Névnapok: Izidor, Izor, Kerény, Platina, Platón
Események:
1833 – az első magyar nyelvű irodalmi (és divat) lap, a Regélő-Honművész megjelenése.
1859 – Giacomo Meyerbeer A ploërmeli búcsú című háromfelvonásos vígoperájának bemutatója Párizsban.
1929 – Rosenberg Zsigmond és Oscar Hammerstein II. Az újhold című operettjének bemutatója a londoni West Enden található Drury Lane Színházban. A műből két ízben is készült filmadaptáció (The New Moon, 1930, 1940), a Softly, as in a Morning Sunrise és a Lover, Come Back to Me című dalok a jazz-sztenderdeknek számítanak.
1932 – George Bernard Shaw Olyan igaz, hogy nem is lehet szép című vígjátékának premierje New Yorkban.
1947 – Budapesten felavatták a gellérthegyi Szabadság szobrot, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotását.
1957 – Heitor Villa-Lobos 10., „Amerikai szimfónia kórusokkal” szimfóniájának ősbemutatója Párizsban a zeneszerző vezényletével.
1958 – Darmstadtban bemutatják Eugene Ionesco Az ingyenölő című drámáját.
1960 – Oscar-díjak: Ben-Hur 12 jelölés, 11 Oscar, köztük: William Wyler (legjobb rendező), Charlton Heston (legjobb férfi főszereplő) és Rózsa Miklós (legjobb filmzene).
1968 – a Fekete István azonos című regénye alapján készült A koppányi aga testamentuma az első színes magyar film, amit a Magyar Televízió levetít.
Megszületett Juhász Gyula (1883-1937) Baumgarten-díjas költő.
A 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának egyik legjelentősebb magyar lírai kifejezője. 1899-ben jelentek meg első versei a Szegedi Naplóban. Barátságot kötött Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel és Oláh Gáborral. 1905-ben megismerkedett Adyval, aki nagy hatással volt rá. 1918-ban tagja lett a szegedi Nemzeti Tanácsnak. Életét derékba törte a kommün bukása. Nyugdíjat nem kapott, verseivel, cikkeivel kereste kenyerét. Negyedszázados költői jubileumát 1923. május 20-án Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móra Ferenc köszöntötte. 1929. január 18-án elsőként jutalmazták Baumgarten-díjjal, 1930-ban és 1931-ben is megkapta. Egész életén át boldogtalan volt, társtalan magánya sohasem oldódott fel, tragikus betegsége, pesszimista kedélyvilága csaknem a kezdetektől rányomta bélyegét verseire. Így lett lírájának alaphangja a mélabú és a rezignált bánat. Költői stílusát kevésbé hatja át a szimbolizmus, mint a századelő nagy újítóiét, nyelve konkrétabb, reálisabb, érthetőbb. Az impresszionista hangulatlíra művelője volt. Mélyen hitt a szépségben és a művészetben, mely az elveszett Édent jelentette neki (Késő szüret; Fiatalok, még itt vagyok!; Szakállszárító).
Meghalt Szabó Gyula (1930-2014) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.
1950 és 1954 között járt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1954 és 1993 között Budapesten a Petőfi Színház, a Jókai Színház, a Thália Színház és az Arizona Színház színésze, 1993-tól 1996-ig a Művész Színházé. 1996-tól a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszik. 1979-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, egyetemi docense. 1953-ban kezdett el filmezni. Legemlékezetesebb és legnépszerűbb alakítása az országot járó, az ártatlanokat a labancokkal szemben megvédő Buga Jakab szerepe volt az 1963-ban bemutatott tizenhárom részes tévésorozatban, A Tenkes kapitányában, illetve annak 1965-ös moziváltozatában, amelyben a főhős, a Zenthe Ferenc által megformált Eke Máté hűséges társát játszotta el. Szinkronszínészként is dolgozott, a közönség – többek közt – a Magyar népmesék rajzfilmsorozat narrátora és Peter Falk magyar hangjaként is ismerheti (A tizedes meg a többiek, Robog az úthenger, Egymásra nézve).
Megszületett Spiró György (1946) Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, irodalomtörténész és műfordító; a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, az irodalomtudományok kandidátusa, habilitált egyetemi docens.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult magyar–orosz–szerb-horvát szakon 1965–70 között. 1970–71-ben a Magyar Rádió külpolitikai újságíró-gyakornoka. Az Újságíró Főiskolán 1972-ben szerzett újságíró és szociológus diplomát. 1971-től 1978-ig a Corvina Könyvkiadó idegen nyelvű szerkesztője, majd 1978–81 között a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Kutató Intézetének tudományos munkatársa volt. Az ELTE Világirodalmi Tanszékén, majd 1992-től az Esztétika Tanszéken tanít. 1981-től az irodalomtudományok kandidátusa. 1986-tól 1992-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja, 1992–95 között a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója. 1990-től 1997-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. A legtermékenyebb drámaírók egyike. Darabjai, átdolgozásai folyamatosan műsoron vannak. Tagja a Magyar PEN Clubnak (Az imposztor, Csirkefej, Malaccal teljes éveink). ––> Olvas(s)atok – Spiró György: Csirkefej
Ezen a napon született:
Klimó György (1710–1777)
római katolikus püspök Pécs városában, a korabeli tudomány és irodalom pártfogója. 15 000 kötettel gyarapította a püspöki könyvtárat, sok a magyar történelemre vonatkozó oklevelet szerzett meg, numizmatikai gyűjteményt, csillagvizsgálót létesített a könyvtár mellett. Magyarországon ő tette elsőnek nyilvánossá könyvtárát (1774), amely a mai PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont tagja.
Pierre-Paul Prud’hon (1758–1823)
francia festő. A clunyi apátságban kapott kedvet a festészethez. Egy ideig Párizsban tartózkodott, majd elnyervén a Római Díjat, Olaszországban főleg Leonardo da Vinci és Antonio da Correggio műveit tanulmányozta. 1789-ben visszatért Párizsba, nagy nyomorban, apróságok, címkék stb. rajzolásával tengette életét. 1799-ben már némileg ismertté vált, 1808-tól kezdve pedig a legkedveltebb festők közé küzdötte fel magát. 1816-ban a francia Institute tagja lett. Bájos női képmásokat is festett (Psychét elragadó Zephyr, Venus és Adonis, Mária mennybemenetele).
Richter János (Hans Richter, 1843–1916)
magyar-osztrák karmester. Nagyon jó memóriája volt, már a próbákon is szinte mindent kotta nélkül vezényelt. Ehhez járult még elképesztő hangszerismerete: majdnem minden hangszeren kiválóan játszott. Karmesteri technikája, magával ragadó kifejezőereje révén került a legnagyobb karmesterek, és általában korának kiemelkedő zenei egyéniségei közé. A kortársak elsősorban Wagner-karmesternek tartották.
Pierre Monteux (1875-1964)
francia–amerikai karmester. A francia, orosz zene egyik legkiválóbb karmestereként ismerték, a világ jelentős zenekarai fogadták szívesen interpretációit. Hegedű- és brácsatanulmányai után egy évtizedig zenekari zenész volt. 1936 és 1952 között a San Francisco Symphony zenekar vezetője, és egész magas életkorban, nyolcvanhat évesen elfogadta a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmesteri posztját.
Palóczi Edgár (1887-1944?)
kultúrtörténész, tanár. Életében közel 340 publikációt közölt és magánvagyonából megalapította az Óbudai Múzeumot. A két világháború közötti időben a lengyel–magyar kapcsolatok kiemelkedő alakjaként betöltötte a Magyar-Lengyel Egyesület, majd a Magyar Mickiewicz Társaság főtitkári tisztét. 1944-ben a Gestapo letartóztatta és meggyilkolta. Halálának pontos időpontja és nyughelye nem ismert.
Nagy Kató (Käthe von Nagy, 1904–1973)
vajdasági születésű magyar színésznő, modell és táncos. Fiatalon Budapesten tanult színészetet és táncot, valamint magazinokba publikált rövid lélegzetvételű cikkeket. 1926-ban költözött Berlinbe, hogy színészi karrierjét folytassa. 1928-ban a Bécs, az álmaim városa (Wien, die Stadt meiner Träume) című filmben kapott főszerepet, amely meghozta számára a széles körben való elismertséget. Későbbi filmes pályafutása során több főszerepet kapott.
Muddy Waters (McKinley Morganfield, 1913-1983)
amerikai blues-zenész, a „chicagói blues atyja”. Az első felvételeit még Alan Lomax néprajztudós készítette egy ültetvényen, a Mississippi deltájában. 1943 nyarán chicagói rokonaihoz költözött, akusztikus gitárját a nagybátyjától kapott elektromosra cserélte, és kialakította a klasszikus „chicagói blues” zenekar felállását: gitár, ritmusszekció és szájharmonika. Miközben teherautó-sofőrként dolgozott, társaival különféle klubokban játszott a város déli és nyugati részén. Az ötvenes évek első felében tizennégy dala is felkerült nemzetközi slágerlistákra.
Marguerite Duras (Marguerite Germaine Marie Donnadieu, 1914–1996)
francia írónő, forgatókönyvíró, filmrendező. Műveiben az „új regény” eszközeit használta fel, de csak laza szálakkal kapcsolódik az irányzathoz. Hősei többnyire az elszigeteltség, a magány ellenére is a közösséget kereső, szeretetre vágyó emberek. 1944-ben jelent meg első regénye. A filmvilágban is rangot szerzett magának a Szerelmem, Hirosima című film forgatókönyvével (Naphosszat a fákon, Oroszlánszáj, Az észak-kínai szerető).
Tiszay Magda (1917–1989)
opera-énekesnő (alt). Zeneakadémiát végzett, 1944-ben szerződtette az Operaház. A háború utáni időszakban hamarosan ő lett a társulat egyik vezető alt énekesnője. Állandó szereplője volt a hazai oratórium- és dalesteknek, drámai hang birtokosa volt az alt regiszterben és egészen kivételes stílusérzékkel rendelkezett. Számos hanglemezfelvételt készített. 1962-ben az akkori Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le.
Éric Rohmer (Jean-Marie Maurice Schérer, 1920–2010)
francia filmrendező, író, kritikus. A második világháború utáni francia új hullám filmkorszak kulcsfigurája. 1950-től készített rövidfilmeket. 1951-1955 között újságíró volt. 1959-től nagyjátékfilmeket rendezett.
Elmer Bernstein (1922-2004)
Oscar-díjas amerikai filmzeneszerző. A színházhoz és a filmhez fűződő kapcsolata gyerekkorában kezdődött: már gyerekszínészként fellépett a Broadway-n, később díszletet festett és táncolt, de újságíróként is szerencsét próbált. Filmzeneszerzői karrierje rádióműsorokkal, televíziós és ipari dokumentumfilmekkel kezdődött az 1950-es évek elején. Az áttörést Az aranykezű férfi (The Man with the Golden Arm) zenéje hozta meg számára 1955-ben. Karrierje során számos műfajban és stílusban bizonyította tehetségét. Filmográfiája több mint 200 címet foglal magába (Ízig-vérig modern Millie, Ne bántsátok a feketerigót!, Szellemirtók).
Spira György (1925-2007)
történész. Az 1940-es évekbeli fellépései számos kritikára adnak okot. Részt vett a Teleki Pál Tudományos Intézet és a Történettudományi Intézet elleni politikai támadásokban, a komoly szaktudósok által jegyzett, 1848-hoz kapcsolódó munkákat „ellenforradalmi propagandának” minősítve. Hanák Péterrel együtt feljelentette Benda Kálmánt és Kosáry Domokost. Ennek ellenére, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetének neves kutatója.
Kemény Endre (1925–2014)
karmester, hegedűművész, zeneakadémiai tanár. A Zeneakadémiára kerülve Waldbauer Imre lett a hegedű-, Weiner Leó a kamarazene-tanára. A karmesterképzőt Somogyi Lászlónál végezte. 1946-ban lett a Székesfővárosi Zenekar tagja. Három évvel később mutatkozott be dirigensként az együttesnél. Később rendszeresen vezényelte a Rádiózenekart és a MÁV Szimfonikusokat is. 1956 után megalapította a Bartók Béla Kamarazenekart.
Szilágyi Eta (1928-1986)
színésznő. 1955-ben végzett az Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Főiskolásként a Nemzeti Színházban töltötte gyakorlati idejét. Diplomás színésznőként 1955 őszétől pályáját a Békéscsabán, a Békés Megyei Jókai Színháznál kezdte. 1957-től a győri Kisfaludy Színház társulatához szerződött. 1974-től haláláig a József Attila Színház tagja volt.
Maya Angelou (Marguerite Ann Johnson, 1928-2014)
amerikai író és költő. Hat önéletrajzi műve, öt esszékötete, számos verseskötete jelent meg, több színdarab, film és tévéműsor készítésében vett részt, számtalan díjjal és több mint harminc díszdoktori címmel tüntették ki. Aktív részt vállalt a feketék polgárjogi küzdelmében, együtt dolgozott Martin Luther Kinggel és Malcolm X-szel. Számos olvasója elsődlegesen költőnek tartja.
Hacser Józsa (1931-2014)
kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő. Először 16 évesen felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, majd 17 évesen, másodszori próbálkozásra – 1948-ban – felvételt nyert. Már főiskolai tanulmányai alatt is szerepel statisztaként és kisebb szerepekben a belvárosi Úttörő Színházban. 1952-ben diplomázott, majd rögtön a Miskolci Déryné Színházhoz – későbbi nevén Miskolci Nemzeti Színház – szerződtette. 1956–1993 között a Jókai Színház, majd a Thália Színház illetve az Arizona Színház tagja, 1994-től a Soproni Petőfi Színház tagja volt, ahol 2001-ig játszott. Groteszk, humoros alakok, valamint drámai szerepek megformálásával tűnt ki. Számos filmben hallható a hangja szinkronszínésznőként (Hófehér, A miniszter félrelép, De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Andrej Tarkovszkij (1932-1986)
szovjet-orosz filmrendező, forgatókönyvíró; a modern filmművészet korszakos, stílusteremtő alakja. 1954-ben iratkozott be a Moszkvai Filmfőiskolára. Karrierje 1962-ben kezdődött, ekkor forgatta az Iván gyermekkora című filmjét, mely rögtön hatalmas nemzetközi sikert aratott. Az 1966-os Andrej Rubljov forgatása közben már érték őt atrocitások a szovjet belügyi hatóságoktól, alkotói szabadságáért élete végéig harcolnia kellett, a filmet csak 1970-ben mutatták be. Ezekben az években forgatókönyveit visszautasították, csak 1972-ben forgathatott újra. Filmjeit áthatják a keleti és nyugati kereszténység és a keleti nagy vallások hatásai. Tarkovszkij művei egyedülállóan koherens módon kapcsolódnak egymáshoz, saját életét, hitét, gondolatait, az orosz kultúra és társadalom, valamint az emberiség jövőjének kérdéseit ábrázolja egyéni stílusban (Solaris, Sztalker, Nosztalgia).
Anthony Perkins (1932-1992)
amerikai színész. A Brooks School, a The Browne & Nichols School, a Columbia Egyetem és a Rollins College hallgatója is volt. Először 21 évesen debütált a The Actress című filmben. Második filmjéért, az 1956-ban bemutatott Szemben az erőszakkalért Golden Globe-díjat kapott az év új sztárja kategóriában és Oscar-díjra is jelölték. 1960-ban megkapta az Alfred Hitchcock által rendezett Psycho című film főszerepét, amely újabb kritikai elismerést és nemzetközi hírnevet hozott a számára. Három popzenei albumot adott ki Tony Perkins néven (Vágy a szilfák alatt, Gyilkosság az Orient expresszen, A 22-es csapdája).
Sándor György (Streit, 1938)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas író, előadóművész, „humoralista”. 1958-ban vették föl a Színművészeti Akadémiára, saját bevallása szerint onnan tehetségtelenségére hivatkozva rúgták ki. Első önálló előadóestje 1965-ben volt az Egyetemi Színpadon, hamarosan felléphetett a Vidám Színpadon és a Mikroszkóp Színpadon. Sikeresen alakította a televíziós kabaré kifejezésrendszerét. 2005-től a Budapesti Kamaraszínház adott otthont előadóestjeinek (Hogyan lesz az ember humorista?, Bevezetés egy személyes színházba, Kivezetés a szépirodalomból).
Nagy Zoltán (1943-2021)
Aase-díjas színész. 1966-ban a szegedi tanárképző főiskolán végzett magyar-történelem-ének szakon. Színészi pályáját a Szegedi Egyetemi Színpadon kezdte. 1966-1975 között a veszprémi Petőfi Színház, 1975-1980 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1980-1982 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1982-1991 között a Nemzeti Színház. 1992-1998 között szabadfoglalkozású volt. 1998-tól az Újszínház tagja.
Craig T. Nelson (Craig Theodore Nelson, 1944)
Emmy-díjas amerikai színész és humorista. 1969-ben Nelson otthagyta az iskolát, és Hollywoodba költözött, hogy színészi karriert folytasson. Amikor először költözött Kaliforniába, biztonsági őrként vállalt munkát egy szappangyárban, amíg nem talált munkát komédiaíróként (Dutyi dili, Poltergeist – Kopogó szellem, Amikor a farok csóválja…).
Bangó Margit (Szabó, 1950)
Kossuth-díjas magyarcigány előadóművész. Zenészcsaládba született, 17 évesen édesanyja biztatására jelentkezett a Magyar Rádió tehetségkutató versenyére, mely után a rádió felvételeket készített vele. Az 1980-as években Horváth Pistával közös műsora volt az állami televízióban. 2000-ben jelent meg a Benned láttam életemnek minden boldogságát című albuma, melyen a 100 Tagú Cigányzenekar kíséri. Szakácskönyvei is kedveltek. 2006-ban Kossuth-díjat kapott.
Sára Bernadette (1951)
Jászai Mari-díjas színésznő, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagja. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1971–1974 között Musical és Operett szakon. 1974–1978 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1978–1983 között a Népszínház, 1983–1992 között a Nemzeti Színház társulatának tagja. 1992-től szabadfoglalkozású művész. 2008-tól ismét a kecskeméti Katona József Színház tagja.
Gary Moore (1952-2011)
észak-ír rock- és blues-gitáros. Sok híres vendégzenésszel készített felvételt, ugyanakkor rengeteg gitárosra volt hatással. 1990-ben adta ki eddigi legsikeresebb, Still Got the Blues-ra keresztelt korongját, amely több mint hárommillió példányban kelt el. Az előző lemezektől eltérően itt az egyetlen és kizárólagos zenei irányzat, mint a cím is sugallja, a blues. Sok híres vendégzenész is játszik az albumon (Empty Rooms, Nuclear Attack, Over The Hills And Far Away).
Cherie Lunghi (1952)
angol színházi, televíziós és filmszínésznő. Magyarországon legismertebb alakítása Ginevra (Guinever) királyné volt, John Boorman 1981-es Excalibur című fantasy-filmjében. Több játékfilmben, számos televíziós filmsorozatban kapott kisebb-nagyobb szerepeket. A brit színpadokon is nevet szerzett emlékezetes Shakespeare-alakításaival.
Hugo Weaving (1960)
ausztrál színész. 1981-ben diplomázott a National Institute of Dramatic Art-on. Ismertebb alakításai közé tartozik Smith ügynök a Mátrix-trilógiában, Elrond A Gyűrűk Ura- és A hobbit-trilógiában, V a V mint vérbosszú című filmben, Vörös Koponya az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló című szuperhősfilmben. Szinkronszínészként is ismert.
Robert Downey Jr. (1965)
Oscar- és háromszoros Golden Globe-díjas amerikai színész és énekes. 1987-ben megkapta első főszerepét James Toback rendező The Pick-up Artist című filmjében. 1992-ben Charles Chaplin legendás alakját kelthette életre Richard Attenborough Chaplin című filmjében. Kivételes alakításáért Oscar-díjra jelölték. Legismertebb szerepe Tony Stark/Vasember a Marvel-moziuniverzum filmjeiben (Született gyilkosok, Sherlock Holmes, Oppenheimer).
Piotr Anderszewski (1969)
lengyel zongoraművész, nemzedéke egyik kiemelkedő zenészének számít. Hatéves korában kezdett zongorázni. Tanulmányait a Fryderyk Chopin Zeneakadémián, a Lyoni és Strasbourgi Konzervatóriumban, majd a Dél-kaliforniai Egyetemen végezte. Számos kiemelkedő és díjakkal elismert hangfelvételt készített, nem ritkán a zongora mellől vezényli a zenekart. A Warner Classics exkluzív művésze, 2005 óta Steinway-művész. Lengyelül, magyarul, franciául, angolul és portugálul beszél.
Varga Izabella (1973)
színésznő. Gyermekszínészként az Újvidéki Televízió gyermek- és ifjúsági műsoraiban volt műsorvezető. 1993-ban a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház stúdiósa lett. 1995-ben a kecskeméti Katona József Színház színésze lett. 1998 óta játszik a Barátok közt című televíziós sorozatban.
Heath Ledger (Heathcliff Andrew Ledger, 1979-2008)
Oscar- és Golden Globe-díjas ausztrál színész. 16 évesen döntött úgy, hogy filmes karrierbe kezd, első jelentős főszerepét a 10 dolog, amit utálok benned című tinivígjátékban játszotta el. 28 éves korában hunyt el gyógyszermérgezésben. A sötét lovag – Joker filmben mellékszereplőként kapott posztumusz Oscar- és Golden Globe-díjat.
Simon Zoltán (1989)
színész. Felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol 2012-ben végzett. Diplomaszerzés után szerződött a Miskolci Nemzeti Színházhoz, ahol az egyik legfoglalkoztatottabb színművész lett (A Viszkis, Holnap tali – A premier, Együtt kezdtük).
Ezen a napon halt meg:
Bebo Károly (1712–1779)
barokk kori szobrász. 1740-től a Zichy család szolgálatában állt: a család szobrásza és építési felügyelője volt Óbudán, majd 1748-tól a család udvarmestere volt. Jäger János Henrik építésszel együtt dolgozott a Zichyek barokk stílusú óbudai kastélyán.
Oliver Goldsmith (1728-1774)
ír-angol író. Ismertebb műve „A wakefieldi lelkész” című családregénye és az „Elhagyatott falu” című pásztoréneke. Londonban telepedett le, ahol gyógyszerész-asszisztensként dolgozott. Állandó adósságai és a szerencsejátékkal való problémái miatt rengeteget dolgozott londoni kiadóknak zugíróként. Néhány komolyabb munkájával azonban kiérdemelte az író és kritikus Samuel Johnson barátságát, aki szintén a bizonyos „Klub” alapító tagja lett. Remek művei és kicsapongó életvitele miatt kapta a sokat idézett „idióta művész” elnevezést Horace Walpoletól.
Peter von Hess (1792-1871)
német festő, Carl Ernst Christoph Hess fia és tanítványa. 1806-tól a müncheni akadémia növendéke volt, az 1813-15. évi hadjáratokban élesen megfigyelte a tábori életet és több csataképet festett. Ezeknél sikerültebbek kisebb katonai jelenetei és vadászképei. Miklós orosz cár számára 8 képet festett.
Óváry Lipót (1833-1919)
történész, levéltáros, újságíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A magyar–olasz történelmi, diplomáciai kapcsolatok múltjának kutatása terén végzett jelentős munkát, számos forráskiadvány összeállítása fűződik a nevéhez. 1904-től 1908-ig a Magyar Országos Levéltár élén állt országos főlevéltárnoki címmel.
Fenyő Miksa (Fleischmann, 1877-1972)
író, a Nyugat alapító főszerkesztője, a GYOSZ-igazgatója, mecénás, országgyűlési képviselő. Részt vett a Galilei Kör megalakításában, mely a keresztények és zsidók békés együttélését és egymás megismerését, megértését volt hivatott elősegíteni, elmélyíteni. 1908-ban a Bristol Kávéházban megalapította a Nyugat irodalmi és kulturális folyóiratot Ignotus Hugóval és Osvát Ernővel. A Nyugaton keresztül a legnagyobb korabeli írók, értelmiségiek közül sokakkal megismerkedett és barátságot kötött, ismeretséget kötött nagy zeneszerzőkkel (Bartókkal, Kodállyal) és a kor más fontos társadalmi és politikai személyiségeivel. 1939 kitör a második világháború. 1941-ben a Nyugat utolsó éve. Újabb zsidótörvények lépnek életbe ebben és az elkövetkező évben. 1948-ban menekülni kényszerül Magyarországról (Casanova, Hitler, Az elsodort ország).
Gloria Swanson (1899-1983)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő. A némafilmek korának egyik legnagyobb sztárja, karrierje a hangosfilmek eljövetelével szinte teljesen leáldozott. Rövid, ám igen sikeres visszatérést jelentett számára az Alkony sugárút című film, amely saját életét tükrözte – egy olyan némafilmcsillagról szól, akit szinte teljesen elfelejtett a közönség (A titkos kódex, Zaza, Repülőtér 1975).
Krémer Ferenc (1903-1978)
színész, rendező, színigazgató, újságíró, a Színművészeti Kamara alelnöke. Az Állami Déryné Színház alapító tagja. 1920 és 1924 között Szabadkay József, 1925-1926-ban Szendrey Mihály társulatának volt a tagja. 1927-1929-ben Pécsett láthatta a közönség, 1933-ban a szegedi színházhoz szerződött, ahol 1935-ig működött. 1936–37-ben és 1939–40-ben a Royal Színház, majd 1938–39-ben Erdélyi Mihály budapesti színházainál játszott. A második világháború után egy ideig mellőzték, azonban 1947-től már rendezőként dolgozott a Budai Kamaraszínházban, majd 1952-től 1972-ig az Állami Déryné Színház művésze volt. 1964-ben vonult nyugdíjba.
Max Frisch (1911–1991)
svájci építész, író. A legkiemelkedőbb svájci írók közé tartozik, munkássága része a német irodalomnak. Életének közel nyolcvan éve alatt a drámák és a regények mellett az építőművészetben is tudott alkotni. Kiemelkedő drámái az És a holtak újra énekelnek, a Biedermann és a gyújtogatók, jelentős regénye a Stiller, a Homo Faber és a Ganteibein legyen a nevem.
Mesterházi Lajos (1916-1979)
Kossuth- és József Attila-díjas író. Eötvös-kollégistaként a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább latin-francia szakon. 1938–1939 között Párizsi ösztöndíjas volt. 1940-ben bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett. 1947–1948 között a Magyar Távirati Iroda, 1949-ben a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának munkatársa volt. 1950–1954 között a Művelt Nép, 1957–1958 között pedig az Élet és Irodalom felelős szerkesztője volt. Műveiben az 1930-as évek kispolgári és értelmiségi rétegének életét, útkeresését ábrázolta. Regényeiben és novelláiban is érdeklődéssel fordult generációja különböző sorstípusai felé, a hatalom csábításának ellenállni képes, a történelem viharai között is erkölcsileg tisztán maradó embert kutatta (Pesti emberek, Az ártatlanság kora, A Prométheusz-rejtély).
Perczel Zita (1918-1996)
színésznő, filmszínésznő. 1932-ben lett a Színiakadémia hallgatója, ám azt nem fejezte be, ugyanis 1933-ban szerződtette a Nemzeti Színház. 1935–től 1937-ig a Vígszínház tagja volt. Fiatalon többnyire hősnőket és naivákat alakított. Az átütő sikereket filmszerepeiben érte el. 1938 és 1940 között Nizzában játszott, majd férjével New Yorkba költöztek. 1951-ben visszaköltözött Párizsba, több mint ötszáz alkalommal lépett fel a Théâtre de Capucines-ben. Később Madridban és Rómában élt, 1991-ben szerződtette a Budapesti Kamaraszínház (Az új rokon, Dögkeselyű, A nagy postarablás).
Radnai György (1920–1977)
Kossuth-díjas operaénekes (bariton), érdemes és kiváló művész. Szabadidejében egy amatőr színjátszó csoport tagja volt. A második világháborúban fogságba esett, majd 1947-es hazatérése után kezdett énekelni tanulni. 1947-ben a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen második díjat nyert. Tanulmányait 1948-ban fejezte be és az Operaházhoz szerződött, melynek haláláig magánénekese maradt. Sokszor szerepelt külföldön, több lemeze jelent meg.
Kishegyi Árpád (Kleinberger, 1922–1978)
Liszt Ferenc-díjas operaénekes (tenor), érdemes művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Évtizedeken át az Operaház vezető buffó- és karaktertenorja volt. Színpadi pályáját Lakner Bácsi Gyermekszínházában kezdte. Operai debütálása 1946-ban volt a rövid életű Vígopera színpadán. 1947-ben szerződtette a Magyar Állami Operaház, melynek élete végéig tagja volt. Három évtizeden át az Operaház vezető buffó- és karaktertenorja volt. Sikereit hangja mellett kivételes színészi játékának, humorának köszönhette. Szívesen énekelt operettet is.
Pernye András (1928-1980)
Erkel-díjas zenetörténész, zenekritikus, pedagógus. Gyermekkorában aktívan sportolt, írónak készült, 16 évesen azonban elkapta a járványos gyermekbénulást, felnőttként kerekesszékhez volt kötve. Klarinétozni és zeneszerzést tanult, zenetudománnyal kezdett foglalkozni. Kiváló zenei tárgyú könyvei és cikkei jelentek meg. Egyike volt az elsőknek, akik szakíróként fölkarolták a dzsesszzenét. Országos és tartós népszerűségre tett szert a Ki mit tud? zsűritagjaként (A német zene története 1750-ig, Hét tanulmány a zenéről, A jazz).
