Névnapok: Valér, Detre, Dezsér, Dezsider, Dezső, Mária, Valérián
Események:
1905 – megalapítják a Puskin-házat Szentpéterváron, Oroszországban, hogy megőrizze, ápolja Alekszandr Puskin kulturális örökségét.
1913 – Bemutatják a milánói La Scala operaházban Pietro Mascagni háromfelvonásos operáját a Parisinát.
1939 – Az Elfújta a szél című film premierje Atlantában (Georgia államban), az Egyesült Államokban. Relatíve ez a legnagyobb bevételt hozó film a világon.
2001 – Stabilizálták és így újra megnyithatóvá vált a pisai ferde torony. 11 év és 27 millió dollár költöttek arra, hogy biztonságossá tegyék úgy, hogy megtartsák híres dőlését.
Megszületett ifj. David Teniers (1610–1690) flamand festőművész, az életképfestészet jelentős mestere.
Atyja idősebb David Teniers vallási, figurális és tájképek festője, kora ifjúságától az ő műhelyében tanult. Nagyon fontos volt képein már ekkor is a tájkép, de ezen korai időszakában még inkább csak keretnek alkalmazta, képein a főhangsúly az emberi alakok cselekvésein volt, ám egyre nagyobb szerepet kapott képein a természeti és az épített környezet. Nagyon szívesen ábrázolta a flamand parasztok mindennapi életét, munkában, kocsmában, családi ünnepeken. Pályájának érett korszakában témái egyre változatosabbak lettek, ábrázolt katonajeleneteket, iparosműhelyeket, alkimista latoratóriumokat, tréfás majom- és macskacsoportokat, valamint mitológiai és vallási tárgyak is kikerültek ecsetje alól. Igen termékeny alkotó volt, több mint 700 festményét őrzik a világon (Szent Antal megkísértése, Kocsmai színhely, Búcsú a félhold vendéglőnél).
Meghalt Johannes Vermeer van Delft (1632–1675) Rembrandt mellett a holland aranykor másik legnagyobb festője.
„Észak Mona Lisájának” alkotója. Műveit sokáig csak kortársai ismerték el, majd évszázadokig névtelenség kísérte, csak a 19. század közepén, 1842-ben fedezték fel a németalföldi festőművészt. Történelmi, allegorikus, táj-, de leginkább zsánerképeket festett – utóbbiakon legtöbbször a középosztály életének jeleneteit megörökítve. Lassan dolgozott, élénk színeket használt, különösen az ultramarinkéket és a sárgát. Nagy figyelmet fordított a perspektívára, a kidolgozott háttérre és a színek tökéletes összhangjára. Élete nagy részét Delftben és Hágában töltötte (Diana pihenője, A kerítőnő, Leány gyöngy fülbevalóval).
Meghalt Verseghy Ferenc (1757–1822) író, költő, nyelvész, polihisztor, műfordító, irodalomszervező, énekes, hárfás és zeneszerző, esztéta.
Iskoláit 1766-ban Pesten kezdte, s 1769-től Egerben folytatta, ahol 1771-ben a papnövendékek közé vették fel, 1777-ben azonban kilépett. Az 1790-es évek elején háromszáz forint nyugdíjából éldegélt, s már jelentékeny sikerrel belevegyült az irodalmi mozgalmakba, amikor 1794. december 11-ére virradóra a Martinovics-ügyben elfogták, 1795-ben a Hétszemélyes Tábla halálra ítélte, ezt azonban kilenc évi várfogságra változtatták. A magyar felvilágosodás, majd a nemzeti ébredés és a hazafiság egyik első alakja volt. A magyar irodalomban mint lírai és elbeszélő költő, esztéta és mint nyelvész fejtett ki nevezetes munkásságot. Fogsága előtt főleg költőként és elméletíróként dolgozott. Zeneértő, sőt zeneszerző is volt (Rövid értekezés a musikáról, Mi a poézis?, Magyar grammatika avagy nyelvtudomány).
Ezen a napon született:
Kuny Domokos (1754–1822?)
kerámiaművész. 1784 körül saját majolikaüzemet alapított, mely rövidesen nagy hírnevet szerzett. Gyártott majolikaedényeket, keménycserép és fajansz tárgyakat, finom kőedényeket, és ő találta fel a majolikaedényekre alkalmazható ólommentes mázat is.
Urházy György (1823-1873)
újságíró, író, országgyűlési képviselő, honvédtiszt, az MTA tagja. 1842-ben az Erdélyi Hiradó munkatársa lett. 1848-as forradalom kitörésekor Kolozsváron, az erdélyi kormányszéknél volt fogalmazó. Részt vett Bem József erdélyi hadjáratában. A fegyverletétel után édesanyja rokonaihoz, Tokajba menekült, a felelősségre vonást így sikerült elkerülnie. A szabadságharc után korának egyik legtekintélyesebb külpolitikai újságírójává vált (Unió, Keleti képek, Világkrónika).
Alexandre Gustave Eiffel (1832-1923)
francia mérnök. Fémszerkezetek építésére szakosodott francia építőmérnök és gyáriparos, a párizsi Eiffel-torony, valamint a New York-i Szabadság-szobor fémvázának tervezője és építője. Az ő vállalata készítette a budapesti Nyugati pályaudvar főépületének terveit is.
Petőfi Zoltán (1848-1870)
színész, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia. 1865-től Szarvason járta felsőbb iskoláit az evangélikus főgimnáziumban. Mezőtúrra vándorolt és beállt az ott működő társulatba, később Debrecenbe ment, ahol Lángh Boldizsár igazgatónál színésznek állt mindössze 30 forint havi fizetésért. 1868-ban Kocsisovszky Jusztinnál lépett fel Szegeden. Azonban gyakorta átaludta a próbákat, az igazgató csupán azért nézte ezt el neki, mert Petőfi Sándor fia volt. Gyenge képességei és fátyolos hangja miatt rendre csak kisebb szerepeket kapott. A versírással is próbálkozott, egy tucatnyi műve maradt csak fent.
Lazar Markovics Zamenhof (1859-1917)
zsidó származású lengyel szemészorvos, filológus, az eszperantó nyelv tervezetének megalkotója. Gyerekkorában nagy orosz költő illetve író szeretett volna lenni. Nemcsak az eszperantó nyelv elindítója, hanem első írója, költője, fordítója is volt. A nyelvi témájú könyveinél arra törekedett, hogy a nyelv később is szabadon fejlődhessen, így kezdetben csak 917 szógyököt tartalmazó szótárakat adott ki. Bár volt költői tehetsége, csak nyolc eszperantó nyelvű verset alkotott.
Wein Margit (Ábrányi Emilné, 1861-1948)
opera-énekesnő (szoprán). 1881-ben a Színészeti Akadémia opera tanszakán végzett, 1884-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtették, majd szeptembertől a megnyíló Operaház tagja volt 1899-ig. Búcsúfelléptekor a zeneakadémisták tüntettek távozása miatt. 1882-ben feleségül ment Ábrányi Emil költőhöz. 1901-1920 között a Zeneakadémia tanára. Több opera címszerepét elsőként énekelte Budapesten.
Kacsoh Pongrác (1873–1923)
zeneszerző, matematikus. Zenei tanulmányait Farkas Ödönnél, a kolozsvári Konzervatórium igazgatójánál végezte, majd Budapestre költözött, és 1898-tól matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként főleg matematikai cikkeket publikált. Érdeklődése egyre inkább a zene felé fordult, később komponálni kezdett, elmélyedt a zeneelmélet tudományában. 1904-ben elsők között méltatta az ifjú zeneszerző, Bartók Béla jelentőségét. Ugyanebben az évben Bakonyi Károly felkérésére komponálta János vitéz című dalművét. ––> János vitéz II. a Nemzetiben
Kléh János (1881-1919)
festőművész, a naturalista irányvonal képviselője. A budapesti Mintarajziskolában tanult, komolyságát, szolid csendességét egész életében megőrizte. 1906-tól kezdve rendszeresen kiállított, két évvel később letelepedett Szolnokon, haláláig a művésztelepen dolgozott. Munkásságát figurális ábrázolásokkal kezdte, de legjobban sikerült alkotásai a lírai ihletésű virágcsendéletek és tájképek. Elmozdult a plein air stílus irányában is, hiszen gyakran a szabadban festett.
Márton Ferenc (1884-1940)
erdélyi magyar festő, grafikus, szobrász, építész, bélyegtervező. A székely festőművészet egyik legkiemelkedőbb képviselője, harmincéves pályafutása során több ezer festményt és más képzőművészeti alkotást készített. 1903-ban iratkozott be a budapesti Rajztanárképző Főiskolára, ezután Münchenben folytatta tanulmányait. Háborús tapasztalatait rajzok és pasztellek százaiban örökítette meg, összesen mintegy háromezer rajzot és képet készített a harctéren. Számos festményét jelentette meg különböző tárlatokon, azonban eladnia nem sikerült belőlük. Élete utolsó éveiben, 1925 környékén a festőművészet terén elért sikereit és munkásságát követően áttért a szobrászati és építészeti pályára (Erdőirtás Csíkországban, Udvarunk, Hargita).
Kotsis Iván (1889-1980)
Ybl-díjas építész, építészettörténész. Hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban, Németországban és Ausztriában. Tervezői pályája kezdetén – 1918-1930 között – neobarokk stílusban alkotott. Az 1930-as évek elején munkáira hatott a novocento. 1945 után több középület újjáépítését, átalakítását irányította. Szakirodalmi munkássága is jelentős volt, főleg az építéstörténet és épülettervezés területére terjedt ki.
Völcsey Rózsi (1895-1966)
színésznő, érdemes művész. 1914-ben diplomázott a Színművészeti Akadémián. 1915-ben lépett a színipályára. Játszott vidéken, 1945 és 1948 között a Magyar Színház illetve a Vígszínház művésznője volt, majd a Magyar Rádiónál működött. A rádiótársulat tagjaként országosan ismertté vált, elsősorban erőteljes, humoros népi figurák megformálásával, de mint drámai hősnő sikerrel működött mindenütt (Mágnás Miska, Forró mezők, Csendes otthon).
Farkas Ferenc (Galántai, 1905-2000)
kétszeres Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, érdemes és kiváló művész. A zeneszerzői pályáját meghatározó hatások között ott találjuk a magyar népzenei elemeket, a klasszikus hagyományt, az olasz és általában a mediterrán dallamosságot, valamint a tizenkétfokú technikát egyaránt. A zenei élet legkülönbözőbb területein végzett munkáinak köszönhetően egyedülállóan biztos, szuverén kompozíciós technikára tett szert valamennyi műfajban. Tudása, stílusismerete, gazdag invenciója, széles körű műveltsége és humanizmusa a nemzetközileg elismert, jelentős zeneszerzők sorába emelte. Művészete nemcsak a 20. század magyar zenéjében volt meghatározó jellegű, de új perspektívákkal gazdagította azt (A fülemüle, Szigetvár dicsérete, Vidróczki). ––> Boksay János és Farkas Ferenc művei egy-egy cédén
Vilt Tibor (1905-1983)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, kiváló művész. A két világháború közt a római iskola jeles képviselője volt. 1922-1926 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1945-ben rész vett az Európai Iskola munkájában, indulásakor zárt, feszes formavilágban alakította ki műveit. 1956-os forradalmi működéséért internálták. A 60-as években egyike lett a modern magyar szobrászat megújítóinak, s példaképe a fiatal művésznemzedéknek (Olvasó pár – Komárom, Balatoni sellők – Siófok, Időgép – Budapest).
Simon Béla (1910-1980)
Munkácsy-díjas erdélyi magyar festőművész, művészpedagógus. Kiváló alkotó pályájának egy része szűkebb szülőhazájához, Erdélyhez, míg életének második szakasza, magyarországi áttelepedése után a Dunántúl déli tájaihoz kötődik. Festményei – munkajelenetek, portrék, tájképek – az első időkben még erőteljesen mesterének, Szőnyi Istvánnak hatását mutatták. 1968-ban festett Tamási Áron-portréja arcképfestészetének egyik csúcsa (Csicsói pásztorok, Borvizes leányka, Fogarasi emlék).
Stan Kenton (1911-1979)
amerikai zongorista, innovatív zenekarvezető, nagyszerű komponista és későbbi éveiben dzsesszoktató volt. Ellentmondásos, kultikus figurája a dzsessznek, aki az érzelmeket kifejező, erőteljes, összetett hangzásra helyezte a hangsúlyt.
Horvai István (Hoffmann, 1922-2004)
Kossuth-díjas színházi rendező, kiváló művész. 1941–1944 között a szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója volt, mellette tanult rendezést. Első munkahelye a szegedi Fiatalok Kamaraszínháza volt 1945-ben. A Magyar Színház, majd a Nemzeti Színház következett. 1962–1979 között volt a Vígszínház rendezője, 1979–1985 között az igazgatója is. 1971–1999 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára volt.
Bogáti Péter (1924-2012)
író, sci-fi-szerző, újságíró, műfordító, kritikus, dramaturg. 1951-től 1954-ig a Nemzeti Színház dramaturgja, 1957-ig a Népszava hasábjaira írt, itt a kulturális rovat vezetője volt. 1957 és 1960 között az Élet és Irodalom rovatvezetője volt, 1973-ban az MTV főmunkatársaként visszatért dramaturgi szakmájához (Halló, itt Mátyás király; Huszárkaland; Az egérfogó).
Szilágyi György (1928-2010)
író, humorista, költő, színpadi szerző, színházigazgató. 1969-ben a Rádió Kabarészínház egyik alapítója volt. Romhányi József mellett a modern magyar kabaré másik szövegvirtuóza. 1980 óta dolgozott szabadfoglalkozású íróként. Egyik legsikeresebb alkotásának címe: Hanyas vagy?, amelyben saját évjárata, a „huszonnyolcas” születésűek átélt élményeit mutatja be (Londonban hej…, A nyilas jegyében, Hibaaprólék – liba nélkül).
Friedensreich Hundertwasser (Friedrich Stowasser, 1928–2000)
osztrák festőművész, építész. Építészete az organikus építészethez tartozik. Jelentős filozófiai hitvallás van építészete mögött, mellyel az embert vissza akarja részben téríteni a természethez. Nagy hatással volt rá a bécsi szecesszió építészete is.
Lázár István (1933-1997)
József Attila-díjas író, szerkesztő, publicista. 1953-ban Sárospatakon érettségizett. 1964-től a Valóság szerkesztőségének tagja. 1989-től főszerkesztő-helyettes, 1991-94 között főszerkesztő (Angliai vakáció, Reform-kor?, Képes magyar történelem).
Joe D’Amato (1936-1999)
olasz filmrendező, operatőr, producer, forgatókönyvíró. Életműve számos műfajra kiterjed: akciófilm, thriller (giallo), horror, spagettiwestern, saru és kard (pemplum) film, fantasy, kosztümös film, posztapokaliptikus film, erotikus film, sőt pornófilm is. Életében mintegy 200 filmet rendezett, ebből 120 pornófilm, melyek 1979 és 1982, majd pedig 1993 és 1999 között készültek. Az olasz és az általános európai exploitation (az euro trash) kultikus rendezője.
Tabák András (1938-2014)
író. 1960–1964 között az Esti Hírlap munkatársaként dolgozott. 1964–1967 között A Könyv című lap újságírója volt. 1967–1978 között szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. 1991-től haláláig az Ezredvég című folyóirat olvasószerkesztője és prózarovatának szerkesztője volt (Gúzsbakötve, Az én katedrálisom, Az utolsó hongyarapító).
Andor Éva (Prácser, 1939–2014)
Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (szoprán), egyetemi docens, tanszékvezető tanár. 1958–1964 között a Zeneművészeti Főiskola növendéke volt. 1965–1972 között Berlinben tanult. 1964-től az Magyar Állami Operaház magánénekesnője volt, 1986-tól a Zeneművészeti Főiskola ének tanszékén tanított. 1999-től 2005-ig megbízott, majd kinevezett tanszékvezető tanár. Visszavonulásáig 2010-ig egyetemi docens.
Berkes Erzsébet (1940–2002)
József Attila-díjas újságíró, kritikus, dramaturg. 1964–1972 között a Magyar Színházi Intézet munkatársa volt. 1972–1977 között a Magyar Ifjúság, 1977–től a Magyar Nemzet irodalmi szerkesztője volt. 1989–től a Mozgó Világ című folyóirat munkatársa, rovatszerkesztője volt. Közben dramaturg Győrött és a Nemzeti Színházban. 1987–1988 között szerkesztőként dolgozott a Szépirodalmi Könyvkiadóban.
Perényi Eszter (1943)
Kossuth-, Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas hegedűművész, érdemes és kiváló művész. Kamaszkorában döntötte el véglegesen, hogy muzsikus lesz, miután nagy hatással volt rá David Ojsztrah hegedűjátéka. 1968-ban végzett a Zeneakadémián. Rendszeresen tanít hazai és nemzetközi kurzusokon, gyakori tagja nagy nemzetközi hegedűversenyek zsűrijeinek. Emellett szerte a világon koncertezik, igen sok rádió-, televízió- és lemezfelvétele őrzi játékát.
Farkasházy Tivadar (1945)
kétszeres Pulitzer-emlékdíjas humorista, közgazdász, újságíró. 1973-tól a Vidám Színpad, később a Mikroszkóp Színpad szerzője volt. 1974-ben a Magyar Rádió első humorfesztiváljának győztese lett. 1975 óta a Rádiókabaré szerkesztője. 1989 óta a Hócipő című szatirikus kéthetilap alapító főszerkesztője. Eddig 15 kötete jelent meg. 1999-től 2016-ig a Heti Hetes című tévéműsor szereplője volt (Mitisír a hogyishívják, Fülig Jimmy kiadott és kiadatlan levelei, Overdose – a veretlen 11).
Don Johnson (Donnie Wayne Johnson, 1949)
Golden Globe-díjas amerikai színész, énekes, rendező és producer. Egyetemi tanulmányait a Kansasi Egyetemen végezte el, illetve a San Franciscó-i American Conservatory Theater intézményben tanult drámát. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (G.I. Joe, Machete, Django elszabadul).
Szakály György (1955)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, kiváló művész. 1967-ben jelentkezett az Állami Balett Intézetbe, balettművészként végzett 1976-ban. 1977-ben a Magyar Állami Operaház tagja, 1979-től pedig magántáncosa lett. 1985-1988 között a dortmundi opera, 1988-1990 között pedig a bonni Operaház vendégszólistája volt. 1986-ban készült róla portréfilm a Magyar Televízióban. 1992-1995 között a Magyar Nemzeti Balettbalett igazgatója volt.
Sztarenki Pál (1961)
színész, rendező. A Színház-és Filmművészeti Főiskolán szerezte diplomáját 1988-ban. 2010-2018-ban a Hevesi Sándor Színháznál művészeti vezető, 2019 – 2020-as évadban a Szegedi Nemzeti Színház tagja.
Szilasi Alex (1968)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész. Első fellépésére 9 évesen került sor, miután megnyerte az országos zeneiskolai versenyt. Zenei tanulmányait a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytatta. 2010-ben megkapta a lengyel „Chopin 2010” Évfordulós Bizottság „Chopin útlevelét”. 2011-ben a Lengyel Köztársaság Kulturális Örökség minisztere a Lengyel Kultúráért Érdemrendet adományozta a művésznek a Chopin bicentenáriumi év során végzett művészeti teljesítményéért és a lengyel kultúra külföldi népszerűsítéséért tett erőfeszítéseiért. 1993 óta mesterkurzusokat tart magyarországi és külföldi felsőoktatási intézményekben. ––> Chopin: Dalok
Fésűs Nelly (Fésűs Kornélia, 1971)
színésznő. Érettségi után a debreceni Csokonai Színházhoz került, ahol 3 évet töltött. Gór Nagy Mária Színitanodájának elvégzése után, 1996-ban a Budapesti Operettszínházhoz került, ahol 2002-ig szerepelt. 3 évig a budapesti Moulin Rouge dívája volt. Több televíziós sorozatban és szórakoztató műsorban szerepelt.
Adam Brody (1979)
amerikai színész, író, zenész és producer. A 2003-as A narancsvidék televíziós sorozatban lett ismert. Szerepelt a Mr. és Mrs. Smith, Köszönjük, hogy rágyújtott!, Ördög bújt beléd, a Két kopper, a Sikoly 4., Az ifjú nyomozó filmekben.
Ezen a napon halt meg:
Francisco Tárrega (Francisco Tárrega Eixea, 1852-1909)
spanyolországi zeneszerző és gitárművész, a mai klasszikus gitárjáték technikájának megalapozója. Korán kitűnt muzikalitásával, 1862-ben Julián Arcas, kora híres gitárosa az ifjú tehetséget elhívta Barcelonába, gitárra tanította őt, de az alig tízéves fiú közben azt is megtanulta, hogyan lehet megélni utcai és kocsmai zenélésből. Tökéletesítette a gitárjáték technikáját, sokféle pengetési móddal kísérletezett, hogy felszínre hozza a hangszerben rejlő kifejezőerőt. Nokia közismert csengőhanga az ő dallamképe alapján készült.
Csörgey Titusz (1875-1961)
ornitológus, festőművész, madárképei, a század elején világviszonylatban is a madárillusztráció élvonalában álltak. Herman Ottó tanítványaként rövid idő alatt az ornitológia legjobbjai közé sorolták és nemzetközi összehasonlításban is a kiemelkedő természettudósok közé emelkedett. Képzőművészeti tehetségének legeredetibb alkotásai, madárképei, a század elején világviszonylatban is a madárillusztráció élvonalában álltak. (Gyakorlati madárvédelmünk, Madárvédelem a kertben).
Charles Laughton (1899-1962)
Oscar és Grammy-díjas angol színpadi és filmszínész, rendező. 1926-ban debütált mint színpadi színész Londonban, ahol A revizor című drámában megmutathatta színészi sokoldalúságát. Az igazi áttörést 1933-ban érte el, amikor a VIII. Henrik magánélete című filmben nyújtott alakításáért elnyerte az Akadémiától a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart. Egyetlen rendezése A vadász éjszakája című nagyjátékfilm, ami az ötvenes évek egyik legnagyobb bukásának számított, a Nemzeti Filmarchívum mégis kiválasztotta megőrzésre (A canterville-i kísértet, A vád tanúja, Spartacus).
Walt Disney (Walter Elias „Walt” Disney, 1901-1966)
Oscar-díjas amerikai rajzfilmrendező, producer, és forgatókönyvíró. A világ leghíresebb rajzfilmkészítője és egyik legnagyobb producere. Ő hozta létre a Disneyland vidámparkot, és fivére, Roy O. Disney segítségével a Walt Disney Companyt. Ő és csoportja alkotta meg a világon ma legsikeresebb rajzfilmfigurák többségét, köztük Disney saját figuráját, Mickey egeret.
Glenn Miller (1904-1944)
amerikai dzsesszzenész, pouzanos, zeneszerző, zenekarvezető. Az első harsonáját egy hentestől kapta tizennégy éves korában, akinek a boltjában dolgozott egy ideig. Az iskolai tánczenekarban kezdett rajta játszani. Tizenhét éves korában annyira megragadta az akkoriban felhangzó új tánczene ritmusa, hogy megszökött otthonról. 1944. december 15-én a Londontól északra fekvő Bedfordban borzasztó ködös időben felszállt egy repülőgépre, ami Párizsba vitte volna. A gép eltűnt… Amerikában és Angliában komoly Glenn Miller kultusz alakult ki, szinte mindenhol kapható CD újradigitalizált felvételekkel.
Pogány Frigyes (1908-1976)
építész, művészettörténész, a művészettörténeti tudományok doktora. Főként építészet- és művészettörténettel, építészetelmélettel, az építészet és társművészetek kapcsolatával, a városrendezés és a műemlékvédelem problémáival foglalkozott (Terek és utcák művészete, Képzőművészetek története, Budapest műemlékei).
Huzella Elek (1915-1971)
zeneszerző, tanár. Siklós Albert tanítványa volt a Zeneakadémián, mellette bölcsészdiplomát szerzett. Pályáját 1939-ben különböző üzemi kórusok karnagyaként kezdte. A zeneszerzésen kívül fordított is franciából, így készített magyar változatot Debussy Pelléas és Mélisande-jából és dalok szövegét is átültette. Több cikke is megjelent (Három tánc gitárra, Concertino lirico, Kim és Kió).
Joan Fontaine (Joan de Beauvoir de Havilland, 1917-2013)
Oscar-díjas brit származású amerikai színésznő. Egyike az 1930-as évek utolsó hollywoodi film nagyasszonyainak. Fontaine az egyetlen színésznő, aki Oscar-díjat nyert egy Alfred Hitchcock-film főszerepében (Gyanakvó szerelem). Még kétszer jelölték Oscar-díjra (A Manderley-ház asszonya, The Constant Nymph).
Dankó Imre (1922–2008)
etnográfus, múzeumigazgató, akadémikus. Pedagógusi munkája mellett, élénk szervezői és közéleti szerepet is betöltött. Egyike volt a helytörténeti-honismereti mozgalom megindítójának. Túrkevén került először komolyabb kapcsolatba a muzeológiával, itt hozta létre élete első múzeumi gyűjteményét. Nevéhez fűződik többek között számos vidéki múzeum, emlékház, kiállítóhely létrejötte. Széles körű tevékenységet végzett a múzeumszervezésben és a múzeumok közművelődési tevékenységének kiterjesztésében. Ő kezdeményezte az azóta már hónappá terebélyesedett múzeumi hét beindítását.
Blake Edwards (1922-2010)
Oscar-díjas amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, színész. 1955-től filmrendezőként dolgozott. Bár forgatott drámákat, bűnügyi történeteket, mégis főleg a komédia mestere volt. Egyforma biztonsággal élt a szelíd irónia, a feketehumor és a fejtetőre állított burleszk elemeivel. 1991-ben csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en (Verseny a javából, Rózsaszín párduc, Estély habfürdővel).
Galsay Ervin (Grósz, 1923–1976)
operaénekes (basszus), érdemes művész. 1942–1944 között az OMIKE Művészakció operaelőadásain lépett fel. 1946-ban Tóth Aladár szerződtette az Operaházhoz, ezzel párhuzamosan 1948-ig a Zeneakadémia Vígopera társulatánál is énekelt.
Iványi József (1926–1979)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. Színészi diplomáját 1955-ben kapta meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Szép orgánuma és alkata alapján drámai hősök, karakterfigurák megformálójaként ismerhették meg a nézők (Két félidő a pokolban, Kitörés, Talpuk alatt fütyül a szél).
Hexendorf Edit (1927–2001)
nyelvész, nyelvtörténész, művelődéstörténész. 1957-ben megszerezte a nyelvészeti tudományok kandidátusa tudományos fokozatot. 1955-től az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, később tudományos munkatársa és főmunkatársa is lett, utóbbi beosztását 1963–1993 között kerek három évtizeden át viselte.
Benkó Sándor („Dixi tanár úr”, 1940-2015)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas klarinétos, villamosmérnök. A Benkó Dixieland Band alapítója, haláláig a zenekar vezetője. Zenekarát, a Benkó Dixieland Bandet középiskolás évei során, 1957-ben alapította. Már az első kiadványuk aranylemez lett, s hamarosan nemzetközi karrierjük is kezdetét vette. Sokat szerepeltek külföldön, számtalan díjat nyertek hazai és nemzetközi fesztiválokon egyaránt. ––> Dixie-kocsmán túl
Benkő Dániel (1947-2019)
lant- és gitárművész. 1965-től a Bartók Béla Konzervatóriumban, 1969–1971 között a Zeneakadémia Zeneiskolai Tanárképző Intézetében tanult. Utána, a Cheltenhamben Diana Poultonnál, Breukelenben Eugen Dombois-nál sajátította el a lantjáték alapjait. 1971-ben megalakította a Bakfark Consort zenekart, amelyben gitározott, énekelt és játszott a vihuela nevű húros hangszeren is, és velük együtt koncertezett a világ szinte valamennyi országában. Egy 2009-es nyilatkozata szerint addigi pályafutása alatt 4200 szólókoncertet adott a világ 100 országában és összesen 82 szólólemeze jelent meg (Ezer év gitáron, Reneszánsz pop, Szerenád).
L. Menyhért László (1954-2010)
művészettörténész, egyetemi oktató, zenész. Fő kutatási területe a kortárs képzőművészet volt. Mintegy 100 cikk, tanulmány, katalógus-előszó szerzője, katalógusok szerkesztője (A művészet ezer éve, Okkult művészetek kézikönyve, Képzőművészeti irányzatok a XX. század második felében).
Bányai István (1949–2022)
illusztrátor, tervezőgrafikus, animációsfilm-rendező. 1969 és 1972 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult. A MOKÉP-nak filmplakátokat, a Móra Ferenc Könyvkiadónak illusztrációkat, a Hungaroton (valamint az MCA, a CBS és a Capitol Records) számára pedig lemezborítókat készített, emellett animációs filmmel is foglalkozott. 2001-től a The New Yorkernek is készített címlapképeket.
