Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Jennifer Lee Carrell: A Shakespeare-titok Archívum
  • Richter Magyarországon, 1954 és 1993 közt Archívum
  • A Szent István-bazilika [és kupolája] Archívum
  • Haydn − a gotterhalte atyja Archívum
  • Heti papiruszok (2251) Egyéb kategória
  • Múltkóstoló – Szigethy Gábor kötete Archívum
  • William Somerset Maugham (1874–1965) Archívum
  • Radu Lupu Beethovene, Fischer Iván Brucknere Archívum

Nyugtalan ragyogás: Rudolf, Bruckner, Brahms, Freud, Herzl, Klimt, Schnitzler, Strauss Bécse

Posted on 2023.05.07.2023.05.05. By admin Nincs hozzászólás a(z) Nyugtalan ragyogás: Rudolf, Bruckner, Brahms, Freud, Herzl, Klimt, Schnitzler, Strauss Bécse bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2007]

Szerző: provinciális terminátor

Frederic Morton könyve igen rövid időszakot ölel át (1888–1889), de annál izgalmasabbat. Az alcím sejteti, hogy Rudolf trónörökös tragédiájára és közvetlen előzményeire fűzte föl a történetet, aminek műfaját leginkább dokumentumregénynek nevezhetnénk. Számtalan idézetet vesz a korabeli újságokból és egyéb felhasznált munkákból, ettől azonban egyáltalán nem lesz száraz a könyv, s akik a több neves szereplő ekkori mindennapjaira kíváncsiak, nem fognak csalódni: mai bulvárjellegű hírek mellett sok motívum, a hírességekről kevésbé ismert adalék bukkan elő.

„Azt hiszem, a legidegesebb század legidegesebb embere vagyok” (Rudolf)

Most nem csapódtam be, mint legutóbb, s alaposan elolvastam a fülszöveget, az előszót s a kötet végi járulékos részeket. Frederic Morton amerikai szerző ugyan, azonban monarchiabeli gyökerei vannak. Felmenői Galíciából vándoroltak Bécsbe, hogy szerencsét próbáljanak, s Bernhard Mandelbaum nevű nagyapja éppen 1888-ban alapította vállalkozását, egy bizsugyártó műhelyt. A sors a család egy ágát és a szerzőt is messzire vetette, s a tengerentúlról ásta bele magát a korszakba. Természetesen életrajzokat, visszaemlékezéseket is segítségül hívott, de szerintem a könyv legnagyobb erénye – és ettől válik a mai olvasó számára oly közelivé –, hogy Morton átnézte e hónapok minden valamirevaló bécsi újságát. Így a „kötelező” életrajzi adatok mellett számos érdekességre, a bécsieket foglalkoztató esetre derül fény az újsághírekből. A hétköznapi történelem az egyén számára legalább olyan fontos, mint a gazdaság- vagy az államtörténet. A huszadik század történészei rájöttek, hogy az egyéni motívumokat nem csupán e két utóbbi mozgatja, hanem a megélt mindennapi történelem is legalább ilyen fontos – s e kötet ennek fényes (ragyogó) példája.
Visszatérő motívum például Schnitzler és (egyik) kedvese aktív szerelmi légyottjainak a száma az író naplója alapján, amin először kicsit megütköztem, de a könyv közepe, vége felé gyors fejszámolásokkal konstatáltam az eredményt, amit Morton olykor átlagolt is a nyájas (nyálas?) olvasó számára. Ugyanígy a cukor ára, ami nem rengette meg ugyan a Ring körül élők életét, azonban az Ottakringben (talán e munkásnegyed lehet a nálunk is kapható olcsó sör névadója) megnehezítette a mindennapokat.

Bécs 1888–1889-ben

A szerző jó érzékkel választott: 1888 júliusa és 1889 áprilisa között Rudolf és Marie, pontosabban Mary Vetsera mayerlingi tragédiája mellett több, a főbb szereplők életét meghatározó esemény is történt. Például az új Burgtheater átadása, melynek freskóit társával Gustav Klimt pingálta fanyalogva. Megmosolyogtató és ismerős az a tülekedés – na, nem a damaszkuszi úton, mint a rendszerváltás idején nálunk –, ahogyan a magára valamit is adó bécsi hírességek próbáltak egy-egy vacsorameghívással felkerülni a világot ezúttal jelentő falakra. A császári cenzúra akkor is éber volt, s Klimt nem hagyhatott ki bizonyos tótumfaktumokat. (Nemrég a Battyhány-kiállítás kapcsán Basics Beatrix mesélte, hogy milyen „csaták” árán kerülhetett föl szintén a korban, de a Monarchia másik fertályán Nemzeti Múzeumunk freskójára a kivégzett Battyhány Lajos és, igaz háttal, Kossuth.)
Kibontakozik előttünk a Habsburg-uralkodók tehetségéhez mérten kimagasló Rudolf – szerelmi ügyein, álnéven írt publikációin, legális szellemi próbálkozásain, képlékeny politikai tervein, kínnal-keservvel leküzdött protokollszereplésein és a parkolópályára kényszerített tettvágyból születő pótcselekvéseken keresztül. Egyre inkább megerősít ez a könyv is abban, hogy Rudolf hatalomra kerülése sem oldotta, oldhatta volna meg a Monarchia gondjait, a cselekvőképességgel párosult tettrekészség rokonánál, az őt lenéző, de eléggé korlátolt Vilmosnál volt meg. Rudolfban pedig csak az ideák. Mindent elmond az a tény, ahogy Ferenc József mellőzte a hadügyekben, bár ő lett volna a terület felelőse. És nagyon sokat elárul a korról, Ferenc Józsefről, Erzsébet királyné légies ott(nem)létéről, Rudolf házasságáról, a korabeli Bécsről, a cenzúráról a mayerlingi öngyilkosság a császárnak megfelelő beállítása és a temetés elrendezése, megszervezése.
A könyvből megismerhetjük a még be nem futott Freud napi problémáit, küzdelmét az érvényesülésért, életkörülményeit. Megtudjuk mellesleg, hogy a pszichoanalízis atyja egy időben abban a házban lakott, amelyben a szociáldemokrata Viktor Adler is. A „zseni” Brahms és a mellette szimpla templomi orgonistának tartott Anton Bruckner ellentétét is plasztikusan bemutatja, majd a sokak által várt vendéglői találkozásukat: „Disznósült és párolt káposzta!” – hallották a rendelést az ott ülők, állítólag egyszerre hangzott el a két zenei nagyság szájából. Utóbbi Schubert és Beethoven exhumálásánál is tevékenyen segédkezett. Theodor Herzl kozmopolita aranyifjúból ekkor lépett arra az útra, aminek végén megszületett a cionizmus. Olvashatunk Mahler a Magyar Királyi Operaházban végzett heroikus munkájának bécsi visszhangjáról. Arthur Schnitzler bizonytalan útkereséséről és lakonikus naplóbejegyzéseiről. A 152 centiméter magas, a Schubert mellett a későbbiek során a hírnevét tekintve is eltörpülő Hugo Wolfról, aki „egy táncos kis energiaforrás volt”. Arról, hogy ki használta először Bécsben a körömlakkot, és ki tette divattá a boát. Az ifjabb Strauss nehezen készülő operájáról. És a nyomasztóan vissza-visszatérő témáról, az öngyilkosságról, melyben ekkor Bécs a fővárosokat megelőzte.

Ami mellett azonban nem lehet elmenni: Morton naprakész e tíz bécsi hónap történéseiből, azonban néhol olyan sarkos megállapításokat tesz, hogy a (magyar) olvasó haja égnek áll. Ahogyan a 225–226. oldalon két bekezdésben „elintézi” a magyar nemességet, az nagyfokú dilettantizmust sejtet. Legjellemzőbb tulajdonságaként a Dózsa-féle felkelés utáni emberetetést emeli ki. A magyar nemességről sok rosszat és sok jót el lehet mondani. De kizárólag 1888–1889-es bécsi újságok alapján ilyen egyoldalú megállapításokat tenni hiba (az amerikai kiadóé). A magyar mágnásokról megjegyzi: „lefegyverző volt a modoruk és reakciós a gondolkodásmódjuk.” (A reakciós szó ráadásul itt rossz is, hiszen 1945 után terjedt el a ma is rosszízű értelmében, addig semleges szó volt – erről szól a Kommunikáció, Média és Gazdaság egyik tanulmánya [2006/3.]: Jobst Ágnes: Ellenségkép a Szabad Nép 1946-os vezércikkeiben. A fordítás és a szerkesztés nemcsak itt, hanem másutt is döcög.) Hát itt lehetne beszélni az osztrák arisztokráciáról, például a kötetben szó sem esik arról, hogy a magyarok követeltek az osztrák tartományoknak is alkotmányt 1848-ban, hogy mekkora vérengzést végzett a snájdig Ferenc József 1849 októberében stb. Nem tudom, Morton és az amerikai demokrácia bajnokai mit szólnának ahhoz, ha az amerikai telepeseket csupán az őslakosság kiirtásával jellemeznék szerte a világban. Ez az egy oldal és egyoldal eléggé elképesztett, szerencsére több ilyen nem volt.

A címmel eleinte nehezen barátkoztam meg, de a könyv felénél el kellett ismernem, hogy a lehető legtalálóbb. Tavaly a karácsony előtti kiadáskor Besze Barbara, a kiadó irodalmi vezetője mesélte, hogy a kötet olvasása során egyre inkább kedve lett egy újabb bécsi útra. Valóban, Morton olyan közel hozta a császárvárost, amely manapság minden értelemben nagyon közel van, hogy egy Ringre csábít. Nagyszerű könyv, jó bécsi kor- és társadalomrajz, és nem utolsósorban szórakoztató olvasmány.

Fülszöveg

Frederic Morton könyve különös szeletet ragad ki Bécs életéből, egy rövid, tíz hónapos időszakot 1888 júliusa és 1889 áprilisa között. Ebben a rövid időszakban mintha évszázadok zárulnának le és születne meg egy gyökeresen új korszak. A vajúdás hónapjai ezek, a 20. század készül világra jönni, s a modernség küszöbén álló Monarchia fővárosában szellemóriások – zenészek, írók, tudósok, festők, politikusok gyülekeznek: Johannes Brahms, Anton Bruckner, ifj. Johann Strauss, Hugo Wolf, Gustav Mahler, Arnold Schönberg, Sigmund Freud, Theodor Herzl, Arthur Schnitzler, Gustav Klimt. A kötet lapjain megelevenednek a korabeli bécsi hétköznapok, a város lüktető szellemi és társadalmi élete, megismerjük az ott élő művészek életeseményeit és műhelytitkait, s ebben a környezetben rajzolódnak ki a tragikus sorsú Rudolf trónörökös utolsó hónapjai, politikai tevékenysége, magánéleti kapcsolatai és a máig kérdéseket felvető, titokzatos halálának körülményei.

Frederic Morton: Nyugtalan ragyogás. Rudolf trónörökös és a Monarchia 1888–1889
General Press [Budapest, 2006]

Kötött, 420 oldal
Fordította: Bánki Vera
Szerkesztette: Németh Zsófia
Borítóterv: Gregor László
Nyomdai előkészítés: Tordas és Társa
Nyomás: Alföldi Nyomda
ISBN: 9639648434

Archívum Tags:Korboncnok, Nyitott könyv

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Május 7.
Next Post: Brahms, újra

Related Posts

  • Életútban, elbeszélésben és alkotásban megjelenő párhuzamok Archívum
  • „Isten és sátán közötti alku” Archívum
  • Beethoven D-dúrban Archívum
  • A Kalevala napja Archívum
  • Képzett társítások Harasztÿ Istvánnal és Petőcz Andrással Archívum
  • Baráti Kristóf és A hegedű Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Miklósa Erika és vendégei gálakoncertje
  • Cserna-Szabó András – Darida Benedek: Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan
  • Carl Nielsen zenekari darabjai, lemezen
  • Június 9.
  • Gyöngyösi Levente szerzői lemeze a Hungarotontól

Legutóbbi hozzászólások

  1. Svéd Sándor: Operaáriák szerzője Június 9. – papiruszportal.hu
  2. Robert Schumann és a Genovéva szerzője Június 8. – papiruszportal.hu
  3. Dsida Jenő digitális világa szerzője Június 7. – papiruszportal.hu
  4. Antonín Dvořák és Aram Hacsaturján évfordulójára szerzője Június 6. – papiruszportal.hu
  5. Olvas(s)atok – „Kétsíkú valóság”, Franz Kafka művészi kifejezőeszközei szerzője Június 3. – papiruszportal.hu
  • Április 14. Naptár
  • December 12. Naptár
  • Hangos, hangosabb, leghangosabb Archívum
  • Rozsgyesztvenszkij, Concerto Budapest Archívum
  • Heti papiruszok (2318) Egyéb kategória
  • Április 18. Naptár
  • Az ördög és a részletek – Gounod: Faust Archívum
  • Cserna-Szabó András – Darida Benedek: Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme