Névnapok: Vencel, Bernárd, Bernát, Isméria, Izméne, Jusztina, Jusztínia, Pelbárt, Salamon, Salvador, Szelim, Tárkány, Velek
Megszületett Tompa Mihály (1817–1868) költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, akadémikus.
Született szónoki tehetség volt. Sokáig Petőfi és Arany egyenrangú társaként élt a nemzet irodalmi tudatában, először Petőfi hirdette, hogy ők hárman együtt képviselik a népi költészetet. Idővel eldőlt, hogy Tompa csak a szegényebb harmadik a két nagy költőbarát mellett. Néhány szép verse mégis jelentőssé vált az utókor számára: megmutatja a költő küzdelmét a nemzetért, szabadságért és az igazmondás jogáért. Némelyik tájversében, elégiájában méltó társa egészében véve nagyobb horderejű pályatársainak. Életének két legsikeresebb műve A madár, fiaihoz és A gólyához című költemények.
Meghalt Sík Sándor (1889–1963) Kossuth-díjas költő, irodalomtörténész, akadémikus, a 20. század jelentős magyar lírikusa.
Fiatalkorától fogva foglalkozott az irodalom szinte minden ágával. Már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket. Mivel mindkét ágon zsidó származású volt, így az 1939-es második zsidótörvény hatálya alá tartozott, csak ún. „mentesítettként” élte túl a vészkorszakot. Mélyen felháborította, hogy az állam kíván illetéktelenként identitásáról dönteni. A háború után reményekkel tekintett a demokratikus átalakulásra, de hamar világossá vált számára azonban, hogy a demokratikus kísérlet nem járhat sikerrel. 1946-ban tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Kutatási területe: a barokk korszak irodalma, az újabb irodalom, esztétika, verstan. (Szembe a Nappal, Hét szép história, Az olvasás tudománya).
Ezen a napon született:
Konfuciusz (Kung-ce, I. e. 551 – I. e. 479)
kínai filozófus, Kína legjelentősebb filozófusainak egyike. Bölcseleteit a Beszélgetések és mondások című mű tartalmazza, amelyet tanítványai, illetve azok követői jegyeztek le. Konfuciusz alapította meg az „írástudók iskoláját”, amit nyugaton konfuciánus iskolaként ismernek. Tanításai a kínai kultúra és gondolkodás alapjává váltak. Filozófiájának hatása mind a mai napig töretlenül meghatározó szerepet játszik egész Délkelet-Ázsiában. A mester bölcselete ma már nemcsak Kínában éli egyre erősödő reneszánszát, hanem az egész világon mind többen fordulnak elismeréssel felé.
Prosper Mérimée (1803–1870)
francia elbeszélő, regényíró, művészettörténész, régész, leginkább Carmen című elbeszéléséről ismert, amely alapjául szolgált Bizet híres operájának. Szenvedélyes utazó volt, összesen tizennyolc novellát írt. Témaválasztásában romantikus, elbeszélői stílusában azonban már meghaladta korát, és a modernség felé mutat. Vérbeli kisepikus, az elhallgatás és a visszafogottság művésze (Aubain abbé, Testvérharc, Szent Bertalan éjszakája).
(ifjabb) Roskovics Ignác (1854–1915)
egyházi és zsánerfestő, az ún. müncheni realizmus jellegzetes képviselője. 1875-től a Mintarajziskolában tanult. Tanulmányainak folytatására 1880-ban Münchenbe ment, de csak fél évet töltött az akadémián, azután önálló műtermet bérelt, és másfél évig dolgozott a bajor fővárosban, közben-közben hazalátogatva. Derűs hangulatú életképeket és vallásos kompozíciókat festett. Több díjat kapott, 1900-ban a kis állami aranyérmet nyerte.
Mahler Ede (Eduard Mahler, 1857-1945)
magyar-osztrák orientalista, csillagász, természettudós, régész, egyiptológus, az ELTE egyiptológia tanszékének alapítója, az MTA levelező tagja. Ókortörténeti munkássága 1885-től kezdődik, amikor Bécsben egy dolgozatot jelentetett meg a bibliai tíz csapás egyikének, a háromnapos sötétségnek datálásáról. 1899-ben kezdett a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályán dolgozni, egészen 1910 végéig, egyetemi tanári kinevezéséig dolgozott itt. Több mint tíz éven át vezette Dunapentele római elődje, Intercisa feltárását (Egyiptológiai tanulmányok a chronológia köréből, II. Ramses, az Exodus fáraója, Az assuáni és elephantinei aramaeus papyrusokmányok történeti jelentősége).
Turay Ida (Turmayer, 1907–1997)
színésznő, érdemes művész. A felsősök vizsgaelőadásán statisztálva fedezte fel a nagyhatalmú színházi szakember, Bárdos Artúr. Első sikerét 17 évesen aratta a Darázsfészek című darabban, ezt követően megfordult szinte valamennyi fővárosi színházban. Derűs megjelenésével, kellemes énekhangjával, kedves humorával kezdetben naivaként, később bölcs, idős hölgyek megformálásával aratott sikereket (A kölcsönkért kastély, Egy szoknya, egy nadrág, Te rongyos élet).
Peter Finch (Frederick George Peter Ingle Finch, 1916-1977)
angol felmenőkkel rendelkező ausztrál színész. Az első ember, aki posztumusz Oscar-díjat kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Egy színpadi előadása során Laurence Olivier színész fedezte fel, majd rávette, hogy Londonba költözzön. Több rangos filmes elismerést is kapott, többek között Oscar-díjat, Golden Globe-díjat és Bafta-díjat is (Hálózat; Egy apáca története; Vasárnap, átkozott vasárnap).
Kabos László (Krausz, 1923–2004)
Jászai Mari-díjas színész, komikus, érdemes művész. A „kis Kabos” eredetileg bohóc akart lenni, majd kertésznek tanult, mert a második világháború alatt az a hír járta, hogy a mezőgazdasági munkás zsidó lakosokat nem deportálják. Kállai István a nagy sikerű Majd a papa! című darabjának főszerepét Kabosra írta, de a Veréb is madár című film is a művész helyzetbe hozása érdekében készült. Pályája vége felé a Mikroszkóp Színpadon lépett fel (Állami Áruház , Dollárpapa, Férjhez menni tilos!).
Marcello Mastroianni (Marcello Vincenzo Domenico Mastrojanni, 1924–1996)
olasz színész, az egyetemes filmművészet egyik legismertebb alakja. Sokoldalú jellemábrázoló volt, aki a legkülönbözőbb műfajokban bizonyította kivételes tehetségét, és harmonikusan dolgozott együtt a legeltérőbb stílusú és temperamentumú rendezőkkel. A nők évtizedeken át a sármos szívtiprót látták benne, de ő cáfolni igyekezett ezt a róla kialakult, hamis képet (Válás olasz módra, Egy különleges nap, Fekete szemek).
Fekete György (1932-2020)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas belsőépítész, szakíró, politikus, MMA elnöke, a nemzet művésze. Művészeti alkotómunkája a belsőépítészet csaknem minden területét átfogja. Tervezett múzeumi kiállítási installációkat, középületbelsőket, református templombelsőket, iskolákat, üdülőszállókat, művelődési házakat és külföldi magyar kiállításokat. 1987 óta lapalapító főszerkesztője volt a Magyar Iparművészet című, negyedévenként megjelenő szakfolyóiratnak, 1993-ban újraindította.
Karátson Endre (Székely Boldizsár, 1933)
író, irodalomtörténész. 1973-tól 20 évig a Lille-i Egyetem összehasonlító irodalomtudományi professzora volt. 1993-ban emeritálták (Belső tilalomfák, Első személyben, Az elbeszélő önkénye).
Miguel Ortiz Berrocal (1933-2006)
spanyol figuratív és absztrakt szobrász. Leginkább kirakós szobrairól ismert , amelyek sok absztrakt darabra szétszedhetők. Ezek az alkotások a beépített vagy elrejtett miniatűr részeiről is ismertek, valamint arról, hogy a szobrok egy része újra összeszerelhetők vagy alakíthatók. A szobrok a fizikai méretei széles skálát ölelnek fel a monumentális szabadtéri művektől a bonyolult puzzle-szobrokon keresztül, a kicsikig, amelyeket medálként, karkötőként vagy más testdíszként viselhetők.
Brigitte Bardot (1934)
francia színésznő, énekesnő, állatvédő. Az igazi, tiszta szexepilt ábrázolta egy meglehetősen prűd korszakban. Ruhái, frizurái megszabták az 1960-as évek divatirányzatát. Merész szerepei miatt sokan a bűn megtestesítőjének tekintették akkoriban (A versailles-i kastély, Magánélet, Különleges történetek).
Balogh Béla (1936)
színész, 1971-től az Állami Déryné Színház tagja volt. 1978-tól a Békés Megyei Jókai Színház, 1983-tól nyugdíjba vonulásáig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának színművésze volt.
Kerényi Imre (1943-2018)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, egyetemi tanár, politikus, publicista, érdemes és kiváló művész. 1961–1966 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakos hallgatója. 1966–1978 között a Madách Színház rendezője volt. 1968-2010 között tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1978–1980 között a Szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezője volt. 1980–1983 között a Népszínház, 1983–1989 között pedig a Nemzeti Színház rendezője volt. 1989–2004 között a Madách Színház igazgató-művészeti vezetője (Tisztújítás, Kapupénz, Égi madár).
J. T. Walsh (James Thomas Patrick Walsh, 1943-1998)
amerikai filmszínész. 1974-ben egy színházi rendező felfedezte, és szerepet kapott a Broadway show-ban. Walsh nem szerepelt a filmekben, csak színdarabokban, egészen 1982-ig, amikor kisebb szerepet játszott egy tv filmben. Az elkövetkező 15 évben több mint 50 játékfilmben és számos televíziós sorozatban kapott szerepet. zavarta, hogy mindig a rosszfiú szerepét osztják rá, ezért igyekezett pozitív karakterek szerepeit is megkapni (A félelem országútján, Egy becsületbeli ügy, Vírus).
Benedek Miklós (1946)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1969-ben végezte el, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1992–2007 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója volt. 2003-tól újra a Nemzeti Színház tagja lett, ahonnan 2009-ben elbocsátották, hat kollégájával együtt. Játékát kulturáltság, fegyelem, rendkívüli stílusérzék, fanyar humor, ironikus okosság jellemzi. Szerepeinek elmélyült, aprólékos kidolgozottsága sajátosan harmonizál személyiségével, külső megjelenésével (Akli Miklós, A három testőr Afrikában, Sorstalanság).
Meixler Ildikó (1946-2020)
bábművész, színésznő. A Bábszínészképző Tanfolyamot 1972-ben végezte el. Pályáját az Állami Bábszínházban kezdte, majd 1979-től szabadfoglalkozású művésznő volt. 1981-től a Mikroszkóp Színpad színésznője volt. 1986-tól visszatért az Állami Bábszínház társulatához. 1992-től a Kolibri Színház művésze. Szerepelt játékfilmekben is (Zsebtévé, Futrinka utca, Dörmögőék kalandjai).
Réz András (1951)
filmesztéta, műfordító, forgatókönyvíró, reklámszakember. 1975–1979 között szabadfoglalkozású filmkutató, szak- és műfordító. 1979–1982 között a Magyar Filmtudományi Intézet munkatársa volt. A Grant reklámügynökség kreatív igazgatója. A Werk Akadémia művészeti vezetője (Válogatott szorongásaim, Mozibubus, Még mindig szorongok).
Sylvia Kristel (1952-2012)
holland színésznő. Világhírnevét az Emmanuelle című erotikus film főszerepének köszönheti. A szerepet több folytatásban is eljátszotta. Főleg az 1970-es években számos figyelemre méltó alkotásban kamatoztatták előnyös megjelenését, ártatlanságot és érzékiséget egyszerre sugárzó egyéniségét. Kiemelkedően magas IQ-val rendelkezett.
Egerszegi Judit (1953–2020)
színésznő. 1975-től a szolnoki Szigligeti Színháznál indult pályája. 1979 és 1982 között a Miskolci Nemzeti Színháznál dolgozott, majd ezután a Békés Megyei Jókai Színháznál volt színésznő. 1985-ben visszatért Miskolcra, 1989 után pedig szabadfoglalkozású színésznőként tevékenykedett.
Csepregi Gyula (1958-2014)
szaxofonművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem volt tanára, a Stúdió 11 szólistája és művészeti vezetője. A magyar zenei társadalom megítélése szerint ő volt Magyarország „vezető szaxofonosa”. 1982-től kezdve az élvonalbeli dzsessz muzsikusok szinte mindegyikével folyamatosan koncertezett.
Mira Sorvino (1967)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. A Dwight-Englewood High School színházában szerepelt, New Yorkba utazott hogy filmszínésznő lehessen (Hatalmas Aphrodité, Norma Jean és Marilyn, Az utolsó templomos lovag).
Naomi Watts (1968)
angol származású ausztrál színésznő. Az angliai Shoreham-by-Sea-ben született, de anyjával Ausztráliába utazott 1982-ben. 2004-ben Oscar-díj jelölést kapott a legjobb színésznő kategóriában, a 21 gramm című filmben való alakításáért (Mulholland Drive – A sötétség útja, A kör, Henry könyve).
Ezen a napon halt meg:
Thomas Ender (1793-1875)
osztrák tájképfestő, akvarellista. 1828-ban János osztrák főherceg udvari festője lett és részt vett urával annak keleti és dél-oroszországi útján, 1837-ben. Ezt követően, 1851-ig a bécsi Akadémia professzora volt. Tájképein angol művészek hatása érződik (Árva vára, Krasznahorka vára).
Veres Pálné (Beniczky Hermin, 1815-1895)
a magyar nőnevelésügy egyik előharcosa, az első Nőképző Egylet alapítója. Deák Ferenc támogatásával keltette életre az első iskolát, amely a nők szellemi fejlődését, magasabb ismeretek megszerzésének lehetőségét tűzte ki céljául. A tanodának külföldön is híre ment.
Herman Melville (1819–1891)
amerikai író. Húszéves korában matrózként egy teherhajón Angliába hajózott. Később délnek vette az irányt, bennszülöttek között élt, majd a trópusi élményszerzés után visszatért az Amerikai Egyesült Államokba. Ezután az irodalommal kezdett foglalkozni. Moby Dick című regényét harminckét éves korában írta meg, e művében visszaköszönnek korábbi élettapasztalatai. Csak halála után kezdték felismerni írói tehetségét.
William Kennedy Dickson (1860-1935)
brit filmrendező, producer, operatőr, színész. 1879-től Edisonnak dolgozott New Yorkban. Ő „rendezte” Edison első filmjeit. Egyik munkája – a világon az egyik első politikai propagandafilm – McKinley republikánus elnökjelölt kampányát volt hivatva segíteni.
Szentgyörgyi István (Schreiner, 1881–1938)
szobrászművész. A jó tanulmányi előmenetele révén jogosult lett egy kis különálló műterem bérlésére Brüsszelben, az Akadémián. Neoklasszicista stílusban alkotott, 1925-ben lett a Képzőművészeti Főiskola tanára. Számos kitüntetést, aranyérmet és díjat nyert. Készített emlékműveket, hősi emléket, síremléket és díszkutat is (Kígyóbűvölő, Bigéző, Harminckettesek emlékműve).
André Kertész (Kohn Andor, 1894–1985)
magyar származású fotóművész. A 2002-ben felfedezett 154141 Kertesz nevű kisbolygót róla nevezték el, 2008-ban a Merkúr bolygón egy 31,55 km átmérőjű krátert nevezett el róla a Nemzetközi Csillagászati Unió (Szatirikus táncosnő, Víz alatt úszó, Cirkusz).
Komor Vilmos (Kohn, 1895-1971)
Kossuth- és Liszt-díjas karmester, érdemes művész. A zsidótörvények szinte lehetetlenné tették fellépéseit, 1945-ben az Operaház karmestere lett és az is maradt haláláig. Az utókor főleg Erkel-karmesterként emlékszik rá.
John Dos Passos (1896-1970)
portugál származású amerikai író, képzőművész (Nagyváros, New York regénye, Három katona).
André Breton (1896–1966)
francia költő, író, esztéta. A Dada mozgalmában való részvétele után látott hozzá a lázadás „pozitív” módjának kialakításához, szürrealista kísérletéhez. Ő volt a szürrealista mozgalom megalapítója, teoretikusa. A szürrealizmust megalapozó kötetei A mágneses mezők Philippe Soupault-val írt prózaverskötete, és a gondolat valódi működésének kifejezését, a tiszta lélektani automatizmust hirdető kiáltványai, A szürrealizmus manifesztuma és a Független forradalmi művészetért. A Mágikus művészet című könyve nézeteinek végső összefoglalása. Magyar irodalmi visszhangja és hatása megkésett volt, bár a Nyugat már megjelenésekor ismertette a Nadja-t. A regény csak évtizedek múltán jelent meg magyar nyelven Lackfi János fordításában.
Cs. Szabó László (Csekefalvi, 1905–1984)
író, esszéista, kritikus. 1935-1944 között a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője volt. 1945-től a Képzőművészeti Főiskola Művelődéstörténeti tanszékét vezette. 1948-ban emigrált, Olaszországban, majd 1951-től Nagy-Britanniában élt. 1951-1972 között, valamint 1983-tól a BBC munkatársa volt. Fontos szerepe volt a nyugati magyar irodalom összefogásában. A Nyugat esszéíró nemzedékének tagjaként indult. Részt vett az antifasiszta szellemi ellenállásban. Fő érdeklődési területe az olasz reneszánsz, William Shakespeare munkássága, az angol klasszikus festészet és a magyar irodalom öröksége és kortárs eredményei (Levelek a száműzetésből, Őrzők, Hűlő árnyékban).
Elia Kazan (Elia Kazanjoglou, 1909-2003)
háromszoros Oscar-díjas török származású amerikai filmrendező és színházi rendező. 1911–1913 között Németországban, 1913-tól az Egyesült Államokban élt. 1940–1941 között filmszínész volt, 1945-től játékfilmrendező volt. 1947-ben Lee Strasberggel megalapította az Actor’s Studio Színiiskolát, amelynek 1962-ig vezetője volt (A vágy villamosa, A rakparton, Édentől keletre).
Reismann Marian (1911-1991)
fotóművész. 1929-31-ig Münchenben tanult fényképészetet, majd Berlinben, az U.R.F. Werbe Kollektive-ben dolgozott fotósként. 1934-ben Fotó Marian néven önálló portréműtermet nyitott. A háború alatt bujkálnia kellett. Ma ismert munkáinak zöme gyerekfotó.
Arthur Penn (1922-2010)
amerikai filmrendező és filmproducer. Az 1960-as évek elejétől főleg mozifilmeket forgatott, de nem tartozott a különösen termékeny alkotók közé. Legismertebb alkotása a jelentős szakmai és kiugró közönségsikert elért Bonnie és Clyde. Egyéb filmjei közül: Lumière és társai, Csapdában, Kis nagy ember.
Koós Gyula (1923-2005)
fényképészmester, fotóművész, egyházi fotós, fotóriporter. A magyarországi egyházi események beavatott és figyelmes fotósa volt közel 60 évig. Azt a sok-sok ezer filmet, amit csak elkészített, gondosan leltárba szedve tárolta, hogy azok bármikor, akár napjainkban is visszakereshetők legyenek.
Miles Davis (1926-1991)
afroamerikai jazz trombitás, zenekarvezető és zeneszerző, a jazztörténet egyik legnagyobb hatású és legkiemelkedőbb alakja. A második világháború végétől a 90-es évek elejéig a jazz szinte minden fontosabb mozzanatánál előtérben volt. Nem haladt a korral, a kor haladt utána. Az újítás vágya hajtotta, és kiváló érzékkel választott partnereket maga mellé céljai eléréséhez. A kiszemelt fiatal zenészek, akikkel igen gyakran nagyszerűt alkotott, később maguk jogán is elsőrangú előadókká, zenekarvezetőkké váltak. Vitathatatlan helyet szerzett a jazz történetében mint a legnagyobb zenekarvezető és a változások katalizátora.
Botka Valéria (1928–2013)
Liszt Ferenc-díjas kóruskarnagy. 1950-1954 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult. 1954-ben a Magyar Rádió zenei osztályára került, ahol Csányi László vezetése mellett dolgozott. 1954 őszén megalapították a Magyar Rádió Gyermekkórusát. A kórussal Európa szinte minden országában, az USA-ban, Kanadában és számos alkalommal Japánban is turnézott hatalmas sikerrel. 1970-ben megalapította a Magyar Állami Operaház Gyermekkarát, melynek élén szintén 1986-ig állt.
Árkus József (1930-1992)
Táncsics Mihály-díjas újságíró, humorista, konferanszié, a Ludas Matyi hetilap és a Parabola című szatirikus televízió-műsor főszerkesztője. A Mikroszkóp Színpad házi szerzője volt és sokáig szerkesztette az újságíróbálra megjelenő alkalmi kiadványt, a Tollasbált, amely főleg pikáns női fotói miatt volt közismert (Vádol a magyar nép!, Kettőslátás, Le vagyunk értékelve).
Ruha István (1931-2004)
romániai magyar hegedűművész, kamarazenész, kiváló művész. Első hegedűjét négyéves korában kapta. Pályafutása során volt hangversenymester a Kolozsvári Magyar Operában, első hegedűs illetve szólista a Kolozsvári Filharmóniánál, majd tanár a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián. 1964-ben megalapította a Napoca vonósnégyest.
Ircsik József (1932-1986)
festőművész. Épületmotívumokból komponált képein a látványelemek vonalai geometrikus rendszerbe szerveződnek, köztük tiszta színsíkok feszülnek. Formái összefogottak, egyértelműen megidézik a téma térbeli viszonyait. Színei, hasonlóan a formákhoz, egyszerűsítettek és erőteljesek, festésmódja egyenletes, rendet sugalló. Fontos témája Veszprém, amely nem csupán szülővárosa, hanem igazi élettere is volt (Házak, Falusi utca, Várhegy).
