a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: Lehotka Ildikó
Csajkovszkijt manapság divat nem szeretni. Negédesnek, túlcsordulónak tartja még a szakmabeliek egy része is. Szeretjük-e vagy nem, műveit gyakran játsszák a balettoktól a nagy szimfóniákig. Némelyik darabjának egy-egy taktusa a komolyzenét legjobban elutasítóknak is ismerős. A március 8-i koncerten az egyik mű kezdő ütemei is ebbe a kategóriába tartoznak: a b-moll zongoraversenyéi. A zongorakoncert után az 5. szimfóniát hallhattuk az NFZ előadásában, vezényelt Berkes Kálmán, zongorán közreműködött Prunyi Ilona.
Csajkovszkij I. zongoraversenye először Bostonban hangzott fel, ahol a szólista Hans von Bülow volt. Mivel a zeneszerző barátja, Nyikolaj Rubinstein, akinek az eredeti ajánlás szólt, banálisnak és eljátszhatatlannak tartotta a művet, ezért Csajkovszkijnak másik zongoristát kellett találni és a bemutatót Oroszországon kívül megtartani. A mű azóta is repertoáron van, mi több, garantált a siker, nehéz elképzelni, miért utasította le Rubinstein.
A versenymű közismert, rengeteg felvétel áll az érdeklődők rendelkezésére, ilyenkor jóval kritikusabban hallgatja az ember a darabot. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Prunyi Ilona előadásában a középső tétel szólt a legszebben. Itt a dallamvezetés, a dinamika, az apró megtorpanások, a zongora bensőséges pianója szépen szólt, a zenekar is a zongorista elképzelését segítette. Azonban a két szélső tétel nem érvényesült a zeneszerző elgondolása szerint. Az első tétel allegro tempója a szokottnál kicsit lassabb volt. Természetesen nem ez határozza meg egy mű erényét vagy hátrányát, de esetünkben egy széthúzott, unalmas, csak háttérzenének való tételt kaptunk. Pedig zongorát zenekari kísérettel még nem hallottam ilyen erőteljes hangerővel, kiemelkedve a forte részeknél is. A szélesen áradó, de inkább árvízjellegű kezdés, lassú, nem lassú, nem volt kitöltve. A gyönyörű dallam atomjaira esett, parttalanná vált. Zavaróak volt a rezesek indokolatlanul erőszakolt sforzatói, mintha a szimfónia rezesállásaihoz melegítettek volna be. Pontatlan belépések és lezárások tarkították a tételt, a dinamika sem segített.
A harmadik tétel tempójelzése (Allegro con fuoco) csak a kottában szerepelt, a tolmácsolásban nem. Pedig Csajkovszkij igazán mestere volt a szilaj dallamok írásának, a tétel lényege is ez lett volna. Nem szeretem a kifejezést, de női zongorázást hallottunk, s ezt nem csak a technikai megoldások miatt (oktávmenetek, karakterábrázlás) gondolom így. Prunyi Ilona nem élt a ma megszokott manírokkal, nem hajlongott zongorázás közben. Sajnos, ráadást nem kaptunk, pedig a közönség igen hálás volt. Berkes Kálmán nem igazán tudta az együttest kézben tartani, az említett pontatlan belépések, lezárások, a zongoristával való kommunikációképtelenség miatt a szétcsúszás veszélye is fennállt.
Szünet után az 5., e-moll szimfónia hangzott el. A mű, Csajkovszkij utolsó előtti szimfóniája az érzelemgazdag zene egyik csúcspontja. A dallam mellett az első tétel főtémájának szisztematikus, transzformált megidézése jellemzi. A zenekar előtt mintha egészen más karmester állt volna. Mozdulatai felszabadultak voltak, már semmi nem emlékeztetett a katonazenekari instrukciókra, határozott, világos beintések, lezárások, végigvitt koncepció megvalósítása jellemezte a szinte kívülről vezénylő karmestert. Nagyon szeretheti a művet Berkes Kálmán, minden pillanat izzott, lehetett az lassú vagy diadalittas karakter. A zenekar is teljesítette az utasításokat, szép szólókat hallottunk, a második tétel kürt által játszott témája a legjobb példa. Gyönyörű hangszínek, a hangszercsoportonként ismétlődő motívumok pontos, de kifejező visszaadása, a nagy ívű dinamikai hullámok kibontása tette emlékezetessé az előadást.
A koncert második része minden szempontból élvezetes volt. Hogy mi lehetett az oka az ilyen eltérő tolmácsolásnak, nem tudom, a szimfóniáé sokáig emlékezetes marad.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2007. március 8.
Klemperer-bérlet 2006–2007
Csajkovszkij: I. (b-moll) zongoraverseny, op. 23.
Csajkovszkij: V. (e-moll) szimfónia, op. 64.
Vezényelt: Berkes Kálmán
Közreműködött: Prunyi Ilona (zongora)
