Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Dzsessz, dzsessz, dzsessz – csillogó ezüstlemezeken Archívum
  • Karácsony a Warnertől Archívum
  • Otthagyott csapot-papot – Csokonai a néphagyományban Archívum
  • Norman Mailer Archívum
  • Olvas(s)atok – Závada Pál: Jadviga párnája Archívum
  • Sírj, vagy nevess… Sanzonok Archívum
  • Gerald Durrell: A részeg erdő – hogy magunk mellé emeljük a föld élőlényeit Archívum
  • Titkos társaságok könyve Archívum

Életútban, elbeszélésben és alkotásban megjelenő párhuzamok

Posted on 2023.01.21.2023.01.28. By admin Nincs hozzászólás a(z) Életútban, elbeszélésben és alkotásban megjelenő párhuzamok bejegyzéshez

Kazinczy Ferenc és Ottlik Géza – a Fogságom naplója és az Iskola a határon*

a papiruszportal.hu archívumából [2009]

Szerző: Sándor Imre Márk

Ottlik Géza a hetvenes évek végén így nyilatkozott Kazinczyról és a Fogságom naplójáról Hornyik Miklósnak: „Megelőzte Kafkát, Orwellt, Camus-t, Graham Greene-t, Salingert, Semprunt, Malamudot, az egész »legmodernebb« regényírást, elődünk lehetne (nekem is!) a nem euklideszi, nem konvencionális valóságértelmezésben, az »életérzés« többrétegű, relativitásos, szubjektív, mély, hibátlan ábrázolásában, egy ragyogóan választott (és véletlenül átélt) témában.”

Vajon milyen felismerések váltották ki ezt az elragadtatott véleményt? Vajon Ottlik mire figyelt fel abban a XIX. század elején megszületett műben, amely saját bevallása szerint könyvespolcán 42 évig olvasatlanul várt erre a felfedezésre?

Ha a fentiekben idézett megállapítás hatására összevetjük Ottlik és Kazinczy életútját, valamint az életművekből kiemeljük, és egymás mellé állítjuk a legjelentősebbnek tartott prózai alkotásokat, vagyis az Iskola a határont és a Fogságom naplóját, akkor meglepő hasonlóságokat fedezhetünk fel. Ezek a hasonlóságok a valóság, a szerző és a mű viszonyára világítanak rá. Talán ezen tényezők közti viszonyok közül ismert fel néhányat Ottlik, és ezek a hasonlóságok késztették arra, hogy elődjének nevezze a felmenőivel még rokonságban is álló Kazinczyt.
Mindkét szerző életében fontos alapélményt jelentett a bezártság átélése. Kazinczy híressé vált rabságának hat és fél éve, és Ottlik katonaiskolai élményei, legfőképpen a három kőszegi év alakította ki az élethez okvetlenül szükséges szilárdságot adó tőkesúlyt mindkét szerző lelkében. A kemény körülmények közepette megtalálták a módját annak, hogy éljenek és túléljenek. A művek erről a folyamatról (is) akarnak beszélni, és az így kialakult életérzést akarják megosztani másokkal.
Meglepő, hogy ennek elmondáshoz, vagyis a művek létrejöttéhez mindkét esetben ugyanannyi idő elteltére volt szükség az alapélmény befejezésétől számítva: ez pedig majdnem kereken három évtized (Kazinczy börtönévei 1801-ben értek véget, a Napló pedig 1828-ban készült el; Ottlik alreáliskolai évei 1926-ban fejeződtek be, az Iskola pedig 1959-ben jelent meg). Szintén „filológiai” hasonlóság, hogy a műveket megelőzték korábbi változataik. Kazinczy a Pályám emlékezetében, Ottlik a Továbbélőkben látszólag már megírta a témát, de mégis tovább csiszolták ezeket az előszövegeket, hogy elkészülhessenek a tökéletesebb változatok. A művek ilyen módon való létrejötte és az életművek ismerete arra mutat rá, hogy mindketten azonos módszerrel dolgoztak, aminek lényege az újraírás és az érlelés.
A „relativitásos, szubjektív” ábrázolás szintén mindkettejüknél hangsúlyos. Az Iskola két kézirattal jeleníti meg a különböző nézőpontok összevetését (így alakul ki végeredményként Szegedy-Maszák Mihály kifejezésével élve a regény regénye), Kazinczy pedig naplót ígér, de több ponton is tisztán látható, hogy valójában regényt ír (a Fogságom naplója tekinthető egy napló regényének is).
Regényt kellett írniuk, mivel tudták, hogy a mondanivaló, a túlélés példázatának minél alaposabb elmondásához szükségszerűen hozzátartozik az átélt élmények bizonyos pontokon való megváltoztatása vagy kiegészítése, hiszen így mondható el jobban az a bizonyos életérzés.
Ez pedig a legfontosabb közös ponthoz, a nyelvhez való hasonló viszonyulásra tereli a figyelmet. Mindkét műben megjelenik az elmondhatóság problematikája. Mindketten megírják a műveket, megpróbálják lefordítani az érzéseket a nyelv jelrendszerére, de eközben problémákkal találják szemben magukat. Ezért aztán mindketten kitágítják a nyelv írott jelrendszerének határát. Ehhez képeket (rajzokat vagy festményeket) vagy más nyelvi, illetve nem nyelvi jeleket (többnyelvűséget, líraiságot, vagy mondanivalóval megtöltött cselekedeteket) is bevonnak az elbeszélésbe.
A megszólalás mellett mindkét szerző használja a hallgatás eszközét is: saját életéről Kazinczy úgy tudja kialakítani a kívánt képet, hogy jól észrevehetően kerüli a vívódások, a keservek említését, Ottlik pedig konkrétan le is írja, hogy a legtöbbet talán a hallgatás képes elbeszélni arról, amit igazán fontos elmondani.
A művek értékének felfedezése is váratott magára mindkét esetben: a Napló csak 1931-ben (!) jelent meg könyv alakban, az Ottlik figyelmét is felkeltő Nemes Nagy Ágnes-esszé pedig csak sokkal később született meg. Az Iskola a határon jelentőségének felismerése sem a megjelenés után történt, holott a Napló és az Iskola is összekötő szerepet tölt be a magyar irodalom fejlődésében. A klasszicista Kazinczy egy új korstílus, a romantika felé tett nagy lépést, Ottlik Iskolája pedig végkép beléptette a magyar irodalmat a posztmodernitásba.

Irodalom

Kelecsényi László: A szabadság enyhe mámora. Budapest, Magvető, 2000.
Mezei Márta: „Magamat ragyogtatom”. Közelítések a Fogságom naplójához. Irodalomtörténeti Közlemények, 2000/3–4.
Nemes Nagy Ágnes: Film, a 18. századból. In uő: Metszetek. Esszék, tanulmányok. Budapest, Magvető, 1982.
Szegedy-Maszák Mihály: Ottlik Géza, Pozsony, Kalligram, 1994.
Szilágyi Ferenc: Az emlékíró Kazinczy. In Kazinczy Ferenc: Az én életem. Összegyűjtötte, szerkesztette, előszó és a jegyzetek Szilágyi Ferenc. Budapest, Magvető, 1987.

* Olvas(s)atok, néz(z)etek sorozatunkban Fűzfa Balázs (Nyugat-magyarországi Egyetem) tanítványai szerkesztett, rövidített dolgozataiból közlünk.

Archívum Tags:Iskola a határon

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Romantikus Puccini, romantikus Domingo
Plácido Domingo Sings Romantic Puccini
Next Post: Január 22.

Related Posts

  • Gölle – Fekete István Emlékmúzeum Archívum
  • Furtwängler esete Brahmsszal Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – A Crazy Horse Memorial, 1. rész Archívum
  • A reneszánsz ember – Matthew Landrus: Leonardo da Vinci hagyatéka Archívum
  • Múltkóstoló – Szigethy Gábor kötete Archívum
  • Noé mondta, mi isszuk: bornépek dalai Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár

Legutóbbi bejegyzések

  • Brit-szigetek: Michael Wood sötét középkora
  • Mendelssohn zongorája
  • Február 4.
  • Heti papiruszok (2305)
  • Olvas(s)atok – Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Legutóbbi hozzászólások

  1. Toscanini és a sebesség szerzője Február 1. – papiruszportal.hu
  2. Bartók Béla és József Attila szerzője Heti papiruszok (2305) – papiruszportal.hu
  • Tiffany és Gallé – A szecesszió üvegművészete Archívum
  • Impressziók – Ravel kamarazenei művei Archívum
  • Heti papiruszok (2252) Egyéb kategória
  • December 18. Naptár
  • Bach: h-moll mise – 1952-ből Karajannal Archívum
  • Hídavatás, avagy a Széchenyi lánchíd sem úszta meg Archívum
  • Január 30. Naptár
  • Olvas(s)atok – Švejk, a derék katona, és Hašek, a bohém Archívum

Copyright © 2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme