Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Arénázzunk: Slayer meg a death Archívum
  • Álom nyomorgó kivitelben
    Steinbeck: Kedves csirkefogók
    Archívum
  • Nagy szamárfül – „nem IÁbavaló” Archívum
  • Az európai zene történetének korszakai Archívum
  • Régi magyar szólások és közmondások Archívum
  • Rubinstein, szivarral Archívum
  • Boris Vian: Blues egy fekete macskáért Archívum
  • Miért jó? – Fűzfa Balázs: Miért szép Archívum

Rammstein – tűz alatt

Posted on 2023.05.23.2023.05.23. By admin Nincs hozzászólás a(z) Rammstein – tűz alatt bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2005]

Szerző: Terminátor

Koncertkörútja vége felé hozzánk is ellátogatott a Rammstein és előzenekara, az Apocalyptica. A német metálbanda járt már egyszer a Szigeten, s rajongói alig várták, hogy újra élőben élvezhessék a különleges – itt nem közhely – hang-, fény- és pirotechnikai show-t. A két együttes nagyon jól kiegészítette egymást, a csellóbrigád gondoskodott a megfelelő hőfokról, az általunk nemrég bemutatott Rammstein pedig rátett egy lapáttal.

Magyarországon immár hagyomány, hogy egy sport- vagy kulturális objektum fölépítése politikai kérdés, így volt ez a kavics vagy ufó becenevű Papp László Budapest Sportaréna esetében is (21. századi nyelvtörő). Néhány éve első rangos eseményként nagyon szoros határidő mellett kellett egy sportversenyt megrendezni az arénában, s a szkeptikus hangok hamar elhaltak, nagyon jó rendezés mellett zajlott le a divízió I-es jégkorong-világbajnokság. Azóta főként a popdívák szerepeltek a koncertdobogón, illetve Liza Minnelli is majdnem a tiszteletét tette. De igazi zenei csemegének is otthont adott az aréna, járt itt Peter Gabriel, az REM, s fergeteges koncertet adott a sokadik megújulását élő Deep Purple.

A beléptetés kissé zordra sikeredett, a hangosbemondó megfenyegetett, ha tiltott tárgy, alkohol, kamera, fényképezőgép stb. lesz nálunk, kitoloncolnak, s a jegy árát nem térítik vissza. Ez ügyben érdemes lenne kikérni Péterfalvi Attila véleményét. Bár fényképezőgépet nem vittünk, hiszen sejthető volt, hogy a megvilágítás nem alkalmas még egy félprofesszionális fotómasina kattogtatásához sem, azért motoszkált bennünk: a nem kevés pénzt kiadó közönség miért nem vihet haza egy-két fénymaszatos, homályos emléket a koncertről? Ki, kinek az érdekeit védi? Szerzői jogot már lassan a retinánkra is fizetünk. Mindenesetre a szokásos intim tapogatás nem maradt el.

Magyar színpadon kissé szokatlanul pontosan kezdődött a műsor. Megasztárok jöttek, de Görög Zita nélkül: az Apocalyptica dübörgött a színpadra. A hazánkban is méltán népszerű csellóbrigád háromnegyed órás ráhangoló mozgásra késztette a közönséget, S. N. is elégedetten csettintett volna a bemelegítésre.

A szünetben a büfében (400 a sör, 550 a Jäger, 140 a pogácsa) azon tanakodtunk, hogy elég lesz-e a színpad a nagy felhajtást csapó német zenekarnak. Negyed tízig kellett várni a válaszra, amikor is a Rammstein kimasírozott a dobogóra. Futurisztikus, kétszintes koncertteret alakítottak, emelőszerkezetekkel, s az egyik dob alatti ki-be járóval. Nem csalatkoztunk, a zúzós, nyers metál és a ropogós német szöveg mellett nem sokáig kellett várni az első robbanásra. Az első sorokban állók mindenesetre a zenei élmény mellé kéretlenül kéthetes szoláriumbérletet is kaptak. Megérdemelték, hiszen Magyarországon nem kis bátorság kell a pirotechnikai bemutatókat az első sorból nézni (hajó nem volt). A fel-felcsapó lángcsóvák hőhullámai száz méterre is elértek, mi lehetett elöl?! A pirománia tökéletesen működött, a Rammstein tuti anyaggal dolgozott (Belső-Kína?). Nem volt megállás, a zenén kívül is mindig történt valami a színpadon. Az együttes maximálisan kihasználta a színpad adta lehetőségeket. Az énekes szokásos show-ja mellett (késélezés, nyilas-repülős tűzijáték stb.) a szintetizátoros forrónadrágban – megértjük, meleg lehetett – bűvölte, simogatta, püfölte, erőszakolta, törte a hangszerét, s néha idétlen mozgással szórakoztatta a közönséget. Egymás után dördültek föl a jól ismert és az új lemez nótái vegyesen. Az új szerzemények szokatlanságát ellensúlyozván rendszeresen beiktatták az előadásba a régi jól ismerteket: Links 2, 3, 4, Mein Herz brennt, Du hast, Ich will, Engel… reflektorok, lézerfények villództak, tűznyelvek nyaldosták a zenészeket, bombák hullottak, az egyik el is szabadult s a nézők felé rohant, hogy fejünk fölött hangos durranással felrobbanjon. Előkerültek a szájra erősített lángszórók is (Tripla X), az Amerika című szám alatt pedig piros-fehér-kék(nek tűnő) konfetti borította be a nézőteret. Tömény füstszag, srapnelszerű lövések, dübörgés, egy pillanatnyi kihagyás nélkül – Kurázsi mamát ilyen környezetbe képzelem.
Egy és negyed óra után felhangzott a Danke schön!, szerencsére ez csak éberségi próba volt, s egy alapos ráadással hálálták meg a közönség szeretetét. Felhangzott a Ramstein, s egy ember tényleg égett. A következő ráadásban a felső szinten feltűntek apokaliptikus barátaink, s egy közös nótát is lepörgettek. Utolsó dobásként behozták a szokásos gumicsónakot, s a basszgitáros, Oliver Riedel tett egy kört a nézők keze jóvoltából a közönség soraiban.

A borsos jegyárak (6900–8900) mellett ma már alig lehet telt házas koncertet rendezni egy arénányi csarnokban, de aki február 27-én ellátogatott a Rammstein és az Apocalyptica koncertjére, nem bánta meg. Megdolgoztak a pénzükért, fergeteges bulit csaptak, s a közönség olyan show-elemeket élvezhetett, melyek ritkán láthatók magyar koncertdobogókon. Amiért a zene mellett még elismerés illeti a programot, az a koreográfia. Mindennek megvolt a helye, az ideje, a német precizitás tökéletesen érvényesült. Nem mindennapi koncert volt: meine Herren, gratuliere!

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Május 23.
Next Post: Julia Leigh: Sleeping Beauty

Related Posts

  • Vivaldi, az olasz barokk mestere Archívum
  • Szamárságok a fülbe Archívum
  • A Földközi-tenger – a nyugati civilizáció bölcsője Archívum
  • Guinness Rekordok könyve és a Biblia Archívum
  • Antonín Dvořák és Aram Hacsaturján évfordulójára Archívum
  • Rossini és az olasz nő Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Fejtő Ferenc: A magyar tragédia – könyvbemutató a Pallas Páholyban
  • Haydn: A halászlányok (Il pescatrici)
  • Június 2.
  • Újraolvasva – Szabó Magda: Abigél
  • Magasiskola – Jean-Paul Fouchécourt Rameau haute-contre (férfialt)áriákat énekel

Legutóbbi hozzászólások

  1. „Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá” szerzője Május 28. – papiruszportal.hu
  2. Ez a vár nem az a vár? o) szerzője Heti papiruszok (2321) – papiruszportal.hu
  3. Ne ess pánikba! – Törülközőnap szerzője Május 25. – papiruszportal.hu
  4. Rammstein – Egy ember ég szerzője Rammstein – tűz alatt – papiruszportal.hu
  5. Richard Wagner – Bayreuth varázslója szerzője Május 22. – papiruszportal.hu
  • Brahms, újra Archívum
  • Heti papiruszok (2301) Egyéb kategória
  • Noé mondta, mi isszuk: bornépek dalai Archívum
  • Kísértethistória a Müpában Archívum
  • Heti papiruszok (2312) Egyéb kategória
  • A kelyhesek titkos temploma után kutatva Archívum
  • Május 22. Naptár
  • Newbery Medal – Az ismeretlen Serédy Kató Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme