Névnapok: Dóra, Dorottya, Agmánd, Ajándék, Áldor, Amand, Amanda, Ámor, Annadóra, Ditte, Dolli, Dórabella, Doren, Dorinka, Dorit, Dorka, Dorkás, Dorotea, Doroti, Gara, Júnó, Kalliszta, Kasszandra, Korvin, Manda, Mendi, Menodóra, Réka, Szamanta, Szilvánusz, Tétisz, Ticiána, Titán, Titánia, Titanilla, Titusz
Események:
1760 – Niccolò Piccinni itáliai zeneszerző A jóindulatú lány (La Cecchina ossia La buona figliuola) című háromfelvonásos vígoperájának bemutatója a római Teatro delle Damében, kizárólag férfi szereplőkkel.
1851 – Robert Schumann német zeneszerző 3., Esz-dúr (Rajnai / Rheinische, op. 97) szimfóniájának ősbemutatója Düsseldorfban, a szerző vezényletével.
1898 – George Enescu román zeneszerző 16 évesen debütál Párizsban a Poema Română című zenekari művével, korának rangos zenekara, az Orchestre de Édouard Colonne közreműködésével.
1921 – Charlie Chaplin angol filmrendező, színész bemutatja első teljes hosszúságú, A kölyök (The Kid) című némafilmjét a 6 éves Jackie Coogan közreműködésével.
1944 – Jean Anouilh francia drámaíró Antigoné című tragédiájának bemutatója a párizsi Théâtre de l’Atelier-ben. A darabot Szophoklész görög drámaíró azonos című darabja ihlette.
2009 – Jennifer Higdon amerikai zeneszerző Hegedűversenyének premierje Indianapolisban, Hilary Hahn hegedűművész és az Indianapolis Symphony Orchestra előadásában, Mario Venzago vezényletével. A darab 2010-ben elnyerte a zenei Pulitzer-díjat.

Meghalt Carlo Goldoni (1707-1793) velencei komédiaíró, szövegíró, dramaturg és ügyvéd.Hagyományos figurák mellett, főhőseit egyénivé, valóságossá tette, műveit társadalmi tartalommal látta el. A színpadon eltűnt a színészek addig viselt álarca. Tanulmányait Riminiben, majd Perugiában végezte, de 1721-ben vándorszínésznek állva megszökött. 1725-ben már joghallgató Paviában, de a város hölgyeiről szatirikus hangú verset írt, ezért kicsapták. 1731 után ügyvédként dolgozott. 1747 után végleg az irodalom mellett döntött, több színtársulathoz csatlakozott és színházi íróként dolgozott. 1762-ben Párizsba utazott, hogy ellenfeleit kikerülje, és a Párizsi Olasz Színház művészeti vezetője lett. XV. Lajos 1780-tól évjáradékot adott neki, amit 1792-ben a Forradalom Törvényhozó Gyűlése elvett tőle, s csak halála után egy nappal adta vissza a Konvent. Jelenlegi ismereteink szerint 120 színművet írt, életműve maga is terjedelmes (Két úr szolgája, A patikus, Leselkedők).
Megszületett Trefort Ágoston (Trefort Ágoston Ádám Ignác, 1817-1888) művelődéspolitikus, reformer, publicista, vallás- és közoktatásügyi miniszter, az MTA tagja, később igazgatója, majd elnöke 1885-től 1888-ig.
Az egyetemi tanulmányait már 18 éves korára befejezte. Az irodalommal kapcsolatos érdeklődése mellett szorgalmazta a magyar képzőművészet ápolását szolgáló Pesti Műegylet megalapítását. Ez volt első fellépése a nyilvánosság előtt, és amelynek eredménye a Pesti Műegylet megalapítása lett. Történeti vonatkozású cikkei, majd komoly közgazdasági tanulmányai elismerése révén 1841-ben, alig 24 évesen az MTA tagjává választották. 1848. március 16-án kinevezték a helytartótanács ideiglenes sajtórendészeti osztályába, később emigrált Bécsbe, majd Münchenbe menekült és családjával csupán 1850-ben tértek haza. A kiegyezés után, mint miniszter, rendeleteiben szabályozta a polgári iskolák, középiskolák és a szakiskolák közötti átmenetet. Szabályozta a kereskedelmi iskolák szervezését. Javasolta az ipartanuló-iskolák és központi ipartanoda felállítását. A művészetek fejlesztésére irányuló működéséből a legjelentősebb a Zeneakadémia megalapítása. Irodalmi működése is kultúrpolitikai céljait szolgálta.
Meghalt Gustav Klimt (1862-1918) osztrák festőművész, a szecessziós stílus egyik legismertebb képviselője.
Korai művein jól látható, hogy a szigorú, művészettörténeti példaképekhez és mintákhoz igazodó képzés, valamint az elmélyült, sokoldalú technikai tudás teremtette meg a későbbi fejlődés alapját. Zsánerszerűek történelmi képei, amelyek élethű és történelmileg pontos részletek sokasága révén jelenítették meg a múltat. 1901 körül erdőképeket és párás vízfelületeket festett. Később 1905-től inkább a zárt kertek foglalkoztatták. A tájképek egész életén átívelnek. Tájképeiben mindig négyzet alakú vásznat használt, a jelenetet mindig felülnézetből mutatja be. Jobbára az elkényeztetett, kifinomult előkelő nagyvárosi réteg volt az, amellyel portréi révén kapcsolatba került. Legtöbbször a gúnyos vagy fásult, a szellemiek iránt közömbös dámát látjuk a képein, aki jelentősnek és elbűvölőnek szeretne tetszeni. A kései képein bizonyos mértékig az aranykorszak emberiségképeinek, a nagy ciklusoknak és allegóriáknak a folytatásait fedezhetjük fel, az élet körforgása foglalkoztatta (A szobrászat allegóriája, Kert képe, Ádám és Éva). ––> Nuda Veritas – Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei (1895–1905)
Megszületett Dési Huber István (1895-1944) posztumusz Kossuth-díjas festőművész, grafikus.
Korábban a kubizmus, majd az expresszionizmus kifejezésmódja érezhető művein, Vincent van Gogh drámai festészete erős hatással volt rá. Művészete összekötő volt a Derkovits-féle expresszionizmus és az ún. alföldi iskola expresszív realizmusa között. Önéletrajza szerint volt munkás, inas, pincér, kifutó, csavargó. Az első világháború kitörésekor önkéntesként bevonult, negyven hónapot töltött harctereken. A háború után egy ideig Erdélyben maradt, rajziskolába járt, ugyanakkor apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott. 1921-ben Budapestre költözött és a Kisképző iparművészeti iskolát, majd a Podolini Volkmann Artúr-féle szabadiskolát látogatta. A híres képtárak tanulmányozása mellett Torinóban a Quadriennalén és Firenzében a nemzetközi rézkarckiállításon is megjelent. 1927-ben tért vissza Magyarországra, és belépett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) tagjai közé. Az illegális kommunista mozgalomban tevékenykedett. Egyre növekvő érdeklődéssel és megértéssel fordult a paraszti világ felé, képein sorsuk tolmácsolójává lett (Várandós asszony, Vén kubikos, Szamos a nyúlgátakkal).

Ezen a napon született:
Franz Xaver Messerschmidt (1736–1783)
német származású osztrák szobrász. Főleg a lelkiállapotot is kiválóan kifejező karakterfejeiről ismert. Kezdeti művei erősen barokk-rokokóízűek, később azonban, korát megelőzve, az emberi test arányainak általános kánonját kereste, ezáltal a klasszicizmus szellemének egyik előfutára lett.
Aáron Tivadar (1803-1867)
prépost, történész. Történészi munkássága kiváltképp a román nép történetének, eredetének kutatásában merült ki.
Rékai Nándor (Riedl, 1870-1943)
zeneszerző, karmester. Első nyilvános fellépése 1880 körül volt. Harmincéves korában lépett zeneszerzőként a nyilvánosság elő Erdőben című zenekari szvitjével. 1903-ban írta Koncert-nyitányát (Kuruc nyitány), majd két évvel később egy magyar dallamra írt zenekari variációival aratott sikert. Első operáját, A nagyidai cigányokat, 1906-ban mutatták be a budapesti Operaházban.
Fischer Sándor (1900–1995)
karmester, librettófordító, zeneszerző. A budapesti Zeneakadémián 1919 és 1922 között Siklós Albert és Weiner Leó tanítványa volt. 1929–1931 között a Vígszínház, 1935–1938 között a Belvárosi Színház karmestere és zenei vezetője volt. Huszonöt operát, több oratóriumot és zenei szakkönyvet fordított.
Ronald Reagan (Ronald Wilson Reagan, 1911–2004)
amerikai színész, politikus, az Amerikai Egyesült Államok 40. elnöke. Jó előadói képességét először Chicagóban rádiós sportriporterként kamatoztatta. A Warner Bros. filmgyár megbízásából, több tucat filmben szerepelt, általában mellékszereplőként. Az 1950-es években egyre kevesebb filmszerepet kapott, valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy egyre inkább a politika felé fordult.
Mary Leakey (1913-1996)
brit régész és antropológus. Nevéhez köthető az első Proconsul koponya megtalálása, melynek vizsgálata számos új információt szolgáltatott az emberré válás folyamatának megértésében. Újabb szakmai sikere volt, amikor 1961-ben és 1964-ben férjével, a hasadékban újra értékes, Homo habilis leletet találtak.
Gábor Zsazsa (Gábor Sári, 1917-2016)
Golden Globe-díjas színésznő. szépségkirálynő, modell, üzletasszony, a 20. század közepének egyik legismertebb hollywoodi szexszimbóluma, sokak szerint a világ első és máig legnagyobb celebe. Egyike azon kevés magyar származású hírességnek, akik csillagot kaptak a Hollywoodi Hírességek Sétányán. 1941-ben, Hollywoodba költözése után gyorsan hírnevet szerzett magának színészi teljesítményével, szépségével, valamint botrányaival. Kilencszer kötött házasságot és hétszer vált el (Első számú közellenség; Ég veled, drágám!; Szerelemhajó).
Póczy Klára (1923-2008)
régész, művészettörténész, a történeti, régészeti tudományok doktora. Munkássága révén neve elválaszthatatlan a pannoniai városok, különösen Budapest és Sopron római kori örökségének feltárásától és népszerűsítésétől (Sopron római kori emlékei, Pannóniai városok, Aquincum)
Borbíró Andrea (1926-1995)
színésznő, koreográfus. A Troyanoff balettakadémiáján végzett. 1933-tól táncosként kezdte pályáját. Remekül táncolt, s ha kellett, még szaltókat is csinált a színpadon. 1942-től színészként lépett színpadra. Több mint hatvan szerepben láthatta a közönség: operettben, zenés darabban. Szubrettként indult, majd komika lett, később koreográfus (Egy szoknya, egy nadrág, Körhinta, Szindbád).
Pierre Brice (1929–2015)
francia színész. Legismertebb alakítása Winnetou, a Karl May német író által életre keltett apacs indiánfőnök. 1962–1968 között tizenegy Winnetou-filmben játszotta el a főszerepet. Ezt követően többször alakította a karaktert szabadtéri színpadon is. Ezen kívül különböző televíziós sorozatokban lehetett őt látni.
Rip Torn (1931-2019)
1983-ban mellékszereplőként Oscar-díj-ra is jelölt amerikai film-, televíziós és szinkronszínész. Magyarországon legismertebb szerepe Z ügynök a Men in Black trilógiában, de játszott a Kóma című filmben, valamint sorozatokban.
François Truffaut (1932-1984)
francia kritikus, filmrendező, a francia új hullám emblematikus figurája. Egyedülálló utat járt be, hiszen úgy került a kamera mögé, hogy nem érettségizett le és tudását nem iskolákban, hanem autodidaktaként szerezte. filmjeinek meggyőző ereje finom jellemábrázolásaiban és a tapintatosan háttérben maradó rendezésben rejlik. A drámai csúcspontokat sosem játszotta ki, csupán sejttette a legfontosabb mozzanatokat. Már kritikusként is vallotta, majd filmjeiben követte azt a nézetet, hogy a film csakis a legszemélyesebb tapasztalatokról szóljon, arról beszéljen, amiről van mondanivalója (Négyszáz csapás, Lőj a zongoristára, 451 Fahrenheit).
Szabó Mária (1940-1997)
színésznő. Pályáját a győri Kisfaludy Színházban kezdte 1962-ben. 1963-tól az egri Gárdonyi Géza Színház szerződtette. 1964-től a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1967-től a debreceni Csokonai Színház művésze. 1972-től a Szegedi Nemzeti Színház színésznője volt.
Bob Marley (Robert Nesta Marley, 1945-1981)
jamaicai énekes, gitáros, dalszerző és emberi jogi aktivista. Minden idők legismertebb reggae zenésze, ő tette világhírűvé a reggae zenét. Dalainak vannak politikai tartalmú részei is, de főként azt öntötte dalba amit látott, gondolt. Zenéjén keresztül elősegítette a rasztafarianizmus világméretű elterjedését.
Radics Béla (1946-1982)
rockzenész, gitáros (a magyar „gitárkirály”), énekes, a magyar rockzene legendás és nagy hatású alakja. Radics Béla elsőként játszotta Jimi Hendrix és a Cream számait, amelyekben jól érvényesült virtuóz gitárjátéka és hatásos előadásmódja. Magyarországon addig soha nem látott színpadi show-t mutatott be; fej fölötti gitározása, a húrok bravúros szájjal és foggal való pengetése elkápráztatta a közönséget. 1968-ban azz Ifiparkban a sajtó támogatását nélkülöző együttes (Sakk-Matt) koncertjére több mint tízezer néző gyűlt össze. Játszott még az Aligátor, az Aréna, a Nevada és a Tűzkerék együttesekben, de legnagyobb sikereit a Taurus tagjaként érte el.
Markaly Gábor (1946-2004)
színész. 1968-ban kapta meg színészi diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte. 1975-től játszott a Körszínházban, a Bartók Színházban, a Népszínházban és a Thália Színházban is. Szerepelt a Karinthy Márton és Harsányi Gábor vezette Hököm Színpadon is. 1987 és 1989 között a kecskeméti Katona József Színház tagja, 1990-től szabadfoglalkozású színművész volt. Írással is foglalkozott: Magánbeszélgetés. Versek, prózai firkák című műve 1991-ben jelent meg (A menekülő herceg, Utolsó alkalom, Napló gyermekeimnek).
Vas-Zoltán Iván (1951)
színész, rendező. 1969-től 1973-ig Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult színészetet. 1974 és 1979 között a győri Kisfaludy Színház színésze, később dramaturg, rendező. 1979-től 1982-ig végezte el a rendező szakot. 1982-től a Pécsi Nemzeti Színházban rendező, majd 1988-tól 1990-ig főrendező. 1990-től szabadfoglalkozású. Később a Rátkai Márton Színházi Műhely társulatának tagja.
Snétberger Ferenc (1957)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas szintó származású magyar gitárművész. Klasszikus zenét és jazzgitárt tanult. Ma főként improvizációs művészetének és műfajokat átlépő játékának köszönhetően ismert. Repertoárját hazájának roma hagyományai, a brazil zene és a flamenco épp úgy inspirálja, mint a klasszikus gitár és a jazz. Számos szólóalbuma jelent meg, és több albumon működik közre partnerként. Kísérőzenét is írt filmhez és színdarabhoz.
Axl Rose (William Bruce Rose, Jr.; 1962)
amerikai énekes. A Guns N’ Roses frontembereként az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején világhírűvé vált. Hírhedt a színpadi stílusáról és vitáiról, amik közte és a zenekar korábbi tagjai, vagy más híres emberek között zajlottak. A Rolling Stone magazin „Minden idők 100 legnagyobb énekese” listáján a 64. helyen végzett (2010).
Ezen a napon halt meg:
Molnár József (1821-1899)
festőművész. Művészete az érzelmesen lágy festéstől haladt a romantikus témaválasztás és előadásmód felé. Számos munkájában a biedermeier romantikus elemekkel keveredik. Pályája elején, hogy megélhetését biztosítani tudja, szinte bármilyen festői megbízatást elvállalt, arcképeket, életképeket, tájképeket és szentképeket is festett. Az 1850-es években még több történelmi képet festett. Később tájképein teljesen szakított a biedermeier naturalizmussal és arra törekedett, hogy a színekkel, illetve a megvilágítással a képet hangulatossá és egységessé tegye. A fény- és színhatások iránti fogékonysága egyes festményeit a plein air előfutárai közé sorolja (Légyott, Hajótöröttek, Napsütéses patakpart).
Reinoudina de Goeje (1833-1893)
holland írónő, számos gyermekkönyv szerzője. Kezdetben franciából, németből és angolból fordított műveket. 1860-ban már Agatha néven jelentette meg első ifjúsági regényeit. 1870-ben az Ons Streven című hetilap szerkesztője lett.
Rubén Darío (1867-1916)
nicaraguai író, költő, politikus, a dél-amerikai modernizmus kiemelkedő alakja. Verseiben visszatérő motívum a meg nem értés, amitől a művészek szenvednek. Újfajta szépséget keresett, egyaránt merítve a spanyol irodalomból és a világirodalomból (Kék, Profán próza, Hattyúk szárnyain).
Pongrácz Szigfrid (Popper, 1872–1929)
szobrász. 1890–1896 között Bécsben Hellmer és Zumbusch tanítványa volt. 1894-ben Budapestre költözött és felvette a magyar állampolgárságot. A Műcsarnok 1897-iki tavaszi kiállításán szerepelt először. Dekoratív szobrokat mintázott, több síremléket és háborús emlékművet is készített.
Vidovszky Béla (1883–1973)
festőművész. 1902-ben iratkozott be a budapesti Mintarajziskolába, 1906-ban megszerezte a rajztanári oklevelet, de mint állami ösztöndíjas továbbképzős folytatta tanulmányait. 1908 decemberében Párizsba ment. 1911-ben, hazatérése után a Szolnoki Művésztelepen dolgozott. Itt és a környéken festett tájképei országszerte ismertté tették a nevét. 1920-ban a Szinyei Társaság alapító tagjai között szerepelt, 1924-ben Budapestre költözött. Műveit a barbizoniak és a nagybányaiak hagyományainak folytatása jellemzi, mindenekelőtt tájképeket és enteriőröket festett.
Zsolt Béla (Steiner, 1898-1949)
író, polgári radikális újságíró. 1918-ban itt lett belőle újságíró. Az Erdély című újság szerkesztője, valamint a Nagyváradi Napló, a Nagyvárad és a Nagyváradi Estilap munkatársa is volt. Polgári eszményképe összeomlott, nem egyezett azzal a képpel, melyet megélt a Horthy-korszakban. A rendszert bíráló írásai miatt a hatalom nem kedvelte, de írókörökben elismert volt. Baloldalra sodródott, a szocializmus híve lett. A második világháború befejezése után, 1945 júliusában már betegen tért haza (Erzsébetváros, Kőért kenyér, Kilenc koffer).
Ács Tivadar (1901-1974)
történész, újságíró. 1930-ban kivándorolt Argentínába. Tevékenyen részt vett az argentínai magyarság kulturális életében, szerkesztője volt a Buenos Airesben megjelenő Magyar Szó című lapnak, dél-amerikai indián népmeséket gyűjtött, és itt kezdte el az amerikai magyarság történetére vonatkozó kutatásait. 1936-ban hazatért, és a második világháború végéig kutatási eredményeit közzétevő írásaiból élt, illetve ismét különféle lapok munkatársa volt. 1945-ben a külügyminisztérium osztálytanácsosa és a szegedi tudományegyetem magántanára lett, egyúttal a Magyarok Világszövetsége ügyvezető alelnökévé választották. 1948-ban elbocsátották állásaiból (Régi kispestiek, Kossuth Lajos demokráciája, Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban).
Pataky Jenő (1914-1996)
színész, érdemes művész. 1936-ban végzett a Színművészeti Akadémián. Pályafutását a Nemzeti Színháznál kezdte, de menyasszonyának zsidó származása miatt eltiltották a színpadtól. 1945-től 1948-ig újra a Nemzeti Színház tagja lehetett, azonban „B”-listázták és elbocsájtották állásából. 1951 és 1956 között a Petőfi Színház tagja volt. 1956-tól 1968-ig Párizsban az Éve da Paris-ban és a Nouvelle Éve-ben szerepelt. 1978-ban költözött hazat Magyarországra (Egy csók és más semmi, Ideiglenes paradicsom, Találkozás Vénusszal).
Jack Kirby (1917–1994)
az amerikai képregények egyik legkiemelkedőbb rajzolója, akinek művészete és munkássága nagyban befolyásolta a szakmát. 1941-ben Joe Simonnal együtt találták ki Amerika Kapitány, az első hazafias szuperhős figuráját. Karrierje nagy részét innentől kezdve a Marvel Comicsnál (illetve annak jogelődjénél) töltötte. A hatvanas években beindult Marvel-univerzum egyik legfőbb építőmestere volt Stan Lee-vel együtt. Ő volt az első rajzolója az Fantasztikus Négyesen kívül a Hulk-nak és az X-Men-nek is.
Katona Szabó István (Kézdi István, 1922–2013)
író, újságíró. 1958-tól Marosvásárhelyen a Művészet, majd az Új Élet főszerkesztő-helyettese, 1967-től a lap szerkesztőbizottságának tagja és rovatvezető. 1955 és 1986 között a Román, majd Magyarországra települése után, 1986-tól a Magyar Írószövetség tagja. Írói és publicisztikai érdeklődésével a népi írók mozgalmához és szellemiségéhez kapcsolódott. A falu és a parasztság felemelésében látta a magyar társadalom fejlődésének megalapozását. Írói, közírói tevékenységével tudatosan, Sütő András főszerkesztősége alatt, célszerűen a magyar irodalom, művészet, és kultúra egymástól elszakíthatatlan egységét, közös hagyományainak folytatását szolgálta és jeles erdélyi képző- művészek és írók újraértékelését szorgalmazta (A dinnyecsősz, Baloldali diktatúrák Európában, Ítél a történelem).
Ozava Szeidzsi (Seiji Ozawa, 1935-2024)
japán karmester. Számos fiatal tehetség tanult nála, karmesterségére jellemző az energia, személyes varázs, a zenekart általában pálca nélkül dirigálja. Az 1960-as években karrierje kiteljesedett, 1970-ben a San Franciscó-i Szimfonikusok zenei igazgatója. 2002-ben elhagyta a Bostoni Filharmonikusokat, és a Bécsi Operaház zenei igazgatója lett.
Tóth Tamás (1936–2022)
romániai magyar színész, színházigazgató. Kolozsváron született, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett 1958-ban. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött. Rövid időn belül a társulat egyik vezető színésze lett, 1969-től két évig a színház igazgatója is volt. Kiváló jellemábrázoló színészként tartották nyilván.
Kígyós Sándor (1939-2018)
Balázs Béla-díjas filmrendező. 1962-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd 1963-ban kezdett dolgozni a Magyar Rádió és Televízió Szórakoztató Osztályán. 1975–1985 között, többedmagával bejárta a világot, az ott élő magyarokról 26 filmet forgattak.
Ribár Éva (1943-2007)
színésznő. Szegeden, a Zeneművészeti Szakiskolában tanult. Pályáját az Állami Déryné Színházban kezdte 1963-ban. 1971-től a kecskeméti Katona József Színházban szerepelt. 1986-tól egy évadra a debreceni Csokonai Színház társulatához szerződött. 1987-től haláláig az egri Gárdonyi Géza Színház színésznője volt.
Gary Moore (1952-2011)
észak-ír rock- és blues-gitáros. Sok híres vendégzenésszel készített felvételt, ugyanakkor rengeteg gitárosra volt hatással. 1990-ben adta ki eddigi legsikeresebb, Still Got the Blues-ra keresztelt korongját, amely több mint hárommillió példányban kelt el. Az előző lemezektől eltérően itt az egyetlen és kizárólagos zenei irányzat, mint a cím is sugallja, a blues. Sok híres vendégzenész is játszik az albumon (Empty Rooms, Nuclear Attack, Over The Hills And Far Away).
Máriáss Melinda (1953-2015)
színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult 1971 és 1974 között. A főiskolát követően először a Nemzeti Színház, majd a debreceni Csokonai Színház, végül a Szegedi Nemzeti Színház előadásaiban szerepelt. Ezt követően több évet élt Franciaországban. Visszatérve Magyarországra Győrött szervezett színitanodát.
Falco (1957-1998)
a nyolcvanas-kilencvenes években népszerű osztrák énekes, zeneszerző és szövegíró volt. Sikereit német és angol nyelven aratta. Legismertebb dalai a Der Komissar, a Rock Me Amadeus és a Wiener Blut voltak. 1985-ben átütő sikert ért el a Rock me Amadeus című dallal, amelynek alapötlete a klasszikus osztrák zeneszerző, Wolfgang Amadeus Mozart zenéjéhez való visszanyúlás volt, és amelyet az Oscar-díjas Amadeus című film tett világhírűvé. Egyes dalai durva szövegük miatt vihart kavartak. Kis híján negyvenegy évesen halt meg, autóbalesetben.