Névnapok: Zakariás, Aldán, Bea, Beáta, Csanád, Harkány, Hárkány, Horka, Ida, Magnusz, Manga, Pamína, Noel, Zak
Események:
1666 – a londoni nagy tűzvészben, négy nap alatt, a város nagy részével együtt leégett a Szent Pál-székesegyház (Old St Paul’s) is. Bár a rekonstrukció lehetséges lett volna, döntés született egy új, modern stílusú székesegyház megépítéséről.
1791 – Wolfgang Mozart Titus kegyelme (K.621, La Clemenza di Tito) című kétfelvonásos opera seriájának premierje a prágai Estates Theatre-ben. Mozart a művet II. Lipót császár cseh királlyá koronázására készítette. Az opera fogadtatása vegyes volt, Mária Ludovika császárné nemes egyszerűséggel „német disznóságnak” nevezte…
1859 – Budapesten ünnepélyesen felavatják Európa legnagyobb zsinagógáját, a Dohány utcai zsinagóga épületét. A 
zsinagóga a magyarországi zsidóság fontos jelképe, továbbá Budapest jelentős idegenforgalmi látványossága. A mai főváros kulturális életében is aktív szerepet tölt be, ugyanis helyet ad komolyzenei hangversenyeknek, különböző fesztiválok helyszínéül szolgál.
1934 – Bartók Béla befejezi az öt tételes V. vonósnégyesét (Sz. 102, BB 110). A Kolisch Quartet mutatta be 1935. április 8-án, Washingtonban, majd egy évvel később az Universal Edition adta ki.
1954 – bemutatják a Federico Fellini rendezte Országúton (La Strada) című filmjét a Velencei Filmfesztiválon, Anthony Quinn főszereplésével. A filmdráma Fellininek nemzetközi hírnevet jelentett, 1957-ben a 29. Oscar-gálán elnyerte a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját, amely kategóriát éppen akkor hozták létre. A filmet később beválasztották a 100 megmentendő olasz film közé.
1968 – az amerikai The Doors rockegyüttes első európai sikeres turnéja. Két napon keresztül, négy teltházas fellépéssel a 
londoni 2500 fős Roundhouse-ban.
1984 – megnyílik a Budavári Labirintus (budai Várbarlang), a magyar történelmi életképek panoptikuma. A budapesti Várhegyben található barlangrendszer eredetileg természetes képződmény, ahol jelenleg tematikus kiállítások tekinthetők meg.
1984 – a Peter Shaffer Amadeus drámájából Milos Forman rendezésében készült amerikai–csehszlovák film bemutatásra kerül Los Angelesben, Tom Hulce főszereplésével. Alkotói négy Golden Globe-díjat és nyolc Oscar-díjat nyertek vele, közöttük a legjobb filmnek és a legjobb rendezésért járót is.
1991 – a Szentpétervár nevet visszaadják Oroszország második legnagyobb városának, amelyet 1924-ben Leningrádra kereszteltek.
Meghalt Sully Prudhomme (René-François-Armand Prudhomme, 1839–1907) francia költő és esszéíró, az első irodalmi 
Nobel-díjas.
Már első kötetete (Stances et Poèmes, 1865) kedvező kritikát kapott és megalapozta hírnevét. Filozófiai és tudományos érdeklődéssel ötvözte a parnasszisták formai tökélyre törekvéseit és eleganciáját. Noha a köztudatban remeteként maradt meg, nem fordult el a közélettől: az elsők között állt ki Alfred Dreyfus mellett, és másokkal együtt tiltakozott az Eiffel-torony megépítése ellen. Az első alkalommal kiosztott irodalmi Nobel-díjas, melynek összegét a francia írószövetségnek hagyta az elsőkötetes költők segítésére. 1881-től haláláig a Francia Akadémia tagja volt, 1901 májusában a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották (Croquis Italiens, La Révolte des fleurs, La Justice).
Megszületett Kadosa Pál (1903–1983) Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész, kiváló művész, egész 
életében a magyar zenei közélet fontos szereplőjeként tevékenykedett.
Érettségije után felvételt nyert a Zeneakadémiára. Festeni és rajzolni is tanult, és a kor képzőművészeti, irodalmi társaságaiban is megfordult. A főiskolán 1927-ben szerezte meg diplomáját. Zongoraművészként – saját művein kívül – kiemelkedően fontos feladatának tartotta a kortárs zene bemutatását. Stílusát elsősorban Bartók és Kodály határozta meg, de sok szempontból volt rá nagy hatással a korai avantgárd és a német neoklasszicizmus is. Művei között a klasszikus zenei repertoár minden formája megtalálható, egyaránt komponált zenekari műveket, nyolc szimfóniát és egy kamaraszimfóniát, négy zongora-, két hegedűversenyt és más versenyműveket, operát , kamaraműveket, zongoradarabokat, de írt kórusműveket és dalokat is. Egész életében a magyar zenei közélet fontos szereplőjeként tevékenykedett (Huszti kaland, Március nyitány, Hegedű-zongoraszonáta).
Meghalt Jean-Paul Belmondo (1933-2021) francia filmszínész, producer, közismert beceneve: Bébel.
Sikerült bekerülnie Raymond Girard színitanfolyamára, ahol felismerte, hogy a komikus, vígjátéki szerepek sokkal közelebb állnak hozzá, mint a drámai karakterek. Az 1950-es évek óta filmez. Jean-Luc Godard Kifulladásig című filmjével egy csapásra ismert színész lett. Az 1960-as évektől kezdve egyre több szórakoztató produkcióban vállalt főszerepet, s ragaszkodott ahhoz, hogy kaszkadőr nélkül, személyesen hajtsa végre a legveszélyesebb akciókat is. Az 1970-es évek Belmondo számára három bombasikerrel kezdődött: Borsalinó, Egy válás meglepetései, A betörés. Az 1980-as években nem csak újabb és újabb sikereket hozott számára, de jelentős sikereket aratott színpadi színészként is (A profi, Kellemes húsvéti ünnepeket!, Szabadlábon Velencében).
Meghalt Luciano Pavarotti (1935-2007) többszörös Grammy-díjas olasz operaénekes, a Három Tenor egyike.
A zenével hamar kapcsolatba került, ugyanis az édesapja amatőr tenorként énekelt a modenai kórusban. Az apja hatására kezdett el kórusokban énekelni – a templomi kórusban és a helyi operakórusban is énekelt –, de közben kénytelen volt tanárként, majd később biztosítási ügynökként dolgozni. 19 éves korától kezdve képezte a hangját énektanároknál. Az 1972-es Metropolitan-beli előadás után lett világhírű, ahol Donizetti Az ezred lánya című operájában, Tonio áriájában („Ah! Mes amis”) egymás után kilenc magas „c”-t énekelt ki. Emiatt a nézők 17 alkalommal tapsolták vissza a színpadra. A világhír tévés szereplések és rangos koncertmeghívások sorával járt, és ekkor már egyike volt a legismertebb operaénekeseknek, egymás után debütálhatott a világ leghíresebb operaházaiban. Hangja lírai tenor volt, emiatt elsősorban Bellini és Donizetti operáinak tenor főszerepei feküdtek legjobban a hangjának. ––> Pavarotti The Last Tenor
Ezen a napon született:
Pietro Tacca (1577-1640)
olasz szobrász, pályája kezdetén manierista stílusban dolgozott, majd áttért az egyre inkább teret hódító barokk stílusra. Szobrai Olaszországon kívül megtalálhatóak Madridban a Plaza Mayor téren, Párizsban a Louvre-ban (Négy mór, IV. Fülöp szobra).
Moses Mendelssohn (1729-1786)
német író, filozófus, a zsidó felvilágosodás, a hászkhálá központi alakja. A Berlinische Monatsschriftben tette fel a híres kérdést: „Mi a felvilágosodás? Kant erre adta híressé vált definícióját, amely szerint a felvilágosodás “Az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. … Merj a magad értelmére támaszkodni.” (A lélek halhatatlanságáról, Szemelvények Mendelssohn Mózes munkáiból, Jeruzsálem).
Felix Salten (Salzmann Zsigmond, 1869–1945)
magyar származású osztrák író. Nevét 1923-ban írt munkája, a Bambi tette világhírűvé. Németországban 1936-ban betiltották a könyveit. 1900-ban publikálta első, rövid történetekből álló gyűjteményét. Ezután majd minden évben publikált valamilyen művet, novella- és esszégyűjteményt, utazási könyvet, regényt (Perri, Amiről az erdő mesél, Hopsz és társa).
Gorka Géza (1895–1971)
Kossuth- és Munkácsy-díjas kerámiaművész, érdemes művész. A harmincas évek elején még főképpen figurális, egyszínű repedezett kerámiákat tervezett, de már elkezdte saját mázkísérleteit is. Munkásságának jelentősége, hogy közös nevezőre hozta a kerámia tradicionális örökségét saját individuális alkotóerejével. Sőt mi több, képes volt a népművészet hagyományán túllépve, az archaikus formaképzéshez visszanyúlni és azt modern felfogással egyesíteni (Kucsmás fiú, Falitál halas mintával, Falitál víz alatti jelenettel).
Bilicsi Tivadar (Gravátsch, 1901–1981)
színész, kiváló művész. Szinte minden műfajban maradandót alkotott: színészként, komikusként, táncosként, énekesként, sőt, drámai szerepekben egyaránt. Népszerű színész volt, ezért gyakran szerepelt a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. Szeretett gyerekeknek is játszani. A Csinn-Bumm Cirkusz nekik született; Keleti László Szamócaként, Bilicsi Tivadar Bruhaha Kelemenként szerepelt benne (Ez a villa eladó, Nem wurlitzer a verkli, A méla Tempefői).
Keresztury Dezső (1904–1996)
Széchenyi- és József Attila-díjas író, költő, irodalomtörténész, kritikus, műfordító, egyetemi tanár, az MTA tagja. Tanulmányait Eötvös-kollégistaként a budapesti, a berlini és a bécsi egyetemen végezte. 1929–36 között a berlini egyetem magyar lektora, a Magyar Intézet könyvtárosa, 1937-től 1943-ig a Pester Lloyd című német nyelvű napilap irodalmi, később kulturális rovatvezetője. 1945-ben a Magyar Írók Szövetsége alapító tagja. 1948-tól 1950-ig a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárosa. 1950-től nyugdíjba vonulásáig – 1971-ig – az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főosztályvezetője. (Határok, frontok, Féktelen idő, Önismeret).
Nemes Dezső (1908-1985)
Kossuth-díjas történész, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének főigazgatója. Történészként a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom történetét, Magyarország két világháború közötti történetének problémáit vizsgálta. Részt vett az 1956-os forradalom után megjelent propagandasorozat, a Fehér könyvek szerkesztésében. A pártvezetésben mindvégig a „keményvonalas” ideológiát képviselte.
Nicolas Schöffer (Schöffer Miklós, 1912–1992)
magyar születésű francia képzőművész, a kinetikus művészet, mai nevén interaktív művészet kiemelkedő képviselője. 1949-től 1953-ig tizenöt önálló térdinamikus konstrukciót készített, 1957-től 1960-ig 13 „fénydinamikus” konstrukciót. A Mikroidők-sorozatának darabjainak varázsa azokban a hatásokban van, amelyekkel az emberi felfogóképesség küszöbén is, soha nem látott vizuális összefüggésekre hívják fel a figyelmet (Szériarelief, LUX-konstrukciók, Chronos-sorozat).
Jordáky Lajos (1913-1979)
újságíró, kultúrtörténész, szociológus. Tanulmányai, kritikái, cikkei legjavát három kötetbe gyűjtötte össze: Irodalom és világnézet; A szocialista irodalom útján; Szocializmus és történettudomány.
Tamássy Zdenkó (1921-1987)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. Előadóművésznek készült. 1940–1946 között végezte el a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakát. A kifejező hangulatok invenciózus mestere, dallamos, lírai szépségű muzsikája számos rádió-operettben, zenés játékban csendült fel. De igazi műfaja a filmzene volt (A boldogságra jól vigyázz, A palacsintás király, Le a cipővel!).
Andrea Camilleri (1925-2019)
olasz író, rendező, forgatókönyvíró. 1942-ben kezdett dolgozni, mint színházi menedzser. 1944-ben irodalmat kezdett tanulni. 1948-1950 között a Silvio D’Amico Academy of Dramatic Arts filmrendező szakán tanult (Az uzsonnatolvaj, A prestoni serfőző, A hegedű hangja).
Rubin Szilárd (1927–2010)
író, költő, lapszerkesztő, műfordító. 1945-1947 között a Pázmány Péter Tudományegyetem angol-magyar szakos hallgatója volt. Közvetlenül a háború után költőként indult, az 1950-es években prózaíróként folytatta, az 1960-as években a Filmvilágban és a Filmkultúrában kritikákat és cikkeket publikált. Volt lapkorrektor, kiadói lektor (Földobott kő, Mulatság a farkasveremben, Zsebtükör).
Vagyóczky Tibor (1931–2022)
Balázs Béla-díjas operatőr, egyetemi tanár, az IMAGO elnöke. 1951–1955 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakos hallgatója volt. 1955–1987 között a Mafilmnál dolgozott, 1965-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. A Szent István Egyetem kommunikációs szakán oktatott (Szegény gazdagok, Fűre lépni szabad, Ezek a fiatalok).
Paláncz Ferenc (1932–2001)
Jászai Mari-díjas színész, a Győri Nemzeti Színház örökös tagja. A Színház – és Filmművészeti Főiskolán 1959-ben színészként diplomázott, majd az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. 1966-tól a Miskolci Nemzeti Színházban játszott, 1976-tól a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1979-től a győri Kisfaludy Színház művésze volt (80 huszár, A Pogány Madonna, Csapd le csacsi!).
Rékai Nándor (1954)
színész. A Nemzeti Színház Stúdiójában végzett 1978-ban. 1979-től a Békés Megyei Jókai Színház szerződtette. 1980-tól a Bartók Gyermekszínházban játszott. 1982-től a győri Kisfaludy Színház, 1990-tól az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt. Szinkronszínészként is dolgozik.
Rosie Perez (1964)
amerikai színésznő. Karrierje 19 éves korában kezdődött, amikor táncos volt a Soul Train című műsorban (Irány Eldorádó, Pancser Police, A jogász).
Idris Elba (Idrissa Akuna „Idris” Elba, 1972)
Golden Globe-díjas angol színész, producer, forgatókönyvíró, énekes-dalszerző, rapper és DJ. Emlékezetes alakításai voltak a Drót és a Luther című televíziós drámasorozatokban, továbbá címszereplőként a Mandela: Hosszú út a szabadságig című életrajzi filmben (Prometheus, Thor: Ragnarök, Fenevad).
China Miéville (1972)
Hugo-díjas brit fantasy író. Saját műveire a „weird fiction” (felkavaró irodalomnak) megnevezést használja, melynek gyökerei klasszikus ponyva- és horrorirodalomban keresendők. Tagja a New Weird irodalmi mozgalomnak, melynek célja, a fantasy irodalom elmozdítása a Tolkient másoló tucatfantasytől.
Ezen a napon halt meg:
Szendrey Júlia (Petőfi Sándorné, 1828-1868)
költő, író, Petőfi Sándor múzsája, felesége, majd özvegye. „Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk.” („Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt…”, Szendrey Júlia összes verse, Petőfiné Szendrey Júlia költeményei és naplója).
Bartal Antal (1829-1909)
klasszika-filológus, az MTA tagja, neki tulajdonítható az első magyar Philologiai Közlöny megindítása, azonban ez a folyóirat csak két esztendeig jelent meg és az érdeklődés hiánya miatt megszűnt (A classica-philologiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mívelése hazánkban, Latin gyakorlókönyv a mondattanhoz, Bevezetés az összehasonlító nyelvtanba különös tekintettel a classicus nyelvekre).
Nyáry Albert (1871-1933)
festőművész, író, történész, régész és néprajzkutató, a lengyel–magyar kapcsolatok kiemelkedő alakja. Utolsó pillanatáig a lengyel ügyért dolgozott. 1933-ban az esztergomi Sobieski János-emlékmű avatásakor kapott agyvérzést, ami néhány nap alatt felőrölte szervezetét (Női szivek. A szerző rajzaival; A magyar gyári agyagipar története.; A feltámadó ország).
Pilisi Lajos (1878-1918)
színész, haditudósító. Deák Péter társulatánál kezdett komikus- és jellemszínészként dolgozni. 1905 és 1908 között a Pozsony–Győr–Sopron–Komárom-i társulatot vezette. Utoljára a sopron-szombathelyi társulatnál színészkedett és Szombathelyen kezdett foglalkozni írással. 1913-ban abbahagyta a színészetet, újságírónak állt. Regényeket, verseket, színdarabokat egyaránt írt (A királynő apródja, A kárpáti harcokból, A vörös malom).
Haják Károly (1886-1970)
hegedűművész, zeneszerző. Az 1930-as években a Romániai Magyar Dalosszövetség karnagya volt. Hangszerre írt művek mellett Arany János, Gárdonyi Géza, Ignotus és mások verseit zenésítette meg, feldolgozott csángó, kalotaszegi és székely népdalokat (Csángó rapszódia).
Gombaszögi Frida (Grün Friderika Vilma, 1890–1961)
drámai színésznő, legkiválóbb szerepeit modern társadalmi drámákban alakította, de több vígjátékban is fellépett. 1909-ben végezte el Rákosi Szidi színiiskoláját. Megjelenésével, csiszolt mozgás- és beszédkultúrájával, intelligens, kifejező játékával a magyar színpad első modern stílusú színésznőjének tartották.
Mihalik Kálmán (1896-1922)
zeneszerző, orvos. Szegeden írta 1921-ben – Csanády György szövegére – a székely himnusz zenéjét. Több forrás állítja, hogy a dalt 1922-ben énekelték először egy SzEFHE-közgyűlésen. A dal Erdély székely-magyar lakosságának második himnuszává vált, és 2009-ben Székelyföld hivatalos himnuszának fogadták el.
Olga Baclanova (1896-1974)
orosz származású amerikai színésznő. 1923-ban társulatával az USA-ba került, s ott letelepedve népszerű sztár lett, 1945 után visszavonult a nyilvánosságtól (A nevető ember; A férfi, akit szeretek; Szörnyszülöttek).
Szilágyi László (1898–1942)
költő, író, újságíró, forgatókönyvíró, librettista, leginkább operettszövegkönyveiről híres, korának legkeresettebb librettóírója lett, de szívesen írt szövegeket zeneszámokra, versei a korabeli lapokban jelentek meg (Amerika lánya, Eltörött a hegedűm, Hulló falevél).
Hanns Eisler (1898-1962)
német zeneszerző, egyetemi tanár, a modern német zene egyik legjelentősebb alakja volt. Érdeklődése rendkívül széles és sokirányú volt, nevét jazz-operája, tömegdalai és szimfonikus művei tették ismertté. Számos produkció zenéjét szerezte és érdekes szakkönyvet írt a filmkomponálás kérdéseiről. 1947-ben, a hidegháborús hisztéria tetőpontján az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság tevékenységének első áldozata Eisler. Csak a nemzetközi közvélemény nyomására volt kénytelenek megengedni, hogy a zeneszerző saját jószántából elhagyhassa az USA-t (A zene értelméről és értelmetlenségéről, Senki földje, Salemi boszorkányok).
Hajnal Anna (Holzer, 1907–1977)
József Attila-díjas költő, író. A Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolják. Verseit az Álláspont és a Pásztortűz című folyóirat közölte. 1933 decemberében először jelent meg verse a Nyugatban, mely ettől kezdve rendszeresen közölte írásait (Himnuszok és énekek, Kölcsönkenyér, „Engem a némaság ajkához vett”).
Kuroszava Akira (Akira Kurosawa, 1910-1998)
japán filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró, Japán talán legismertebb filmrendezője. Nagy hatással volt rendezők több generációjára világszerte. Legelső filmjét 1941-ben készítette, legutolsó műve halála után, 1999-ben jelent meg. Kevés olyan filmkészítőt ismerünk, akinek pályafutása ilyen hosszú és munkássága ilyen közkedvelt lett volna. sokan túlzottan is nyugatiasnak tartották, ami nem igaz: a japán kultúra hagyományai legalább annyira foglalkoztatták (A vihar kapujában, A hét szamuráj, Derszu Uzala).
James Clavell (Charles Edmund Dumaresq Clavell, 1921-1994)
brit-amerikai író, forgatókönyvíró, rendező, leginkább az ázsiai regénysorozatáról és a belőle készült tévéadaptációkról ismert. 1962-ben adta ki első regényét, az önéletrajzi ihletésű, japán fogolytáborban játszódó Patkánykirályt (A légy, A nagy szökés, A sógun).
Zsurzs Éva (Steinhercz Éva, 1925-1997)
Kossuth-díjas filmrendező, érdemes művész. 1950-ben került a Magyar Rádióhoz, az akkor létesült Stúdió osztályra, ahol elsajátította a szakmai ismereteket. 1957-ben alakult meg az MTV, és akkor „átigazolt” a tévéhez. 1962-ben nemzetközi sikert is elért: a Romain Gary kisregénye alapján rendezett Nő a barakkban című film, melyért Palotai Boris a monte-carlói filmfesztiválon Arany Nimfa-díjat kapott a legjobb eredeti forgatókönyvért. Legsikeresebb tévéjátékai A fekete város, A koppányi aga testamentuma, az Abigél – Szabó Magda regényének folytatásos sorozata. Utolsó filmje az 1993-ban készült A csikós volt.
Clive Donner (1926-2010)
angol filmrendező, vágó. Forgatott dokumentáris alkotásokat s nagy sikerű tv-sorozatokat. Ezt követően szatirikus hangvételű, fekete humorú történeteket vitt a kamera elé (A házgondnok; Mi újság, cicamica?; Gloriett a hullának).
Orosz Lujza (1926-2020)
kolozsvári színésznő. A Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán végzett 1950-ben. Már 1948-tól a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, innen ment nyugdíjba 1977-ben. 1992-ben a kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja lett és abban az évben megkapta az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Poór Lili-díját.
Burt Reynolds (1936-2018)
Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező. 1955-től New Yorkban televíziós szerepekben játszott. 1961 óta szerepelt filmekben, kezdetben kaszkadőr és epizodista volt (Bombasiker, Sztriptíz, Nehéz napok).
Balogh Emese (1939-2014)
színésznő. Gyermekkorában rendszeresen szerepelt a Magyar Rádióban. 1955-ben, 16 évesen vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, 1959-ben végzett. 1959–1967 között a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1967–1969 között a szolnoki Szigligeti Színházban és a Győri Kisfaludy Színházban volt színész. 1969-től tíz évig szabadfoglalkozású (Bogáncs, Nápolyt látni és…, Ballagás).
Szerencsi Éva (1952–2004)
Déryné-díjas színésznő. 1974-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1974–1979 között a budapesti József Attila Színházban szerepelt. 1979–1980 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1980–1989 között újra a József Attila Színház tagja lett. 1989-től a Népszínházban és a Budapesti Kamaraszínházban játszott. 2001-től haláláig a Ruttkai Éva Színház tagja volt. Több filmben is szerepelt, legismertebb alakítása Vitay Georgina szerepe a Szabó Magda regénye alapján készült Abigél című négyrészes tévésorozatban (Bob herceg, És mégis mozog a föld, A törökfejes kopja).
Ádám Tamás (Nagy Sándor Tamás, 1952-2018)
színész, rendező. 1977-től a győri Kisfaludy, 1978-tól 1985-ig a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1986-tól 1990-ig a Radnóti Miklós Színházban volt színész-rendező. 2010-től rendszeresen szerepelt és rendezett a Szegedi Nemzeti Színházban. 2013-ban a kecskeméti Katona József Színház tagja (Hatásvadászok, Família Kft., Szomszédok).
Kara Tünde (1974-2019)
Jászai Mari-díjas színművész. A békéscsabai Regionális Színházművészetért Alapítvány iskolájában végzett (1992-1996). Később ugyanitt színészmesterséget tanított. 1996-tól a helyi Jókai Színház társulatának tagja volt.
