Anthony Horowitz: Láthatatlan kard
a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerző: macskás
Anthony Horowitz nemrég magyarul is megjelent könyve, a Láthatatlan kard Alex Rider legújabb történetét meséli el az Animus Kiadó Tini krimik sorozatában. A cselekmény, ahogy az előző kötetekben, ismét sodró, lendületes, az olvasással megbarátkozott tizenévesek (és felnőttek, ahogy a családom és én) nem fogják tudni letenni a könyvet.
Alex Rider problémás gyereknek számít, hiszen sokat hiányzik az iskolából. Iskolatársai és tanárai csak találgatnak, mi az oka, de a jól értesült olvasó tudja. A fiatal fiú szülei, úgy tudja, meghaltak, igaz barátja nem sok van. Bárhova is menjen, mindig az események sűrűjében találja magát. Így van ez ebben a történetben is. Hiányzásai miatt magántanárt fogad fel hozzá Jack, házvezetőnője és barátja, majd Charlie Grey, a céltudatos fiatal tanár felajánl Alexnek egy velencei kirándulást. Több se kell Alexünknek! Az előző kötet végén ugyanis Jaszen Gregorovics, az orosz bérgyilkos egy titkot árult el halála pillanatában a főhősnek: „Menj el Velencébe. Keresd meg a Skorpiát. És megtalálod a végzetedet.”
Képtelenebbnél képtelenebb kalandokba keveredik főhősünk Velencében, természetesen a halálos veszély mindenütt ott leselkedik. De a legképtelenebb az, hogy eddig az MI6-nek dolgozott a fiatal fiú, most pedig kiderült, hogy ők okozták édesapja halálát. Így a Skorpia fedőnevű bűnszövetkezet szolgálatába áll, hogy megbosszulja az igazságtalanságot. Természetesen ezen sokat vívódik Alex, aki soha nem tudna ölni, ezt a vele elvégzett tesztek is bizonyítják. Mrs Rothman, a Skorpia vezetője egy igen dekoratív nő, akinek egykor Alex apja nagyon tetszett (ezzel a[z el sem kezdett] szerelmi szál le is záródik). Személyiségjegyei közé nemcsak a luxus magától értetődése tartozik, hanem a gyors reagálás, az átváltozás képessége, a kíméletlenség (multimilliomos férje két nappal az esküvő után kizuhant az emeletről), de legfőképpen a kegyetlenség (gyerekek százezreinek halála a tét) tartozik. Természetesen a célnak legmegfelelőbb embereket veszi maga mellé, így Nile-t, akit Alex néhány múló pillanatig a példaképének érez, és a regény végén, jól bevált séma szerint, a kettejük párharcán izgulhatunk.
A kötet nagy kérdése, vajon a jó oldalon állunk-e. Egy kamaszodó fiú lelkében éppen elég vihar dúl, ráadásul ez a nagy teher is nyomja. Nem élheti a tizenévesek gondtalan életét, nem tud sehova úgy elmenni, hogy ne keveredjen bele valamibe. Alex még kiforratlan személyiségét jól ábrázolja Horowitz, láthatjuk az otthoni, iskolai környezetében, egyetlen barátját (és annak extrém sportokat kedvelő testvérét) is megismerjük. A félelem ábrázolása sem marad ki a történetből: kiúszás egy vízzel elárasztott szobából a kanálisba, első ugrás ejtőernyővel egy egészen kis helyre, mászás a hőlégballon egyik kötelén, közben a másodpercekkel és méterekkel kell megküzdeni. Mesterien adagolt a félelemérzet fokozása a történet során.
A könyv néminemű fizikai és kémiai leírást ad a Láthatatlan kard (amely persze nem kard) hatásmechanizmusáról, szerencsére csak lényegre törő mértékben, nem terhelve a kamaszagyat és nem elnyomva a történetet.
A könyv erősségéhez tartozik, hogy olvasás közben pontosan tudjuk, a leírt dolgok nagy része nem történhet meg, ezért a gyengébb idegzetű tiniknek nem fog álmatlan éjszakákat okozni a történet. Ám a képzelet világának annál nagyobb teret hagy a szerző. A James Bond-i meseszövéshez hozzátartoznak a gyors, lendületes snittek, a lebilincselő akciók néha brutálisak, de még elviselhetőek, az álruha is többször szerepel a kellékek között.
A legnagyobb csavart a történet végére, az utolsó oldalra tartogatja a szerző, rendkívül jól időzítve, akkor, amikor már hátradőlhetnénk a jó kis olvasás után. Vajon tényleg Alex szülei vigyázzák gyermekük (valóban) utolsó perceit?
A történet fordítása – néhány döcögő, érthetetlen mondat kivételével – gördülékeny, azonban több a helyesírási hiba, mint kellene (sújt helyett súlyt, elválasztások stb.). Mivel a mai világban alig olvasnak a diákok, az egy Harry Potter sagát kivéve, adjuk meg nekik az esélyt, hogy a nekik szóló könyvek helyesírásából tanulni is tudjanak.
