Alicja Węgorzewska-Whiskerd és Szilasi Alex lemeze
a papiruszportal.hu archívumából [2010]
Szerző: szabói
A Chopin-bicentenárium alkalmából rengeteg színes programmal várták világszerte az érdeklődőket, kiállítások nyíltak, könyvek, lemezek jelentek meg, koncertsorozatokkal emlékeznek a kétszáz éve született lengyel zeneszerzőre. Fryderyk Chopin nem az a művész volt, aki kitárulkozott volna szavakkal, a zenére hagyta, amit el akart mondani. Koncertezni sem szeretett, a párizsi szalonok légköre jobban vonzotta, mint a koncerttermek közönsége.
A Lengyelországban született, majd 21 éves korától Franciaországban élő Chopin a zongora poétája – ragadt rá a szókapcsolat, és igazat is adhatunk ennek a frappáns megfogalmazásnak.
Chopin zongorára komponált legszívesebben, alig van olyan műve, melyben más hangszer, énekhang is szerepelne. Chopin inkább a kisformák mestere, ezért is ritkák a hosszabb lélegzetű művek, két zongoraversenyt írt, mindkettőt fiatalkorában. Szólózongorára írt szonátáinál érdekes módon a forma is jobban egyensúlyban van, a szerző művészete valóban a szóló zongoramuzsikában, a karakterdarabokban teljesedett ki. Chopin műveire jellemző egyfajta melankolikus, szomorkás hangzás, mely talán azóta is egyedülálló a zenetörténetben. Ezt az új hangot nagy lelkesedéssel fogadta a korabeli közönség. A lengyel népzenei hatások, a táncos karakterek is Chopin stílusjegyei közé tartoznak.
Kevés számú, nem zongorára írt műve ritkán szerepel a koncerteken, lemezeken, talán a cselló-zongoraszonáta kivételével. Kevesen tudják, hogy Chopin dalokat is írt, a dal műfaja nagyon kedvelt volt a romantikában. Chopin művei közt meglehetősen sok van, mely szinte dal, szöveg nélkül (Mendelssohn ki is aknázza ezt a fajta karakterlehetőséget, tálcán kínálkozott tehát a lehetőség a zeneszerzőnek), ezért is érdekes, miért nem teljesedett ki a szerző a műfajban. A Hungaroton a bicentenárium alkalmából jelentett meg egy cédét, Chopin dalaival, Szilasi Alex és a lengyel Alicja Wêgorzewska-Whiskerd tolmácsolják a műveket. Chopin daltermésének nagy részében a lengyel népi ritmusok, a lengyel dallamvilág szerepel: sokszor féktelenek ezek a dalok, rendkívüli életörömről tanúskodnak. A népi karakter természetesen kötődik a nyelvhez is, talán a kiejtési nehézségek is akadályozzák a dalok előadását. A versek között találunk olyanokat is, melyek a lengyel nép hányatott sorsára utalnak, a történelmi háttér (ahogy az elnyomott európai népeknél) Chopinnek sem volt közömbös.
Chopin hat költő verseiből válogatott, mindegyikük lengyel, számunkra Mickiewicz neve a legismertebb (íróként), a dalok témája leginkább a szerelem. A dalok közt találunk dumkát, mazurkát, obereket – a táncritmus tehát nemcsak a szólózongorára írt műveiben, a zongoraversenyekben szerepel, de találunk balladát is. A romantikus dalokra jellemző szerkesztésmódok mindegyike megtalálható, vannak egyszerű, strofikus dalok, részben átkomponáltak és átkomponáltak is. A legsikerültebbek talán a fájdalmat kifejező dalok, ezeknél a kíséret önmagában is remekmű (Precz z moich oczu, Smutna rzeka stb.), vagy a lehető legegyszerűbb kíséretet kapja az ének szólam, ami szintén a fájdalom kifejezését szolgálja. Izgalmas a zaklatott zongora-bevezető kromatikája a Narzeczony című dalban, egy mini Forradalmi etűdöt hallunk.
Sokszor az az érzésünk egy-egy dal bevezető részében, hogy egy számunkra ismeretlen Chopin zongoraművet hallunk, annyira jellemző az a chopini hangzásvilág, mely egyetlen pillanat alatt képes megjeleníteni az adott hangulatot. Ezt a hangulatot az is fokozza, hogy Szilasi Alex egy Pleyel zongorán játszik, az utolsó négy dalt (melyből három korai változat, egy pedig Julian Fontana által kiegészített verzió) a borítón látható zongorán, mely egy lengyel gróf tulajdona volt. A modern zongorák hangjához szokott hallgató örömmel fedezi fel a két hangszer izgalmas hangszínét, a repetált hangok kicsit kopogósabb pergését. Szilasi Alexet bátran nevezhetjük Chopin-szakértőnek, hiszen előadóként és a Chopin-bicentenáriumra készülő facsimile összkiadás vezető szerkesztője az Editions Fuzeau-nál.
Alicja Węgorzewska-Whiskerd mezzoszoprán a legnehezebb operaszerepeket énekli, a barokktól a kortárs művekig. A Chopin-dalokat nagyon jól énekli, lengyel anyanyelvűként a szövegek kiejtése is közelebb hozza a hallgatókhoz ezt a különös chopini világot. Az énekesnő magasabb hangjai különösen teltek, zengőek. A két előadó homogén előadást nyújt, kiemelnek egy-egy hangsúlyt, a frázisok lekerekítettek, az ívek kidolgozottak.
Az évforduló egyik izgalmas kiadványát érdemes meghallgatni, Chopin életművének ezt a szeletét is ismerjük meg!
Chopin, Fryderyk (1811–1849): Dalok
Alicja Węgorzewska-Whiskerd
mezzoszoprán/mezzo-soprano
Szilasi Alex zongora/piano
Hungaroton, 2010, HCD 32474
Comment on “Chopin: Dalok”