Névnapok: Viola, Violetta, Anasztáz, Bonifác, Bónis, Dárió, Dárius, Nemere, Orbán, Oros, Pelágiusz, Tea, Tétisz
Események:
1843 – 6000 példányban megjelenik Charles Dickens angol regényíró Karácsonyi ének (Being a Ghost Story of Christmas, 
Christmas Carol) című regénye John Leech illusztrációjával, a Chapman & Hall kiadó gondozásában. Az első kiadás karácsony estére elfogyott, 1844 végére tizenhárom kiadás jelent meg.
1881 – bemutatják Jules Massenet francia zeneszerző Hérodiade című négyfelvonásos operáját a brüsszeli Théâtre de la Monnaie-ban. A zeneszerző egy balettszvitet is készített az operából.
1890 – Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerző Pikk dáma (Пиковая дама) című háromfelvonásos operájának ősbemutatója a szentpétervári Mariinszkij Színházban, Eduard Napravnyik vezényletével. A zeneszerző maga is részt vett a szentpétervári ősbemutató előkészítésében. A premier óriási sikert aratott.
1895 – Magyarországon engedélyezik, hogy az egyetemek bölcsészettudományi és orvosi karát női hallgatók is látogathassák.
1945 – Jean Giraudoux francia író A chaillot-i őrült nő (La Folle de Chaillot) című kétfelvonásos szatirikus színművének premierje a párizsi Théâtre de l’Athénée-ben. 1969-ben elkészült a darab filmadaptációja The Madwoman of Chaillot címmel Katharine Hepburn főszereplésével.
1946 – Noël Coward Csendes-óceán 1860 (Pacific 1860) című musicaljének premierje a londoni Theatre Royal-ban (Drury Lane). A műsor nem volt sikeres, mindössze négy hónapig futott.
1971 – Anthony Burgess angol író könyve alapján készült Stanley Kubrick a Mechanikus narancs vagy Gépnarancs (A Clockwork Orange) klasszikus, kultikus, társadalmi-politikai krimi filmjének premierje New Yorkban, Malcolm McDowell főszereplésével.
1979 – megjelenik a Kramer kontra Kramer (Kramer vs Kramer) amerikai filmdráma Robert Benton rendezésében, Dustin Hoffman és Meryl Streep főszereplésével. A film 5 Oscar- és 4 Golden Globe-díjat nyert.
1984 – 33 ismeretlen J. S. Bach-nak tulajdonított orgonaművet találnak a Yale Egyetem könyvtárában. Christoph Wolff 
harvardi professzor és Bach-szaktekintély a Yale-i Beinecke Ritka Könyv- és Kézirattárban találta meg a műveket a Bach-orgonazene háromkötetes kompendiumának kutatása során.
1936 – a náci hatalom megfosztja állampolgárságától és a bonni egyetem által adományozott doktori címétől Thomas Mann Nobel-díjas írót.
2001 – hivatalosan is (első vetítés Odeon Leicester Square [London], december 10.) megjelenik J. R. R. Tolkien A gyűrűk Ura című regényéből készült filmtrilógia első része A Gyűrű Szövetsége (The Fellowship of the Ring). A film 47 millió dollárt keres az amerikai nyitóhétvégén, összesen 871 millió dollárt világszerte. A filmeposz első része 4 Oscar-díjat nyert.
Meghalt William Turner (1775-1851) angol romantikus festő, John Constable-lel és Boningtonnal együtt a XIX. századi modern festészet irányzatainak elindítója.
Hatással volt a barbizoni iskolára és az impresszionistákra. Az angol romantika egyik utolsó képviselője, akinek varázslatos akvarell tájképeit (plein air stílusban) már a realizmus előfutárának tekintik. Munkáit már fiatalon bemutathatta. Életét a művészetnek szentelte, és különbözvén más, korabeli művészektől, pályáját valamivel nagyobb siker kísérte, mint sok más kortársáét. 15 éves volt, amikor óriási elismerésben részesült: az egyik képét bevették a Akadémiára. Bejárta Európát, Velence sok inspirációt adott számos munkájához. Akárhol járt, tanulmányozta az ég és a tenger hatását mindenféle időjárásban. Az évek során sajátos festőtechnikát alakított ki: amit valóságosan látott, lefordította a saját könnyed romantikus stílusára és ezt rögzítette vásznán. (Gőzhajó hóviharban, A Téméraire hadihajó utolsó útja, Nápoly).
Megszületett Féja Géza (~ Sándor, 1900–1978) József Attila-díjas író, kritikus, szociográfus.
1920-tól a budapesti egyetem magyar–német szakos hallgatója, az Eötvös-kollégium tagja. 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban. 1923-ban Szabó Dezső vonzásába került, 1923-ban az Auróra, majd az Élet és Irodalom munkatársa. Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal; egyik ösztönzője lett a falukutatók mozgalmának; teoretikusa a népi írókat tömörítő Válasz című folyóiratnak. 1929-33-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre belső köréhez tartozott. Részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában (Bibó Istvánnal együtt). 1937. március 15-én ő olvasta fel a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Front kiáltványát. 1937-ben jelent meg Viharsarok című szociográfiája, ami után a magyar tájegység is kapta nevét. Könyvéért nemzetgyalázás címén perbe fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották. 1945-től 1957-ig nem jelenhetett meg könyve. Sokat tett a háború után elkallódó, de közgyűjteménybe tartozó könyvállomány megmentéséért. (A léleklátó kutya; Szülőföldem, Felvidék; Erdély emlékezete).
Megszületett Édith Piaf (Édith Giovanna Gassion, 1915-1963) francia sanzonénekesnő, sanzonszerző, színésznő.
Utcai éneklés közben figyeltek fel tehetségére, húszévesen énekelt először színpadon. 1940-ben megismerte Jean Cocteau-t, aki neki írta A közönyös szépfiú című darabját. 1946-ban kezdett igazán ismertté válni nemzetközi szinten, amikor Európa körüli turnéra indult valamennyi nyugati országban. Az 50-es évek közepére Piaf egészsége megrendült, de ő orvosai tiltása ellenére újra és újra színpadra lépett (Non, Je ne regrette rien; La vie en rose; Milord).
Ezen a napon született:
Eleanor H. Porter (Eleanor Emily Hodgman Porter, 1868-1920)
amerikai írónő. Pályafutását énekléssel kezdte. Legsikeresebb könyve az Élet játéka-Pollyanna volt, mely a legkelendőbb regények közé tartozott az Amerikai Egyesült Államokban. E könyv után több novellát is kiadott.
Reiner Frigyes (Fritz Reiner, 1888-1963)
karmester. 1905-től zongora és zeneszerzés tanulmányokat folytatott a budapesti Zeneakadémián, Az utolsó két évben Bartók Béla vette át zongoraképzését. 1922-ben az USA-ba költözött, ahol különböző nagy zenekarok karmestereként működött. Igen sokat tett annak érdekében, hogy konzervatív amerikai közönségével megismertesse és megszerettesse az új magyar zenét: Kodály, Weiner és mindenek előtt Bartók kompozícióit.
Cziffra Géza (Géza von Cziffra, 1900-1989)
író, költő, filmrendező. Ady volt a mintaképe, aki találkozásukkor 6 soros verses dedikációt írt az akkor tizennyolc éves költő verskötetébe. Pajzán versei, novellái a Fekete Macskában s más aradi vagy temesvári kiadványokban jelentek meg. 1926-ban jelent meg Bécsben Kárhozott asszonyok című elbeszéléskötete. Az 1930-as évek elején Budapesten is forgatott. Irodalmi tárgyú filmje a Gulliver utazásai és a Szent Péter esernyője. A második világháború után nyugaton élt, 1975-ben Münchenben megjelent német nyelvű emlékirata magyar irodalmi kapcsolatait is felidézi.
Sir Ralph David Richardson (1902–1983)
BAFTA-díjas brit színpadi és filmszínész. Kortársaival, Laurence Olivier-vel, Michael Redgrave-vel és John Gielguddal együtt a XX. századi angol nyelvű karakterszínészet kiemelkedő képviselője; klasszikus szerzők, különösen Shakespeare műveinek ihletett tolmácsolója. Fél évszázadot átfogó színpadi munkássága mellett még kb. 60 mozifilmben is szerepelt, rendezőként és producerként is dolgozott.
Jean Genet (1910-1986)
francia író, drámaíró, politikai aktivista. Éveket töltött Európa különböző városaiban csavargóként, tolvajlásból és prostitúcióból élt. Párizsba, többször ítélték börtönbüntetésre kisebb súlyú bűncselekmények miatt. A börtönben írta meg első versét és regényét, amelyet saját költségére adott ki. 1949-re Genetnek már öt regénye, három drámája és számtalan verse volt kész. A homoszexualitás és a bűnözés nyílt, szándékosan provokatív ábrázolása miatt műveit több helyen betiltották (George Jackson börtönlevelei, A tolvaj naplója, Töredékek… és más írások).
Balogh Katalin (1919-2005?)
színésznő. Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián 1943-ban kapott színészi diplomát. 1944-től soproni Tábori Színháznál kezdte pályáját. 1945-től a Budai Népszínház, 1948-tól a Fővárosi Operettszínház, 1950-től a Belvárosi Színház színésznője volt. 1973-tól a Nemzeti Színház, 1980-tól 1984-ig, nyugdíjba vonulásáig a Népszínház művésznője. 1974-ben Nívódíjat kapott.
Michel Tournier (1924-2016)
francia író. 1967-ben elnyerte a Francia Akadémia irodalmi nagydíját, a Grand Prix du romant, a Péntek vagy a Csendes-óceán végvidéke című regényéért, majd 1970-ben a legnevesebb francia díjat, a Goncourt-díjat is A rémkirály című könyvéért. 1972-ben a Goncourt Akadémia tagjává választották. Tournier ma már klasszikusnak számít, szerte a világban olvassák műveit. Regényes univerzuma, amelyet emberevő óriások, ogrék, androgének népesítenek be, és amelyet áthat a befelé fordulás témája, a realizmus és a fantasztikum között helyezkedik el (Gáspár, Menyhért, Boldizsár; A Vörös Törpe; Boldogság Németországban?).
Tankred Dorst (1925-2017)
német író, drámaíró (Klara anyja, Merlin avagy a puszta ország, A stettini utazás).
Bolgár József (1928–1986)
Munkácsy-díjas festőművész. Tanulmányait a Derkovits Gyula Képzőművész Kollégiumban kezdte, 1948–1953 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Elmélyült, a látványi valóságot gondolati igénnyel átíró festményei kifinomult festői műveltségről és humánus életszeretetről tanúskodik. 1954-től kiállító művész (űtermi csendélet, Ülő nő, Piros tetős ház).
Marék Veronika (Marek, 1937)
József Attila-díjas író, grafikus. 1957-1958 között az Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán tanult. 1961-1963 között az Állami Bábszínház diákja volt. Szabadfoglalkozású író és grafikus, mesekönyveit maga írja és rajzolja. Rádió- és tv-játékokat, rajzfilmsorozatot, bábjátékokat is ír. Évekig a Kisdobos, a Dörmögő Dömötör külső munkatársa volt (Coffi, Pocak, Paprika; A kockásfülű nyúl; Boribon, a játékmackó).
Alvin Lee (1944-2013)
gitáros, énekes, a brit Ten Years After alapító tagja és fő dalszerzője volt. Zenei karrierjét még tinédzserként kezdte az 1960-as évek legelején, számos formációban felbukkanva. Az 1969-es Woodstocki fesztivál-on való fellépés hozta meg a Ten Years After formációban a hírnevet. Bár az utókor a korszak egyik legkiemelkedőbb gitáros/énekes egyéniségeként említi, a Ten Years After aktív évei alatt csak mérsékelt szakmai elismerésben részesült.
Tímár Péter (1950)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, vágó, egyetemi tanár. 1968-tól amatőr filmesként dolgozott. 1972–1974 között hírlapárus, segédmunkás, raktáros, zenész, gondnok volt. 1974-től filmgyári grafikus, majd trükk-készítő. 1981–1984 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakát. 1985-ben rendezte első játékfilmjét Egészséges erotika címmel (Zimmer Feri, Le a fejjel!, Casting minden).
Jolsvai András (Juhász István, 1953)
író, újságíró. 1973-1978 között az ELTE BTK magyar-népművelés szakán tanult. 1978-1986 között a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. 1994-1995 között a Respublika vezető szerkesztője volt. 1995-1997 között a 168 Óra rovatvezetője, 1997 óta vezető szerkesztője, majd főszerkesztő-helyettese (Kárpótlom magam, Szépen vagyunk, Nincsen számodra hely). ––> Jolsvai András: Az ember játszik
Jens Fink-Jensen (1956)
dán író, költő, fotóművész, zeneszerző. Szépirodalmi szerzőként 1975-ben mutatkozott be, majd 1976 májusában négy verse jelent meg. Első verseskötete 1981-ben jelent meg, ezt követte 1986-ban első novelláskötete. 1980-ban nagyszabású zenei, irodalmi, képzőművészeti rendezvényt szervezett Michael Strunge költőtársával és másokkal együt a Huset koppenhágai kulturális központban. Önálló multimédiás műsorral lép fel középiskolákban és fesztiválokon, melyeken saját verseit, szerzeményeit és képeit mutatja be Fredrik Mellqvist szintetizátor- és Jens Severin szaxofonkíséretével (Jónás és a csigaház, Dél hajói, SzóKépek).
Andics Tibor (1960)
színész. 1985 és 1988 között a zalaegerszegi Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdió növendéke, 1985-től a Hevesi Sándor Színház társulatának tagja, 1992-től színművésze. Leginkább karakterszerepeket alakít. Darabok színpadra alkalmazásával is foglalkozik.
Graham King (1961)
Oscar-díjas filmproducer. Londonban nevelkedett, majd 1981-ben jutott el az Egyesült Államokba, ahol a Los Angeles-i University of Californián végezte tanulmányait. Karrierje a 20th Century Foxnál kezdődött, majd miután otthagyta a stúdiót, Cindy Cowannel megalapította az Initial Entertainment Group elnevezésű független produkciós- és forgalmazó céget 1995-ben (A tégla, Z világháború, Tomb Raider).
Jennifer Beals (1963)
amerikai színésznő. Nagyon hamar a filmszakmában tűnt fel, már 1980-tól filmszerepeket kapott, a TV-filmek világában is sikeres szerepeket alakít és alakított (Flashdance, A vámpír csókja, Feneketlen mélység).
Til Schweiger (Tilman Valentin „Til” Schweiger, 1963)
német színész, filmrendező, szövegkönyvíró és producer. Az 1990-es, 2000-es évek több sikeres német filmjének alkotója. A nemzetközi hírű német filmsztárok egyike. 1986-ban kezdte el színművészeti tanulmányait a Schauspielschule des Kölner Theaters Der Keller iskolában, melyet 1989-ben végzett el. Ezután több kölni és bonni társulatnál játszott. Egyik alapító tagja a Német Filmakadémiának (Deutsche Filmakademie).
Criss Angel (Christopher N. Sarantakos, 1967)
amerikai bűvész, illuzionista, szabadulóművész, zenész, énekes, előadó. Sok minden mással is foglalkozott: 18 éves korában pirotechnikusi vizsgát tett, 7. fokozatú fekete öves harcművész és táncol is. Az egyetlen bűvész, aki kétszer is elnyerte az Év Merlin Bűvésze-díjat. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Kristy Swanson (Kristen Noel Swanson, 1969)
amerikai színésznő. Kilenc éves korában kezdett érdeklődni a színészet iránt, elsőként televíziós reklámokban szerepelt. 1986-ban tűnt fel a mozivásznon a Álmodj rózsaszínt című romantikus filmben és a Meglógtam a Ferrarival című vígjátékban. Első filmes főszerepét Wes Craven Ösztöndíjjal a pokolba című, szintén 1986-os horrorfilmjében kapta (Buffy, a vámpírok réme; Nagy durranás; Apafej).
Alyssa Milano (Alyssa Jayne Milano, 1972)
amerikai színésznő és énekesnő, a ’80-as évekre Amerika ünnepelt gyereksztárjává lett. Emlékezetes szerepet játszott a Bűbájos boszorkák elnevezésű sorozatban Phoebe Halliwell-ként, de a Melrose Place című sorozatban is mint Jennifer Mancini. Az UNICEF jószolgálati nagykövete (Első számú közellenség, Rettegés, Kommandó).
Csányi Sándor (1975)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. Gyermekkora óta színésznek készült. Érettségi után a kaposvári Csiky Gergely Színházban segédszínészként tanulta a színészmesterséget. 1997-ben negyedik felvételije sikeres volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A főiskola elvégzése után, 2001-ben, a Krétakör Színház tagja lett. 2002 és 2012 között a Radnóti Miklós Színház tagja volt. 2013-2018 között a Thália Színház művészeti vezetője, tagja volt (Jadviga párnája; A temetetlen halott; Szabadság, szerelem).
Nagy László Zsolt (1980-2010)
színész. 2006-ban a Csokonai Színház stúdiósa lett egészen 2008-ig. 2009-ben megválasztották a debreceni társulat tagjává.
Jake Gyllenhaal (Jacob Benjamin Gyllenhaal, 1980)
amerikai színész. 1991-ben debütált az Irány Colorado! című western-vígjátékban, majd játszott apja Veszélyes nő (1993) és Fű alatt (1998) című rendezéseiben. Első fontosabb szerepeit az Októberi égbolt (1999), a Donnie Darko (2001) és a Holnapután (2003) című filmekben kapta. Színpadi színészként is aktív, Tony-díj-jelöléssel büszkélkedhet.
Antal D. Csaba (1983)
erdélyi születésű magyar színművész. 2002–2006 között a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatója volt. 2006–2008 között a gyergyószentmiklósi Figura Stúdióban játszott, majd 2009–2018 között a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház tagja volt. 2018-2024 között a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja.
Ezen a napon halt meg:
Emily Brontë (1818–1848)
angol költőnő és regényíró, az angol romantika talán legnagyobb prózaírója, a Brontë nővérek három tagja közül a második. Egyetlen regénye, az Üvöltő szelek nemcsak az angol irodalom egyik klasszikusa, de sokak szerint az első modern angol regény is. Írói álneve Ellis Bell volt. Miután nővére, Charlotte felfedezte, hogy Emily költői tehetség, nővérével és húgával 1846-ban elhatározták, hogy a költeményeikből kiadnak egy gyűjteményt. Hogy elkerüljék a női írók elleni kortárs előítéleteket, írói álneveket vettek fel. Mind a hárman megtartották nevük kezdőbetűit. Így lett Charlotte Currer Bell, Anne Acton Bell, és Emily Ellis Bell. ––> Emily Brontë
Oláh Gusztáv (1901-1956)
kétszeres Kossuth-díjas operarendező, jelmez- és díszlettervező, kiváló művész. Térszerkezeti tanulmányokat folytatott a Műegyetemen. Építész akart lenni, de nemsokára a zene iránt kezdett érdeklődni. Jelentkezett a Zeneakadémiára, ahol zongora tanszakon végzett. 1921-től a Magyar Állami Operaházban dolgozott, ahol Kéméndy Jenő asszisztense lett. 1936-tól főrendező, később vezető főrendező volt. Az operai előadásokat modern színpadtechnikai és szcenikai megoldások egész sorával fejlesztette (Az operaelőadások realizmusáért, Az operaénekesek mozgáskultúrájáról, Az opera rendezési és játékproblémájáról).
Tompa Sándor (1903-1969)
Kossuth-díjas színész. Tanulmányait a kolozsvári egyetem orvosi karán kezdte, ezzel párhuzamosan Izsó Miklós színiiskolájában tanult. Pályája 1923-ban indult a Kolozsvári Magyar Színházban, 1944-ig ott játszott, majd 1945-től 1969-ig, haláláig a budapesti Nemzeti Színháznál. Alkatánál fogva főként humoros karakterszerepeket alakított, de klasszikus és modern darabok főszerepeiben is megcsillogtatta tehetségét. Játékát a drámaiság és a humor egyaránt jellemezte. 1938-tól filmezett (Beszterce ostroma, Fel a fejjel, A beszélő köntös).
Kardos Tibor (1908-1973)
Kossuth-díjas irodalomtörténész, filológus, italianista, műfordító, az irodalomtudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatásai elsősorban a középkori magyarországi humanista műveltségre és reneszánsz irodalomra, valamint az itáliai és európai reneszánsz művészeti és szellemi áramlataira irányultak. Műfordítói tevékenysége során a humanizmus jelentős irodalmi alkotásait és bölcseleti munkáit ültette át magyarra (Magyar reneszánsz írók, A magyar humanizmus kérdései, Ki volt Mátyás király?).
Györffy György (Szigethi és nádudvari ~, 1917-2000)
Széchenyi-díjas történész, akadémikus, a történettudomány kandidátusa. Munkái a magyar őstörténettel, a honfoglalás időszakával, az Árpád-korral, régi személy- és helyneveinkkel, összehasonlító keletkutatással, forrásismerettel és -olvasással, történeti topográfiával foglalkoznak (Krónikáink és a magyar őstörténet, Julianus barát és Napkelet fölfedezése, Anonymus).
Johannes Schauer (1918-1992)
osztrák színész, filmszínész (Hungária kávéház, Öröklakás).
Besztercei Pál (1921-1993)
Jászai Mari-díjas színész. A Színházművészeti Akadémia elvégzése után, 1946-tól először vidéki vándortársulatban szerepelt. 1949-től a Miskolci Nemzeti Színház, 1954-től a Fővárosi Operett, 1957-től a Jókai, a Petőfi és az Irodalmi Színpad, 1960-tól a Thália, 1966-tól a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1968-tól nyugdíjba vonulásáig, 1984-ig a Honvéd Művészegyüttesnek volt a tagja (A harangok Rómába mentek, Beszterce ostroma, Különös házasság).
Renata Tebaldi (1922–2004)
olasz opera-énekesnő (szoprán). Háromévesen gyermekbénulás tüneteivel diagnosztizálták, így nem vehetett részt megerőltető tevékenységekben. Érdeklődését a zene kötötte le, a helyi kórusban énekelt. Tizenévesen kezdett zenét tanulni a parmai konzervatóriumban: előbb zongorázott, majd énekelni tanult. Vidéki olasz városok operatársulataiban énekelt, 1946 jelentette életében a nagy áttörést: előénekelt Arturo Toscanininek, aki azonnal felvette a milánói Scalába. Tebaldi részt vett a Scala háború utáni első évadjának nyitókoncertjén, s egy csapásra világhírűvé vált.
Paul Scofield (David Paul Scofield, 1922-2008)
Oscar-díjas brit színész. Tanulmányait a Mask Theatre Drama School-ban végezte Londonban. 1941-ben valamint 1943-1946 között a birminghami Repertoárszínház tagja volt. (Egy ember az örökkévalóságnak, Anna Karenina, A salemi boszorkányok).
Marcello Mastroianni (Marcello Vincenzo Domenico Mastrojanni, 1924–1996)
olasz színész, az egyetemes filmművészet egyik legismertebb alakja. Sokoldalú jellemábrázoló volt, aki a legkülönbözőbb műfajokban bizonyította kivételes tehetségét, és harmonikusan dolgozott együtt a legeltérőbb stílusú és temperamentumú rendezőkkel. A nők évtizedeken át a sármos szívtiprót látták benne, de ő cáfolni igyekezett ezt a róla kialakult, hamis képet (Válás olasz módra, Egy különleges nap, Fekete szemek).
Zsolnai Hédi (Zirner Hedvig, 1924-2004)
Liszt Ferenc-díjas énekesnő, színésznő. Sokak szerint az első magyar igazi sanzonénekesnő. Az első énekes szerepét 1935-ben, az Édes mostoha című filmben kapta, akkor még mindössze tizenegy éves. Énekesi pályája azonban igazán csak a második világháború után kezdődött, miután a Zeneművész Szövetségnél vizsgát tett. Elegáns előadói stílusa, szép hangja főként szentimentális, érzelmes slágerekben érvényesült. 1955-től a Budapesti Varieté, 1964-től a Vidám Színpad tagja volt, de az 1960-as években vendégszerepelt számos nyugat-európai országban is. 1977-ben Münchenbe disszidált, ott élt 2004-ben bekövetkezett haláláig (Mindig Pestről álmodom, Későre jár, Hulló falevelek).
Kurt Masur (1927-2015)
német karmester, az úgynevezett „utolsó régi stílusú maestrók” egyike. 1943–44-ben a Landesmusikschule Breslauban vett zongoraleckéket, amíg az iskolások kénytelenek nem voltak önkéntesen csatlakozni a nemzeti milíciához. 1946-tól 1948-ig folytatta zeneszerzői és zongorastúdiumait a Lipcsei Zene- és Színiakadémián. A kommunista rezsimhez való hozzáállása akkor kezdett megváltozni, amikor 1989-ben Lipcsében letartóztattak egy utcai zenészt. Október 9-én a kommunista Kelet-Németországban csatlakozott a lipcsei kormányellenes tüntetésekhez, ahol az eredménytelen tárgyalások következtében a biztonsági erők végül megtámadták a tüntetőket. 1991-ben a New York-i Filharmonikusok zenei igazgatója lett.
Somló Tamás (1929-1993)
Balázs Béla-díjas operatőr. 1945-1949 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán tanult. 1949-ben szerzett oklevelet. 1951-1958 között több mint 100 különböző műfajú rövidfilmet, főleg ismeretterjesztő jellegű, 1958-1968 között több játékfilmet forgatott (Szegénylegények, Ártatlan gyilkosok, Kísértet Lublón).
Makay Sándor (1931–2016)
Aase-díjas színész. 1960-tól színművész. 1962-től a Miskolci Nemzeti Színház, 1972-től a József Attila Színház társulatának tagja. 1987-től a Budapesti Operettszínház művésze, stúdiójának színészképző tanára. 1992-től szabadfoglalkozású színművész volt. Kiválóan rajzolt karikatúrákat is.
Végh Antal (1933–2000)
író, szociográfus. Szülőföldjének hagyományait és szokásait néprajzi hitelességgel örökítette meg. A paraszti életforma változásairól adott realista képet. Szociológiai érzékenysége rámenős kíváncsisággal párosult. Keményen figyelmeztetett némely vidékek, illetve társadalmi rétegek elmaradottságára, az átalakuló falu gondjaira. 1974-ben jelent meg talán legnagyobb vitát kiváltó, az egész magyar közvéleményt megmozgató szociografikus esszéje, a Miért beteg a magyar futball? (Északi utakon, Nincs béke az almafák alatt, Vadrózsa).
Magasházy István (1948-2014)
Aase-díjas színész, operetténekes. 1970-ben fejezte be zeneiskolai, majd opera-továbbképző tanulmányait. 1969 és 1975 között az Állami Déryné Színház tagja, 1975 és 2014 között a Budapesti Operettszínház színésze volt.
Szánti Judit (1951–2021)
énekesnő, gitáros, dalszövegíró. 1967 és 1969 között a Pinceszínházban szerepelt. 1971-től Magyarország második női beat- és rockzenekarának, a Vadmacskáknak a gitárosa és énekese lett. 1975-től a Mikrolied vokál tagja lett. Dolgozott az Omegával, a Beatrice együttessel, az Express együttessel, szólistaként is sikeres volt.
