a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: szabói
Lassan véget ér a Puccini-év, melyet világszerte ünnepeltek, december 22-én, 150 éve született a melódiagazdag operáiról ismert zeneszerző. Talán az ő operáit játsszák a legtöbbet, egy-egy áriája reklámokban is feltűnik. A Plácido Domingo Sings Romantic Puccini című Sony-lemez nagy sikerre számíthat, hiszen mindkét név garancia a minőségi zenére, az operarészletek pedig a legismertebbek közül kerültek ki.
Giacomo Puccini a Manon Lescaut-val vált kirobbanóan népszerűvé (a Manon történetéből az már a harmadik opera volt), melyet a Bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony, A Nyugat lánya, a Triptichon (A köpeny, Angelica nővér, Gianni Schicchi) és a Turandot. Két korai operája, Le villi és az Edgar, valamint A fecske a ritkábban játszottak közé tartozik, de az évforduló alkalmából több figyelem jutott ezeknek is.
Plácido Domingo korunk egyik legnagyobb énekese, majd száz szereppel a háta mögött, jelenleg két operaház igazgatója, néhány éve vezényel is. A „három tenor” egyike, José Carrerasszal és Luciano Pavarottival, soha annyian nem láttak-hallottak operaáriákat, mint az ő előadásukban. A szinte megszámlálhatatlan kitüntetést, díjat, doktori címet nyert Domingo hangja a férfiasság szimbóluma. Míg Pavarotti világos, hajlékony hangja behízelgő, olyan, mint a csurgatott méz, addig Domingóé határozott, sötétes fényű, állhatatos. A spanyol tenor színpadi megjelenése a mai napig elbűvöli a közönséget, ugyanolyan intenzitással jeleníti meg a hősszerelmest, mint a melankolikus férfit, mint fiatalabb éveiben.
Előadásában a Puccini-áriák a legszebb fényükben ragyognak. A Turandot Nessun dorma című áriája a tenorok sikerszáma, művészetük fokmérője. A Kalaf áriája utáni fényes, ünnepélyes zenekari és énekkari hangzás jól esik nyitó számként, nincs rövidítve a zenekari anyag. Még egy ária szerepel a lemezen később, a szintén nagyon kedvelt az első felvonásbeli Non piangere, Liù kezdetű.
Domingo egyik nagy szerepe Cavaradossi a Toscából, a két legismertebb áriát halljuk, a Recondita Armonia kurtán-furcsán ér véget, az E lucevan stelle az énekes legbensőbb érzéseit mutatja. A Bohémélet Rodolfója is a nagy szerepek közé tartozik, két ária szerepel, a fantasztikus pianóiról híres Caballé énekel Domingóval, olyan átéléssel tolmácsolják mindketten, mintha épp akkor estek volna szerelembe kulcskeresés közben. A Gianni Schicchiből Lauretta áriája viszi a pálmát, a tematikus lemezen viszont Rinucchio áriáját halljuk (az említett zenei idézettel). Domingo újabb arcát mutatja, a záró hangok elementárisan törnek fel Domingóból. A Torna ai felici zenei anyaga, hangszerelése – bár korai operáról, a Le villiről van szó, igazi mestermunka, Domingo drámai színeket használ, a hangulatot képes visszaadni ebben a nem igazán ismert részletben.
A Pillangókisasszonyból Pinkerton két áriája ismét Domingo kifejezőkészségét mutatja, a sötét hang talán több fájdalmat is ki tud fejezni. A baritonként debütáló énekes fachváltásával jól járt a hallgató, ez a hangszín különleges, egyedi, talán megismételhetetlen. A Bimba dagli occhiban Domingo partnere Renata Scotto, ahogy A köpenyben is. Míg az Il tabarróban Scotto hangja még szép, itt már intakt, a kifejezőerő azonban pótolja a hangi és intonációs bizonytalanságokat, de ki bánja ezeket a hibákat az énekesek által ilyen fantasztikusan felépített részletben, a végére is marad erejük. A Nyugat lánya áriája egy bűneit megbánó férfit mutat be, aki a szerelemért feladja korábbi életét, újra egy szerelmes/szemérmes férfit hallunk. A Manon Lescaut-ból is két ária szerepel, az egyik záró számként, Leontyne Price közreműködésével. A két sötétebb színű hang szerencsésen találkozott a felvételen: Des Grieux és Manon kissé zaklatott párbeszédét még jobban aláhúzza a hangszín.
Az érzelmek bemutatása, a hirtelen kitörések mindig ízlésesen, nem erőszakosan, inkább természetesen törnek elő Domingóból. Maximális biztonsággal énekli a magas hangokat, kiegyensúlyozottak a mélyebb hangok is.
Apró megjegyzések azonban kikívánkoznak az emberből: a gyönyörű kiállítású lemez valószínűleg egyfajta tömegigényt akar kielégíteni, elképzelhető, hogy ez lesz az egyetlen árialemeze a vásárlónak, azonban fontos adatok nincsenek a füzetben, mikor, hol, melyik lemezcég megbízásából készült a felvétel, a közreműködők neve azonban szerepel. Egy ária előadása gyanús, mintha nem Domingót hallanánk. Nem találjuk, hogy az adott opera melyik szereplőjének áriáját halljuk, a felvonás sincs megemlítve. A legmegtévesztőbb azonban a lemez címe: romantikus Puccini-áriákat ígér, de ha szigorúan vesszük, a Tosca, A köpeny és A Nyugat lánya inkább a verista kategóriába tartozik.
A lemez borítóján Domingót látjuk, Puccinit és korát idéző öltönyben-szalmakalapban, a szemet gyönyörködtető kísérőfüzet Puccini életútját mutatja be, néhány képet is találunk (hogy a Tosca színpadi felvétele hol, mikor készült, kikről, szintén homály fedi). A kiadvány mindazonáltal hiánypótló, Puccini és Domingo találkozása nagy pillanatokat tartogat az érdeklődőknek.
Plácido Domingo Sings Romantic Puccini
Turandot – Nessun dorma (Chorus & Orchestra of the Royal Opera House, Covent Garden)
Tosca – Dammi i colori – Recondita armonia (Paul Plishka / New Philharmonia Orchestra / Zubin Mehta)
Tosca – E lucevan le stelle (New Philharmonia Orchestra / Zubin Mehta)
La Bohème – O soave fanciulla (Montserrat Caballé / Sherrill Milnes / London Philharmonic Orchestra / Georg Solti)
La Boheme – Che gelida manina (London Philharmonic Orchestra / Georg Solti)
Manon Lescaut – Donna non vidi mai (Orchestra del Teatro alla Scala / Lorin Maazel)
Gianni Schicchi – Firenze è come un albero fiorito (London Symphony Orchestra / Lorin Maazel)
Il tabarro (Der Mantel) – Folle di gelosia (Renata Scotto / Philharmonia Orchestra / Lorin Maazel)
Le Villi – Torna ai felici dì (Royal Philharmonic Orchestra / Edward Downes)
Madama Butterfly – Addio, fiorito asil (Philharmonia Orchestra / Lorin Maazel)
Madama Butterfly – Bimba dagli occhi (Renata Scotto / Philharmonia Orchestra / Lorin Maazel)
Turandot – Non piangere, Liù (New Philharmonia Orchestra / Nello Santi)
La fanciulla del West – Ch’ella mi creda libero e lontano (Coro e Orchestra del Teatro alla Scala / Lorin Maazel)
Manon Lescaut – Oh, saro la piu bella! Tu, tu, amore? (Leontyne Price / London Symphony Orchestra / Nello Santi)
