Félelmetes Félix

Gurbai Sándor – Lipovszky-Drescher Mária

a papiruszportal.hu archívumából [2007]

Szerző: leho

Egy hete volt a Kogart Házban az Aranyvackor pályázat eredményhirdetése. A paravánok közt járva feltűnt egy groteszk rajzokkal illusztrált pályamunka, Gurbai Sándor és Lipovszky-Drescher Mária műve, a Félelmetes Félix. A díjátadó ünnepségen pedig a Scherer Péter által felolvasott részlet arról is meggyőzött (másokat is), hogy nemcsak a grafika érdekes, hanem a szöveg is. A nyelvi játékosság, a fél szó (ige, főnév, számnév stb.) félig-meddig komoly tökélyre variálása a zsűrit is félig levette a lábáról, hiszen dicsérő oklevéllel jutalmazta a szerzőpárost, és ez nem félsiker!

Félix és Flóri

Félelmetes Félix kissé féloldalas lépteivel az utcákat járta. Bolyongott a szürkületi félhomályban. Amikor már félig-meddig elfáradt, leült egy félszáz éves padra és sóhajtott egyet.
– Ajjaj, ki segítene egy ilyen fél-mélabús gyereknek, mint én?!
Hirtelen félcipő kopogása ütötte meg Félix kissé félreálló jobb fülét. Féltékeny is lett rá a bal, mert az leginkább a félrevert harangot és a félhangokat hallotta élesen.
– Szervusz, Félix! – köszönt rá Félixre Flóri. – Mit ücsörögsz itt mindenkitől félrevonultan, mint aki félrehúzódott egy félszigetre?
– Szervusz – válaszolta félszegen a Félelmetes.
– Mi történt, Félix? Mi bajod? Talán féloldali fejfájásod van? – kérdezte Flóri.
– Á, dehogy! – mondta, s félrefordította a fejét Félix.
– Azt a féllábú, félkarú, félkezű, féleszű rézangyalát! Mégis mitől vagy ilyen félholt?
– Fél éve láttam meg először őt. A félemeleten lakik, ott, ahol én. Gondoltam, ez már félsiker. Félelmetes, nem?
– Inkább te vagy Félelmetes! Félrebeszélsz, szegény Félix! Féltelek. Lehet, hogy beteg vagy? Engem nem vezetsz félre…
– Félreértesz – szakította félbe Félix.
– Félre? – kérdezte Flóri. – Talán jobb, ha félreállok. Félreismertelek.
– Várj, még csak fél hét! – kérlelte Flórit Félix. – Tudod, nem csak félig kedvelem őt.
– Ki az az ő? – kérdezte Flóri.
– Hát Felicia! – válaszolta Félix.
– Értem, szóval te félreérthetetlenül megszeretted azt a lányt.
– Mit gondolsz, vegyek neki félgömböt? – kérdezte Félix.
– Még hogy félgömböt! Félbehagyni a szomorkodást, félbevágni a rosszkedvet, hogy elmúljon egy félidő alatt, véget vetni a félénkségnek! Az kell!
– Én készen vagyok rá! – vágta rá Félix, majd hozzátette: – Félkészen.
– Ugyan, Félix! Félkészen a csirke van, meg a pulyka. Tedd félre a félelmed!
– Jó, akkor megmondom Neki, hogy szeretem. Mint még soha senkit. Egészen!
(Félelmetes Félix, részlet)