Janikovszky Éva: A lemez két oldala

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: PP

Janikovszky Éva író, szerkesztő, a Móra Könyvkiadó főszerkesztője, majd igazgatósági tagja. Főként gyerekeknek szóló írásai miatt örvend töretlen népszerűségnek (a lemez másik oldala – a szerk.), de egyes felnőtteknek szól munkái is figyelmet érdemelnek. Ilyen az először 1978-ban megjelentetett A lemez két oldala. Akkor még minden lemeznek két hallgatható oldala volt, az élethelyzeteknek pedig színe és fonákja – mint ma is.

„Hogy mi a különbség a Mikulás és a Télapó között? Hát tulajdonképpen semmi, illetve a Mikulás az hivatalosan Télapó, de mi azért itthon Mikulásnak hívjuk, igen […] Hogy mit hallottál a templomban?”

Az ér(t)etlen gyermek, Emőke, a Télapó-ünnepségre való alapos és árnyalt felkészítés során nagyon nehezen akarja felfogni, hogy a szakszervezeti Télapó, azaz tulajdonképpen a vörös ruhába bújt Pós elvtárs, miben különbözik a Mikulástól, és miért olyan smucig (tulajdonképpen Szentesiné, aki összeállítja), hiszen takarékoskodik a Mikulás-, oppardon Télapó-csomaggal, s csak szaloncukor meg háztartási keksz lesz benne biztosan…

Janikovszky Éva ebben a felnőtteknek szóló, bár a fiatalabbaknak sem tilos kötetben megint a lényeget, a kor hétköznapjainak visszatérő, ámde nagyon jellemző élethelyzeteit ragadja meg, amelyek bárkivel előfordul(hat)tak (volna). Jóval a rendszerváltás előtti kis színeseket kapunk a legvidámabb barakkból, s a szerző tesz róla, hogy valóban vidám legyen a kedvünk, hiszen a legellentmondásosabb, legfaramucibb pillanatokat ragadja meg – amelyek mindegyikünkkel megtörténhettek és jó részük meg is történt. Olyan epizódokon vigyoroghatunk, amelyekben mi sem éreztük volna kellemesen magunkat, de olvasva mosolyt fakasztóak – különböző, olykor nem hivatalos nézőpontok pedig még a „létező szocializmus” mindennapi életében is léteztek.

Rendszerszinten egyesek miként akarták évtizedekig átnevelni az ifjúságot, s csináltak például a fenti példánál maradva Szent Miklósból gyed marózt; milyen volt a férfi-nő viszony a családban és a munkahelyen, mikor várták el a nőtől, hogy jóval inkább nő vagy feleség legyen, s mikor szerették volna, hogy öntudatos, dolgozó nővé acélosodjon; mekkora problémát okozott az „autó” megszerzése – többnyire papírjaguár vagy varnyú, az átlagnál kicsit egyenlőbbeknek Zsiguli. Rég elfeledett kifejezések elevenednek meg a lapokon, mint a személygépkocsi-kiutalás. Ma már idegesen kapja föl a fejét az ember, milyen világ is volt, amikor évekig kellett virtuális sorba állni a rendszer-kompatibilis Trabantért, s néha még a nem túl nagy választékban a színt sem a vevő dönthette el. Milyen hrabali zsebcselekkel kellett élni a ma már természetes áru megszerzéséért. Élőben először épp egy Trabant-kiutalás eladásakor láttam Faragó Tamás vízilabdázónkat az egyik autópiacon, amint húszezerért megszabadult a várhatóan a DDR-ből a következő héten érkező járműtől. Felrémlik, hogy nem volt mindig szabad, de volt kommunista szombat. A nőknek olykor seftelniük kellett, ha az imperialistáktól származó, jó minőségű pulóvert akartak hordani. A fiataloknak pedig, ha a rádióban, „a” rádióban (Magyar Rádió) – csak a Petőfin – könnyűzenét akartak hallgatni (pl. Csak fiataloknak), résen kellett lenniük, mert kizárólag meghatározott idősávban tehették.

A pikáns rendszerjellemzőkön kívül azonban az emberek ugyanolyan tulajdonságokkal voltak megáldva vagy megverve, s Janikovszky az emberi viszonyokat, a legapróbb emberi jellemzőket is észrevette, megfigyelte, és nagyon pontosan ábrázolta. Ennek kitűnő példája A lemez két oldala.

Fülszöveg
„Valamennyi írás a maga korát tükrözi. Nem annyira mondanivalójában, mint eszköztárában. Trabant, hetvendolláros turistaút, az első mélyhűtő, kétségbeesett szülői kísérlet a Jézuska és a szakszervezeti Télapó elkülönítésére, egyszóval az akkori vágyak és tények, a mindennapi családi örömök és gondok színterén.” Ezt Janikovszky Éva a kilencvenes évek végén írta, amikor először választott ki néhány „lemezt” a Felnőtteknek írtam című kötete számára. Azóta semmi sem változott, csak az olvasók lettek idősebbek. A fiatalok meg rákaptak a hatvanas-hetvenes évek divatjára. Nekik is ajánljuk Janikovszky Éva kedves lemezeit Réber László rajzaival.

Be(le)olvasás:
(A feleség szövege este otthon.)
„Hát vedd már egyszer tudomásul, hogy éppen olyan dolgozó ember vagyok, mint te! Csakhogy én reggel ötkor kelek, lerohanok kifliért és tejért, és keltek mindenkit, és felhozom az újságot és reggelit adok és uzsonnát csomagolok, és kiszellőztetek és beágyazok, hogy mire munkába indulok, már alig állok a lábamon, és ledolgozom a nyolc órát, aztán bevásárolok, cipekedek, főzök és mosogatok, és sose látom a krimi elejét de ha megkérdezem, hogy melyik volt az áldozat, akkor én vagyok, akkor én vagyok a hülye. Hát az is vagyok, legalább is ti annak néztek engem.”
Ugye mennyire igaza van? Csakhogy ezeknek a lemezeknek van másik oldaluk is. És a másik oldalon más a szöveg is. De az előadó ugyanaz.
Például:
(Ugyanaz a feleség, otthon a vendégeknek.) „Mi az, hogy győzöm? Ezt a kis vacsorát? Nincs ebben semmi boszorkányság. Délután, ha hazafelé jövök, úgyis útba esik a hentes, a zöldséges…
Hát igen, vannak problémák, amelyekkel szembe kell néznünk… Erre vállalkozik Janikovszky Éva vidám „lemezgyűjteménye”.

Janikovszky Éva:
A lemez két oldala
Móra, Budapest, 2008
Illusztrátor: Réber László
Kötött, 160 oldal, 2490 forint
ISBN: 9789631184549

Megjelent – stílusosan – hangoskönyv formában is, ámbár a technika nem Trabant- – noha legalább Esterházy alapján tudjuk: A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson (Használati utasítás – Trabant; Kis Magyar Pornográfia, 1984, mottó) –, hanem rohamléptű fejlődése eredményeképpen csak az egyik oldala hallgatható, a másik csak gondolkodtató, mindkettőt ajánljuk!

Janikovszky Éva
1926-ban született Szegeden. Tanulmányait a Pázmány Péter-egyetemen kezdte, majd az ELTE-n folytatta filozófia, pszichológia, szociológia (később politikai gazdaságtan) szakon.
Első munkahelye a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tankönyv osztálya volt, 1953-tól az Ifjúsági (később Móra) Kiadó lektora, 1964-től főszerkesztője. Itt dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1987-ig, de ezután is a kiadó munkatársa, később igazgatósági tagja volt.
Első könyve 1957-ben jelent meg. Könyveit harmincöt nyelvre fordították le. 1978–1995 között az IBBY magyar bizottságának elnöke. 20 évig volt elnökségi tagja az UNICEF Magyar Bizottságának. 2003. július 14-én hunyt el.