November 29.

Névnapok: Taksony, Ilma, Filoméla, Filoména, Rápolt

Események:
1825 – bemutatják az Egyesült Államokban az első olasz nyelvű operát, A sevillai borbély (Il barbiere di Siviglia) című Gioachino Rossini vígoperát a New York-i Park Színházban.
1870 – Angliában kihirdetik a tankötelezettséget.
1877 – Thomas Edison amerikai feltaláló először mutatja be kézzel forgatható fonográfját.
1902 – Gerhart Hauptmann irodalmi Nobel-díjas német drámaíró Szegény Heinrich (Der arme Heinrich) című drámájának premierje Bécsben. A mű alapja Hartmann von Aue német lovag és költő elbeszélőkölteménye, ami az 1190-es években íródott.
1926 – William Somerset Maugham angol író Az örök feleség (The Constant Wife) című háromfelvonásos vígjátékának premierje New Yorkban.
1948 – az első televízión látható opera, Giuseppe Verdi Othellója, amit a New York-i Metropolitan Operaházból sugároznak (ABC csatorna). A korabeli hírek szerint az, hogy a nézőtéren nem lehetett kamerákat elhelyezni, azt jelentette, hogy a zenekari gödörbe helyezték el őket, de az összes nehézséget figyelembe véve, a teljes Met-előadás első televíziós adása összességében sikeresnek számított.
1972 – az Atari cég társalapítója, Nolan Bushnell kiadja a Pongot, az első kereskedelmileg is sikeres videojátékot a kaliforniai Sunnyvale-i Andy Capp kocsmában.
1986 – az 1959-ben újjáalakult Magyar Írók Szövetségének közgyűlésén az elnökségbe kerül Csoóri Sándor és Csurka István.
2018 – az Ellen Reid amerikai zeneszerző, Roxie Perkin szövegére írt Prizma (Prism) című operájának premierje Los Angelesben (Roy and Edna Disney CalArts Theatre [REDCAT]). A mű 2019-ben elnyerte a zenei Pulitzer-díjat, illetve az észak-amerikai zenekritikusok szövetségének „Legjobb új opera” díját.

Meghalt ifj. Hans Holbein (1497-1543) német festő, a reneszánsz mesterek második generációjának tagja, a reformáció korának utolsó nagy festője.
Apja, idősebb Hans Holbein neves táblaképfestő volt, fia az ő festőműhelyében tanulta a mesterség alapjait, azt a magas fokú rajzkultúrát, amely művészetét jellemezte. Alig tizennyolc évesen elhagyta a szülői házat, és 1515 nyarán megérkezett Bázelba, ahol életének legnagyobb részét töltötte. A nyomtatott könyvekben a kézifestésű miniatúrákat az olcsóbb fametszetű képekkel helyettesítették, ezért nagy szükség volt tehetséges illusztrátorokra, így fedezték fel. Arcképfestőként is kibontakoztatta tehetségét. Megrendelésére festette egyik legszebb egyházi témájú alkotását, a Darmstadti Madonnát, amely egy érett reneszánsz remekmű. Két korszak határán alkotott, korai kompozícióin még érződik a gótika hatása, de arcképei már a reneszánsz jegyeit hordozzák. Még nem kötötte a polgári ízlés, így szabadon dolgozhatott, alakíthatta ki stílusát (A nagykövetek, Sir Thomas Moore, A halott Krisztus).

Meghalt Claudio Monteverdi (1567–1643) itáliai barokk zeneszerző, pedagógus és karnagy, az opera első nagy mestere volt.
Első művét tizenöt évesen vetette papírra, 1590-ben a mantovai hercegi udvar szolgálatába lépett, aki hamar a hercegi udvar zenei életének tényleges irányítójává vált. 1607-ben az Accademia degl’Invaghiti megbízásából komponálta első operáját. Operái jelentették a műfajjal való kísérletezés időszakának betetőzését. A firenzei zenés drámák egyhangúságát olyan kompozícióvá alakította át, amelyben a zene minden eszközzel a drámai szöveget szolgálta. Több mint tizenöt operát komponált, de ezek közül csak három maradt fenn. Ma elsősorban mint operaszerző él a köztudatban, ám úgy tűnik, hogy nem az opera, hanem a madrigál érdekelte a legjobban, összesen nyolc kötetnyi madrigálgyűjteményt jelentett meg életében. Írt még háromszólamú strófikus dalokat, hangszeres bevezetővel és egyházzenei darabokat (Orfeusz, Odüsszeusz hazatérése, Poppea megkoronázása). ––> Monteverdi, az újító – Madrigals Book 6

Megszületett Gaetano Donizetti (1787–1848) olasz zeneszerző.
Rossini és Bellini mellett az olasz bel canto korszak legnagyobb, legtermékenyebb operakomponistája volt. Nem tartozott korának legeredetibb komponistái közé, ennek bizonyítéka az is, hogy egyéni zenei stílusa kortársaiénál jóval később alakult ki, de kiválóan tudott alkalmazkodni az operaházak egyre gyorsabban változó igényeihez és ezzel párhuzamosan a közönség ízlésének változásához is. A Donizetti-operák őrülési jeleneteit különösen csodált a közönség, szerették hallani, hogyan vergődnek hősnői a trillák, arpeggiók, skálamenetek, hangugrások és magas hangok tömegében, a hatást közbeiktatott kadenciákkal tetőzve. Zenetörténeti jelentősége elsősorban az, hogy utoljára lehelt életet a nápolyi iskola erősen hanyatló stílusába (Szerelmi bájital, Boleyn Anna, Lammermoori Lucia). ––> Bécsi bájital – Donizetti vígoperája

Meghalt Giacomo Puccini (1858–1924) a XX. század egyik legnépszerűbb olasz operaszerzője volt.
Műveiben főként az emberi érzésekre összpontosított: kis örömök, mindennapi kis események, nagy szenvedélyek és érzelmek jelennek meg, többnyire egzotikus környezetbe ágyazva. Hősei általában hétköznapi emberek, akik többnyire tragikus véget érnek. csodás dallamait nem ruhadarabként aggatta hőseire; dallamai természetesen következnek a szereplő drámai és érzelmi helyzetéből, mintegy abból fejlődnek ki. Áriái általában lassan kezdődnek, a fő témát a zenekar játssza, az énekhang ilyenkor bizonyos hangokat megismételve, a való világtól kissé elragadtatva szólal meg. A művek jól felépítettek, ennek köszönhetően az áriák nem olyanok, mint megannyi kis csomag, amelyeknek van elejük meg végük, hanem folyamatos zenei szövetbe illeszkednek (Bohémélet, Manon Lescaut, Pillangókisasszony). ––> Romantikus Puccini, romantikus Domingo

Meghalt Natalie Wood (Natasa Nyikolajevna Gurdin, 1938-1981) kétszeres Golden Globe-díjas, háromszoros Oscar-díj-jelölt amerikai színésznő.
Ötévesen kezdte filmes pályafutását, 20 filmben szerepelt. Gyermekszerepekbe kényszerítették egészen 1955-ig, amikor is megkapta a Haragban a világgal című filmben, amiben partnerei James Dean és Dennis Hopper voltak. Ebben a szerepében már a felnőtt, tehetséges lányt mutatták, nem pedig a kislányt. 25 éves korára háromszor jelölték Oscar-díjra. 1961-ben Mariát játszott a West Side Story-ban, a film nagy sikert aratott. 1965-ben a saját hangján énekelt a Verseny a javából című filmben amelyben olyan partnerei voltak, mint Jack Lemmon és Tony Curtis. Filmjeit nagy sikert arattak, bár Wood színészi játékát mindig is kritizálták (Majd most kiderül, Macska a forró bádogtetőn, Most és mindörökké).

Ezen a napon született:

Dancsecs József (1789-1860)
író, Sárvár esperese. 100 forintos alapítványt tett a szentmisékre, további 100 forintot a szegényebb ifjak tanítására ruházott. Szülőhelyén, Rábakethelyen (ma Szentgotthárd része) 100 forintért misealapítványt, 75 forintért iskolaalapítványt tett.

(Agyagfalvi) Udvarhelyi Miklós (1792–1864)
színész, színházigazgató, rendező, énekes, önéletrajzíró. 1808-ban beállott a debreceni társulathoz és így lett belőle az egyház papja helyett Thália papja, szülei nagy szomorúságára. 1810-ben lépett először színpadra. 815-ben Pestre ment, 1827-ben három évre a kolozsvári színház országos igazgatója lett, s mint ilyen megszervezte az első magyar operatársulatot, s Ruzsitska József katonakarmesterrel megíratta az első magyar operát, a Béla futását. ársulatával bejárta Magyarország déli részét.

Wilhelm Hauff (1802-1827)
német író, meseíró, a biedermeier korszak alakja. Három gyűjteményt (almanachot) adott ki meséiből, amelyek világszerte ismertté váltak. Például A gólyakalifa története, A kis Mukk története, A spessarti fogadó.

Rosti Pál (1830-1874)
földrajztudós, néprajztudós, az MTA levelező tagja, az első magyar fotográfusok egyike. A világosi fegyverletétel után előbb Münchenbe, majd Párizsba emigrált. Münchenben a természettudományokkal, különösen kémiával foglalkozott, Párizsban a fényképezés kötötte le figyelmét. 1856-ban hajóra szállt, és az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Két és fél év után érkezett vissza Magyarorzágra.

Louisa May Alcott (1832-1888)
amerikai írónő. Az írás iránti szenvedélye már korán megmutatkozott. Gazdag képzelő ereje volt; melodrámákat írt, amit lánytestvéreivel gyakran elő is adtak barátaik előtt. 15 éves korától határozott elképzelése volt, hogyan fog valami olyant tenni, amivel a családját segítheti. Nem érdekelte, milyen munka az, ezért éppolyan szívesen tanított, varrt, mint színészkedett vagy írt. Első könyve 22 éves korában jelent meg, leghíresebb regénye, a Kisasszonyok. Összesen 30 könyve és novellagyűjteménye jelent meg (Virágmesék, Négy leány, Egy régimódi lány).

(Báró németkeresztúri) Dóczy Lajos (Dux Lajos, 1845–1919)
író, költő, esztéta, miniszteri tanácsos. A bécsi egyetemen jogot hallgatott és a Presse szerkesztőségének is tagja lett, mint tudósító az irodalmi társaságok központjába került. Színdarabjai egymás után kerültek színre. Híressé azonban Faust-fordításával tette magát 1887-ben, amikor a Nemzeti Színház az ő fordításában először adta elő magyarul. Később munkatársa volt az akkori valamennyi számottevő magyar nyelvű szépirodalmi és napilapnak (Csók , Utolsó szerelem, Vera grófnő).

Katona Clementina (id. Ábrányi Kornélné, 1856-1932)
író, zenekritikus. Kezdetben zenekritikákat írt, 1879-től tárcái, elbeszélései, tudósításai jelentek meg. Több cikkben foglalkozott a nők érdekeinek védelmével, egyetemi tanulmányaik engedélyezésével. Többek között a nők érdekében írt bátor cikkeinek eredményeként nyitották meg az 1895–96-os tanévtől a nők előtt az egyetemek gyógyszerészeti, orvosi és bölcsészeti karát. A Tanácsköztársaság alatt túszként fogva tartottak között volt. Eredeti cikkeinek, elbeszéléseinek és rajzainak száma meghaladja a százat (Nemzeti szellem az irodalomban, Földön és föld felett, Négy lírikus és egyebek).

Drávecz Alajos (1866-1915)
szlovén néprajzi író. Ifjúkorában kivándorolt az Egyesült Államokba feleségével, hazatérte után Rábakethelyen telepedett le. Csehországban, az oroszok elleni harcok során esett el. Munkásságához tartozik a vend lucázási és András-napi szokások dokumentálása, 18. századi vend nyelvű énekek összegyűjtése.

Babay József (1898–1956)
író, újságíró. Iskoláit Nagyatádon, Csurgón, majd a kiskunfélegyházi Tanítóképző Intézetben végezte. 1925-től Budapesten a Magyar Hírlap, a Világ, az Újság, a Magyarság című lapok munkatársa és az Új Idők főmunkatársa volt (Csodaorgona, Gábor Diák, Szélből szőtt királyság).

Clive Staples Lewis (1898–1963)
ír író, irodalomtörténész, gondolkodó, teológus, a modern kori gyermek-fantasy megteremtője, közeli barátjához, J. R. R. Tolkienhoz hasonlóan a 20. századi világirodalom egyik jelentős képviselője. Leghíresebb műve a Narnia krónikái című fantasyszeptológia (Az ezüst trón, A varázsló unokaöccse, Esszék a kereszténységről).

Carlo Levi (1902-1975)
olasz festő, író és antifasiszta ellenálló, később baloldali politikus volt. Az 1920-as évek végén tagja volt a „torinoi hatoknak”. Szemben állt a futurizmus szerinte képmutató modernizmusával. 1931-ben csatlakozott az antifasiszta Igazságosság és szabadság csoporthoz, antifasiszta felforgatás gyanújával letartóztatták, majd internálták Alianoiba. 1936-ban kegyelmet kapott és megengedték neki, hogy külföldre menjen, Franciaországba költözött (Ahol a madár se jár, Az óra, Krisztus megállott Ebolinál).

Jankovich Ferenc (1907–1971)
Kossuth-, Baumgarten- és József Attila-díjas költő, író, műfordító. 1932–34 között francia állami ösztöndíjjal a Sorbonne hallgatója, majd tanársegédként dolgozott a Keleti Nyelvek Főiskoláján, itt jelent meg első verseskötete. Munkatársa volt a Nyugat, Válasz, Kelet Népe, Magyar Csillag című folyóiratoknak. Az ötvenes években visszavonult a kulturális szervezői tevékenységtől, az évtized elején költőként nem publikált, történelmi regényeket írt és idegen szerzők műveit fordította. Költői életművét prózai alkotásainak gazdag sora: társadalmi-, történelmi regények, háborús napló, memoár, népszerű irodalomtörténet és műfordításai teszik teljessé (Szalmapapucs, Dunántúli végeken, Csillagfényben).

Zsolnai Hédi (Zirner Hedvig, 1924-2004)
Liszt Ferenc-díjas énekesnő, színésznő. Sokak szerint az első magyar igazi sanzonénekesnő. Az első énekes szerepét 1935-ben, az Édes mostoha című filmben kapta, akkor még mindössze tizenegy éves. Énekesi pályája azonban igazán csak a második világháború után kezdődött, miután a Zeneművész Szövetségnél vizsgát tett. Elegáns előadói stílusa, szép hangja főként szentimentális, érzelmes slágerekben érvényesült. 1955-től a Budapesti Varieté, 1964-től a Vidám Színpad tagja volt, de az 1960-as években vendégszerepelt számos nyugat-európai országban is. 1977-ben Münchenbe disszidált, ott élt 2004-ben bekövetkezett haláláig (Mindig Pestről álmodom, Későre jár, Hulló falevelek).

Ambrus András (1925)
romániai magyar színész, író. 1945-1948 között a családi gazdaságban dolgozott, később Budapesten beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol diplomát szerzett 1953-ban. 1952-1953 között, valamint 1956-1961 között a Nemzeti Színház tagja volt. Később a Jókai, illetve a Thália Színház társulatában lépett fel (1961-1978). 1978-1985 között a Mafilm szerződtette.

Kedei Zoltán (1929-2020)
erdélyi festőművész. 1951-ben sikeresen felvételizett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolára. Az anyagi és társadalmi helyzete miatt vissza kellett mennie a tanügybe. A Népművészeti Iskola festészeti szakán szerzett diplomát (1955–58). 1968-tól tagja a Képzőművészeti Alapnak.

Marczis Demeter (1931–2008)
Liszt Ferenc-díjas operaénekes (basszus, basszbariton), érdemes művész, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének birtokosa. A Pécsi Nemzeti Színház operatagozatának alapító tagja, és évtizedeken át meghatározó alakja, előbb énekesként, majd a tagozat vezetőjeként. Színpadi repertoárja felölelte hangfaja valamennyi jelentős szerepét, mellette az oratóriumtól a magyar nótáig minden műfajban kiváló teljesítményt nyújtott.

John Mayall (1933-2024)
angol zenész, zenekarvezető, dalszerző, a brit blues „atyja”. 1956-ban alakította meg első együttesét, Powerhouse Four néven. Nagy szerepe volt abban, hogy Angliában is népszerűvé vált a blues illetve rhythm and blues. Számos, később világhírűvé vált zenész, elsősorban gitárosok, játszottak gyakran változó együtteseiben. Magyarországon többször fellépett együttesével.

Keserü Ilona (1933)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész, érdemes művész. 1952-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1958-ban végzett festő szakon, de a freskó szakon is tanult. 1960-tól könyvillusztrációkat készített a Szépirodalmi és a Móra Ferenc Kiadó számára, díszlet- és jelmeztervezéssel is foglalkozott. Külföldön is volt vendégprofesszor.

Horgas Béla (1937-2018)
költő, író. 1961-től az ELTE magyar szakán volt hallgató, 1965-ben szerezte diplomáját. Gyakran meseelemeket használt fel, a gyermekvers játékosságából sokat tanult. Maga is írt meséket, gyermekverseket. Több prózakötete is megjelent (A kóbor ceruza tündére, Vakegér, IdőHALADék).

Michel Duchaussoy (1938–2012)
francia színész, 1964−1984 között a párizsi Comédie-Française színház társulatának rendes tagja. Beiratkozott a párizsi Conservatoire national supérieur d’art dramatique színművészeti főiskolára, 1964-ben végzett, kitüntetéssel. 1967-ben szerzett hírnevet Alain Jessua rendező Játék a gyilkossággal című kalandfilmjében (A magas szőke férfi visszatér, Milou májusban, Asterix és Obelix: Isten óvja Britanniát).

Nádler István (1938)
Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, érdemes művész, az 1960-as években indult magyar neoavantgárd képzőművészeti mozgalom egyik elindítója és jeles képviselője. Művészetét a klasszikusok tanulmányozása mellett az absztrakt festészet, Kazimir Szeverinovics Malevics szuprematizmusa, a konstruktivizmus, a szürrealizmus, az informel, a harde-edge beható tanulmányozása, s a feketebácsi természeti környezet mind a mai napig jótékonyan befolyásolja. Inspirálják a magyar népművészet motívumai (Mimózafa, Földi, Szabadság zászlaja).

Gados Béla (1954)
színművész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett színészdiplomát 1984-ben. 1984 és 2002 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 2002-től 2014-ig pedig a Bárka Színház társulatának volt tagja. A 2015–2016-os évadtól a Vígszínház tagja. Színházi szerepei mellett számos filmben, tévésorozatban szerepelt.

Joel Coen (Joel David Coen, 1957)
négyszeres Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai filmrendező, producer, forgatókönyvíró, Ethan Jesse Coen testvérével úgy emlegetik őket, mint a Coen fívéreket (Véresen egyszerű, A nagy Lebowski és az Oscar-díjas Nem vénnek való vidék).

Csáky Gertrúd (1963)
színésznő. Zalaegerszegen a Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdióban végzett 1988-ban. 1985-től szerepelt a Hevesi Sándor Színházban. 1988-tól a Józsefvárosi Színház illetve a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. 1991-től szabadfoglalkozású színésznő.

Don Cheadle (Donald Frank „Don” Cheadle, 1964)
Golden Globe-díjas amerikai színész, filmproducer. Debütálása a 3 Days című rövidfilmben volt, de ismeretséget igazán az 1987-es Hamburger Hillel szerzett. 1995 után több sikerfilmben is szerepelt. 1998-ban eljátszotta ifjabb Sammy Davist a Rat Pack – Sztárok egy csapatban című tévéfilmben, melyért megkapta a Golden Globe-díjat (A Richard Nixon-merénylet, Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét, Hotel Ruanda).

Olvasztó Imre (1966-2013)
nyomdász, korábban gyermekszínész, aki az Indul a bakterház című film Bendegúzaként vált ismertté. Szüleit nem ismerte, nyolc hónaposan került intézetbe. Bendegúz szerepére több mint háromezer kamasz fiú közül választották ki. A film után még kapott egy-két szerepet, de végül úgy döntött, a színész szakma nem neki való. Később a nyomdaiparban helyezkedett el: filmnyomó, szitanyomó és grafikus lett.

Náray Erika (1967)
színésznő, énekesnő, szinkronszínész. 18 évesen (1985) felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola prózai szakára. 1996-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz szakán és a szinkronizálás mellett a Vigadóban, esténként a Musical Worldben lépett fel. A mai napig rendszeresen szinkronizál. 2005-ben elnyerte a színházi közönségdíjat, a Súgó Csigát, mely élete egyik legkedvesebb szakmai emléke.

Chadwick Boseman (1976-2020)
Golden Globe-díjas amerikai színész és producer. Főiskolára a Howard Egyetemre (Washington) járt, 2000-ben megszerezte diplomáját a Bachelor of Fine Arts-ban filmrendező szakon. Számos történelmi személyiséget formált meg. Legismertebb alakítása az Amerika Kapitány: Polgárháború, Fekete Párduc és Bosszúállók: Végtelen háború című filmek, amelyek nemzetközi sztárrá tették.

Sánta László (1980)
színész és szinkronszínész. Tanulmányait 1996-ban kezdte Békéscsabán, ahol először elvégezte az Evangélikus Gimnázium dráma tagozatát, majd 2000-től a Fiatal Színházművészetért Alapítványi Színiiskolában (ma Színitanház) tanult. Itt szerezte első színpadi tapasztalatait. Eközben a Békés Megyei Jókai Színház stúdiósaként is játszott. Emellett énekelni, táncolni és gitározni tanult. 2004-ben végzett színész szakon. Az iskola elvégzése után 2004-ben a Pannon Várszínház társulathoz szerződött. 2007-től a Budapesti Operettszínház tagja volt, később a Madách Színházban szerepelt. Színpadi szerepei mellett az egyik legkeresettebb szinkronszínész is.

Ezen a napon halt meg:

(ifjabb) Roskovics Ignác (1854–1915)
egyházi és zsánerfestő, az ún. müncheni realizmus jellegzetes képviselője. 1875-től a Mintarajziskolában tanult. Tanulmányainak folytatására 1880-ban Münchenbe ment, de csak fél évet töltött az akadémián, azután önálló műtermet bérelt, és másfél évig dolgozott a bajor fővárosban, közben-közben hazalátogatva. Derűs hangulatú életképeket és vallásos kompozíciókat festett. Több díjat kapott, 1900-ban a kis állami aranyérmet nyerte.

Pólya Tibor (1886-1937)
festő, karikaturista, grafikus, a szolnoki művésztelep egyik vezetője. Az általa oly kedves irányzat, a neoimpresszionizmus Párizsba csalta, ahol kipróbálta önmagát többféle – ott megismert – irányzat vizuális rendezőelveit gyakorolva. A szabad párizsi életnek a háború vetett véget, mint ellenséges ország lakója el kellett hagynia a francia fővárost. Munkássága széles kört ölel fel. Tájkép, portrék, alföldi zsánerképek, aktfestményei mellett állandó alkotó társa számos akkori magyar élclapnak karikatúráival. Készít rézkarcokat, dolgozik színház világának: díszleteket tervez és fest is díszleteket, csinált falfestményt, rengeteg könyvillusztráció fűződik nevéhez és készít litográfiai lapokat (Sztrájk, Park, Orfeusz és Euridiké).

Harsányi Zsolt (1887–1943)
író, újságíró, műfordító, színigazgató. A két világháború közötti korszakban a szórakoztató irodalom népszerű szerzője volt. 1910-től Budapesten Színházi Hét címmel színházi lapot szerkesztett. A lap később Színházi Élet címmel jelent meg. A két világháború között az Új Idők állandó munkatársa volt. A Magyar PEN Club főtitkára; 1938-ban a Vígszínház igazgatója. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak. Paulini Bélával Kodály Zoltán Háry János című dalművének ő írta a szövegét. Színdarabokat, verses műveket is írt (Színházi kis lexikon, Jókedvű könyv, Galgó három felesége).

Korach Mór (Maurizio Korach, 1888–1975)
1912–1952 között Olaszországban élt Kossuth-díjas vegyészmérnök, a műszaki tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, eszperantista. Saját kedvtelésére ifjúkorától kezdve foglalkozott versírással, műfordítással, eszperantó nyelvészettel és festészettel is, olaszországi évei alatt Marcello Cora néven jelentek meg olasz nyelvű szépirodalmi művei, főként novellái és meséi (magyar nyelvű válogatásuk 1982-ben jelent meg Emberarc címen).

Józsa Béla (1898–1943)
közíró, szerkesztő, költő, építőmunkás, faszobrász. Székelyudvarhelyen elvégzi a kő- és agyagipari iskolát, Kolozsváron az épületasztalos szakmát tanulja ki. Sógorával, Nagy István munkásíróval közösen Írjatok címmel illegális irodalmi folyóiratot ad ki. 1943 novemberében a katonai hatóságok letartóztatták és a börtönben tisztázatlan körülmények között meghalt. Versei nemcsak történelmi értelemben dokumentációs értékűek, hanem a sajátos székely népi jelleget is képviselnek.

Cary Grant (Archibald Alexander Leach, 1904-1986)
brit születésű amerikai Életmű Oscar-díjas színész. Minden idők egyik legkiválóbb színésze, Hollywood aranykorának egyik vezető alakja volt. Számos filmtörténeti klasszikusban játszott főszerepet (Forgószél, Amerikai fogócska, Philadelphiai történet).

Jordáky Lajos (1913-1979)
újságíró, kultúrtörténész, szociológus. Tanulmányai, kritikái, cikkei legjavát három kötetbe gyűjtötte össze: Irodalom és világnézet; A szocialista irodalom útján; Szocializmus és történettudomány.

Kerti Károly (1917-1986)
Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész. 1937–1942 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1953-tól volt kiállító művész. Az 1980-as években festészettel is foglalkozott. Munkáiban Picasso képeinek tanulságait ötvözte népművészeti elemekkel. Korai művein ipari tájakat, gépeket, történelmi eseményeket ábrázolt. Később a természet és az ember áttételes, geometriai módon átlényegített ábrázolására törekedett. Jelentősek színes papírmetszetei is (Csók, A bohóc, Visszatekintő).

Várady György (1926–1980)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, színigazgató, érdemes művész. A színészképzőt Nagyváradon végezte el 1944-ben. 1945-ben, a budapesti Színművészeti Akadémia befejezése után a nagyváradi Szigligeti Színházban kezdte pályafutását. Budapesten színész-rendező vizsgát tett. 1949-től a Pécsi Nemzeti Színház, majd a szolnoki Szigligeti Színház főrendezője volt. Szorgalmazta az új győri színház építését, kidolgozta az új színház működési elvét és tervét ötéves távlatra. Igazgatói munkássága alatt kezdték el a színház alapozását.

Meggyes László (1928-2003)
festőművész. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte 1950–1956 között. 1957-től a Szolnoki Művésztelep tagja volt, így nem meglepő módon a szolnoki hagyományok folytatója. Képein elsősorban a táj szeretete tükröződik, főleg a Tisza és Mezőtúr természeti szépségei vannak nagy hatással rá. Az Alföldi népélet hiteles ábrázolója. Képein rendkívüli fontossággal bír a színharmónia, a szín ritmus érzéke (Hátsó kert, Almáskert, Zagyva ősszel).

John Drew Barrymore (1932–2004)
amerikai színész. 1950-ben kezdte művészi pályafutását Hollywoodban. Később átköltözött Európába, ahol olasz, francia és svájci produkciókban szerepelt. 1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. Főként kalandos történetekben szerepelt, de fellépett a televízióban is. Sokáig jellegzetes figurája volt a botránykrónikáknak (Amíg a város alszik, A trójai háború, Róma Róma ellen).

Valkay Pál (1933-2021)
Aase-díjas színész. Színészi pályáját az Egyetemi Színpadon kezdte 1963-ban. 1964-től a Békés Megyei Jókai Színház szerződtette. 2004-től a Soproni Petőfi Színházban játszott. Vendégként szerepelt szolnoki Szigligeti Színházban, az Evangélium Színházban, a Ruttkai Éva Színházban és a Thália Színházban is.

George Harrison (1943-2001)
világhírű brit zeneszerző, zenész, producer. Elsősorban úgy ismert, mint a mai zenetörténet egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású zenekarának, a The Beatles-nek a szólógitárosa, „a Csendes Beatle”. Bár a Beatles utolsó éveiben már dolgozott a saját nagylemezén, az együttes 1970-es feloszlása után kezdett szólókarrierbe.

Várhegyi Teréz (1945-2011)
színésznő. 1968-ban szerzett oklevelet a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ezt követően tagja volt a Fővárosi Operettszínháznak, a Filmgyárnak, 1986-tól pedig az Arany János Színháznak. 1994-1995-ben az Új Színházban játszott, majd szabadfoglalkozású színművésznőként dolgozott (Hatholdas rózsakert; Jó estét nyár, jó estét szerelem; Cha-Cha-Cha).