Névnapok: Brúnó, Renáta, Berény, Csaba, Csobád, Peregrina, Renátó, Renátusz, René.
Események:
1395 – Zsigmond király kérésére IX. Bonifác pápa kiadja az Óbudai Egyetem alapítólevelét.
1600 – bemutatják Jacopo Peri Euridice című zenés drámáját, a legkorábbról fennmaradt barokk operát Firenzében. A premierre egy kis teremben került sor, a toscanai nagyherceg unokaöccsének lakosztályában (Palazzo Pitti).
1849 – az aradi vértanúk emléknapja, a magyar kormány 2001-ben nyilvánította nemzeti gyásznappá Magyarországon és a magyarok által lakott területeken. Az aradi vértanúk az a tizenhárom magyar honvédtiszt, akiket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után, az abban játszott szerepük miatt Aradon kivégeztek. Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost.
1861 – az orosz diákok lázadása miatt bezárták a Szentpétervári Egyetemet. A hallgatóktól megtagadták a gyülekezési szabadságot, rendőri felügyelet alá helyezték őket, és megtiltották a nyilvános előadásokat. Sok diákot kizártak. II. Sándor orosz cár 1863 tavaszán elfogadott rendelete visszaállította az egyetemi közgyűlés rektorválasztási jogát. Megalakult az új művészetelméleti és művészettörténeti fakultás is a történelem-filológiai kar részeként.
1876 – Philadelphiában megalakult az American Library Association (ALA) amerikai székhelyű nonprofit szervezet , amely nemzetközi szinten támogatja a könyvtárakat és a könyvtári oktatást. Ez a világ legrégebbi és legnagyobb könyvtári egyesülete.
1878 – Haeffner Ernő, Győr főszámvevője kezdeményezte az aradi vértanúk kivégzésének helyén felállítandó emlékmű megépítését, valamint október 6. nemzeti gyásznappá nyilvánítását.
1889 – a Párizsi Montmartre-ban megnyílik Paris Jardin néven a Moulin Rouge (Vörös Malom) táncos revüszínház (cabaret). Az intézmény látványos táncos revüműsorokkal kápráztatta el a közönséget. Felháborodás övezte az extravagáns, erotikus, ugyanakkor cirkuszos előadásokat, ennek rossz híre becsalta a közönséget.
1926 – az utolsó élő 1848-as honvéd részvételével felavatják Budapesten a Pogány Móric tervezte Batthyány-örökmécsest. A megvalósítás az első világháború miatt elhúzódott. Helye az egykori Újépület udvara, ahol gróf Batthyány Lajost Magyarország első felelős miniszterelnökét kivégezték.
1945 – Frédéric Chopin művei alapján, Bronisław Kaper lengyel zeneszerző feldolgozásában, John LaTouche dalszövegeivel bemutatásra kerül a Polonaise című musical a Broadway-i Alvin Színházban (Neil Simon Theatre). A darab Tadeusz Kościuszko lengyel-amerikai hazafinak állít emléket.
1952 – Agatha Christie angol írónő Egérfogó (The Mousetrap, eredetileg Három vak egér [Three Blind Mice]) című darabjának bemutatója a londoni West Enden. A színmű több mint hat évtizede fut a londoni St. Martin’s Theatre-ben. A darab első magyarországi bemutatója a Madách Színházban volt 1962. szeptember 21-én.
1956 – Dmitrij Sosztakovics orosz származású szovjet zeneszerző 6., G- dúr vonósnégyesének (op. 101) premierje Leningrádban.
1960 – bemutatták a Spartacus című amerikai történelmi filmdrámát, Stanley Kubrick rendezésében, Kirk Douglas és Laurence Olivier főszereplésével a New York-i DeMille Theatre-ben. A film hat jelölésből négy Oscar-díjat nyert.
2000 – megjelenik Svédországban a Dalok a második emeletről (Sånger från andra våningen) című svéd ekete humorú vígjátékdráma, amelyet Roy Andersson írt és rendezett. A magyar nagyközönségnek 2001. december 13-tól vetítették a mozikban.
2017 – Kazuo Ishiguro japán származású brit író kapta az irodalmi Nobel-díjat. Indoklás: „nagy érzelmi erejű regényeiben feltárta az ember világgal való illuzórikus kapcsolatának mélységeit”.
2021 – a Covid19 koronavírus-járvány miatt 18 hónapja bezárt New York-i Carnegie Hall újra megnyílik a The Philadelphia Orchestra koncertjével, Yannick Nézet-Séguin kanadai francia karmester vezényletével.
2022 – Annie Ernaux francia írónő kapta az irodalmi Nobel- díjat. Ernaux a 16. francia író és az első francia nő, aki megkapta az irodalmi díjat. Franciaország elnöke, Emmanuel Macron gratulációjában azt mondta, hogy ő a „nők és az elfeledettek szabadságának” hangja.

Megszületett Rózsahegyi Kálmán (1873–1960) színész, színészpedagógus, kiváló művész.1900–1935 között a Nemzeti Színház tagja volt, 1923-tól az örökös tagja. A realista színjátszás egyik legjelentősebb képviselője, aki nem a szó művésze, hanem az egyszerű, természetes, közvetlen játéké volt. Skálája meglehetősen széles volt, szerepei a bohózattól az érzelmes humorig minden árnyalatot felöleltek. Máig híres színiiskoláját 1909-ben alapította feleségével, Hevesi Angélával, melyben később lányával együtt tanított, egészen haláláig. Kiváló színészpedagógus volt, tanítványai sorából sok jeles művész került ki (Légy jó mindhalálig, Az én lányom nem olyan, Budapesti tavasz).
Meghalt Kabos Gyula (Kann, 1887–1941) színész, komikus.1901 és 1905 között a Wesselényi utcai kereskedelmi iskolában tanult, mellette 1902 és 1905 között Solymosi Elek színiiskoláját végezte el. Pályáját még ez évben Szabadkán kezdte. 1931-ben megkapta a Hyppolit, a lakáj filmvígjátékban Schneider Mátyás szerepét. 1935–1937 között a Víg, 1937–1938-ban a Magyar és Andrássy Színházhoz kötötte szerződés. 1938. április 8., az első zsidótörvény után nem engedték színpadra lépni, az erősödő antiszemitizmus miatt családjával az Egyesült Államokba települt. Amerikában alkalmi fellépésekkel szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. Kabos László az ő tiszteletére vette fel a Kabos nevet, oldalági rokonok voltak (Meseautó, Ez a villa eladó, A kölcsönkért kastély).
Meghalt Mándy Iván (1918–1995) Kossuth- és József Attila-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.Első novellája 1937-ben jelent meg a Magyarság című lapban. 1949–55 között nem publikálhatott, ezekben az években „átírásokból” élt: a Magyar Rádiónál dolgozott dramaturgként, mások gyermekhangjátékait javítgatta, és amikor „felkérték”, vidéki filmklubok bevezetőit tartotta, vagy irodalmi előadásokat kórházakban, nőgyűléseken, iskolákban, de akár az állatkertben is. A Népművészeti Intézet munkatársaként lektori véleményeket írt, kéziratokat javított, szerkesztett. Eltávolítása után, 1954-től szabadfoglalkozású íróvá lett. Műveinek világát meghatározta a környezet, amelyben élt: a Teleki és a Mátyás tér környéke, a kisemberek, a lecsúszottak, a társadalom elesettjeinek világa, gyermekkönyvei is klasszikussá váltak (Csutak-sorozat; Álom a színházról; Ciklon. Válogatott novellák).
Meghalt Göncz Árpád (1922-2015) József Attila-díjas író, műfordító és államférfi, a Magyar Köztársaság elnöke 1990 és 2000 között.
1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol először az ifjúsági szervezet elnöke és a Nemzedék című lap szerkesztője volt. Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. Az 1963-as általános amnesztiával szabadult. Részt vett az 1980 októberében elkészült, a magyar szamizdat irodalom egyik meghatározó dokumentuma, a Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottságában. Fordítói tevékenységének legismertebb és legjelentősebb terméke J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című regénye nagy részének magyarra fordítása (Sarusok, Találkozások, Sodrásban).
Ezen a napon született:
Dobsa Lajos (Rotaresti ~, 1824–1902)
színész, drámaíró, politikus, publicista. Már 11 éves korában színdarabokat rendezett pajtásaival. 1845. február 1-jén vendégként lépett föl a pesti Nemzeti Színházban. Itt ismerkedett meg Petőfi Sándorral, akivel huzamosabb ideig együtt lakott. látta a francia forradalom kitörését. Február 22-én a forradalmárokkal együtt vonult utcára, az itt látottaknak krónikása lett, később hazatérve Magyarországra könyv formában is kiadta tudósításait. A világosi fegyverletétel után atyja kosgyáni birtokára vonult vissza, és a drámaírás fele fordult, 14 színpadi művet írt, több drámapályázat nyertese és jutalmazottja volt (Attila és Ildikó; Egy bukás sikere; Öcsém, házasodjál!).
Bartay Ede (1825-1901)
zeneszerző és zongorapedagógus. 1848–1849-ben minisztériumi tisztviselő, a szabadságharc leverése után bujdosni kényszerült, majd mint zongoratanító működött. 1875-ben a Nemzeti Zenede igazgatója lett. Művei között néhány zenekari mű is van, több zongoradarabot írt, amelyek a kor divatja szerint szalon- és táncdarabok (csárdások).
Ivánfi Jenő (Weisbrunn Ignác, 1863–1922)
színész és színházi rendező. A budapesti Nemzeti Színház örökös tagja, a Petőfi Társaság tagja. Színészként elsősorban klasszikus drámák szerepeit alakította. Színműveket írt és fordított. Lefordította többek között Molière Tartuffe-jét, Cikkei megjelentek többek között a kolozsvári Ellenzékben, a Fővárosi Lapokban, a Magyar Géniuszban, valamint külföldi lapokban (A tenger és szerelem hullámai, Samil a mórok hercege, Századvégi leányok).
Le Corbusier (Charles-Edouard Jeanneret. 1887-1965)
svájci származású autodidakta francia építész, teoretikus. A XX. század egyik legnagyobb hatású építőművészeti személyisége, a francia építészet nagy alakja. Erős szociális elkötelezettséggel alkotta épületeit. Ennek eredménye 1926-ban megszövegezett kiáltványa, Az új építészet öt pontja is. Lényege az emberi test arányainak alapul vétele a tervezésben. Egyértelmű, hogy alkalmazta az aranymetszést, a Fibonacci-számokat és a kétszeres egységet az egységek kidolgozásánál (Villa Jeanneret-Perret – La Chaux-de-Fonds; Nemzetgyűlési Palota – Csandígarh; Heidi Weber Múzeum – Zürich).
Bálint Jenő (Berger, 1889-1945)
művészeti szakíró, kritikus (Ópium, Vaszary János művészete, Művészfejek).
Kalocsay Kálmán (1891-1976)
orvos, egyetemi tanár, eszperantó író, nyelvész. Költői tevékenységét még gimnazista korában magyar versekkel kezdte. Három verse meg is jelent az akkori rangos irodalmi folyóiratban a Nyugatban. Első eszperantó nyelvű verskötete 1921-ben jelent meg. Irodalmi munkásságban fő feladatának a műfordítást, főként a költészet tolmácsolását tekintette. Alkotói munkásságában nyelvészeti tanulmányai és könyvei igen jelentősek (Ezópuszi bölcsesség, Nemzeti köntösben, Rendszeres eszperantó nyelvtan).
Engel Iván (1899-1985)
zongoraművész. 1921-ben mutatta be első önálló hangversenyét a Zeneakadémián. A második világháborút követően a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára lett 1956-ig. 1956-tól Svájcban élt. A második világháborút követően a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára lett 1956-ig, utána Svájcban élt.
Janet Gaynor (1906-1984)
az első színésznő, aki megkapta a legjobb női főszereplő Oscar-díjat, mellyel három filmben (A hetedik mennyország, Street Angel, Virradat) nyújtott alakításáért tüntették ki 1928-ban, ez egyedülálló a Filmakadémia történetében. Azon tehetséges színésznők közé tartozott, akik sikeresen át tudtak állni a hangosfilmekben való szereplésre is.
Rácz György (1911-1994)
rendező, író, dramaturg, műfordító, érdemes művész. Számos műfajjal került kapcsolatba pályája során, s csaknem minden kísérletét siker koronázta. Verseket, novellákat, színműveket, színészportrékat is írt, és drámákat fordított (Mesterek árnyékában, Játsszunk együtt, Szép szerelem).
Szuchy M. Emil (Szuchy Mihály Emil, 1912-2005)
közíró, műfordító, színházi rendező, muzeológus. 1932–1935 között a prágai konzervatórium színészi tagozatán tanult. 1936–1939 között a Varsói Színművészeti Intézet rendező szakos ösztöndíjasa, majd a varsói Theater Malickiej rendezője lett. Később Berlinbe ment, ahonnan a háború kitörése után hazatért Magyarországra és a Hunnia Filmgyárban kapott asszisztensi munkakört. A második világháború után a kolozsvári Erdélyi Magyar Színház rendezője és színésze lett.
Nagy István (1914-2002)
Jászai Mari-díjas színész. Táncoskomikus szerepkörben kezdte pályáját, vándorszínészként erdélyi és felvidéki magyar városokban szerepelt. Még nyugdíjasként is foglalkoztatták, számos filmben tűnt fel, főleg epizódistaként (Felmegyek a miniszterhez, Bob herceg, Halál a pénztárban).
Thor Heyerdahl (1914-2002)
norvég utazó, Oscar-díjas dokumentumfilm-készítő. Eredetileg tengerbiológus, akit érdekelt az antropológia. Kon-Tiki expedíciójával lett híres, melynek során egy tutajjal 8000 kilométert vitorlázott Dél-Amerikából a Tuamotu-szigetekre. 1938-ban megjelentette a Vadászat a paradicsomért című könyvét norvégül a Marquesas-szigeteken töltött évéről. 1947-ben megépítette a Kon-Tiki nevű tutajt, amin 5 társával 101 nap alatt 8000 kilométert tettek meg. Az expedícióról beszámoló könyvét 70 nyelvre fordították le, a dokumentumfilm Oscar-díjat kapott (Tutajjal a Csendes-óceánon, A Ra expedíciók, Tigris). ––> Kis nép, kis lélek? – Húsvét-sziget II. (Kőkolosszusok)
Grandpierre K. Endre (Kolozsvári Grandpierre Endre, 1916-2003)
író, költő, történész, magyarságkutató. Fiai Grandpierre Attila csillagász, író, költő, a fizikai tudományok kandidátusa, zenész, valamint Grandpierre Károly festőművész. Fiatal korában inkább költőként vált ismertté. A Fogadalom című versét az 1956-os forradalom során beolvasták a rádióban, míg a Magamról című költeménye az angol BBC rádió adásában szerepelt. Történészként a magyar történelem azon oldalát kutatta, amivel nem igazán foglalkoztak kortársai (Az ördög apostolai, Kiegészítések…, A csend titkai).
Sugár László (1918-1992)
színész, rendező, színházigazgató. 1936-ban az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolában kapott színészi oklevelet. 1945 után előbb Szegeden, majd a debreceni Csokonai Színházban és az Állami Faluszínháznál játszott és kapott címszerepeket. 1950–1955 között a Vidám Színpad tagja volt. 1956-tól nyugdíjazásáig, 1979 őszéig a József Attila Színház színésze volt. Ez után is aktív maradt.
Britt Ekland (1942)
svéd származású angol színésznő. Színi tanulmányai után egy svéd színtársulatban játszott. Vonzó külsejű, főként vígjátékokban szereplő színésznő. 1974-ben Az aranypisztolyos férfi című filmben Bond-lányt alakított (Katona blues, Egymillió karátos ötlet, Öld meg Cartert!).
Adonyi Nagy Mária (1951-2015)
költő, újságíró, műfordító. Irodalmi pályáját versekkel, kritikákkal az Utunkban kezdte 1969-ben. Képtelennek tetsző, de a valóság áramaiból fölbukkanó képzettársításai kozmikus látást és léttudatot kapcsolnak költészetéhez. A költőnőt a romániai magyar irodalomban a harmadik Forrás-nemzedékhez sorolják (Emlék jelen időben, Állatövi jegyek).
Salamon András (1956)
Balázs Béla-díjas filmrendező, író, forgatókönyvíró, operatőr. 1979-1981 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Az 1980-as években az URH együttes dobosa volt. 1985-1993 között szellemi szabadfoglalkozású volt. 1993 óta a Hunnia Filmstúdió rendezője (Szeressétek Odor Emiliát!, Holnap lesz fácán, Sorstalanság).
Szekeres Adrien (1973)
Artisjus-díjas énekesnő (lírai mezzoszoprán), dalszerző. 1997 elején egy jazz-zenészekből álló zenekarral funky zenét játszott. 1997 júliusában jelent meg az Unisex első albuma Szekeres Adriennel Szebb holnap címmel, 2000-ben úgy döntött, hogy nem folytatja a közös munkát és szólókarrierbe kezdett. 2017-ben az Erkel Színházban tartotta meg 20 éves ünnepi koncertjét.
Ezen a napon halt meg:
Paul Scarron (1610-1660)
francia költő, író, drámaíró, „az ún. burleszk-költészet, a vaskos tréfa és a ragyogó szellemesség határán mozgó műfaj” legjobb 17. századi képviselője. Íróként a finomkodó, emelkedett stílus ellenfeleként lépett fel, a maga korában nagy feltűnést keltett és sokáig népszerű műve, a Virgile travesti Vergilius Aeneis című eposzának paródiája volt. Az érzékeny lelkű, előkelősködő lovagok és hölgyeik mesterkélt világával ellentétben figurái közönséges emberek, akik gyakran durván és cinikusan, de természetesen viselkednek és egyszerű nyelven beszélnek (Poésies diverses, Komikus regény, Typhon ou la Gigantomachie).
Aszalay József (Szendrői ~; 1798-1874)
térképész, író. A rendes tanulmányokon kívül különösen a nyelvekben és szépművészetekben képezte magát. 1819-ben udvari fogalmazó lett, és az maradt hét éven át. Ezidő alatt készítette el Magyarország nagy térképét. Anekdotagyűjteményeket készített, cikkeket írt a Hölgyfutár, a Vasárnapi Ujság, a Napkelet számára (Szellemi omnibus, Szellemi röppentyűk, Pikánt vázlatok az élet és történelemből).
Lord Alfred Tennyson (1809-1892)
az Egyesült Királyság koszorús költője és egyben Anglia egyik legnépszerűbb költője. Költészetének túlnyomó része klasszikus mitológiai témákon nyugodott, rendkívüli érzékkel használta a szavakat versei mintegy „megzenésítéséhez”. Nem ritkán találkozunk költeményeiben hangutánzó szavakkal, alliterációkkal és asszonáncokkal. A költő számos verset írt Artur királyról és a hozzá kapcsolódó legendákról. Tennyson a drámaírással is megpróbálkozott, azonban darabjai még életében sem voltak túlzottan népszerűek. (In Memoriam, Költői beszélyek, Arden Enok).
(alistáli) Laky Adolf (1829–1910)
ötvösművész, mecénás. Apja mellett tanulta ki mesterségét. Részt vett az 1848–49-es szabadságharcban, amelynek a bukása után Párizsban élt. 1855-ben átvette apja üzletét, ami Pesten volt. Az 1867. évi koronázáskor ő javította ki Szent István koronáját és ő készítette a koronázási ajándék díszszekrényeit.
Zsilinszky Mihály (1838-1925)
tanár, történész, az MTA tagja. Számos társulatnak elnöke, illetőleg választmányi tagja volt. Több történeti és művészettörténeti tanulmány szerzője (A széptan előcsarnoka, Egy forradalmi zsinat története, A szent István korabeli keresztyénség).
Barta Ernő (1878-1956)
festő, grafikus. 1900-ban bekapcsolódott a müncheni szecesszió mozgalmába, 1912-től Budapesten sokszorosító grafikáival és plakátjaival vált ismertté. Első világháborús élményeit az „Elnémult csataterek”, a második világháborút a „Dance Macabre” című litográfia, illetve grafikai mappában dolgozta fel. Élete utolsó évtizedében tájpasztelleket készített, különösen a tónusos szén- és krétarajzban, s a litográfiában érvényesülnek finom, kissé stilizált naturalizmusának erényei (Éjszakai csók, Danse Macabre, Lány népviseletben).

Bíró Mihály (Weinberger, 1886-1948)
festő, plakáttervező, grafikus és szobrász. Budapesten az Iparművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjasként Berlinben, Párizsban és Londonban végezte tanulmányait. 1910-ben a The Studio plakátpályázatán első díjat nyert. Hazatérve szociális irányú plakátjaival tűnt fel, amelyek között a legismertebb a Népszava kalapácsos munkása. A náci terjeszkedés elől Párizsba menekült, 1947-ben tért vissza a magyar kormány hívására.
Finta Zoltán (1893-1947)
romániai költő. Verseit sajátos zeneiség hatja át. 1944-ben Magyarországra menekült, a kolozsvári népbíróság távollétében „fasiszta tevékenység” vádjával 20 év börtönre ítélte (Bort, búzát, békességet; Minden férfi gazember; Valaki, ismeretlen).
Bette Davis (Ruth Elizabeth Davis, 1908-1989)
kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő. Sztárrá válásának útja lassú volt és rögös. A stúdió által kezdetben ráosztott szexbomba szerep sem ízlésének, sem alkatának nem felelt meg. Az áttörést az 1934-ben készült Örök szolgaság hozta meg számára. A női közönség köreiben tapasztalható hatalmas népszerűségét a 30-as és 40-es években főleg annak köszönhette, hogy képes volt a női szerep látszólag ellentmondásban álló képzeteinek egyesítésére. Egyszerre testesítette meg a filmsztárt és a hétköznapi nőt (Veszélyes, Jezabel, Halál a Níluson).
Papp Iván (1918–1982)
festő. 1936 és 1941 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Az 1970-es évektől a soproni, zsennyei és sárospataki művésztelepeken dolgozott. Művei elsősorban akvarellek, rajzok, fa- és linómetszetek, figurális tanulmányok, városlátképek és tájképek. Emellett könyvillusztrációkat is készített.
Richard Farnsworth (1920-2000)
amerikai színész. Nagyon sokáig western filmekben szerepelt, 1978-ig összesen 84 filmben. 1978-ban megkapta a „Ha eljő a lovas” című film egyik mellékszerepét, ami a szakmai elismerést is meghozta számára, Oscar-díjra jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában. A siker után sorba kapta filmszerepeit (Independence Day, Tortúra, Igaz történet).
Hanák Péter (1921-1997)
Széchenyi-díjas történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja. A dualizmus korának művelődés-, társadalom- és eszmetörténetének neves kutatója. Tudományos pályájának kezdetén az 1848–49-es forradalom és szabadságharccal és annak nemzetközi hatásaival és összefüggéseivel foglalkozott. Az 1950-es évek második felétől figyelme áttért a dualizmus időszakára. Fontosak a dualizmus korszakának különböző szaktörténeti kutatásai is, amelyek társadalom- és eszmetörténet, valamint a művelődés- és mentalitástörténet területét ölelték fel (A magyar szabadságharc és a Habsburg-monarchia elnyomott népei, Magyarország a monarchiában, Modernizáció és antikapitalizmus Magyarországon).
Denholm Elliott Mitchell (1922–1992)
háromszoros BAFTA-díjas angol film-, televíziós és színházi színész. Több mint 120 filmben és televíziós sorozatokban szerepelt. Legismertebb alakítását Az elveszett frigyláda fosztogatói és az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című filmekben nyújtotta, Dr. Marcus Brody szerepében (A híd túl messze van, Szerepcsere, Szoba kilátással).
Kormos István (1923–1977)
József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás és sajátos népi szürrealista hang jellemzi. 1943 októberében jelentek meg először versei. Az 1950-es években elhallgatott és két évtizeden át csak gyermekversei és műfordításai jelentek meg. Kamaszkora óta a francia költészetnek híve volt, Párizsban kiteljesedett ifjúkora óta formálódó műfordítói életműve is. Mindenekelőtt a Vackor-történetek szerzőjeként van jelen az irodalomban, hallgatása mögött politikai és magánéleti okok is meghúzódnak (Dülöngélünk, N. N. bolyongásai, Mese a két kicsi ökröcskéről).
Olgyai Magda (1926-2023)
színésznő, az egri Gárdonyi Géza Színház örökös tagja. A Zeneművészeti Főiskola ének tagozatát végezte el. 1951-ben a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte pályáját. Dolgozott a Pécsi Nemzeti Színházban, a Békés Megyei Jókai Színházban, a kaposvári Csiky Gergely Színházban, és az egri Gárdonyi Géza Színházban.1963-tól a győri Kisfaludy Színház szerződtette. 1969 és 1981 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja, majd szabadfoglalkozású színművésznő. 1990-től játszott Egerben. Opera- és operettszerepeket énekelt, de játszott prózai színművekben is.
Montserrat Caballé (Maria de Montserrat Viviana Concepción Caballé i Folc, 1933-2018)
katalán opera-énekesnő, világhírű szoprán. Áttörő sikert és ezzel együtt világhírnevet 1965-ben szerzett, amikor a New York-i Carnegie Hallban elénekelte Donizetti Lucrezia Borgia című operájának főszerepét, Marilyn Horne-t helyettesítve. Karrierjének csúcsára 1974-ben jutott, amikor januárban az Aida főszerepét énekelte Barcelonában, márciusban A szicíliai vecsernye főszerepét New Yorkban, majd Moszkvában a Normát és Milánóban az Adriana Lecouvreur főszerepét. 1988-ban Freddie Mercuryval közösen operai hatású könnyűzenei albumot adtak ki Barcelona címen.
Nepp József (1934-2017)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, háttérfestő, tervező (animátor), zeneszerző. Filmjeit fanyar humora és kifejező karakterei teszik egyedivé. Az első önálló munkája a Daru cigaretta című reklámfilm volt, a hatvanas évek legelején nevezték ki rendezőnek (Gusztáv, Üzenet a jövőből, Macskafogó).
Szabó Sipos Tamás (1937-1985)
Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, könyvillusztrátor, díszlettervező. 1962-től haláláig a Pannónia Filmstúdió rendezője volt (A dal öröme, Gusztáv + 1 fő, Magyarázom a mechanizmust).
Samu Géza (1947–1990)
Munkácsy-díjas szobrászművész. A népi tárgykultúra pusztulófélben lévő rekvizítumait, a paraszti lét mindennapi használati eszközeit, tárgyait idézte meg, fogalmazta újra szobraiban. Népmesei, balladai elemeket épített bálványaiba, idoljaiba, bábfigurákra emlékeztető műveibe. Alapanyaga a fa, de dolgozott vassal, kővel, csonttal és munkáihoz felhasznált növényi magvakat, madártollat, később pedig bronzot és alabástromot is. Antropomorf és zoomorf szobrait kis és nagy méretben egyaránt megalkotta (Halottvivők – Dunaújváros, Pogány mitológia – Dombóvár, Kétfelé ágazó fa – Heves).
Eddie Van Halen (1955-2020)
holland születésű amerikai gitáros, billentyűs és producer. A Van Halen nevű zenekar alapítója és gitárosa. A 20. század egyik nagy hatású gitárosa. Zenekarával 1978-ban adták ki első lemezüket, mellyel megváltoztatták a rockgitározás arculatát. A tapping-technika kifejlesztésével szerzett érdemeket, de precíz frázisaival, staccato riffjeivel, harmónia és dallamvilágával is hozzájárult hírnevéhez, stílusa meghatározta a 80-as évek rock/metal gitározását. Számos követője akadt, de hatása még ma is jelentős.