Tóth Krisztina, Müller Péter Sziámi és Szakcsi Lakatos Béla
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: leho
Május 28-án rendezték meg a 23. Aegon-estet a Nemzetiben. A Gobbi Hilda Színpadon a kérdező Alföldi Róbert vendége Tóth Krisztina költő, író és műfordító és Müller Péter Sziámi zenész, költő, rendező, producer, forgatókönyvíró… volt. Zongorán Szakcsi Lakatos Béla játszott. A várakozásnak megfelelően mélység és magasság, valamint show jellemezte a Képzett társítások évadjának utolsó előadását.
Az várható volt, hogy jó dzsesszt, esetleg „határterületi” zenét hallunk majd, és arra is mérget lehetett volna venni, hogy Müller Péter Sziámi ezúttal sem fog kibújni (az esten igen elegáns) bőréből, illetve nagyon is ki fog, a kérdés csak az lehetett, hogy mindez nem nyomja-e majd el Tóth Krisztina mélységekre,
„mind hogy bolyong és nincs egynek se útja,
mindig, mindig az anyák szülik újra
az árvaságot.” (Vaktérkép, részlet – Magas labda, 2009)
de magasságokra is
„Hajrá, lajhár, megfontoltan,
lassan élni jobb, mint gyorsan,
én is azt mondom, hogy nagy kár,
hogy nem lettem inkább lajhár.” (Lajhár, részlet – Állatságok, 2007)
képzett orgánumát, egyéniségét. A szerencsés megjelentek egyöntetűen állítják, hogy (immár Babér)koszorús költőnk, oppardon ólomüvegablak-festő – hiszen mint elmondta, hogy néz az ki, hogy egy gyerek anyjának az legyen foglalkozásaként írva, hogy költő?! – felnőtt a feladathoz, s a többször kínálkozó magas labdát le is ütötte. Kitűnő társalgónak bizonyult, aki nem csak verseiben kész egy-egy poénra, játékra.
Az ólomüvegablak-festő ezúttal polgári foglalkozásáról kevesebbet beszélt, de két okot is adott ebbéli tevékenysége kezdetére. A „rendes foglalkozás” ideája mellett az is kihívás volt számára, hogy egy kisebb baleset kapcsán félt az anyagtól, és le szerette volna győzni – amint ez a kivetített képek igazolták, sikerrel tette. Ám Tóth Krisztina másképp is ablakot nyit a világra. Verseivel és novelláival. Verseinél megvárja, míg megérnek, s a mélyből – Sziáminál a szövegek a magasból – előbuknak, prózáját szintén az erős líraiság jellemzi. Lator László szemináriumába először gimnazista fejjel ült be, de nagyon nem tetszett neki a költő állandó presszionálása (ezt ki írta?, ez honnan van?), ahogy számon kérte hallgatói olvasottságát. Kis idő után aztán mégis nála folytatta az egyetemen, sőt egy újabb dorgáló megjegyzés után – miért nem tanul már meg rendesen egy nyelvet? – elhatározta, hogy kihagy egy évet a tanulmányaiban, és elmegy bébicsősznek Franciaországba – a megbeszélt állást azonban már betöltötték, és így alkalmi munkákból, takarításból élt. Miután letelt az évad, folytatta a stúdiumot… Most pedig már ő is tanít az Íróakadémián, jó tanítványként ugyanazt vallja, mint Lator László, a formát meg lehet tanítani, lehet az egyéni hang felé terelni a költőpalántákat, de a labda ezután már a másik térfélen pattog. (A fiú költőtanoncok mindenesetre könnyű helyzetben vannak, hiszen oktatójuk egyben akár múzsájuk is lehetne, „gyönyörű nő” Sziámi szerint is.)
Müller Péterhez számos kapcsolat fűzi, már megismerkedésük is regényes volt, épp ellopták Krisztina pénztárcáját az Írók boltjában, aminek nem épp költői hangot adott, majd elrohant. A sokak által felszínesen csak kontrollosnak, majd sziámisnak, szigetesnek gondolt Müller Péter is igen sok oldalú egyéniség. Már gyerekkorában verselgetett, Weöres Sándor és Kormos István volt a mentora, de utóbbi halála megakasztotta már majdnem kész első kötetének kiadását, elment a kedve tőle. Kevesebb gátlása és férfi lévén ő nem tartja degradálónak a költő kifejezést, noha nem igazán az. Megtudtuk, a hatgyerekes Sziámi SMS-ben verselt Tóth Krisztinával, s az ólomüvegablak-festő ezt azért tartotta kihívásnak, mert ő általában szereti megérni hagyni a verseket, ez a „műfaj” pedig a gyorsaságról és a spontaneitásról szól. Viszont ő ismertette meg Sziámit a Baltazár Színház igazgatójával, Elek Dórával, aki meghívta társulatába Pétert. Sziámi nagy megtiszteltetésnek tartotta és szabadkozott, hogy ő nem színész, és nincs hangja (pedig korábban azt énekelte: „Nincs hangod? Használd az enyémet!”), ám azért nem létező frusztráltságát csak levetkőzte valamennyire, s azóta a Baltazár tagja. Elő is adtak Szakcsi Lakatos Bélával egy a színháznak írt számot, közös szerzeményüket, a Világegyetemistát. Sziámi előadói vénája – valóban színpadra termett – e kis műsorba sűrítve is kidomborodott. De az is, hogy a „civilizáció” mennyire gátol minket sokszor a műélvezetben: az egyik feltehetően Baltazár-tag néző az első sorban együtt énekelte vele a dalt, közbetapsolt, elpityeredett; belőlünk az efféle érzelmi megnyilvánulásokat – mégha „nyomokban tartalmazhatunk” is ilyeneket – már rég kiölte a világ+egyetem.
Egy nagyon szórakoztató estet láthatott, hallhatott a nagyérdemű, két igen összetett személyiség képe bontakozott ki a hol tréfás, hol nagyon komoly társalgásból, társításból, a kettő nagyon élvezetes és természetes egyvelegét kaptuk. Ráadásul Tóth Krisztina felolvasott néhányat verseiből, illetve előadták egymás József Attila-parafrázisát. Alföldi is elemében volt – mint „hiperaktív gyerekkel” találkozott vele Szolnokon középiskolásként Krisztina –, jól vezette a beszélgetést. Szakcsi zenéjét pedig nem kell különösképpen méltatni. Az évad nagyszerű befejezése volt.
Tóth Krisztina első kötete, amelyet Radnóti Miklós-emlékéremmel jutalmaztak, 1989-ben jelent meg Tóth Krisztinaőszi kabátlobogás címmel. 1990–92-ben ösztöndíjasként két évet töltött Párizsban, ezalatt főleg kortárs francia költészetet fordított. 1992-ben megkapta a Soros Alapítvány egy évre szóló irodalmi ösztöndíját. 1994-ben jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1996-ban az általa válogatott és szerkesztett Látogatás című kortárs francia költészeti antológia.
1996-ban Graves-díjat és Déry Tibor-jutalmat, valamint műfordításaiért Zoltán Attila-díjat kapott, 2000-ben pedig József Attila-díjat. 1997-es Az árnyékember című kötetét követően 2001-ben Porhó címmel a Magvető jelentette meg új és válogatott verseit, amelyet ugyanebben az évben Vas István-díjjal ismertek el. 2002-ben megkapta a Palládium-díjat, s megjelent válogatott kötetének második kiadása. 2003-ban a Csimota Kiadó gondozásában látott napvilágot kisgyerekeknek szóló verseskötete Londoni mackók címmel, ez gyerekkönyv kategóriában elnyerte az „év könyve” elismerést.
2004-ben a Magvető adta ki Síró ponyva című kötetét. Szintén 2004-ben jelent meg az EBP Media gondozásában Csortos Szabó Sándor fotóssal készített közös kötete, a Fény, viszony. 2005-ben a Síró ponyva kapta a Szépírók Díját, majd a Gemini-díjat. 2006-ban a Magvető Kiadónál novelláskötete jelent meg Vonalkód címmel: ezért 2007-ben Márai-díjat kapott. A magvető 2007-ben adta ki Állatságok című gyerekkötetét. 2009. március 15-én eddigi költői, írói és műfordítói munkásságát a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával ismerték el.
Honlapja
Müller Péter Sziámi
1951-ben született Budapesten. Az ELTE magyar–francia szakán szerzett tanári diplomát. Már a gimnáziumi évek alatt sorra nyerte a televíziós és rádiós vetélkedőket, így az egyetemi tanulmányai mellett dolgozhatott a Magyar Televízió szórakoztató osztályán, ahol szerkesztőasszisztens és forgatókönyvíró volt, s közben tanult az Artistaképző Iskola bohóc osztályában is. Mindeközben verseket írt,ezeket kamaszkora óta olvasta és bírálta például Weöres Sándor, Vas István és Kormos István.
Az ELTE után film- és tévérendezői szakra jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, s ezzel párhuzamosan elvégezte a Magyar Rádió szerkesztő-riporter iskoláját is. Főiskolás korában és utána rendezett a Magyar Televízióban, majd fölvették a Mafilm állományába, de hamarosan Hollandiába költözött, mert itthon az URH és a Kontroll Csoport, valamint néhány akkori ellenzékihez fűződő barátsága miatt a rendőrség zaklatta. A két nagyjátékfilmet, amit addigra készített, betiltották. Hollandiában kulturális producerként és forgatókönyvíróként dolgozott, videoklipeket készített. Olykor hazajött egy-egy koncertre, rövidebb rendezői munkára. Nem adta fel a munkát a Sziámi nevű zenekarral sem. Hol itt, hol ott jöttek össze, elkészítettek három nagylemezt, ebből kettőt betiltottak, egyet kazettán, föld alatt terjesztettek.
1990-ben költözött haza. Előkerültek dobozolt filmjei is: Van-e élet a Földön/Megváltási kísérletek (szociológiai kutatáson alapuló játékfilm cigány szereplőkkel); Ex-Kódex (kísérleti nagyjátékfilm a Kontroll tagjaival, Gémes Jánossal, Székely B. Miklóssal, Gaál Erzsébettel és Rubik Ernővel a főbb szerepekben).
Öt évre egy kis zalai faluba költözött, írt, fordított, helybeliekkel újraalakította a Sziámit, rengeteget koncertezett, színházakban lépett fel a Mr. Pornowsky előkerül című zenés játékkal, s elkészült hét nagylemezük.
1992-ben, az először egy évvel korábban megtartott Sziámi Nyaralásból létrejött az általa és két társa által alapított a világegyetemisták Diák Szigete, amely lassacskán a Sziget Fesztivállá nőtte ki magát. Két évvel ezelőtt kilépett a fesztivált szervező cég tulajdonosi köréből. Közben kreatív vezetője volt az első külföldi tulajdonú magyar zenés magántelevíziónak, az A3-nak, alapító igazgatóként harmadmagával létrehozta a Bartók+ Miskolci Nemzetközi Operafesztivált.
Mindeközben verseket írt, amelyek közül néhány megjelent antológiákban, folyóiratokban. Írt és fordított musicaleket, dalokat. Több sikeres zenés darabot írt édesapjával (Müller Pétert tekinti annak) és Tolcsvay Lászlóval, akinek többlemeznyi dalszöveget is írt. Az utóbbi nyolc évet Gasner Jánossal – a nemrég elhunyt zeneszerző-gitárossal – és másokkal töltötte együtt a Sziámi zenekarban, három lemezük készült el ezekben az években.
Meghatározó volt számára a Szakcsi Lakatos Bélával és Kerényi Miklós Gáborral együtt írt zenés játék, amely Shakespeare Szentivánéji álom című darabja alapján készült. Szakcsival létrehozták a műfajteremtőnek szánt Jazzy Chanson duót (a dalforma és a dzsesszimprovizáció sajátos elegyét próbálták megteremteni), amellyel felléptek és fellépnek itthon és külföldön is, de Szakcsival más zenekari projektekben is együtt koncerteznek.
Közben dolgozik a verseskötetén, fordítja a Hitchcock-filmből készült, Rebecca című musicalt. Másfél éve színészként tagja a Baltazár Színháznak.
Szakcsi Lakatos Béla
Klasszikus zenét tanult a Bartók Béla konzervatóriumban, majd magával ragadta a dzsessz. A 60-as években mutatkozott be saját együttesével, az LDL nevű trióval. Itthon a Rákfogó, majd a Saturnus együttessel komoly szerepet játszott abban, hogy elterjedt a fúziós dzsessz. A 70-es évek közepétől 12 éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, a tanítást hosszabb külföldi munkái miatt hagyta abba.
1970-ben a Pege Kvartettel a Montreux-i Dzsesszfesztivál II. díját nyerték el, s ezzel kezdődött Szakcsi Lakatos Béla számára a nemzetközi karrier, hiszen ezek után a magyar zongorista Európa, Észak-Amerika és Ázsia legrangosabb fesztiváljain lépett fel.
Kiemelkednek az ütős George Jindával készített korongok: a Special EFX 11 lemezén szerepelt Szakcsi Lakatos Béla neve szerzőként és zongoristaként. A 80-as évek közepén ennek köszönhetően jött létre a tengerentúli GRP kiadóval az a szerződés, amelynek keretében négy lemez született meg, ezek a következők: Sachi (1988), Mystic Dreams (1989), Eve of Chance (1992), Straight Ahead (1994).
Nemcsak a dzsessz és a klasszikus zene összefonódása izgatta, hanem színpadi művekhez is komponált zenét. Első cigány musicaljét 1975-ben mutatták be, ez volt a Piros karaván. Ezt követte az Egyszer egy cigánylány, majd a Cigánykerék. A Rock Színház felkérésére 1989-ben írt rockoperát Bestia címmel, a Cristoforo című balettjét pedig a Magyar Állami Operaházban mutatták be.
Vukán György zongoristával négykezeseket jelentettek meg, ezek: Conversation for two pianos and orchestra (1998), Das Duell I–II–III. – Vukán–Szakcsi in Göttingen (1998), Conversation Plus (1999), Fourehand (2000). Legutóbbi közös felvételük (Vukán–Szakcsi: The Masters of Piano, a felvétel 2005-ben készült a Thália Színházban, a DVD extrái között archív felvételek is láthatók 1975-ből) 2 korongon jelent meg.
További fontos dzsesszlemezek: Journey in Time (1998 – Kőszegi Imrével és Orszáczky Jackie-vel) és On the Way Back Home (2001 – Bob Mintzerrel és Peter Bernsteinnel). 2002-es lemeze (In one breath, Kathy Horváth Lajossal, BMC) jól mutatja, hogy folyamatosan foglalkozik klasszikus zenével is, s igyekszik az eddig megismert műfajokból eredetit teremteni. A BMC gondozásában 2004-ben megjelent Na Dara! című lemeze egyedülálló, stílusteremtő, s ugyanez mondható el a kitűnő cimbalmossal, Lukács Miklóssal közösen készített, 2005-ös albumáról is, amely szintén ennél a kiadónál jelenet meg, Check it out, Igor címmel.
2008-ban a Szegedi Szabadtéri Játékokon, majd a Budapesti Operettszínházban mutatták be Szentivánéji álom című musicaljét.
1987-ben Liszt Ferenc-, 1994-ben Szabó Gábor-, 2002-ben Budapestért díjat vehetett át, ugyanezen esztendő óta érdemes művész. A magyar dzsesszművészek közül elsőként kapott Kossuth-díjat – 2005-ben.
További információk
Ötletgazda, a sorozat szerkesztője, szervezője: Eszéki Erzsébet
Comments on “Átképzett társítások”