Hui Minli és a Xi’an Yisu Színház társulatának előadása Budaörsön
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. május 28.
Ha nem sinológus az ember, egy kínaiak által tolmácsolt kínai darab esetében csak azt tudja kifejteni, hogy tetszett-e, vagy nem az előadás. Mindenesetre a néző megismerkedhetett a kínai zenés színház, pontosabban a Sanhszi tartománybeli Qinqiang (csingcsiang) opera egy művével. A Budaörsi Latinovits Színház vendégeként lépett fel az együttes.
A kínai kultúra sokak számára kevéssé ismert. A zenés színházi darabokról tudjuk, hogy nagyon eltér az európai művektől. Ezért is volt remek lehetőség az érdeklődőknek a Zhaojun (Csao-Csün) utazása című darab bemutatása. A történet lényege Zhaojun, a han hercegnő a hun földön folytatja tovább életét mint császárné. Zhaojun megpróbáltatásokkal teli életét ismerjük meg a hanok földjéről történő utazás kezdetétől. Megismerjük a fiatal nőt, a feleséget, aki kénytelen újra férjhez menni, de a nő vissza akar térni ősei földjére. Több gyermekét elveszti a zavaros idők miatt. A darab végén Zhaojun mint idős asszony áll a színpadon, a halálra várva. Zhaojun rengeteget tett a békéért, új hazájában például fellendült mezőgazdaság, írástudókat képeztek.
A kínai opera gyökeresen eltér az európaitól. Maga a műfaj nagyon korán keletkezett Kínában, míg az európai opera megjelenése az 1500-as évekre tehető. Jellemzően a színdarabokban zene is szerepelt, a résztvevők maszkban játszottak. A kulturális forradalom alatt a társulatokat megszüntették, az opera műfaját betiltották – kivéve a forradalmi operákat (Mao Ce Tung felesége, Csiang Csin színésznő volt). Európában egy rövid ideig csak azt tiltották meg, hogy nők énekeljenek operai szerepet. Más az éneklési mód a kínai és az európai művek esetében, más a forma is.
Három ütőhangszeres állt a színpad előtt, mialatt bevonult a nagyszámú közönség. A két nagyképernyős tévén olvashattuk az előadók nevét, majd elkezdődött a varázs. A prózai szöveg számunkra különös beszédmódot takart, szinte énekelve, deklamálva, rengeteg hangsúllyal, lassan interpretálva hallottuk a szöveget. A zene hangzásvilága talán ismerős lehetett a mozifilmekből (zeneszerző: Zeneszerző: Dang Hongyan), amelyekben a kínai közösséget mutatják, de azok csak pillanatnyi tapasztalatot nyújtanak a zenéről. A szöveg tartalmát a szereplők meg is jelenítették, például a lovaglás menetét, de akrobatikus mozdulatokat, szaltót is láttunk, akárcsak párharcot, természetesen kínai „stílusban”. A karatefilmekből ismert gyors fej-, egyéb mozdulatok, máskor felnagyított mozdulatok a kínai társulat előadásában hitelesnek hatottak. Gyönyörű, színpompás kosztümöket láttunk, néhány szereplőn magas talpú cipőket. A történet az előadók jóvoltából feszült ívvé vált, nem volt egyetlen üres pillanat sem. A címszereplő a társulat vezetője is. Hui Minli – a legmagasabb színházi kitüntetés birtokosa elhitette a közönséggel érzelmeit, szemünk előtt vált fiatal nőből idős, megbecsült uralkodófeleséggé. Éneklése kifejező, mozdulatai hitelesek, uralta a színpadot, végig jelen volt. Minden egyes szereplő remek volt, az előadás hangulatát nem lehet leírni. Csodavilággal találkozott a néző: sok más egyéb mellett a visszatérés a korai világba, elvágyódás, diadal, megbecsültség, mindezt egy távoli világ kultúrája által.
A taps közben, után felmehetett a vállalkozó kedvű néző a színpadra (egy skót dalt szólt a hangszórókból), megcsodálhatta a jelmezeket, a szereplők sminkjét, készültek a szelfik. Felejthetetlen este volt.
A Zhaojun utazása egy han nő hosszú és megpróbáltatásokkal teli utazása, a han és a hun nép közötti harmónia és testvériség története.
Több mint kétezer évvel ezelőtt a hatalmas Han Birodalom legyőzte a hun lázadókat a nyugati régiókban. Huhanye hun törzsfőnök békeszerződést ajánl, amelynek részeként han hercegnőt kér feleségül. Szerencsére Juan császár szintén a stabilitás megteremtését szorgalmazza, ezért egyezséget kötnek. A császár egy gyönyörű és tehetséges udvari muzsikust választ a házasságra, és ő indul az északi pusztára. Zhaojun a hun földre érkezve egy romos helyen talál egy árvát, akit magához vesz. Az udvarban a nő aztán mindenkit elkápráztat, de az idill nem tart sokáig. Már várandós, amikor a hunok földjén járvány üti fel a fejét, és alighogy életet ad a fiának, Huhanye is meghal. Zhaojun ekkor levelet ír Cheng császárnak, hogy visszatérhessen, az uralkodó azonban arra kötelezi a nőt, hogy hun szokások szerint újból férjhez menjen, Fuzhulei törzsfőnökhöz. A hír nyomasztja Zhaojunt, a helyzetet pedig nehezíti, hogy a hun királyi udvarban vége szakad a békés időszaknak, a sorozatos gyilkosságok során pedig a gyermekei is életüket vesztik. A hun királyi udvarban káosz uralkodik el, és Zhaojun két gyermeke is áldozatul esik a hatalmi harcoknak. A hanok és a hunok viszonya ismét kiéleződik, és a háború veszélye fenyeget. Mit tehet a fejedelemasszony, hogy megakadályozza a háborút?
Forrás: A Budaörsi Latinovits Színház
Alkotók:
Dramaturg: Liu Enping
Díszlettervező: Chang Jiang, Pang Peng
Jelmeztervező: Jiang Dian, Shang Qunhan
Világítás: Meng Qin, Shi Lang, Li Wendong
Hang: Dang Hongyan, Cheng Qiang
Zeneszerző: Dang Hongyan
Zenei szerkesztő: Jiang Erli
Karvezető: Zhou Dawei
Stílustervező: Yao Yue, Hao Tingting
Videóterv: Hu Tianji
Harcművészet mester:| Ran Xing, Yang Yun
Koreográfus: Wang Zhao
A rendező munkatársa: Zhao Lulu
Rendező: Yang Jun
