a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: Mika Róbert
A gregorián naptár bevezetésével, 1582-ben, néhány nap (október 5–14) örökre „eltűnt” az idők homályában. Van azonban elő-előbukkanó nap is. Gioacchino Rossini olasz zeneszerző születésnapja (1792), Karinthy Ferenc író, újságíró halálának napja (1992) február 29-re esik. Köztudott, hogy ez a szökőnap csak minden negyedik, szökőévben tűnik fel a naptárakban. Hogy mióta, miért ez a nap, és valóban erről a napról van szó? Megtudhatják cikkünkből.
Már az ókori görögök is tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy a 12 holdhónap nem egyenlő egy évvel, egy hónap nem egyenlő 30 nappal, és így egy év sem egyenlő 360 nappal. Be is vezettek egy dátumkorrekciót, amit később Metón reformált meg.
A hónapok nevei az antik Rómától erednek. A rómaiak kezdetben az évet tíz holdhónapra (annus lunaris) osztották: Martius (Mars isten tiszteletére), Aprilis ([aperio – megnyit] virágnyitás hava), Maius (idősek hava), Iunius (fiatalok hava), Quintilis (ötödik), Sextilis (hatodik), September (hetedik), October (nyolcadik), November (kilencedik), December (tizedik). Ezek közül a martius, maius, quintilis és october 31, a többi 30 napból állt. Ez a naptári beosztás azonban sok kívánnivalót hagyott maga után, így még a királyok korában két újabb hónappal toldották meg az eddigieket. Az új két hónap – kezdetben a fenti hónapok után következtek – a kezdet és vég kétarcú istenéről, Ianusról kapta a nevét a január, míg a tisztító ünnepről a február hónap. Az utóbbi már akkor 28, vagy 29 napból állt. Kr. e. 153-tól e két hónapot az év elejére sorolták, így adódik az a furcsaság, hogy a hetediket jelölő hónap a kilencedik a valóságban. Természetesen, az év napjai így sem stimmeltek, bár a főpapok (pontifexek) össze-vissza tologatták a szökőnapokat. A naptár annyira eltorzult az évszakokhoz képest, hogy a kora tavasz végül késő őszre esett. Kr. e. 46-ban Iulius Caesar reformálta meg a naptárat. Ezt nevezzük ma Julián-naptárnak, és quintilis hónapot tiszteletére júliusnak. Ebben az időszakban, összesen 12-szer [Kr. e. 44-8], a február 29 napos volt, szökőévben pedig 30. Július naptárán Augustus is végzett némi kiigazítást, amiért a hatodik hónap (Sextilis) nevét az ő nevére keresztelték (augusztus). A szenátus javaslatára a július, és persze az augusztus is a leghosszabb, 31 napos kellett, hogy legyen [február pedig egy nappal megrövidült].
Bár technikailag könnyebben kezeljük, és az utóbbi időben úgy is definiáljuk, hogy a szökőnap azoknak az éveknek a hatvanadik napja, amelyek néggyel oszthatók, igazából – és ez talán kicsit megnyugtató hír azoknak, akik 29-én születtek – a szökőnap, ha volt, 24-re esett! Ez az évezredes hagyomány még ma is él.
A rómaiak naptára nagyon sokáig kiállta a próbát. Azonban a 16. század vége felé már feltűnő volt az elcsúszás a valós és a naptári idő között. Ezért 1582-ben XIII. Gergely pápa elrendelte a róla elnevezett gregorián naptár bevezetését. A naptárreformot, ami a Julián-naptárt volt hivatott módosítani, viszont csak a katolikus országok fogadták el rögtön, a többi állam csak (jóval) később. Így fordulhat elő, hogy néha több napon is emlékezünk eseményekre, ha az információ még a Julián-naptár szerint való. A naptárreform következtében 1582. október 4-ét közvetlenül október 15-e követte.
A Gergely-naptár bevezetése:
1582 Itália, Portugália, Spanyolország, Franciaország, Belgium, Hollandia (katolikus része), Lengyelország
1584 Németország és Svájc katolikus része
1587 Magyarország
1600 Skócia
1700 Németország, Svájc és Hollandia protestáns része, Dánia, Norvégia, Svédország
1752 Nagy-Britannia (beleértve az amerikai kolóniákat)
1873 Japán
1875 Egyiptom
1918 Oroszország
1924 Görögország
1926 Törökország
1949 Kína
Február 30!?
1699-ben Svédországban úgy döntöttek, hogy áttérnek a Julián-naptárról a Gergely-naptárra, úgy, hogy 1700-tól negyven éven át elhagyják a szökőnapokat. 1700 tehát nem volt szökőév Svédországban, de a tervektől eltérően ez volt az egyetlen módosított év, mivel az 1704. és 1708. éveket már újra szökőévként kezelték. Ebben az időszakban tehát a svéd naptár egy nappal előbbre járt a Julián-naptárnál, ugyanakkor tíz nap hátránya volt a Gergely-naptárhoz képest. 1711-ben elhatározták, hogy visszatérnek a Julián-naptárhoz. Ennek érdekében a következő évben, 1712-ben, hozzáadtak egy pótnapot a február hónaphoz, amely így 30 napos lett. Ez a nap a Julián naptárban február 29-nek, a Gergely-naptárban pedig március 11-nek felelt meg.
1929-ben a Szovjetunió forradalmi naptárt vezetett be, melyben a hónapok 30 naposak voltak és a fennmaradó 5 vagy (szökőévben) 6 pótnap pihenőnap volt, amelyek – hasonlóan a francia forradalmi naptár „sans-culottides”-jaihoz – nem tartoztak egyik hónaphoz sem. Az 1930. és az 1931. év februárja tehát 30 napos volt, azonban 1932-ben ezt a naptárat részben feladták, és a hónapok visszanyerték eredeti hosszaikat.
Más szökőnapok
Francia forradalmi naptár (calendrier républicain vagy calendrier des Français, 1793 novemberétől) legfőbb célja az volt, hogy az új korszakot radikálisan megkülönböztesse a kereszténységhez szorosan kötődő Gergely-naptártól, kiirtsa a vallási maradványokat, racionális, a forradalomhoz méltó elnevezéseket és időbeosztásokat alkosson. Mindössze tizenkét évig volt használatban. A naptár, a fáraók és a kopt keresztények naptárának mintájára készült. Napóleon eltöröltette használatát és 1806. január 1-jei hatállyal visszaállította a Gergely-naptár szerinti időszámítást. A szökőnap a naptár végére csapott „Forradalom napja” volt, amit négyévente tartottak meg. A naptárat a Párizsi Kommün idején (1871) újra bevezették, de kérészéletű volt.
