Névnapok: Dominik, Domonkos, Dominika, Domokos, Domos, Döme, Dömös, Indra, Kerubina, Nedda, Törtel
Események:
1558 – a kabbalisztikus irodalom alapműve, a Zohar (Tikunei haZohar) előszőr kerül nyomtatásba Mantovában 
(Spanyolország). A XVI. század végére a Zohar a mantovai zsidó magánkönyvtárak egytizedében volt jelen.
1772 – a 14 éves William Blake angol költő és művész egy ismert londoni rézmetsző segédje és tanítványa lett, kitanulta a rézmetsző mesterséget. Mestere, James Basire megbízásából a Westminster-apátság és más középkori templomok síremlékeit, szobrait, épületrészeit rajzolgatta, nagy hatással volt rá a gótika szelleme.
1855 – John Bartlett amerikai kiadó és író először adja ki a Bartlett’s Familiar Quotations (gyakran egyszerűen Bartlett) című legszélesebb körben elterjedt idézetgyűjteményét (258 oldal). A kötetet folyamatosan bővítik, jelenleg a 19. kiadásnál tart (2022).
1919 – megnyílik a párizsi Rodin Múzeum (Musée Rodin) a Biron szállodában (Hôtel 
Biron), illetve közvetlenül Párizs mellett, Rodin régi otthonában, a Villa des Brillantsban Meudonban, Hauts-de-Seine, Párizs melletti megyében, amelyek Auguste Rodin francia szobrászművész az államra hagyott műveit mutatja be. A gyűjtemény 6600 szobrot, 8000 rajzot, 8000 régi fényképet és 7000 műtárgyat tartalmaz.
1958 – első alkalommal jelenik meg a Billboard Hot 100. Az első helyen Ricky Nelson Poor Little Fool című száma szerepelt.
1984 – Prince Purple Rain albuma a Billboard 200 első helyére kerül, és 24 hétig ott is marad. Az amerikai énekes, dalszerző és multiinstrumentalista hatodik stúdióalbumát 1984. június 25-én adta ki a Warner Bros. Records (az 1984-es azonos című film soundtrack albuma).
Meghalt Hans Christian Andersen (1805–1875) dán író, meseíró, költő.
11 évesen abbahagyta az iskolát, otthon az összes beszerezhető színdarabot elolvasta, köztük Ludvig Holberg és William Shakespeare műveit. Utóbbi összes színművét kívülről megtanulta és fabábuival a maga készítette játék-színházban el is játszotta őket. 14 éves korában ment Koppenhágába, hogy ott a királyi színháznál zenész legyen. Sokat utazott Európában, 1841-ben Magyarországon is járt. Dán, német és görög legendákra, történelmi tényekre, a néphitre, valamint kora irodalmi mozgalmaira támaszkodott. Történetei a biedermeier kor legjelentősebb meséi, ma szinte a világ minden országában ismertek. 1967 óta évről évre világszerte megünnepelt a Nemzetközi Gyermekkönyv Nap, amelyet születése évfordulóján tartanak. Emlékét élteti a nevét viselő kitüntetés, a Hans Christian Andersen-díj (A rendíthetetlen ólomkatona, A kis hableány, A császár új ruhája).
Meghalt Babits Mihály (1883–1941) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős 
alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja.
A századfordulótól írt verseket, de ezeket nem publikálta. A Nyugat főmunkatársa, majd 1919-ben egyetemi tanár a tanácsköztársaság bukásáig. Klasszicista lírikus, nagyra becsülte a kulturális hagyományt, de szüntelenül új versformákkal próbálkozott. Egyaránt biztonsággal kezelte az antik versmértéket, a hangsúlyos magyaros ritmust, és a modern mértékes verselést is. Költészete évtizedeken át a magyar líra élvonalában állt. Értelmi gazdagság, sokszínűség és csiszolt verskultúra jellemzi. Korai éveiben a személytelen líra meghonosítására törekedett, erkölcsi felelősségtudattól áthatott, személyes arculata – erős érzelmi hatás egyidejű megjelenésével – inkább csak a háborús évektől jellemzi lírájának egy részét, kezdettől fogva háborúellenes (A gólyakalifa, Levelek Iris koszorújából, Jónás könyve). ––> „Galambok hangatlan csókja”
Megszületett Balázs Béla (Bauer Herbert, 1884–1949) Kossuth-díjas író, költő, színész, filmesztéta, filmrendező, kritikus, 
filmfőiskolai tanár.
A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb a szellemi hatása – többek között – a barátaira és a filmesztétikára. 1905 tavaszán népdalgyűjtő útra indult, majd külföldi tanulmányútra ment. 1908-ban indult költői pályája és esztétikai munkásságával, szecessziós mesejátékaival szerzett ismertséget. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt tagja lett a Forradalmi Írók Direktóriumának, a kommün bukása után novemberben hamis papírokkal elhagyta az országot. 1926-tól 1930-ig Berlinben élt, 1931-ben belépett Németország Kommunista Pártjába. Moszkvába utazott, hogy előadásokat tartson a filmfőiskolán. 1945 után tért haza Budapestre, és itt folytatta filmszervezői, tanári és szerkesztői tevékenységét, továbbá vendégtanárként is működött Prágában és Rómában. Maradandót alkotott a filmesztétika területén, a német és az orosz (szovjet) kultúra is mint egyik jelentős személyiségét tartja számon. Életműve Magyarországon – különösen filmesztétikai munkássága – csak évtizedekkel a halála után került méltó helyére (A kékszakállú herceg vára, Filmkultúra, Halálesztétika).
Megszületett Louis Armstrong (Satchmo, 1901-1971) amerikai dzsessztrombitás, énekes, zenekarvezető, a dzsessztörténet 
egyik legnagyobb és legismertebb alakja.
A dzsessz elterjedése, valamint a fekete bőrű muzsikusok elfogadása nagy mértékben köszönhető munkásságának. Gyerekként egy kisegyüttessel énekelt, majd a színes bőrű gyerekek javítóintézetébe tanult meg kornettezni és ütőhangszereken játszani. A csodagyerekre először King Oliver figyelt fel, aki 1917-ben meghívta zenekarába s akitől sokat tanult. Az 1930-as években a kornettet trombitára cserélte. Gyakran koncertezett zenekarával és egyedül is mint más zenekarok kísérője. A szvingkorszak idején Armstrong elismertsége csökkent, zenéje nem volt már olyan divatos. Az idő múlásával Louis Armstrong arcizmai már lazultak, ezért nem tudta azt produkálni hangszerével, mint korábban, így egyre inkább áttért az éneklésre, hiszen abban is kivételesen tehetséges volt. Egyedi előadásmódjában számtalan dal vált slágerré, köztük a Do You Know What It Means To Miss New Orleans és a What a Wonderful World, mely 1968-ban a brit slágerlista élére került. Meg kell említeni, hogy ő volt az egyik első és legnagyobb scattelő is, azaz szöveg nélkül fantáziaszótagok artikulálásával énekelt. Kevés kivételtől eltekintve minden őt követő trombitás az ő nyomdokaiban haladt és halad, s így vagy úgy, de az utókor minden dzsesszmuzsikusa köszönhet neki valamit.
Meghalt Marilyn Monroe (1926-1962) Golden Globe-díjas amerikai színésznő, fotómodell és énekesnő, az 1950-es évek 
egyik legismertebb szexszimbóluma.
Színésznőként körülbelül egy évtizedig volt aktív, ezalatt filmjeiből kétszázmillió dolláros bevétel folyt be. A mai napig a popkultúra egyik legismertebb, ikonikus egyénisége. A második világháború idején gyári munkásnőként készültek róla az első professzionális fotók, és ekkor kezdődött fotómodell pályafutása. Pin-up girlként vált híressé, és így kapta első mellékszerepeit. 1951-től már fontosabb szerepeket is kapott, elsősorban vígjátékokban. 1953-ra filmjei a legjövedelmezőbb hollywoodi alkotások közé tartoztak, így főszerepeket is kapott, igaz ezek megalapozták „buta szöszi” imázsát. Hamarosan megunta beskatulyázását és hamarosan újabb megállapodást kötött a Fox filmstúdióval. 1959-ben a Van, aki forrón szereti vígjátékban nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-díjat. Magánéletében számos problémával küzdött, 1962-ben, 36 éves korában halt meg szándékos barbiturát-túladagolás következtében (A szerelem bolondja, Niagara, Hogyan fogjunk milliomost?).
Ezen a napon született:
Vaszilij Petrovics Sztaszov (1769-1848)
orosz építész, Szentpétervár klasszicista arculatának jelentős formálója.
Percy Bysshe Shelley (1792–1822)
angol költő. George Byron és John Keats mellett ő az angol romantikus költészet legjelentősebb képviselője. Oxfordban tanult, művei megjelenése után ateista nézetei miatt elbocsátották az egyetemről. Londonban találkozott William Godwinnal, akinek hatására hatására fordult az ateizmus felől, Voltaire deizmusa felé (Cenci, A megszabadított Prometheus, A költészet védelme).
Knut Hamsun (1859-1952)
Nobel-díjas norvég író. Egyes vélemények szerint gyökeresen megújította a prózaírást: minden irodalmi hagyománytól független hangot ütött meg, különösen pályafutásának első szakaszában. Ugyanakkor megítélése a mai napig ellentmondásos, mivel szimpatizált a Harmadik Birodalommal, és szerepet játszott a nemzetiszocializmus norvégiai térhódításában. 1920-ban tüntették ki irodalmi Nobel-díjjal, „monumentális művéért”, az Áldott anyaföld című regényéért (Éhség, Tékozlók, Az utolsó fejezet).
Makay Margit (1891–1989)
színésznő, érdemes és kiváló művész. 1909-ben szerzett diplomát a Színészakadémián. 1935–1948 között a Nemzeti Színház művésznője volt. 1937-től 1944-ig beszédtechnikát tanított a Színészakadémián. 1948–50-ben részt vett a Madách Színház vezetésében, majd 1950-től haláláig ismét a Nemzeti Színház tagja volt (Az aranyember, Macskajáték, Egy erkölcsös éjszaka).
Sipos Domokos (1892-1927)
erdélyi magyar író, költő. A nagyenyedi kollégiumban rendszeresen tartott irodalmi előadásokat. 1925-től a Keleti Újság állandó külső munkatársa, itt publikálta a „Rettenetes angyal” című novelláját. Néhány novellája és egyfelvonásosa a romániai magyarság sorskérdéseire irányítja a figyelmet: a megmaradás, a túlélés lehetőségét példázza (Istenem, hol vagy?, Vajúdó idők, Vágtat a halál).
Lengyel József (1896–1975)
Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, a gulág magyar írója, a „magyar Szolzsenyicin”. Első versei Kassák Lajos lapjaiban jelentek meg. A Magyarországi Tanácsköztársaság bukását követően Ausztriába menekült, ahol megjelent első önálló könyve. 1930-ban Moszkva következett, ahol dramaturgként, illetve lapszerkesztőként kereste kenyerét, itt adták ki Visegrádi utca című művét, amelyben 1918–19-es személyes élményeit írta meg. 1938-ban letartóztatták, elítélték, és nyolc évig különböző Gulag munkatáborokban raboskodott, 1946-ban kiszabadult. 1955-ben visszatért Magyarországra, itthon többek között a szovjet lágerekről is írt (Három hídépítő, Elejétől végig, Szembesítés).
Fehér Pál (1900–1959)
operaénekes (tenor), érdemes művész. Tízévesen az Operaház gyermekkarába került. Harcolt az első világháborúban, katonatársaiból dalárdát is szervezett. A háború után banktisztviselőként dolgozott, munka mellett tanult 1923 és ’26 között a Zeneakadémián. 1927-ben Milánóban énekelt és Giuseppe De Lucánál továbbképezte magát. Nemzetközi pályája akkor indult be, amikor sikerült kieszközölnie egy meghallgatást a Budapestre látogató Bruno Walternél. 1938-ban visszatért Budapestre. Ismét a Városi Színház tagja lett. A következő évben újra állástalan lett: most a magyar zsidótörvények miatt. A felszabadulás után alkalmi fellépései voltak. 1946-ban szerződtette a Magyar Állami Operaház, és itt énekelt korai haláláig.
Witold Gombrowicz (Witold Marian Gombrowicz, 1904–1969)
lengyel regényíró, novellista és drámaíró. Írói próbálkozásait az 1920-as években kezdte meg. A két világháború közötti Lengyelországban írta meg Ferdydurke című regényét, amely máig nagy népszerűségnek örvend. A második világháború kitörése Argentínában érte, ahová egy hónappal korábban utazott egy új óceánjáró hajóval, és úgy határozott, hogy Buenos Airesben marad. 1963-ban tért vissza Európába (Transz-Atlantik, Testamentum, Cselédlépcsőn).
Gál György Sándor (1907-1980)
író, zenetörténész. Hanák Árpádnál tanult zongorázni a Zeneakadémián. 1929–1940 között tanított a Fodor Zeneiskolában, több újságnál és folyóiratnál dolgozott, valamint ponyvákat is közreadott. Számtalan zenei témájú könyvet írt, melyek olvasmányosak és népszerűsítő jellegűek(Diadalszekér – Liszt Ferenc életregénye, Titánok – Beethoven életregénye, Új operakalauz).
Rohmann Henrik (1910-1978)
hárfaművész, hárfatanár. 1926–34 között Mosshammer Ottó tanítványaként a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. 1938-ban az Operaház ösztöndíjasa lett, 1945-ben rendes operai tagságot nyert. 1971-ig, nyugdíjazásáig volt az intézmény hárfása. Részt vett a nemzetközi zenei életben is. Würtzler többször is meghívta az USA-ba.
Süle Géza (1921)
színész. Pályáját 1952-től Kecskeméten, a Katona József Színháznál kezdte. 1954-ben kapott színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1958-tól egy évadot a Miskolci Nemzeti Színházban töltött. 1959-től ismét Kecskeméten játszott. 1966-tól az Állami Déryné Színház tagja volt.
Létay Klári (1923)
színművész, előadóművész, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után, 1946-ban kezdődött színészi pályája. Pódiumelőadásokon szerepelt, viszonylag keveset filmezett is, utoljára 1974-ben. Idegen nyelvű filmeket gyakran szinkronizált (Fapados szerelem, Fűre lépni szabad, Tűzoltó utca 25.).
Szabad György (1924-2015)
Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, politikus, az MTA tagja, 1990–94 között az Országgyűlés elnöke. Kutatási területe 1956 előtt a magyar gazdaság- és társadalomtörténet volt, ezt követően a magyar polgári átalakulás korszakában előtérbe került nemzeti és demokratikus törekvéseket helyezte vizsgálatai középpontjába. A jobbágyrendszer témakörén belül, annak válságát és felszámolását vizsgálta az agrárstruktúra átalakulása tekintetében.
Kádár Flóra (Horcsák Flóra Anna, 1928-2003)
Aase-díjas színésznő. 1949-ben felvették a Színművészeti Főiskolára, ahol 1953-ban szerzett oklevelet. A Madách Színház tagja volt, innen ment nyugdíjba. A győri, a szegedi és a békéscsabai színházakban, valamint az Állami Déryné Színháznál is játszott (Körhinta, Szegény Dzsoni és Árnika, A napfény íze).
Pintér Tamás (Pintér József, 1930-2017)
író, újságíró. Számos novellát, két regényt, több rádió- és tévéjátékot, valamint egy meseregényt és két színdarabot írt. Írásainak visszatérő témája az elidegenedés, a házasságok felbomlása, a kiüresedő kapcsolatok, a hatalom birtokosainak kisszerűsége és alattomossága (A megváltás elmarad, A csendárus, Fagyosszentek ideje).
Korniss Péter (1937)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas, Pulitzer-emlékdíjas fotográfus, fotóriporter, érdemes művész. Munkásságának fő fókusza az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása. Fotóriporteri munkája balett-társulatok és néptáncegyüttesek fényképezésével kezdődött, 1978-ban kezdett el foglalkozni a vidékről Budapestre utazó és ott dolgozó vendégmunkások életével (Elindultam világ útján, Magyarország Európa szívében, Folyamatos emlékezet).
Don S. Davis (1942-2008)
amerikai színész, képzőművész. 1965-ben, a Southwest Missouri State College elvégzésével színház és művészet szakon szerzett diplomát, 1982-ben színháztudományból doktorált. Legismertebb szerepei közé tartozik Garland Briggs őrnagy, a Twin Peaks című sorozatban, William Scully kapitány az X-aktákban és George S. Hammond tábornok a Csillagkapuban. (Hegylakó, Con Air, Androméda).
Dinnyés József (1948-2021)
zeneszerző, előadóművész, „daltulajdonos”, énekes, gitáros, a Magyar Kultúra Lovagja. 1963-ban kezdett énekelni. 1966-ban alapító tagja és dalszövegírója volt az első magyarul éneklő szegedi zenekarnak, az Angyaloknak. 1967-ben „Karrier” című, Veress Miklóssal közösen írt dalával lett országosan ismert. Öt évszázad magyar nyelvű költészet verseiből előadássorozatot szerkesztett. Szabadiskolát alapított, melynek keretein belül a történelem, irodalom és a zene hármasságát mutatja be az érdeklődő kisközösségeknek.
Bartha András (1948)
üzletember, író, költő. 1988-ban jelent meg Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról című könyve, amely az év legnagyobb példányszámban eladott könyveként bestselleré vált (E-mail versek, Éltem mint más három!, A Parkolóban).
Némedi Mari (1951-2016)
színésznő, énekesnő és szinkronszínész. Szabadfoglalkozású színésznő volt. Játszott a Várszínházban, a Fővárosi Operettszínházban és a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A színészet mellett énekléssel is foglalkozott (Elcserélt szerelem, Roncsfilm, Nyócker!).
Karsai István (1953)
színész. 1982-ben színészként diplomázott a Színművészeti Főiskolán. 1982-től a Budapesti Gyermekszínház tagja volt, 1985-től Arany János Színházra nevezték át a színházat. 1994-től és 2012-től szabadfoglalkozású színművész. 1997-2011 között a Mikroszkóp Színpad tagja volt. Szinkronszínészként is foglalkoztatott művész (Utolsó előtti ítélet, Magyar vándor, Mintaapák).
Udvaros Dorottya (1954)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1978-ban a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1982-től a budapesti Katona József Színház alapító tagja. 1994-től az Új Színház, 1997-től a Bárka Színház, 2002-2024 között a Nemzeti Színház társulatának tagja volt. (Dögkeselyű, A miniszter félrelép, Eszter hagyatéka).
Farkas Éva (1957)
bábművész, színésznő. A Bábszínészképző Tanfolyamot 1977-ben végezte el és abban az évben az Állami Bábszínháznál indult pályája. 1992-től alapító tagja a Kolibri Színház társulatának.
Ezen a napon halt meg:
Andrea della Robbia (1435-1525)
firenzei szobrász, Luca della Robbia unokaöccse. Művészete eltér unokaöccse stílusától, s ez elsősorban különböző szemléletüknek köszönhető. Élénkebb képzelőerővel, naturalistább kifejezésmóddal hozta létre alkotásait, s így vallásos érzülete ellenére hiányzik belőle nagybátyja emelkedettsége. Sok alakos kompozíciókat alkotott, amelyekre két szín, az alakok fehérje és a háttér kékje jellemző („Bambini” reliefek – Firenze, Madonna-oltár – Berlin, Mária koronázása relief – Siena).
Juan Ruiz de Alarcón (1580?-1639)
mexikói származású spanyol drámaíró. A Mexikóváros királyi és pápai egyeteme járt. 1600-ban Spanyolországba utazott, hogy egy ideig Sevillában ügyvédeskedjen. Némelyik írása kiválóan illik az akkori sevillai viszonyokra. Néhány év múlva visszatért Mexikóba. 1614-ben újra Spanyolországba utazott, de ezúttal egészen haláláig ott maradt. Ebben az időszakban foglalkoztatta egyre inkább az irodalom. Különösen a színdarabírás tette ezután egyre híresebbé (A gyanús igazság).
Jakob Aall (1773-1844)
norvég történész és államférfi. Lényeges befolyással volt az 1814-es eidsvoldi nemzetgyűlésre, ami Norvégia szabadelvű alkotmányát hozta létre. „Adalékok a norvég történethez” című műve az 1800-15. éveket mutatja be.
Laziczius Gyula (1896-1957)
posztumusz Kossuth-díjas nyelvész, nyelvjáráskutató, irodalomtörténész, a nyelvtudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Újszerű, eredeti szemléletű általános nyelvelméleti és fonológiai kutatásaival a 20. századi magyar nyelvtudomány kiemelkedő alakja, Gombocz Zoltán mellett a strukturalista nyelvészet első magyarországi képviselője volt (Bevezetés a fonológiába, A magyar nyelvjárások, Fonetika).
Tomanek Nándor (1922-1988)
kétszeres Jászai Mari-díjas színművész. 1951-ben kapott színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1962-től 1964-ig a Petőfi Színházban játszott, 1964-ben lett a Vígszínház tagja. Filmen először az 1960-ban készült Arc nélküli város című játékfilmben játszott. Betegsége miatt 1976-ban visszavonult a színpadtól (Mi lesz veled Eszterke?, Hideg napok, Kihajolni veszélyes).
Kiss Bazsa (1924-1994)
színésznő. Az Országos Színészegyesület színiiskolájában szerzett színészi diplomát 1942-ben. Pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte. 1943-tól Debrecenben, majd Szatmárnémetiben játszott. 1947-től Veszprémben, Gyöngyösön és Salgótarjánban szerepelt. 1952-ben Győrbe, majd 1953-tól ismét Pécsre szerződött. 1956-tól a győri Kisfaludy Színház tagja volt. Nyugdíjas művészként is foglalkoztatták.
Varga Katalin (1928–2011)
József Attila-díjas költő, műfordító, író. A Szépirodalmi Könyvkiadónál 1953-1955 között referens, 1955-től szerkesztő, 1975-től 1988-as nyugdíjazásáig főszerkesztő volt. Közben 1957-ben végzett az ELTE magyar szakán. 1984-ig a határainkon túl élő magyar nemzetiségiekkel közös kiadású könyveket gondozott. Az Olcsó Könyvtár és a Kentaur könyvek szerkesztője volt (Gőgös Gúnár Gedeon, Bonca, Az égig érő karácsonyfa).
