett a nyilvánosság elé első ízben, Velencében. A hagyomány szerint több mint 200 hegedűversenyt írt, de csak 135 maradt az utókorra és csak 18 jelent meg nyomtatásban szerzőjük életében. Korai műveire jellemző a nagy fokú virtuozitás, a technikai nehézségek halmozása, a gazdag díszítettség. Kései versenyműveinek kompozíciója már közelebb áll a klasszicista stílushoz, mint a barokkhoz.
Laborfalvi Róza (Jókainé, Laborfalvi Benke Judit, 1817–1886)
színésznő. Jókai Mór felesége, a realista magyar színjátszás úttörője, aki kiemelkedő drámai színésznőként beírta magát a magyar színház történetébe. 1833-ban lépett színpadra a budai Várszínházban. Visszavonulásáig, 1859-ig szinte egyeduralkodó volt, akadt olyan pályatársnője, aki azért ment külföldre, mert nem érvényesülhetett mellette.
Au Alajos (1837-1879)
zeneszerző. 1850-ben a pest-budai Hangászegyleti Zenede növendéke lett. Ezt követően a Vakok Intézetében tanított, majd az ugyanott alakult zenekarban közreműködött. 1862-ben már önálló zenekart alakított. 1874-ben Budapestre költözött és zenetanárként működött.
Benka Gyula (1838-1923)
tanár, pedagógiai író, újságíró. Szellemi szükségletnek tartotta, hogy az ének-zenét minden iskolatípusban tanítsák. Lelkes támogatója volt a hangszeres zenetanításnak is. Zongorán és orgonán maga is kitűnően játszott. 1862-ben megszervezte a Szarvasi Dalárdát néhány lelkes gimnáziumi tanár és tanító közreműködésével, illetve a „jobb hangú iparosok” részvételével. A dalárdának 24 éven át volt vezetője.
Supka Géza (1883-1956)
politikus, újságíró, régész, művészettörténész, az MTA levelező tagja, az Ünnepi Könyvhét kezdeményezője. Régészeti és művészettörténeti tanulmányait a grazi egyetemen végezte. Kolozsvárt doktorált. 1904-től a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában dolgozott. 1926-ban megalapította és 1938-ig szerkesztette a Literatura című irodalmi és kritikai folyóiratot. 1929. május 12-én az ő kezdeményezésére tartották meg az első Ünnepi könyvhetet. Egyik kezdeményezője volt az Írók Gazdasági Egyesülete megalakításának és az „íróhetek” megszervezésének. 1945-1949-ig a Világ főszerkesztője, az 1980-as évek közepétől több könyvéből válogatást adtak ki (A százéves Régiségtár, A béke és a háború csodái, Egy elforgácsolt tudós-élet).
Mary Pickford (Gladys Marie Smith, 1892-1979)
kanadai születésű Oscar-díjas amerikai filmszínésznő, az United Artists egyik alapítója. Tizenkét éves korában játszott először a Broadway színpadán. A film számára 1908-ban fedezte fel D. W. Griffith. Körülbelül 150 Biograph-filmben játszott. Az aranyszőke, loknis, ártatlan leányka típusban felismerték a tehetséget és a lehetőséget. „Kicsi Mary” volt az első filmsztár, aki piaci értéke szerint fizettette meg magát (Hamupipőke, A nem várt vendég, Coquette).
Fehér Lili (1899-1948)
színésznő, író. Színésznőként Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett. A korabeli színházi életben, mint legcsúnyább színésznőt tartották számon. Pályáját az Andrássy úti Színházban és az Akácfa utcai Új Színpadon kezdte. 1934-ben a Magyar Színház, 1935-ben a Bethlen-téri Színház szerződtette. 1937-től a Royal Színházban lépett fel. 1941-től csak az OMIKE Művészakció színpadán szerepelhetett. Leginkább vígjátékokban és karakterszerepekben tűnt fel.
Szabó Samu (1903–1966)
Kossuth-díjas színész. Először szülővárosában lépett színpadra 1919-ben, a népkerti Nyári Színkörben. 1925-től 1927-ig a szegedi, majd más vidéki színházakban is szerepelt. 1943–44-ben Debrecenben játszott, 1945-től rendezett. Ugyanitt számos darabját mutatták be. 1949-től haláláig volt a Pécsi Nemzeti Színház tagja.
Barta Éva (1916–1994)
ötvös, keramikus. 1933-ban az Iparművészeti Iskola, 1934 és 1938 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. A főiskola után Párizsba ment, ahol kerámiával foglalkozott, majd 1939-ben Budapesten hozta létre saját műhelyét, ahol többnyire ékszereket készített. Műveihez zománcot, féldrágakövet, nemesfémeket használt, alkotásait amorf, természeti formák uralják.
Fónagy Iván (1920-2005)
nyelvész, az MTA tagja. A nyelvelmélet, a hangtan, a stílus, a költői nyelv és a mélylélektan úttörő kutatója, a nyelvtudományok doktora. 1967-től 1970-ig a Sorbonne vendégtanára. 1971-ben végleg választott második hazájában, Párizsban telepszik le, nyugdíjba vonulásáig a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ kutatóprofesszora (A mágia és a titkos tudományok története, A magyar beszéd dallama, A költői nyelvről).
Mészáros András (1922-2007)
Munkácsy-díjas karikaturista, grafikus, könyvillusztrátor, érdemes művész. A Népszava munkatársa volt 1949-55 között, 1957–92-ig a Népszabadság karikaturistája volt, ahol 1960-1990 között Heti rajzos kommentárunk címmel volt állandó rovata, és heti egy alkalommal, ugyanitt a Levelesné című rovata. Több mint tízezer rajza jelent meg, hazai és külföldi lapokban, könyvekben illetve karikatúra-albumban. A Ludas Matyi is rendszeresen közölte karikatúráit.
Gáborjáni Klára (1923-1972)
színésznő, előadóművész, versmondó. Operaénekesnőnek készült, de később mégis drámai tagozaton a Színművészeti Akadémián szerzett színészi oklevelet. Pályáját 1943-ban Kolozsváron kezdte. 1945 után egyik alapító tagja volt a Magyar Rádió színtársulatának. Utoljára a Madách Színház társulatának volt tagja. Szép orgánumát szinkronban, és leginkább a rádióban használták. Önálló estjein gyakran mondott verseket.
Edward Mulhare (1923-1997)
ír származású televíziós színész. Több helyen játszott hazájában, köztük a The Gate Theatreben, Dublinban, majd Londonba költözött, ahol olyan személyiségekkel dolgozott, mint Orson Welles vagy John Gielgud. Leghíresebb szerepe talán Devon Miles volt a Knight Rider című sorozatban. Utoljára a Tengerre, tata! című vígjátékban szerepelt.
Jacques Brel (Jacques Romain Georges Brel, 1929-1978)
belga származású, francia nyelvű legendás énekes-dalszerző. Sokak által költőként is tisztelt művész, aki minőséget és elbeszélő erőt adott dalszövegeinek. Angol nyelvi környezetben lefordított szövegű dalairól ismerik, a frankofón kultúrát kedvelő világban színészként és rendezőként is ismert.
Steve Howe (Stephen James „Steve” Howe, 1947)
angol gitáros, a Yes tagjaként vált híressé. Első felvételét 1964-ben készítette a The Syndicats-szel, 1970-ben csatlakozott a Yeshez. 1980-ban elhagyta a Yest Geoffrey Downes társaságában, majd John Wettonnel (King Crimson) és Carl Palmerrel (ELP) megalakították az Asiát, a kor szupergroupját. 1986-ban a Genesis exgitárosával, Steve Hackett-tel megalakította a GTR-t, ám hamarosan szólókarrierbe kezdett.
Koszta Gabriella (1948)
színésznő, műfordító. Színészi diplomáját a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán 1970-ben szerezte. Pályáját a Temesvári Állami Magyar Színházban kezdete. 1978-tól a szolnoki Szigligeti Színház társulatához szerződött. 1979-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1984-től a Veszprémi Petőfi Színház színésznője volt. 1987-től ismét Pécsen játszik. Irodalmi műsorokat készít, kortárs magyar költők műveinek előadója és műfordítással is foglalkozik (A ménesgazda, Ki beszél itt szerelemről?, Angi Vera).
Mózes Attila (1952-2017)
romániai magyar író, irodalomkritikus, szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Prózai írásai, esszéi, kritikái az Utunk, Igaz Szó, Korunk, A Hét, Napsugár, Új Élet hasábjain, majd a Látóban jelentek meg, Magyarországon az Életünk, Rakéta és más irodalmi folyóiratok munkatársa. Már első kötete, a Forrás könyvsorozatban megjelent Átmenetek című novellagyűjtemény felkeltette a kritikusok figyelmét (Egyidejűségek, Egy pohár vigyor, Zsibvásár).
Lukácsy Katalin (1954)
színésznő. Színészi diplomáját 1977-ben kapta meg, Marosvásárhelyen a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán végzett. Tordán kezdte a pályát, majd Sepsiszentgyörgyön játszott. 1980 óta Magyarországon él. Budapesten a Bartók Gyermekszínház társulatában kezdte, majd 1982-től a Radnóti Színpadon vendégszerepelt, és a Thália Színház, illetve az Arizona Színház tagja volt. Előadóművészként önálló estjeivel járja az országot, zeneszerzéssel is foglalkozik.
Korkes Zsuzsanna Katalin (1954-2009)
muzeológus, néprajzkutató és kultúrantropológus. Publikációi és kiállításai mellett komoly érdemeket a mai kor kutatásával, a MADOK és a 24. óra programokban kifejtett tevékenységével szerzett. Fő kutatási területei a Kiskunság, majd a Galga-mente népszokásai, hiedelemvilága és népi gyógyászata, illetve a modern kor kulturális antropológiája voltak.
Christine Boisson (1956)
francia színésznő, fotómodell. 1974-ben az Emmanuelle film egyik mellékszerepével kezdődött, több hasonló filmszerepben jelent meg meztelenül. Az 1980-as években stílust váltott, felsőfokú előadóművészi főiskolák elvégzése után drámai színpadi és filmszerepekben aratott sikereket (Egy nő azonosítása, A hajnal, Charlie kettős élete).
Olasz Ágnes (1964)
színésznő. A Nemzeti Színház Stúdiójában végzett. 1984 és 1988 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. 1989-ben alapító tagja volt a társulatból kivált, fiatal művészek által létre hozott Független Színpadnak. 1993-tól a Pécsi Nemzeti Színházban, 1994-től a Vígszínházban szerepelt. 1996-tól a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színésznője. 1998-tól a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 2008-tól szabadfoglalkozású művésznő (Szerelem első vérig, Semmelweis Ignácz – Az anyák megmentője, Sorstalanság).
Robin Wright (Robin Gayle Wright, 1966)
Golden Globe- és Satellite-díjas amerikai színésznő és filmrendező. Claire Underwoodot alakította a Netflix 2013 és 2018 között futó Kártyavár című drámasorozatában. Az alakításáért 2013-ban elnyerte a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-díjat, ezzel ő vált az első színésznővé, aki websorozatban való alakításért nyerhette el a díjat (Forrest Gump, A sebezhetetlen, Az Igazság Ligája).
Majzik Edit (1967)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1984-ben, 17 évesen lett a Nemzeti Színház Stúdiósa. 1986-ban jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1990-ben diplomázott. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházhoz szerződött, amelynek két évig volt tagja. 1992-2006 között a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagja volt. 2006–2014 között a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. 2015 óta ismét a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagja.
Patricia Arquette (1968)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Legismertebb szerepe a hét évadot megélt A médium című Emmy-díjas sorozatban alakított Allison Dubois megformálása. A Sráckor című filmben Oliviát, az édesanyát formálta meg. Ezért az alakításáért több jelentős díjjal jutalmazták 2015-ben, elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, BAFTA-díjat és Golden Globe-díjat is (Tiszta románc, Ed Wood, A holtak útja).
Poós Zoltán (1970)
József Attila-díjas író, költő. Első kötete 1992-ben jelent meg a Cserépfalvi gondozásában. Összesen hat verseskötete, négy regénye, öt esszékötete és egy interjúkötete jelent meg (A dolgozat, A szív határai, Csemege ajándékkosár).
Sung Kang (1972)
amerikai színész, filmproducer. Leginkább a Halálos iramban-filmekből ismert (Pearl Harbor – Égi háború, Die Hard 4.0 – Legdrágább az életed, Fejlövés).
Katee Sackhoff (Kathryn Ann Sackhoff, 1980)
amerikai színésznő. Legismertebb szerepe Kara Thrace a Sci Fi Channel Csillagközi romboló című sorozatában (Halloween – Feltámadás, Fehér zaj 2. – A fény, Riddick).
Ezen a napon halt meg:
Wilhelm von Humboldt (1767-1835)
porosz államférfi, korszakalkotó nyelvész, esztéta. Irodalmi munkái közül a legelsők összegyűjtve Ästhetische Versuche címmel jelentek meg, ezek Goethe és Schiller néhány művéről való bírálatok. Néhány más jeles esztétikai értekezésén kívül görögből való műfordításokat is adott ki. Jellemzően az általános és összehasonlító nyelvtudomány területén munkálkodott. Kiemelkedő a Spanyolország őslakóiról a baszk nyelv alapján írt műve. Több értekezése a szanszkrit nyelvvel s irodalommal való foglalkozása eredménye.
Vid Rižner (Veit Rischner, 1793-1861)
szlovén író, római katolikus pap és szerzetes. Teológiát és filozófiát tanult Grazban. Peter Dajnko nyelvi elképzeléseinek támogatója volt, aki részben pettaui nyelvjárás alapján alakított ki irodalmi nyelvet és egy saját helyesírást is kifejlesztett. Misés és imádságos könyvet is írt.
Leövey Klára (1821-1897)
pedagógus, író, újságíró, a magyar nőnevelés egyik úttörője. A máramarosszigeti jótékony egyesület megalakultával 1836-tól a műkedvelői társulatnak legbuzgóbb tagja volt, a színművekben ügyesen szerepelt és énekével is az egyesület vagyonát gyarapította. 1846 novemberében a Teleki Blanka grófnő által Pesten alapított nőnevelő intézetben alkalmazták mint nevelőt és tanítónőt. A magyar nemzeti eszmék lelkes híveként üdvözölte az 1848-as forradalmat, később két év vizsgálati fogságot szenvedett. 1866-ban kezdett újságírással foglalkozni. Négyszáz oldalas Emlékiratában tudósította az utókort a kufsteini börtönben eltöltött éveiről.
Zimay László (1833-1900)
zeneszerző. 1854-ben vidéki városokban adott több zongorahangversenyt. Az 1860-as években mint a pest-budai dalárda, az 1870-es években pedig mint a nemzeti dalkör igazgató karnagya fejtett ki tevékenységet. Az 1890-es évek elején a Nemzeti Zenede a magasabb zongoratanszak tanárává választotta. Több népszerű dalt is írt a hazai dalárdáknak az 1860-as években.
Erik Axel Karlfeldt (Erik Axel Eriksson, 1864–1931)
Nobel-díjas svéd író, költő, a Svéd Akadémia tagja, 1913-tól haláláig állandó titkára volt. Az Uppsalai Egyetemen 1917-ben tiszteletbeli doktori címet kapott. Az irodalmi Nobel-díjat 1931-ben posztumusz ítélték neki költői életművéért. Magyarul önálló kötete nem jelent meg, néhány verse szerepel irodalmi antológiákban.
Vaclav Nyizsinszkij (1889-1950)
lengyel származású orosz balett-táncos, minden idők legkiválóbb férfitáncosának tartják. Szülei 1898-ban beíratták a pétervári színházi főiskolára, ahol hamar kiderültek rendkívüli képességei. Már gyermekként is gyakran fellépett. Tizenöt éves korában az Ácis és Galateában nyújtott alakítása viharos sikert aratott. 1913. szeptember 10-én Buenos Airesban feleségül vette Pulszky Romolát. Amikor a balettigazgató ennek hírét vette, Nyizsinszkijt eltávolította a társulatból. A háború után Svájcba emigráltak. Művészete alapjaiban újította meg a balettet. Emléke a színpadi művészetek egyik örök legendájaként él tovább.
Misoga László (1895-1969)
színész. Túlnyomórészt epizódszerepeket játszott. 1919-ben elvégezte Rákosi Szidi színésziskoláját, Nagykárolyban kezdte pályáját. 1945 után a Royal Revüben és a Kamara Varietében, a Vidám Színpadon, 1952–58 között a Madáchban, majd 1957-től 1966-ig ismét a Vidám Színpadon játszott. 1945 után is sokat filmezett (Egy csók és más semmi, Két félidő a pokolban, A veréb is madár).
Bényi László (1909-2004)
festőművész, művészeti szakíró. Főleg tájképeket, csendéleteket festett. Ecsetkezelése lendületes, előszeretettel alkalmazta a vastag, széles ecsetvonásokat. A képein fellelhető színgazdagság eleven mégis mérték tartó. Az alföldi iskola hagyományait követte élete végéig. Az 1960-as évektől a Balaton környéki tájak szerelmese lett, számtalan művén örökítette meg a Balaton szépségét (Dáliák, Az Alföld a festészetben, Halászok).
Zórád Ernő (1911-2004)
képregényrajzoló, festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista, iparművész, a „Precíz Bohém”. Saját elmondása szerint a képregény műfaját eleinte utálta és lenézte, kényszerűségből kezdett vele foglalkozni; mégis, miután felismerte, hogy „a képregény az alkalmazott grafika lehető legnehezebb műfaja”, annak talán legelismertebb és legnagyobb hatású hazai képviselőjévé vált, nagy szerepe volt a művészi értékű képregény kialakításában. Rendkívüli grafikai tudása mellé széles körű műveltség párosult, ennek köszönhetően mindig hitelesen tudott megrajzolni letűnt korokat; a történelmi személyeket és helyszíneket igyekezett a legapróbb részletekig hűen visszaadni. Vallotta, hogy egy képregényrajzolónak mindent tudni kell, minden tudományterületen jártasnak kell lenni ahhoz, hogy hitelesen mutathassa be a művének tárgyát.
Solti Bertalan (1913–1984)
Kossuth-díjas színész, a debreceni, az egri, majd a békéscsabai színház igazgatója. Buffo és táncoskomikus volt, a második világháború után két esztendőt töltött Miskolcon, 1946-tól 1949-ig pedig a debreceni Csokonai Színház tagja volt, melynek 1948–49-ben igazgatója is lett. 1969-től 1979-ig ismét Győrben szerepelt, a város díszpolgárává választották. 1979-től 1982-ig a József Attila Színház művésze volt. Négy évtizedet felölelő pályafutása során több mint ezer szerepet játszott el.
Benedek Árpád (1925-2008)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, műfordító, érdemes művész. 1948–1954 között a leningrádi Osztrovszkij Színművészeti Főiskola rendező szakán tanult. Részt vett a Központi Levente Tánc- és Énekegyüttes munkájában is. 1954–1956 között a Magyar Néphadsereg Színháza rendezője volt. 1956-tól a József Attila Színház rendezője volt.
Némethy Ferenc (1926–2003)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1950-ben végezte el a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karát. Közben énekelni tanult, majd az Operaház tagja lett. 1951-ben a Miskolci Nemzeti Színházba szerződött. 1954-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskola levelező tagozatán. 1969-től a Madách Színház művésze volt. Számos filmben is szerepelt (Szerelmes biciklisták, A Pogány Madonna, Tizenhat város tizenhat leánya).
Szász Imre (1927-2003)
József Attila-díjas író, műfordító. Könyvkiadói lektor lett előbb a Franklin, majd a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1968-tól 1975-ig, 1975-től 1977-ig az Élet és Irodalom olvasószerkesztője volt. Két évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban, több regényt és drámát fordított angolból magyarra. Mindössze 26 éves volt, amikor megjelent első műve, a nagy közönségsikert és irodalmi díjat is hozó Szól a síp (1953). Nemcsak karcolatokat, elbeszéléseket, regényeket, drámákat és útirajzokat írt, kritikusként és esszéistaként is magas színvonalon művelte műfaját (Gyertek este kilencre, Ez elment vadászni, Vizek vándora).
Hajdufy Miklós (1932-2021)
televíziós rendező, forgatókönyvíró. A Magyar Televízió munkatársaként 1965 és 1992 között számos történelmi tévéfilmet és irodalmi adaptáción alapuló tévéjátékot forgatott. 1960 és 1965 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát. Rendezői pályája első másfél évtizedében főként történeti filmeket forgatott, történelmi kulisszákba helyezve fogalmazta meg kora társadalmi, politikai problémáit. Az eredeti forgatókönyveken alapuló tévéfilmjei mellett gyakran nyúlt vissza a 19–20. századi magyar szépirodalom jeles alkotásaihoz (És mégis mozog a föld; Sakk, Kempelen úr!; Forró mezők).
Fonyó István (1939-2003)
Jászai-díjas színész. A Színművészeti Főiskolán 1961-ben vizsgázott. A főiskola után első állomásként az egri Gárdonyi Géza Színház társulatához szerződött. 1981-től Budapesten a Népszínház, 1982-től a Nemzeti Színház társulatának tagja, 2000-től a Pesti Magyar Színház színművésze volt. Számos filmben szerepelt, főleg epizodistaként (Szevasz, Vera!; Ki beszél itt szerelemről?; A napfény íze).
Kolozsvári Papp László (1940–2005)
kétszeres József Attila-díjas író, műfordító. 1962-ben színészi diplomát szerzett a marosvásárhelyi színművészeti intézetben. 1962–1967 között a temesvári Állami Magyar Színház dramaturgja, később színésze volt. 1967-ben áttelepült Budapestre. Esszéregényben örökítette meg a rendszerváltás zaklatott hétköznapjait. Több művében vizsgálta az elszigetelődött értelmiségi, kisvárosi vagy nemzetiségi magára utaltságában tépelődő közösségeket; a társadalmi és politikai korlátokat életvitelével kijátszó intellektuális hős magatartását (Monológok a határon, Malomárok, A nagy hóemberháború).
Csengey Dénes (1953-1991)
író, költő, politikus. 1977–83-ban elvégezte a Debreceni Egyetem magyar–történelem szakát, 1978-tól publikált. 1983-tól szabadfoglalkozású író lett. A népi ellenzék tagjaként részt vett az 1985-ös monori találkozón, majd az 1987-es lakiteleki találkozón. 1989. március 15-én a Magyar Televízió székháza előtt tartott szónoklatot a szabad sajtó mellett (Mélyrepülés, A kétségbeesés méltósága, Mezítlábas szabadság).
Bicskey Lukács (Bicskey Károly, 1961-2015)
színész, rendező. Főként olyan drámai színházi szerepekben játszott, mint Molière Tartuffe-je, Szophoklész Antigonéja. Majdnem fél tucat Shakespeare-darabban is szerepelt, többek között Macbethként és Rómeóként. Csak az 1990-es évek végén kezdett filmezni, először kisebb szerepeket vállalt amerikai és angol alkotásokban. Az Argo című filmben Psychót játszotta, az Argo2 bemutatóját azonban már nem érte meg. Televíziós munkái közül kiemelkedő a Tűzvonalban című sorozat (Sacra Corona, Lopakodók 2., Szőke kóla).
