a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: undercover
Juhász Előd neve nem ismeretlen annak, akit egy kicsit is érdekel a zene, bármilyen műfajú, és annak idején már figyelemmel tudta kísérni az összes két csatorna műsorát a tévében. Zenebutik című műsora alatt elnéptelenedtek az utcák, vártuk a híreket, felvételeket a nagybetűs Nyugatról. A tévéműsorok állóvizébe, ideológiai műsorfolyamába bekerült egy olyan adás, ami felrázta az embereket. „Csillagszemű” Juhász Zenebutikja nemcsak a zenei élet nagyságait szólaltatta meg, hanem a kultúra egyéb művészeti ágaiból is csemegézett. Újabb zenehidat építő műve a Kairosz Kiadónál jelent meg.
Zenebutik – Zenehíd, hirdette a főcím, a nézők válogathattak a csemegés tálból. Könnyű- és komolyzene, fajsúlyos és könnyed elfért egymás mellett. Elfért a szocialista kultúra a romlott Nyugat rockőrületével, mint Beatles, Rolling Stones, megfért az operaénekes a kevéssé tanult popsztárral vagy a menő magyar együttesekkel. Túlzás nélkül lehet állítani, hogy a műfaji elegyítés kiválóan sikerült, az ellentétes zenei nézeteket vallók is megismerték a másik oldalt.
Juhász Előd úgy érezte, hogy itt az ideje egy újabb könyvben megjelentetni a kimaradt pillanatokat, beszélgetéseket. Amerikai zenehíd című könyvében olyan személyeket szólaltat meg, akik a komolyzenei élet kimagasló egyéniségei (sajnos közülük többen már nem olvashatják a könyvet), de Teller Ede is beszél a zenéről és közvetve életéről. A nagy tudós programja – idős kora ellenére is – olyan sűrű volt, hogy nehezen szakított időt a beszélgetésre. Élő rocklegendák mellett dzsesszklasszikusok szólalnak meg, a filmkészítés nagyjai is bekerültek a könyvbe. A két nagy egységből álló kötet először Észak-Amerikába vezet, az első írásban a Kodállyal és Sztravinszkijjal való találkozását meséli el az író. Ezt a mindenki által csak Lennynek becézett Leonard Bernsteinnel készített interjúsorozat követi. Az első éppen 1973-ban készült a tartalomjegyzék szerint. Juhász Előd nemcsak fordította Bernstein két könyvét (Hangverseny fiataloknak, A muzsika öröme. A megválaszolatlan kérdés címűt, ami Charles Ives egyik művének is a címe, Révész Dorrit fordította), hanem Bernsteint idézi két könyvével (A Bernstein Story, Bernstein és Budapest). És akkor rögtön meg is kell állni egy pillanatra. Nem tudom, van-e még valaki hazánkban, aki annyi zenei nagysággal készíthetett volna interjút, mint Juhász Előd. Azt sem tudom, hogy ígéretes zenetudományi karrierje hol tart, hiszen még mindig alig vesznek tudomást ezekről a tanulmányokról. De Juhász Előd érdeme az előbb említett műfajok felsorakoztatása, egyfajta – csúnya szóval – népnevelés, ízlésformálás. Amerikai zenehíd című könyvében is a lehető legfajsúlyosabb komolyzenészek mellett elfér például Eric Burdon vagy Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger, az operettszerző, Szirmai Albert, a csodálatos amerikai tájak, a hippikről szóló írás is.
Az „élmények, benyomások, zenei kalandozások” summája Juhász Előd tollából igen élvezetes. Egyéni, egyedi, így látja ő a világot. Rövidebb-hosszabb interjúi, találkozásai mindig az embert állítják a középpontba, lehántva a rájuk ragasztott vagy valódi sztárallűröket. Diana Ross kifejezetten melegszívű ember, a családjának él. Öt gyermeke van, szívesen beszél érzéseiről, nem burkolózik lila ködbe. Ahogy a munkamániás Yoko Ono sem, Pavarottit teszi emberközelivé (bár Herbert Breslin könyvét olvasva egy minden szempontból nehéz ember), Sylvester Stallone ki akarna szabadulni az izomember és akcióhős béklyóiból, Keith Jarrettet Bartókhoz való vonzódása teszi számunkra kedvessé.
A könyv második része Közép- és Dél-Amerikába vezeti az olvasót, vadregényes helyekre, számunkra izgalmas tájakra. Honfitársaink által soha nem látott, egzotikus országokba kalauzol, megbolondítva egy csipetnyi zenével. A könyv is, ahogy a Zenebutik, nem sorolható semmilyen műfaji kategóriába. Valóban egy híd, mely összeköt műfajokat, stílusokat, országokat. Rengeteg színes és fekete-fehér fénykép teszi még színesebbé, kaleidoszkópszerűvé.
Juhász Előd nyelvezete gördülékeny, tájleírásai plasztikusak. Egyetlen dolog furcsa számomra: a könyv legalább egytizede idézet a szerzővel készült interjúkból, róla szóló írásokból, ez a fajta öntömjénezés még Ernyei Béla könyvében is visszatetsző sok ember számára. Persze belefér a könyvbe, de diszkréten hátrébb lehetett volna tenni. Már az előző kötetében is olvashattunk Juhász Előd sikeres műsorának végéről, nyugdíjaztatásáról.
Juhász Előd:
Amerikai zenehíd
Kairosz Kiadó [Budapest, 2007]
Kartonált, B/5, 262 oldal
Felelős kiadó: Bedő György
Képfeldolgozás: Márton Tünde
Tipográfia, fedélterv: Orosz Adél
Nyomás: Bocz Nyomda
ISBN: 9789636620158
