Névnapok: Márk, Aisa, Ajnácska, Ajsa, Ángyán, Ányos, Ervin, Ervina, Ervínia, Everard, Hajnácska, Izmael, Kalliszta, Kasszandra, Márkus, Niké, Mohamed
Események:
1719 – Angliában megjelenik Daniel Defoe Robinson Crusoe című regénye. Ezt tartják az első angol regénynek.
1792 – Claude Joseph Rouget de Lisle befejezi és bemutatja a La Marseillaise-t (későbbi francia nemzeti himnusz).
1926 – Giacomo Puccini Turandot (Turán lánya) című háromfelvonásos operájának ősbemutatója Milánóban (La Scala színház).
1949 – Friedrich Dürrenmatt Nagy Romulus, történelmietlen történelmi vígjáték négy felvonásban művének premierje Bázelben.
1956 – az Oscar életműdíjas Noël Coward Déli-tengeri buborék című musicaljének premierje Londonban.
2022 – Charlotte Brontë 13 éves korában írt A Book of Ryhmes írása 1,25 millió dollárért kelt el egy New York-i aukción a Brontë Parsonage Museum számára.
Meghalt ifj. David Teniers (1610–1690) flamand festőművész, az életképfestészet jelentős mestere.
Atyja idősebb David Teniers vallási, figurális és tájképek festője, kora ifjúságától az ő műhelyében tanult. Nagyon fontos volt képein már ekkor is a tájkép, de ezen korai időszakában még inkább csak keretnek alkalmazta, képein a főhangsúly az emberi alakok cselekvésein volt, ám egyre nagyobb szerepet kapott képein a természeti és az épített környezet. Nagyon szívesen ábrázolta a flamand parasztok mindennapi életét, munkában, kocsmában, családi ünnepeken. Pályájának érett korszakában témái egyre változatosabbak lettek, ábrázolt katonajeleneteket, iparosműhelyeket, alkimista latoratóriumokat, tréfás majom- és macskacsoportokat, valamint mitológiai és vallási tárgyak is kikerültek ecsetje alól. Igen termékeny alkotó volt, több mint 700 festményét őrzik a világon (Szent Antal megkísértése, Kocsmai színhely, Búcsú a félhold vendéglőnél).
Megszületett Ella Fitzgerald (1917-1996) tizenháromszoros Grammy-díjas amerikai dzsesszénekesnő.
1934-ben tűnt fel egy harlemi amatőr tehetségkutató versenyen, ahol eredetileg táncosként tervezett indulni, de meggyőzték, hogy inkább énekesként lépjen fel. 1935-ben elkészült első lemezfelvétele, a Love and Kisses, 1938-ban pedig az egyik legnagyobb slágere, az „A-tisket, A-tasket”. 1941-től különböző zenekarokkal és énekpartnerekkel lépett fel, világ körüli turnékon, fesztiválokon vett részt. Bár ezek a felvételek is sikeresek voltak, az énekesnő újabb nagy sikerei csak a II. világháború után következtek.[ 1945 után Louis Armstronggal kifejlesztették a scatet, ami értelem nélküli, improvizált szófoszlányok, hangok „érzelmi zörejek” segítségével fejez ki zenei tartalmakat. Jellemzőek és sikeresek voltak az úgynevezett songbook lemezei, amelyeken egy-egy szerző dalait dolgozta fel. Szakmájában minden idők egyik legkiemelkedőbb személyisége volt, jelentősége máig nem fakult (Goodnight My Love, Into Each Life Some Rain Must Fall, I’m Making Believe).
Meghalt Szervátiusz Tibor (1930-2018) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas szobrászművész.
1977-ben kényszerűségből, a Securitate zaklatási miatt áttelepült Magyarországra. Budapesten élt és alkotott haláláig. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végzett, 1955-ben főiskolai gyakorlatra ment Moldvába, s az ott szerzett élmények igen nagy hatással voltak a művészetére. Már ebben évben faragott csángó portrékat, több száz rajzot is készített a csángó emberekről. 1956-ban kezdte faragni a legendássá vált andezit Adyt, amelyet 13 év után fejezett csak be. A kolozsvári művészeti szövetség Moszkvába és Leningrádba küldte tanulmányútra, ettől kezdve nagyobb erővel fordult a magyarság múltja, őskultúrája felé. Kényszerűségből 1977-ben áttelepül Magyarországra, hamarosan nagy, kőből készült emlékművek sorát alkotta meg (Tamási Áron síremléke – Farkaslaka, 1956-os emlékmű – Budapest, Rózsakerti Madonna).
Megszületett Alfredo James „Al” Pacino (1940) Oscar-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai színész, a filmtörténelem egyik meghatározó színészegyénisége.
Már rögtön az első filmszerepe, a Pánik a Tű parkban előtt Tony-díjat kapott egy Broadway-darabban nyújtott alakításáért. Francis Ford Coppola 1972-ben ráosztotta a Corleone családot irányító maffiavezér, Michael Corleone szerepét A Keresztapa című filmjében, melynek köszönhetően egy csapásra a legnagyobbak között találta magát. Herbergh Berghof tanodájába iratkozott be, de Lee Strasberghez vágyott, világhírű Actors Stúdiójában próbálta elsajátítani a szakma fortélyait. 1992-ben az Egy asszony illata című filmdrámában kritikus humorral, megfáradt iróniával és lírai szomorúsággal tölti fel Frank Slade, a vak alezredes drasztikus szerepét. Jutalomjátékát Oscarral honorálják, bár a közvélemény szerint ez egyértelműen vigaszdíj volt, egy eddig nem honorált életmű kései elismerése (Serpico, A sebhelyesarcú, A törvény gyilkosa).
Ezen a napon született:
Pólya Tibor (1886-1937)
festő, karikaturista, grafikus, a szolnoki művésztelep egyik vezetője. Az általa oly kedves irányzat, a neoimpresszionizmus Párizsba csalta, ahol kipróbálta önmagát többféle – ott megismert – irányzat vizuális rendezőelveit gyakorolva. A szabad párizsi életnek a háború vetett véget, mint ellenséges ország lakója el kellett hagynia a francia fővárost. Munkássága széles kört ölel fel. Tájkép, portrék, alföldi zsánerképek, aktfestményei mellett állandó alkotó társa számos akkori magyar élclapnak karikatúráival. Készít rézkarcokat, dolgozik színház világának: díszleteket tervez és fest is díszleteket, csinált falfestményt, rengeteg könyvillusztráció fűződik nevéhez és készít litográfiai lapokat (Sztrájk, Park, Orfeusz és Euridiké).
Hauswirth Magda (1903-1999)
karikaturista, újságrajzoló, grafikus. A Színházi Élet volt az első szerkesztőség ahol közölték karikatúraportréit. 1926-tól tíz évig volt a lap munkatársa. A harmincas években már több lapnál is publikált. A kiváló újságrajzolót, portrégrafikus karikaturistát szívesen alkalmazták az országos lapok.
Gárdonyi Zoltán (1906–1986)
zeneszerző, zenetudós, egyetemi tanár. Életműve számos egyházzenei műfajt, zenekari műveket, kórus- és kamarazenét, orgona- és vokális műveket, pedagógiai célzatú kompozíciókat, valamint zenetudományi publikációkat foglal magába. Kutatásainak köszönhetően újszerű, mélyreható betekintést nyerhetünk Bach és Liszt zenéjébe. Kompozíciói számos CD-felvételen jelentek meg. Zeneszerzői és tudományos életművét 2016-ban Magyar Örökség Díjjal ismerték el.
Leonard Long (Leonard Hugh Long, 1911–2013)
ausztrál tájfestő. Első festményét 16 évesen festette, de órakészítőként kezdett el dolgozni. 1939-től már komolyabban érdeklődött a tájfestészet iránt, és szabadidejében egyre többet festett. Pályafutása során számos sikeres egyéni kiállítást rendezett hazájában és a tengerentúlon egyaránt. 1993-ban megkapta az Ausztrál Rend Érdemrendjét „az ausztrál tájképfestő művészetéért végzett szolgálatáért”. 100 éves korában még naponta festett.
Szabó Sándor (1915–1997)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész. 1937-ben végzett a Színművészeti Akadémián, a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1945 és 1948 között a Vígszínház, 1948 és 1949 között a Művész Színház, 1949-től 1950-ig a miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1956-ban külföldre ment, a New York-i Petőfi Színházban volt szervező, majd a társulatnak is tagja lett. Hollywoodban és a Broadwayon is szerepelt. 1976-ban tért haza. 1984-től haláláig, 1997-ig a Madách Színház tagja volt. Első filmszerepe az 1938-ban készült Pusztai királykisasszony című filmben volt, utolsó filmszerepe az 1998-ban bemutatott Ábel Amerikában című tévéfilmben volt.
Kéry Gyula (1920-2002)
színész. Miután elvégezte az Országos Színészegyesület színiiskoláját, 1942-ben a Madách Színház tagja lett. 1945-ben a Művész Színházhoz került, majd 1946-tól a Mafilm: Magyar Filmgyártó Vállalat, 1949-től a Vidám Színház, 1951-től az Állami Faluszínház foglalkoztatta 1953-ig. Ezután szabadfoglalkozású művész volt. 1956-tól a Magyar Rádió társulatának művésze. 1962-ben a Madách Színház tagja lett. Főként karakterszerepekben láthatta a közönség (Aranyborjú, Az ész bajjal jár, Napló gyermekeimnek).
Karel Appel (1921-2006)
holland absztrakt expresszionista festő, szobrász. Amszterdamban tanult. 1948-ban az egyike volt a CoBrA mozgalom alapítóinak. Festészetét az absztrakt expresszionizmushoz sorolják, amelyben nagy hangsúlyt kap az anyag architektúrája.
Szenes Iván (1924-2010)
EMeRTon-díjas író, dalszövegíró, dramaturg, zeneszerző, érdemes művész. Statisztikák és az Artisjus 2000-es kimutatása szerint Magyarország legtöbbet játszott szerzője; a Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma több mint 400 (Kislány a zongoránál, Nehéz a boldogságtól búcsút venni, Mindenkinek van egy álma).
Ballai István (1924-2015)
Aase-díjas színész, a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagja. Színészi oklevelét az Országos Színészegyesületi Színészképző Iskolájában szerezte 1947-ben. A színházak államosítása idején 1949-től Győrben szerepelt. 1985-ig, nyugdíjba vonulásáig a győri Kisfaludy Színház művésze volt.
Szőnyi Erzsébet (1924-2019)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karvezető, zenepedagógus, kiváló művész. Magánúton összhangzattant tanult, első szerzeményei is a gimnáziumi évek alatt keletkeztek. 1942 és 1945 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán elvégezte a középiskolai énektanárképző és karvezető szakot. 1943-tól 1947-ig Kodály Zoltántól etnomuzikológiát tanult, mellette 1944–46-ban zongora szakot is végzett, a vezénylés alapjait is sajátította. 1945-től 1947-ig Bárdos javaslatára Viski János zeneszerzés-növendéke volt, az egyetlen lány a szakon. Kodály Zoltán zenepedagógiai módszerének világszerte ismert folytatója és népszerűsítője volt (Adáshiba, Népdalkantáta, Reggel a hegyekben).
Albert Uderzo (1927-2020)
francia karikaturista, képregényrajzoló. A francia képregény egyik doyenje olasz bevándorló fiaként született. 1951-ben találkozott René Goscinnyvel a brüsszeli World Press kiadó párizsi irodájában. 1959-ben Goscinny szerkesztő, Uderzo pedig művészeti vezető lett az újonnan induló Pilote magazinnál, amelynek a célközönsége már nem a legfiatalabb korosztály, hanem a tizenévesek voltak. A magazin első számában mutatkozott be legnagyobb sikerük, Asterix, és azonnal átütő sikert aratott.
Ferrari Violetta (1930-2014)
Jászai Mari-díjas színésznő. Pályáját hatévesen kezdte a Pesti Színházban gyermekszínészként. 1949-ben a Madách Színház ösztöndíjasaként végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1950–56 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1956-ban emigrált; először Bécsben, majd Nyugat-Németországban élt, ahol több szerepet is kapott. A rendszerváltás után többször hazalátogatott, de szerepet már nem vállalt (Gázolás, Ifjú szívvel, Civil a pályán).
Hajdufy Miklós (1932-2021)
televíziós rendező, forgatókönyvíró. A Magyar Televízió munkatársaként 1965 és 1992 között számos történelmi tévéfilmet és irodalmi adaptáción alapuló tévéjátékot forgatott. 1960 és 1965 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát. Rendezői pályája első másfél évtizedében főként történeti filmeket forgatott, történelmi kulisszákba helyezve fogalmazta meg kora társadalmi, politikai problémáit. Az eredeti forgatókönyveken alapuló tévéfilmjei mellett gyakran nyúlt vissza a 19–20. századi magyar szépirodalom jeles alkotásaihoz (És mégis mozog a föld; Sakk, Kempelen úr!; Forró mezők).
Jászai László (1935-2016)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1955-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol 1957-ben szerzett diplomát. Ezután a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. Nyáron letartóztatták ’56-os izgatás vádjával, felfüggesztett ítélettel szabadult, és a győri Kisfaludy Színházhoz került. 1978-tól a veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 1991-ben leszázalékolták, ezután már nem játszott színpadon, filmszerepeket azonban elvétve, de vállalt. Több mint kétszáz szerepben láthatta a közönség.
Harsányi Frigyes (1941)
Jászai Mari-díjas színész. 1963-ban diplomázott a Színházművészeti Főiskolán, majd a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1966-ban a szolnoki Szigligeti Színháznál játszott, 1967-ben a Fővárosi Operettszínházhoz került. Eleinte prózai szerepekben tűnt fel, azonban muzikalitása és mozgáskészsége révén főszerepeket kapott musicalekben és operettekben. 1988-tól rendszeresen játszott német nyelvterületen.
Talia Shire (Talia Rose Coppola, 1946)
amerikai színésznő, Francis Ford Coppola húga. Egyik legismertebb szerepe Connie Corleone volt A Keresztapa című 1972-es bűnügyi filmben és annak folytatásaiban. Az 1974-es második részben nyújtott színészi alakításáért Oscar-díjra jelölték legjobb női mellékszereplő kategóriában. A Rocky című 1976-os drámából és annak folytatásaiból szintén ismert (Családi kaleidoszkóp, Multik haza!, Életem szerelme).
Földessy Margit (1946)
Balázs Béla-díjas színésznő, a Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdió vezetője. Már kisgyermekként szerepelt a filmvásznon. Harmadszorra vették csak fel a főiskolára, 1972-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Közben Egerbe szerződött segédszínésznek, majd Pécsre ment már színészi státuszban (Holnap lesz fácán, Szerencsés Dániel, Mansfeld).
Andorai Péter (1948-2020)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész. Érettségi után a dolgozott raktárosként, statisztaként a Nemzeti Színházban is. 1972–1976 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulója volt. 1971–1972 valamint 1977–1978 között a kecskeméti Katona József Színház tagja, 1976–77-ben a Nemzeti Színház színművésze volt. 1994–1996 között a pécsi, 1996–2003 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. Egy évet élt az Egyesült Államokban is, ahova Szabó István Bizalom című, Oscar-díjra is jelölt filmjének bemutatójára érkezett, amelynek főszerepét játszotta (Mephisto, A temetetlen halott, Végjáték).
Detre Annamária (1948)
színésznő, szinkronszínésznő. 1970-ben, miután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, a Vígszínháznál kezdte pályáját. 1973-tól 1976-ig a Budapesti Gyermekszínház tagja volt. 1977–78-ban az Állami Déryné Színház szerződtette, majd 1978-tól 1990-ig az Arany János Színháznál játszott. 1990 óta szabadfoglalkozású színészként dolgozik, megalapítója a Detre Meseszínháznak. Elsősorban szinkronizál (A palacsintás király, A luxusvilla titka, Az elvarázsolt dollár).
Vadnay Tünde (1949)
bábművész, színésznő. Az érettségije után másfél évig jogot tanult, majd akkori munkahelyén alakított egy amatőr bábcsoportot. Ezután jelentkezett bábszínész hallgatónak a Színművészeti Főiskola Bábszínészképző évfolyamára, 1975-ben kapott bábszínészi diplomát. 1992-ig volt az Állami Bábszínház tagja. Szabadúszóként, létrehozta saját bábszínházát melynek neve: Mesemondó Tündüs Manó Bábszínháza.
Vészits Andrea (1956)
Balázs Béla-díjas írónő, filmdramaturg, Móra Ferenc író dédunokája. Első könyvét (Apapa regénye) már a cím alapján is nyilvánvalóan Móra Ferencről írta, olyan regényként, amelyben bár többnyire álnéven, de felbukkannak az író életének legjelentősebb mellékszereplői (Időfutár sorozat, Sztracsatella, Megdönteni Hajnal Tímeát).
Nemcsák Károly (1957)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a József Attila Színház igazgatója. 1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981–82-ben a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, majd 1982–1986 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban játszott. Ezután három évet töltött a Radnóti Színpadnál, 1989–1991 között pedig a Nemzeti Színház művésze volt. 1991–1996 között szerepelt a Budapesti Kamaraszínházban. 1999–2002 között a Soproni Petőfi Színház tagja volt. 2001 óta a Turay Ida Színház tagja, 2011 óta pedig a József Attila Színház igazgatója. 2021-ben újabb ötéves megbízatást kapott az intézmény irányítására. Igazán ismertté az 1987–1999 között futó Szomszédok című teleregény tette (Szerencsés Dániel, Falfúró, Sorstalanság).
Götz Anna (1963)
színésznő. 1985-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1985–2000 között a Nemzeti Színház tagja volt, 2000-től szabadfoglalkozású színésznő. 2013-tól a Vidám Színpad tagja.
Bakó Gábor (1968)
táncművész, koreográfus, tánctanár. 1986-ban lett a Rock Színház tagja, vezető szólistája. 1990-1992 között a Magyar Állami Operaház tagja volt, majd 1993-tól több éven keresztül a Csokonai Nemzeti Színházban balett igazgató volt. Huszonöt éves korától tanít, koreografál, 1990 óta számos táncelőadás, valamint zenés színházi produkció sikerénél közreműködött. A táncpedagógus-képzőt is elvégezve, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára (1990-2000), 1998 óta dzsessztáncpedagógus.
Renée Zellweger (1969)
kétszeres Oscar- és négyszeres Golden Globe-díjas amerikai színésznő, producer. Texasban több filmben is szerepelt, első igazi szerepe A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér című filmben volt 1994-ben. 2001-ben kapta meg a Bridget Jones naplója című film címszerepét, amiért jelölték a legjobb női főszereplő kategóriájában az Oscaron és a Golden Globe-on. A Chicago című filmben Roxie Hart szerepét játszotta és elnyerte akkor a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-díjat. 2004-ben elnyerte az legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat a Hideghegy című filmben nyújtott alakításáért. 2019-ben a tragikus sorsú Judy Garland-ot játszotta el hatalmas sikerrel, alakításáért Golden Globe, BAFTA és Oscar-díjat is kapott. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Szabó Judit (1974)
színésznő. 1992-től két éven át a budapesti József Attila Színház Stúdiójának tagja, majd 6 évadon át játszott vendégként a színház több előadásában. 1995-ben felvételizett a Gór Nagy Mária Színitanodába, ahol 1998-ban végzett Barta Mária színművésznő osztályában. 1998 – 2001 a Veszprémi Petőfi Színház, 2001 – 2003 a székesfehérvári Vörösmarty Színház, 2003 – 2006 a soproni Petőfi Színház tagja. Jelenleg szabadúszó. 2008-ban megalapította a Harlequin Zsúrszolgálatot, ahol kollégáival meseelőadásokat, bohóc- és Mikulás műsorokat készítenek. Gyakran szinkronizál.
Nagy Adrienn (1979)
színésznő. Az egri színház Kelemen László Színészképző Stúdiójában 2000-ben végzett, azóta tagja a társulatnak. 2005-től a Gárdonyi Géza Színház színművésze.
Ezen a napon halt meg:
Leon Battista Alberti (1404-1472)
reneszánsz itáliai polihisztor, humanista, építész, író, költő, filozófus, kriptográfus, nyelvész. Tanulmányait Velencében kezdte meg, majd beiratkozott a bolognai egyetemre. Kortársai nagy műveltségéért enciklopédikus embernek nevezeték. Philodoxios című, latin nyelven megírt vígjátékát kezdetben antik műnek tartották. Festményeit a perspektíva teszi kiválókká. Az építészetben az a fő érdeme, hogy az antik építészetet és különösen a római stílust eredeti tisztaságában emelte érvényre, nem úgy mint kortársai, a kora reneszánsz művészei. Legnagyobb építészeti műve a Szent András-templom Mantovában, a Szent Ferenc-templom Riminiben és a Rucellai-palota Firenzében.
Torquato Tasso (1544-1595)
itáliai költő, a 16. század egyik legnagyobb alkotója. Fő műve, A megszabadított Jeruzsálem című eposz a világirodalom egyik legjelentősebb alkotása. Nápolyban, jezsuita rendi iskolában tanult, már 18 évesen megírta első nagy művét, a Rinaldo című elbeszélő költeményt. Művei közé tartozik 2000 rövidebb költemény, levelek, párbeszédek tartoznak, illetve egy elméleti munka a költészetről. Néhány nappal azelőtt hunyt el, hogy a pápa a költők fejedelmévé koronázta volna.
William Cowper (1731-1800)
angol költő. 1767-től kezdve elvonultan élt egy Olney nevű faluban, s csak irodalommal foglalkozott, azonban ott is szomorúság nyomasztotta, melyből csak 1778-ra üdült fel. 1782-ben kiadta költeményeit, de azok nem keltettek figyelmet. Megírta John Gilpin komikus balladáját, és 1785-ben a The Task című didaktikus költeményét. Költői jelentősége abban áll, hogy igyekezett az angol költészetet a pszeudo-klasszicizmus nyűgétől megszabadítani.
Emilio Salgari (1862-1911)
népszerű olasz kalandregényíró, többek között a Sandokan és a fekete kalóz regénysorozatok szerzője. Bár leginkább a kalandregényeiről ismert, de emellett az olasz fantasztikus irodalom úttörőjének is tartják (A kék hegyek kincse, Maláj kalózok, A Fekete Kalóz).
Márkus László (1881-1948)
színházi és filmrendező, díszlet- és jelmeztervező, kritikus, drámaíró, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Nagy munkabírású, 20. századi reneszánsz ember volt. A századelőn kibontakozó új magyar színművészetnek olyan korszakos alakja, aki európai színvonalon fogalmazta meg elképzeléseit az irodalomra, képszerűségre és zeneiségre alapozott színi ideálról. Művészi tevékenységét a mértéktartó ízlés, az új stílusú drámarendezés, a cselekmény és zene szerves egysége jellemezte (Ágis tragédiája, A színház etikája, Az aranyszemű hölgy).
Balázs Sándor (1883–1982)
magyartanár, színműíró és ifjúsági író. Ő vizsgáztatta magyar nyelv és irodalomból a magántanulóként érettségiző József Attilát. Kezdetben történelmi drámáival aratott nagy sikert, így három alkalommal is ő nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia száz arannyal járó pályadíját. Színműveit a Nemzeti Színház is játszotta (A feleségünk, Darázsfészek, A győzhetetlen Caesar).
Horusitzky Zoltán (1903–1985)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész, költő. Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzést tanult. Ezzel párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktorátust is szerzett. 1927–1945 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola oktatója, majd 1945–1949 között igazgatója volt. 1937–1944 között a Zene című folyóirat szerkesztője volt, melyben több szakcikke is megjelent. 1946–1968 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított zongorát (Exercices poétiques, A hegy, Fekete város).
Szántó Judit (1903-1963)
József Attila-díjas szavalóművész, muzeológus, író, költő, József Attila élettársa. szavalóművészként tevékenykedett, s kapcsolatba került az MSZMP-vel. 1928-ban megismerkedett József Attilával, akinek hat esztendőn keresztül élettársa volt. 1948-ban felkérték, hogy szervezze meg a József Attila Múzeumot. 1955-től a Petőfi Irodalmi Múzeumban dolgozott mint osztályvezető.
George Sanders (1906-1972)
Oscar-díjas angol filmszínész, televíziós színész, énekes-dalszerző, zeneszerző, író. Felső osztálybeli, kifinomult, de gyakran nyugtalanító hátterű karakterszerepeket játszott az 1930-as évektől haláláig. 1950-ben Joseph L. Mankiewicz rendező Mindent Éváról című filmjében nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott (Embervadászat, Ivanhoe, Felügyelő életveszélyben).
Erdődy Kálmán (1907–1988)
színész, rendező. Tanulmányait az Országos Színészegyesület színiiskolájában kezdte, de nem fejezte be. Több vidéki színházban is fellépett. 1949-től a Gördülő Varietét vezette. A József Attila Színház művésze volt 1956 és 1960 között, majd a Kamara Varietében lépett fel 1964–65-ben, de játszott 1961 és 1966 között a Vidám Színpad, valamint 1965 és 1970 között az Irodalmi Színpadon is.
Ginger Rogers (Virginia Katherine McMath, 1911–1995)
Oscar-díjas amerikai színésznő, Fred Astaire táncpartnereként vált híressé („Ginger és Fred”). Már 14 éves korában fellépett vaudeville-ben táncosként. Hamarosan a New-York-i Broadway színpadain szerepelt. Az 1940-es évek végéig sikeres színésznő volt az ennek megfelelő magas fizetéssel. Ezután egyre inkább a színpad felé fordult, amihez továbbra is erős szálak fűzték, de forgatott még filmeket és 1991-ig tévésorozatokban is szerepelt (Táncolj velem; Táncolj a Broadwayn!; Hollywood, Hollywood).
Saul Bass (1920-1996)
amerikai grafikus, tervező és filmrendező. Számos filmnek és cégnek a legkülönfélébb stílusú, témájú meghatározó arculatát tervezte meg nagyjából negyven éven keresztül. Az 1984-es Los Angeles-i olimpia játékok plakátja is az ő munkája (Psycho, Ragyogás, Schindler listája).
Baranyó Sándor (1920-2001)
festőművész. Tanulmányait 1939–1944 közt, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte. Három rajztanítás pedagógiai módszereit összegző szakkönyv fűződik nevéhez. 1957-től a Szolnoki Művésztelep tagja, meghatározó egyénisége lett. Főként tájképeket festett, motívumai a tanyák, szántóföldek és a tájban felbukkanó ember. Művei nem méretük, de a belülről jövő feszítőerejük révén monumentálisak (Vártemplom, Tisza, Mulatozók).
Hetey Katalin (1924–2010)
Kossuth-díjas grafikus-, festő- és szobrászművész. Művészetében geometrikus elemekből építkezett, a rész és az egész, a mozgás és az energia összefüggéseit; a pozitív és a negatív formák ellentétét, az ezekből adódó fény-árnyék hatást ábrázolta.
Harry Belafonte (Harold George „Harry” Belafonte, Jr., 1927-2023)
Emmy- és többszörös Grammy-díjas amerikai énekes, társadalmi aktivista, színész és producer. Tanulmányait a Social Research Dramatic Workshopban végezte 1946-1948 között. 1952-1953 között éjszakai mulatókban lépett fel. 1953-tól az Amerikai Néger Színház tagja, Hollywoodban a Metro szerződtette. 1956-ban megjelent Calypso című lemeze. 1987-től az UNICEF jószolgálati nagykövete. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Buck és a prédikátor, Kansas City, Fekete Amerika).
Vajda Miklós (1931-2017)
műfordító, kritikus, szerkesztő. 1954–1958 között a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztőjeként dolgozott. 1958–1963 között szabadúszó műfordító. 1989-ben az austini Texasi Egyetem vendégprofesszoraként ténykedett. 2009-ben jelent meg első, önéletrajzi ihletettségű műve az Anyakép amerikai keretben, mellyel komoly kritikai sikert aratott (Észak-amerikai költők antológiája, Évről évre, Ferenczy Béni estéje).
Garay Attila (1931-2013)
dzsesszzongorista, zeneszerző, énekes, zenepedagógus. A 20. század második felének egyik legendás zenésze volt. Szólistaként, zenekarvezetőként egyaránt nagy sikerrel játszott. Triókat és kvartetteket vezetett. Játszott a kor szinte minden kiemelkedő muzsikusával, például a később világhírűvé lett Szabó Gábor gitárossal.
Ferenczy Csongor (1939-2019)
romániai magyar színész. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben folytatta tanulmányait, 1962-ben végzett. 1962–1968 között a Temesvári Állami Magyar Színház tagjaként dolgozott. 1980-ban Magyarországra szerződött. 1980–1983 között a budapesti Várszínházban játszott. 1983-tól egészen 1996-ig a Nemzeti Színház tagja, utána a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt (A vörös grófnő; Égető Eszter; Napló apámnak, anyámnak).
Szélyes Imre (1944–2023)
Jászai Mari-díjas erdélyi születésű magyar színművész, rendező. 1966-ban végzett a helyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. 1966–1982 között a temesvári Állami Magyar Színház tagja. 1982-ben áttelepült Magyarországra és a kecskeméti Katona József Színház tagja lett.1983–1986 között a veszprémi Petőfi Színházban, 1986–1992 között a Népszínházban és a Budapesti Kamaraszínházban játszott. 1992-től a Nemzeti Színház, majd 2000–2012 között a Pesti Magyar Színház színésze. 1993-tól a Nemzeti Színiakadémia, 2000-től a Pesti Magyar Színiakadémia tanára volt. Rendszeresen szinkronizált is.
Páll Mónika (1986–2015)
színésznő. 2007-től a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színművész hallgatója. 2010-ben a Nemzeti Színházban volt gyakorlaton, amikor egy próba során rosszul lett, hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt.
