Lidingö szigete csak látszólag van messze…
Szerző: EsEr
Lidingö szigete csak látszólag van messze. De ha már eljut valaki Stockholmba, ne rettenjen vissza attól, amit a térkép mutat. A központból ugyanis egyetlen metróvonallal, majd egy magas, hosszú hídon (nem véletlen, hogy nem lehet gyalog átmenni rajta!) át autóbusszal egyetlen megálló, s ott is vagyunk a szigeten. Megéri!
Ez az egyik leglátogatottabb érdekesség a svéd fővárosban: itt találhatók Carl Milles legfontosabb szobrai, valamint a neves szobrász gyűjteményéből értékes antik görög és római, a középkorból meg a reneszánsz idejéből származó műtárgyai. Ráadásul Carl Milles műtermét nemrég helyreállították, így a látogatók most átfogó képet kaphatnak a sokoldalú művész életéről. Szintén újdonság, hogy Milles felesége, Olga Milles festőnő művei és a szobrász testvére, Ruth képei is megtekinthetők a hatalmas területen fekvő múzeumban. A sokteraszos, gondosan megtervezett kert is önálló alkotás, amit Emma Lundberg művésznő inspirált (ő a svéd kertépítészet előfutára és Carl Milles kortársa volt).
Ezen a gyönyörű hegyoldalon már az első látvány magával ragadó, hiszen a pontos dramaturgia szerint elhelyezett szobrok többsége magas oszlop tetején áll. Illetve azon is egy keskeny fémcsíkon, s mivel mindegyik szobor mozgást érzékeltet, némelyiknél olyan érzésünk támad, hogy mindjárt elszáll. Milles mesterien tudta visszaadni a mozdulatokat és a légiességet, noha akadnak robusztusabb alkotásai is.
Nézzük a „repülő” szobrokat, s rájövünk: ott állunk már percek óta, gyönyörködünk és töprengünk. Mert ott van például az egyik, az Isten tenyerén. Meztelen fiút látunk, aki igazán elégedett lehetne, hiszen Isten tenyerén áll. De ő mégis perel vele. Egy másik alkotás olyan, mintha egy magas fémboltívnek csak az egyik fele lenne meg, a tetején álló férfi éppen eléri a csillagokat, egy másik férfi a félboltív aljánál lesi őt: bár neki szárnya van, mégis ő áll lent, így nem csoda, hogy az arcán fölfedezhető némi ámulat és vágyakozás is, amint felnéz a csillagokat „szedő” férfira. De nyugalom is tükröződik az arcán, mintha azt érezné: lám, a másik már elérte a csillagokat, ő már „rendben van”.
Carl Milles 1906-ban vásárolta meg Lidingö szigetén a telket, s két évvel később felépítette itt a hatalmas, hangulatos lakóházát és műtermét. Itt lakott Carl és felesége, Olga egészen 1931-ig. 1936-ban a svéd népnek adományozta a kertet, ekkor alapítványt hoztak létre – amelyben benne van a svéd állam és Lidingö kerülete is -, s már a harmincas évek végén látogathatóvá tették a parkot. Carl Milles itt halt meg 1955-ben. Bár a főbb művei megtalálhatók itt, számos szobra áll még Stockholmban és más svéd városban, valamint Európában. Ez a kert viszont a maga teljességében páratlan, a szobrok eredetisége, dinamikája, a rendkívül szép mozdulatok a pompásan elrendezett kertben különleges összhatást nyújtanak.
Néhány tény Carl Millesről: 1873. június 23-án született, édesapja, Emil („Mille”) Andersson hivatalnok volt, de egy római látogatás idején művészeti tanulmányokat folytatott, így nem csoda, hogy Carl Milles két testvére, Ruth Milles (1873-1941) szobrász lett, a féltestvére, Evert Milles (1885-1960) szobrász. Carl 1897-ben Párizsba utazik, majd ott marad néhány évig, kisebb szobrokat készít, amelyeket általában sikerül is eladnia. Anatómiai tanulmányokat folytat, s erős hatással van rá Auguste Rodin.
1899-ben mutatkozik be első alkalommal a Párizsi Szalonban, 1900-ban ezüstérmet kap a párizsi világkiállításon. Egy évvel később Münchenbe látogat, majd két esztendő elteltével Hollandiába és Belgiumba utazik, 1904-ben visszatér Münchenbe, s ott tanul.
1905-ben feleségül veszi az osztrák portréfestőnőt, Olga Grannert, akivel még Párizsban ismerkedtek meg. 1906-ban visszatér Svédországba, két évvel később elkezdi felépíteni Lidingön a házát és a műtermét. Sikerei vannak, új megrendeléseket kap, s általában gránittal dolgozik.
1920-tól 1931-ig professzor a stockholmi művészeti főiskolán, közben hatalmas megrendeléseket kap különböző svéd városoktól. 1927-ben a Londoni Tate Galériában is kiállít, majd Lübeckben, Hamburgban, s 1929-ben először látogat a tengerentúlra. 1931-től 1951-ig Detroitban tanít a művészeti akadémián, több fontos felkérést kap szobrokra, szökőkutakra, kiállításokra. Közben nyaranta a Millesgardenben él és alkot.
1951-ben tér vissza Európába, a teleket Rómában tölti, a nyarakat a Millesgardenben, ekkor építi az alsó, nagy teraszt, s ekkor készül több jelentős műve, például az Isten tenyerén, A férfi és a Pegazus. Otthonában, a Millesgardenben hal meg 1955. szeptember 19-én.
