A Concerto Budapest, Mihail Pletnyov és Szergej Nakarjakov koncertje

Szerző: Íehotka Ildikó, 2025. május 5.
Négy nap leforgása alatt három ikonikus művész két koncertjén is részt vehetett az érdeklődő. Mindhárman orosz származásúak, szakmájuk kimagasló képviselői, mindhárman többször is felléptek Magyarországon. Grigorij Szokolov április 22-i zongoraestjén, majd a Concerto Budapest hangversenyén voltam, ahol Pletnyov két művének magyarországi bemutatója volt a szerző vezényletével, Szergej Nakarjakov közreműködésével. Utóbbi koncertről olvashatnak beszámolót.
A Concerto Budapest és Mihail Pletnyov számos koncertet adott. Pletnyov kamarazenei esteken is fellépett, zongoristaként, karmesterként szintén régóta jelen van a magyarországi koncertpalettán. Zeneszerzőként is bemutatkozott korábban, az április 25-i koncerten két darabja is megszólalt, mindkettő magyarországi bemutatóként. Külön öröm, hogy Trombitaversenyének szólóját Szergej Nakarjakov interpretálta.
A koncertet Glinka 1856-ban készült Valse-Fantasie című műve nyitotta. A mű eredetileg zongorára készült (Valse címmel), majd kis-, később nagyzenekarra dolgozta át a szerző. Nagyon finoman szólt a hegedűk játéka, a vonósok leheletnyi kísérete, a fafúvósok szinte gyengéd hangja szőtte át a darabot. Számos szakaszban a nosztalgikus, másutt a melankolikus hangulatot érezhettük ki a darabból, de a bécsi keringők hangütése is jelen volt. A nagyzenekari mű igazán szép, kellemes.
A trombita mint szólóhangszer nem gyakori a versenyművek sorában. Ezért is örülhetett a közönség a versenyműnek, no meg azért, mert kortárs mű, és a szólista is a legmagasabban jegyzett Szergej Nakarjakov volt. Pletnyov a trombitaművésznek komponálta a művet, amelynek a bemutatóján, 2024-ben azonban egy másik trombitás mutatta be a darabot. A B-trombitához képest fényesebb hangú C-trombitára készült a szóló, a hangszerelés is egyedi: csak a vonósokat, egy-egy fuvolát és fagottot, és bőséges számú ütőhangszert írt elő a szerző. A darab egy tízhangos motívummal indul a szólótrombitán, ebből bontakozik ki, sűrűsödik a zenei anyag. A téma többször is felhangzik a versenyműben. A zene néha Sosztakovics zenei jegyeit mutatja, az ütőhangszeres megoldások egyes szakasza, az atmoszféra-teremtés utalhat erre. A zenei humor szintén feltűnik, például a vonósok kürtmenete. Figyelemre méltó a mű, ahogyan az előadás is az volt. Nakarjakov játéka kiváló, láttató, érezhetően beleilleszkedett a darab hangulatába, a karakterek megjelenítése minden esetben kifejezte a mondanivalót. Sajnos ráadást nem kaptunk a nagy taps ellenére sem.
A szünet után Pletnyov 14 kép zenekarra / 14 zenekari kép (az ismertetőben mindkét címet megtaláljuk) című ciklusát hallhattuk. A mű első 13 tétele egy japán középiskolai zenekar számára készült, később egészítette ki a szerző a záró tétellel. Egy-egy pillanatot, eseményt írnak le az egyes tételek, remek lehetőséget adva a szerző karakterformáló képességének, invenciójának bemutatására. A hagyományos hangzásvilágon és formán alapuló ciklus ¾-es nyitó Prélude-je és a záró Variations között éppen úgy hallható édes-bús hangütésű, mint Csajkovszkijt vagy Wagnert idéző tétel. Előbbi könnyedebb zene, utóbbi komor, óriási dobütésekkel és mélyrezes hangzással teli tétel. Megejtő atmoszférát teremtett a 9., Adagio, de cirkuszi bevonulás is feltűnt a ciklusban. A szalonzeneszerű dallam, a játékosság, a szellemes rövidség is feltűnt a tételek között, változatos, izgalmas, tartalmas művet élvezhettünk.
A Concerto Budapest nagyon jó zenekar. A vonósok hangzása tökéletes, de a többi hangszercsoport is remek. Pletnyov vezénylése takarékos, de kifejező. Pontosan, jól követhetően irányít, a hangszínekre odafigyelve. Ismét ráláttunk Pletnyov zeneszerzői és karmesteri munkájára, karizmatikus egyénisége ez alkalommal is nyilvánvaló volt.