Névnapok: Emese, Sarolta, Antal, Anton, Antos, Cipora, Cippóra, Cipriána, Ciprienn, Cirilla, Lotti, Metód, Sarolt, Toni, Viliam, Vilmos, Zoé, Zója
Események:
1954 – Elvis Presley Memphisben (USA) felveszi első professzionális anyagát, a That’s All Right című dalt tartalmazó kislemezt (Sam Phillips Memphis Recording Service).
1965 – a görög-amerikai szoprán, Maria Callas utolsó színpadi fellépése a Convent Gardenben, Londonban. Az 
opera-énekesnő Giacomo Puccini Tosca című művének címszerepét énekelte.
1969 – a Rolling Stones ingyenes koncertet ad a londoni Hyde Parkban, amelyen bemutatkozik az új csapattag, Mick Taylor. Az esemény emlékkoncertté válik, miután a korábbi alapító tag, Brian Jones két nappal koncert előtt meghalt.
2019 – az egykori ókori mezopotámiai akkád–amorita város, Babilon restaurált romjait (Irak) az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.
2021 – a Göttingeni Egyetem kutatócsoportja a világ egyik legrégebbi műalkotását fedezte fel a németországi Harz-hegységben (Alsó-Szászország), az Unikornis-barlangban (Einhornhöhle). A neandervölgyiek által faragott szarvascsont 51.000 éves lehet.
Megszületett Csontváry Kosztka Tivadar (Kosztka Mihály Tivadar, 1853-1919) festőművész.
Eredetileg patikusként dolgozott, de festői tehetséget érezve magában otthagyta állását, és Münchenben, Hollósy Simon festőiskolájában tanult. Kitűnő tanulmányai maradtak fenn ebből a korszakából. Rendszeresen utazott, jelentősebb képeit a Közel-Keleten festette. Viszonylag kevés, mintegy száz nagyobb művet alkotott. Festészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de egyik, elhatárolható művészeti irányzathoz sem tartozott. Magát a „Napút festők” közé sorolta. Írásaiból úgy tűnik, hogy ezt a maga alkotta kifejezést, a naputat a plein air szinonimájaként is használta, a szó nála a fény és a levegő együttes megjelenése. Kutatta a különböző napszakok színvilágát, a nap és a fény természetét. Műveinek szokatlan, feltűnő, a színskála teljes spektrumát felvonultató színessége tükrözi sajátos színelméletét. Magányos festő volt, akit magyar kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel jelentőségét. Magyarországon jóval halála után, képeinek 1963-as székesfehérvári kiállítása tette népszerűvé (Római híd Mosztarban, Magányos cédrus, Öreg halász).
Megszületett Jean Cocteau (Jean Maurice Eugène Clément Cocteau, 1889–1963) francia író, filmrendező, zeneszerző és grafikus.
10 évesen kezdett el írni és 16 évesen publikálták első versét. A színház szerelmese lett már egész fiatal korában, legyen az cirkusz, jégrevü vagy a Comédie-Française előadása. 1917-ben írta Parádé című balettjét. 1930-ban forgatott, A költő vére című, első szürrealista filmjében Cocteau saját múltját viszi vászonra. Alkotásai közül az 1946-os A Szép és a Szörnyeteg című a legkedveltebb. Soha nem vallotta magát filmrendezőnek, sokkal inkább költőnek. 1950-ben monumentális freskósorozatba fogott a mentoni városházán, a Villefranche-sur-Mer-i Saint Pierre-kápolnában, valamint a Milly-la-Forét-i templomban, melynek kertjében röviddel a freskók befejezése után eltemették (Orpheus, Veszedelmes Éden, A nagy mutatvány).
Ezen a napon született:
Assisi Szent Ferenc (1182-1226)
itáliai szerzetes, költő, a ferences rend megalapítója; Itália, illetve a mai Olaszország, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje, a testvériség gondolatának egyik jelentős kiterjesztője. A teljes szegénység követelményét tartalmazó, ferencesek által használt alapregula magától Szent Ferenctől származik (Ditsőséges szerafim Szent Ferentz atyánk regulája és testamentoma, A Kisebb Testvérek rendszabálya, Boldogasszony köszöntője).
Sarah Siddons (1755–1831) a XVIII. század legismertebb angol színésze volt. Legismertebb alakítása Shakespeare: Lady Macbeth-je volt.
(izsépfalvi) Lavotta János (1764-1820)
zeneszerző, hegedűművész. A verbunkos delelő korszakának egyik kiváló képviselője. A verbunkos triász tagja (Bihari Jánossal és Csermák Antallal együtt). Művelt muzsikus volt, a nyugati kultúra hatása művein is fokozottan érződik. Első kompozícióját még Nagyszombatban írta Rhetorica címmel. 1791-ben döntött a zenei pálya mellett. 1802–1804-ben a kolozsvári színtársulatnál karnagy volt. Ettől kezdve 1816-ig sorra járta a nemesi kúriákat, vándoréletet élt.
Zichy Jenő (1837-1906)
politikus, Ázsia-kutató, akadémikus, az Iparegyesület elnöke. Saját költségén több tudományos expedíciót szervezett és vezetett Oroszországba, Ázsiába, a Kaukázusba a magyarság eredetének felkutatására, neves tudósok részvételével. Családtörténeti kutatásai során élete céljául tűzte ki a magyarok eredetének, őshazájának felkutatását. 1901-ben Budapesten magánmúzeumot létesített, gyűjteményét a fővárosra hagyta.
Wanda Alexandra Landowska (1879-1959)
lengyel csembaló- és zongoraművész, zenepedagógus, hangversenyei, felvételei, pedagógusi tevékenysége és írásai nagy szerepet játszottak abban, hogy a csembaló újra népszerűvé vált a 20. század első évtizedeiben.
Fischer Annie (1914-1995)
háromszoros Kossuth-díjas zongoraművész, kiváló művész, a XX. század egyik legnagyobb zongoraművésze. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Székely Arnold, majd Dohnányi Ernő növendéke volt. 10 éves korában Beethoven I., C-dúr zongoraversenyével debütált. Felfelé ívelő karrierjét a II. világháború szakította félbe, zsidó származása miatt. Ezeket az éveket 1941-től Svédországban. 1946-ban tért vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta a világot. Játékában csodálatos szintézisben egyesült a férfias erő, a billentés bámulatos szépségével és frazírozás ezernyi csodájával. ––> Fischer Annie emlékére
Rév Lívia (1916-2018)
zongoraművész, a Francia Becsületrend lovagja. Csodagyerekként kezdte karrierjét, már 9 évesen fellépett, 12 évesen pedig önálló zenekari koncertet adott. A Zeneakadémián Weiner Leó és Székely Arnold tanítványa volt, 1938-ban diplomázott. Zsidó származása miatt a háború végét a Wallenberg-féle svéd Schutz-pass birtokában élte túl édesanyjával és húgával. 1946-ban Párizsba utazott egy zenei versenyre, és – noha nem tudott franciául – letelepedett a francia fővárosban. Csakhamar elindult a világkarrierje, Magyarországon pedig elfelejtették. Magyarországon az 1960-as évek elején adott először hangversenyt.
Klaniczay Tibor (1923-1992)
Kossuth-díjas irodalomtörténész, az MTA tagja. 1947-ben bölcsészdoktor lett, Budapesten és külföldön oktatta a magyar nyelvet és a régi magyar irodalmat. 1950 és 1955 között egyik fő szervezőként részt vett az MTA Irodalomtudományi Intézetének létrehozásában, melynek kezdetben igazgatóhelyettese, majd 1984-től haláláig igazgatója volt. Számos külföldi egyetem és akadémia egyetemi professzora, vagy tiszteletbeli tagja volt (Végvári vitézek – szegénylegények, A múlt nagy korszakai, A magyarországi akadémiai mozgalom előtörténete).
Starker János (1924–2013)
Grammy-díjas gordonkaművész és -tanár. A Zeneakadémián Schiffer Adolf tanítványa volt. Különböző hazai és külföldi koncertek után, a háború befejeztével a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának és a Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkása volt 1945–1946 között. 1948-ban költözött az USA-ba, ahol a Dallasi Szimfonikus Zenekar, a Metropolitan Opera, majd a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólógordonkása volt. ––> Beethoven csellószonátái
Perlaki István (1934)
Jászai Mari-díjas színész. A Színművészeti Akadémián szerezte diplomáját, majd 1958-ban került a kecskeméti Katona József Színházhoz. 1962 és 1966 között tagja volt a Honvéd Művészegyüttesnek, majd újból Kecskeméten játszott három évig. 1969 és 1977 között a veszprémi Petőfi Színházban, majd 1977-től az Arany János Színházban szerepelt. Fiatal színészként hősszerepeket formált meg, majd karakterszínész lett. Szinkronszínészként is népszerű művész.
Czifferszky Béla (1935)
karikaturista, grafikus, tervezőszerkesztő, újságíró. A MÚOSZ Újságíró Iskolában szerzett újságíró diplomát. 1968-tól a Képes Sport munkatársa, majd a Pajtás tervezőszerkesztője lett, de dolgozott az Ifjúsági Magazinnak is, illetve a Füles belső munkatársa volt. A Hahota című közkedvelt gyermekzsebkönyv egyik elindítója és címadója. Külsősként több vicclap foglalkoztatta.
Simor András (1938)
író, műfordító, főszerkesztő, tanár. 1962-ben magyar-spanyol szakos középiskolai tanárként fejezte be egyetemi tanulmányait. Íróként, költőként 1957-ben jelentkezett első írásaival az irodalmi lapokban. Azóta folyamatosan publikál verses könyveket, prózai írásokat, tanulmányköteteket, műfordításköteteket. Az Ezredvég című irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat főszerkesztője. A kiadott könyvekről részletes méltatások jelentek meg, tudományos művekben azóta is folyamatosan hivatkoznak rájuk. Irodalomtörténeti kutatásait Az ismeretlen XIX. század, avagy Petőfi holdudvara című tanulmánykötetében összegezte (Tereld a felhőket!, A négylevelű lóhere, Hajléktalan Miatyánk).
Módos Péter (1939–2021)
Artisjus-díjas televíziós szerkesztő, rendező, műsorvezető. 1965-től az akkoriban megalakult budapesti Ifjúsági Könnyűzenei és Jazzklub vezetője. A klub elnöke Bergendy István, az alelnökök pedig Illés Lajos, Sztevanovity Zorán és Módos Péter voltak. Több helyen is rendeztek koncerteket. 1968-ban egy nézeteltérés miatt a KISZ eltanácsolta, s a Magyar Televízióba került műsorszerkesztőnek, ahol 32 évig dolgozott.
Bak Imre (1939–2022)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festő. A Kassák, Korniss és az Európai Iskola neoavantgárd hagyományainak folytatója volt. Festményei eredendően geometrikus szerkezetűek, az 1990-es évektől már építészeti tagozatok strukturálják a képteret, amely egyre perspektivikusabb, racionálisabb és transzcendentálisabb, s egyre színesebb, derűsebb, kisugárzó hatású.
Tolnai Ottó (1940)
Kossuth- és József Attila-díjas szerbiai magyar író, költő, műfordító. A vajdasági magyar irodalom sokoldalú és egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveit német, francia és szerb nyelvre fordították le. 1956-tól publikál, eleinte rövidprózával, majd 1960-tól versekkel is jelentkezett. Első verseskötete 1963-ban, első regénye, a rovarház 1969-ben jelent meg. 1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja, a szervezet utolsó elnöke volt, annak megszűnése előtt (Homorú versek, Költő disznózsírból, Szeméremékszerek).
Egyed Emese (1957)
erdélyi költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1976–1980 között a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem francia-magyar szakos hallgatója volt. 1980–1988 között a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum magyar szakos pedagógusa volt. 1988–1990 között az Utunk szerkesztőjeként, 1989–1990 között pedig rovatvezetőjeként dolgozott. 1990–2001 között a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények szerkesztője (Délvidék, Levélajándék, Certamen).
T. Katona Ágnes (1959)
színésznő, szerkesztő, riporter, műsorvezető, gyártásvezető. A Mafilm színésztársulatában kezdte színésznői pályáját. Több filmben és tévéjátékban szerepelt. Az ART Művészeti- és Kulturális Szolgáltató Bt. ügyvezetője, minden esetben gyártásvezetője (Cigánykerék, Szerelmem Elektra, Redl ezredes).
Edie Falco (1963)
Golden Globe ás Emmy-díjas amerikai színésznő. Pályafutása kezdetén televíziós sorozatokban kapott kisebb szerepeket. Filmes áttörése 1994-ben következett be, amikor Woody Allen Lövések a Broadwayn című filmjében egy kisebb szerepet kapott. Legnagyobb televíziós sikerét a Maffiózók főszereplőjének, Tony Soprano-nak feleségét, Carmelát alakítva érte el. jelenleg a Showtime fekete komédiájában, a 2009 óta futó Jackie nővérben alakítja a címszereplőt.
Ezen a napon halt meg:
Antonio de Nebrija (1441?-1522)
középkori andalúz humanista és nyelvész. A bolognai Real Colegio de España (Spanyol Kollégium) egyik legkiemelkedőbb alakja. Az 1492-ben készített Grammatica (Nebrissensis) vagy Gramática castellana (spanyol nyelvtan) című művéről vált híressé, ezzel a spanyol lett az első modern európai nyelv, amely írott nyelvtannal rendelkezett.
Sir Austen Henry Layard (1817-1894)
brit köztisztviselő, diplomata, műkedvelő régész, az ókori Asszíria feltárója. Tudatosan készül gyermekkori álma az „ezeregyéjszaka” helyszíneinek felkeresésére. Megtanulja a perzsa nyelvet, az iránytű-, szextáns- mindenféle földrajzi mérőkészülék és műszer gyakorlati alkalmazását. Szegényen, egyetlen kísérővel vág neki a vállalkozásnak, hogy a szíriai határtól a térképeken fehér folttal jelzett, ismeretlen területet átkutassa.
Walter Gropius (Walter Adolph Georg Gropius, 1883-1969)
német mérnök, építész, a Bauhaus iskola alapítója. Olyan épületeket tervezett, amelyeket méltán hasonlítottak az absztrakt festményekhez. Weimarban ő alapította a Bauhaus nevű tervezőiskolát, amelyben modern és újszerű anyagoknak az eredeti felfogásban tervezett bútoroknál és épületeknél való felhasználását tanította híres művésztársaival. Tevékenységét a liberális Weimari köztársaság is támogatta. A historizmussal szakított és úttörője volt a funkcionalizmusnak, az üveg–beton építészetnek. A nácik hatalomra kerülése után kénytelen volt emigrálni. Nagy-Britanniában telepedett le, majd élete további részét az Amerikai Egyesült Államokban töltötte.
Gertler Viktor (1901–1969)
Kossuth-díjas filmrendező. 1923-ban fejezte be Rákosi Szidi színiiskoláját, majd a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. A színészi munka mellett rendezni is kezdett. 1927-ben Berlinbe utazott, s itt filmezéssel foglalkozott. A német UFA Filmgyárban először asszisztens, később vágó, majd rendező lett. 1933-ban hazatért. A II. világháború alatt Brüsszelben élt. 1945–1947 között filmiskolát működtetett. A Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt 1948-tól 1954-ig (Dollárpapa, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Az aranyember).
Berda József (1902-1966)
József Attila- és Baumgarten-díjas költő. Első verskötete: Könnyek útja és egyéb írások, 1923-ban jelent meg. Krúdy Gyula írt hozzá előszót. Bár mindvégig a szegénység útját járta, mégis ódai hangon, főként a lét hétköznapi örömeiről, az evés-ivás élvezetéről írt epigrammatikus tömörségű szabadverseket. Első verskötete után a Nyugat, a Széphalom és az Est-lapok munkatársa. Baráti szálak fűzték József Attilához (Vérző napok, Méltó a szóra, Égni! Elégni!).
Jüri Järvet (1919-1995)
észt színész. Legismertebb szerepe Andrej Tarkovszkij Solarisában Dr Snaut figurája volt, de ezen kívül számos észt és orosz nyelvű filmben szerepelt.
Richard Donner (Richard D. Schwartzberg, 1930–2021)
amerikai filmrendező, filmproducer. Az 1960-as években kezdte pályáját a televízióban, Hollywoodban az 1970-es évek közepén kezdtek felfigyelni rá (Superman, Halálos fegyver, Maverick).
Brasnyó István (1943-2009)
vajdasági magyar költő, prózaíró, műfordító. Egyetemi tanulmányait az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakán végezte el. Szabadfoglalkozású író volt. Szerbhorvát, ruszin, macedón nyelvről fordított (Vadvizek, Óda a regényhez, Vakta).
Raffaella Carrà (Raffaella Roberta Pelloni, 1943-2021)
olasz énekesnő, színésznő, műsorvezető. A film világában 1952-ben debütált, számos történelmi témájú olasz filmben szerepelt. A ’70-es évek második felében énekesként diszkóstílusú dalokkal sikert sikerre halmozott. Spanyolországban és Latin-Amerikában is népszerű (Ferrara hosszú éjszakája, Az elrabolt expresszvonat, Minek kellett nekem egyáltalán kétszer igent mondani?).
Dienes Gábor (1948-2010)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész. 1962 és 1966 között a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd 1966 és 1972 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1970-től volt a tagja a Művészeti Alapnak. 1974 és 1997 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Az 1975-ben alapított Csongrádi művésztelep alapítói közé tartozott.
