Névnapok: Eleonóra, Adolf, Bódog, Germán, Györe, György, Györk, Györke, Lenóra, Leona, Leonóra, Nóra, Patony, Péter, Pető, Zakariás, Zelmira
Események:
Az anyanyelv nemzetközi napja.
1886 – bemutatják Muszorgszkij Hovanscsina című ötfelvonásos operáját.
1909 – John Galsworthy Viszály című művének premierje Londonban.
1910 – John Galsworthy Igazságszolgáltatás című művének premierje Londonban.
1927 – Lehár Ferenc A cárevics című művének bemutatója Berlinben (Deutsches Künstlertheater).
1961
– Friedrich Durrenmatt Fizikusok című művének premierje Zürichben.
– először lépett a nyilvánosság elé a Beatles-együttes a liverpooli Cavern Clubban.
1978 – munkások véletlenül felfedezik az Azték Birodalom egyik iskoláját és templomát (Templo Mayor) Mexikóváros központjában.
1991 – bemutatják Neil Simon Yonkersi árvák című vígjátékát Mercedes Ruehl és Kevin Spacey főszereplésével a NYC-i Richard Rodgers Színházban (5 Tony- és Pulitzer-díjat nyer).
2018 – a Laykyun Sekkya a világ harmadik legmagasabb (116 méteres) szobra, amely Gautama Buddhát ábrázolja a mianmari Khatakan Taungban.
Meghalt Gulácsy Lajos (1882–1932) festőművész.
Művészete a preraffaelitizmus magyar változata, hatott rá a szimbolikus szecesszió és az expresszionizmus, késői víziói már néhol a szürrealistákhoz közelítették életművét. Autodidakta volt. Már 1899-ben bemutatták A szegénység laka című képét a Műcsarnokban. Számos képén festette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. Művészetére nagy hatással voltak az itáliai kisvárosok és művészek. Korai művein a preraffaeliták és a szimbolikus szecesszió, míg késői alkotásain az expresszionizmus hatása látszik, az 1910-es évek közepétől jelentkező vízióinak megfestése a szürrealizmus előfutárává avatják. Díszlet- és kosztümterveivel is sikert aratott. Mint grafikus is figyelemre méltó, főleg nagy műveinek vázlatát készítette el először grafikus formában. Mint a legtöbb festőnél, nála is innen származik a kiváló kompozícióteremtő képesség (Varázslat, Az ópiumszívó álma, Folyópart).
Megszületett Honthy Hanna (Hügel Hajnalka, 1893–1978) Kossuth-díjas színésznő, operettprimadonna, kiváló művész.
Tíz éves korában felvették az Opera balettiskolájába, de a szólókarrierhez nem volt megfelelő a testalkata. Egy gazdag mecénás segítségével színi tanulmányait magánúton végezte el 1914–15-ben Rákosi Szidi, 1915–17-ben Bárdi Ödön tanítványaként, később a világhírű tenorista, Anthes György tanította énekelni. Tehetsége csak a kiinduló pont volt pályájához: hatalmas szorgalommal, minden lehetséges eszközzel küzdött egész életén át azért, hogy képességeihez mért szerephez jusson a magyar színjátszásban. Talán ő volt az utolsó igazi operettprimadonna, még idős korában is, csaknem élete végéig. Rákosi Szidi színiiskolájának elvégzése után szerződtette a Népopera, de a várt átütő siker elmaradt. 1916-tól a főváros különböző színházaiban – Vígszínház, Revü Színház, Blaha Lujza Színház, Király Színház, Belvárosi Színház – kapott szerződést. 1925–27-ben és 1949-től a Fővárosi Operettszínház tagja volt, bár csak egyes szerepekre szerződött. Igazi sztárrá nőtte ki magát, otthon és külföldön egyaránt hatalmas sikert aratott képességeivel és egyedi hangfekvésével. Még 70 éves korában is énekórákra járt, és 80 éves születésnapján is fellépett még egyszer.
Meghalt Márai Sándor (Grosschmid Sándor Károly Henrik, 1900-1989) posztumusz Kossuth-díjas író, költő, újságíró.
Életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmusellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben. Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el.
Meghalt Mihail Alekszandrovics Solohov (1905-1984) irodalmi Nobel-díjas szovjet-orosz elbeszélő, regényíró.
Anyja szegény családból való doni kozák lány, írástudatlan asszony volt, de hogy fiával foglalkozni tudjon, megtanult írni, olvasni. Az 1920-as évek elején részt vett a Don mentén garázdálkodó bandák elleni harcban. 1924-ben tért haza szülőföldjére, s az írásnak szentelte idejét. 1926-ban kezdte írni a Csendes Don című monumentális regényciklusát, mely az orosz irodalom aranykorának hagyományait követi sok száz szereplőjével, szétágazó cselekményével, ihletett természeti képeivel, őszinteségével. 1933-ban felemelte szavát a sztálini kegyetlen kollektivizálás ellen, s próbálta elérni, hogy segélyt osszanak az ukrajnai éhezőknek. 1938-ban tiltakozott a tömeges letartóztatások ellen, emiatt hűtlenségi perrel fenyegették. 1957-ben jelent meg az Emberi sors című kisregénye, amelyért 1965-ben irodalmi Nobel-díjat kapott (Új barázdát szánt az eke, Feltört ugar, A hazáért harcoltak).
Ezen a napon született:
Carl Czerny (1791–1857)
osztrák zeneszerző, zongoraművész, zenetörténész, zenepedagógus. Kiváló zenetanárok kezében gyorsan haladt zenei tanulmányaival, és már 15 éves korára maga is tanítani kezdett. Tanítványai közé tartozott többek között Liszt Ferenc is. Művei közül leginkább „ujjgyakorlatait”, zongora etűdjeit ismerjük. Átiratait is beszámítva, talán 1000-nél is több műve jelent meg, 24 mise, 4 requiem, 300 graduále és offertórium, szimfóniák, nyitányok, kamarazene, de legtöbbnyire oktató jellegűek (A folyékony játék iskolája, Az ujjkészség iskolája, A virtuóz iskola).
Ernest Meissonier (Jean Louis Ernest Meissonier, 1815–1891)
francia élet- és csataképfestő. Eleinte illusztrációkat készített a Bibliához, költészeti művekhez, majd hajszálfinoman kidolgozott, kis méretű zsánerképekkel lépett föl és aratott egyre nagyobb sikereket. Később III. Napóleon császár megbízásából jeleneteket festett az olaszországi hadjáratból, melyen maga is részt vett. Rézkarcokat és litográfiákat is készített, népszerűek grafikái, pittoreszk könyvillusztrációi. 1861-től tagja volt a párizsi akadémiának. Korának legjelentősebb művészei közé tartozott.
Rachel Félix (Élisabeth-Félice Rachel, 1821-1858)
francia színésznő. 1830 körül érkezett Párizsba, ahol színjátszást és éneket tanult. 1837-ben lépett fel először és ezt követően vette fel a Rachel művésznevet. Nagy sikerekkel lépett fel Európa fővárosaiban. Róla kapta nevét az egyik kötőgép (raschel-gép), amelynek termékét ő népszerűsítette.
Görgey István (1825-1912)
honvéd százados, történetíró. Az 1848. március 15-ei forradalom alatt még Bécsben élt, de rövidesen Pesten kezdett ügyvédkedni és a szabadságharc kitörésekor önkéntesként jelentkezett a nemzetőrségbe. A világosi fegyverletétel után büntetésképpen közlegényként besorozták, 1853-ban váltságdíj ellenében elhagyhatta a hadsereget. Versei megjelentek több irodalmi lapban, de történetírói munkássága jelentősebb. A szabadságharcról szóló műveiben igyekezett cáfolni a bátyját illető vádakat (Miért nem Bécsnek. Miért Budára?, Kossuth és Görgey, A Görgey–nemzetség története).
Léo Delibes (Clément Philibert Léo Delibes 1836-1891)
francia zeneszerző, elsősorban balettjeiről és operáiról ismert. Állást kapott a Théâtre Lyrique-ben, ahol zongorakísérői és segédkarmesteri feladatokat látott el. Zeneszerzői tevékenységével is igazodott a színház profiljához: egy sor – szám szerint tizennégy – operettet írt 14 éves ott-tartózkodása alatt. 1864-ben a párizsi Opéra karigazgatója lett, ami a „komolyabb” színpadi műfajok felé fordította figyelmét. Budapesten is többször megfordult a Nemzeti Színházban, illetve az Operaházban (A forrás, Magyar románc, Coppélia).
Charles-Marie Widor (1844-1937)
francia orgonaművész, zeneszerző, zenepedagógus, korának legjelesebb orgona előadóművészei közé tartozott. 25 évesen kinevezték ideiglenes jelleggel a párizsi Saint-Sulpice-templom orgonistájává, amely a legelőkelőbb pozíció volt a francia orgonisták számára. Az állás látszólag „ideiglenes” jellege ellenére a templom orgonistája maradt közel 64 éven át. 1890-ben, César Franck halálát követően, Widor vette át a neves előd orgonaprofesszori állását a Párizsi Konzervatóriumban. 1892-ben kitüntették a Francia Becsületrend lovagja címmel. Híresek orgonaszimfóniái.
Kosztolányi Dezsőné (Schlesinger Ilona, 1885–1967)
színésznő, író. Írói álneve: Görög Ilona. Tanulmányait az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián végezte, 1907-ben. 1910 telén ismerkedett meg Kosztolányi Dezsővel a Vígszínház egyik bemutatóján. 1921-től a Vígszínház tagja volt. Elbeszélései és novellái 1932 és 1938 között a Szép Szóban és a Nyugatban jelentek meg, emellett színműveket is fordított (Tüzes cipőben, Kosztolányi Dezső, Első találkozásunk).
Abonyi Andor (Auszterlitz, 1887-1915)
költő, ügyvéd, szerkesztő. A jogi doktorátus és ügyvédi diploma megszerzése után Dombóváron nyitott irodát. Harctérről küldött versei a Budapesti Hírlapban és más lapokban jelentek meg. Zsidó származású volt, az I. világháborúban esett el (Primus, Nap nap után, Halál útján).
Andrés Segovia (Andrés Segovia Torres, 1893–1987)
világhírű spanyol gitárművész. Óriási hatással volt a 20. század klasszikus gitárjátékának fejlődésére. Már 15 éves korában adott koncertet hazájában. Később, világ körüli turnéival népszerűsítette a klasszikus gitárt. Repertoárja kortárs darabok, concerto-k és szonáták mellett, kifejezetten számára írt darabjaiból, valamint átiratokból álltak. A komolyzenében az ő személyének köszönhetően vált a gitár koncertképes hangszerré, az ebben a folyamatban betöltött szerepe felbecsülhetetlen.
Mihalik Kálmán (1896-1922)
zeneszerző, orvos. Szegeden írta 1921-ben – Csanády György szövegére – a székely himnusz zenéjét. Több forrás állítja, hogy a dalt 1922-ben énekelték először egy SzEFHE-közgyűlésen. A dal Erdély székely-magyar lakosságának második himnuszává vált, és 2009-ben Székelyföld hivatalos himnuszának fogadták el.
Raymond Queneau (1903–1976)
francia író, költő, esszéista, matematikus, az Oulipo egyik alapító tagja. A francia avantgárd egyik különleges alkotója volt. 10 éves korában kezdett írni, 1920-ban a Sorbonne-on tanult, és 1924-ben filozófiatörténeti diplomát szerzett. 1929-ben a szürrealistákhoz csatlakozott. Matematikai képzettsége és érdeklődése olyan sajátos művek megalkotására is késztette, amelyek a számítástechnika felé mutattak előre. Első jelentős munkája a „A bökkenő” (1933) című regény volt. A Zazie a metrón című regénye a francia új hullám egyik kiemelkedő filmjének volt az ihletője.
Anaïs Nin (1903-1977)
kubai származású, franciaországi születésű amerikai írónő. Nevét elsősorban erotikus témájú, illetve ilyen töltetű írásai tették közismertté – nem sok nő akadt előtte a világirodalomban, aki hozzá hasonló nyíltsággal írt volna ilyen témákról –, de ismert volt szexuális szabadosságáról is, melynek eredményeként korának számos írójával és más művészével került a barátinál közelebb viszonyba (Vénusz deltája, Kém a szerelem házában, Üvegharang alatt).
W. H. Auden (Wystan Hugh Auden, 1907-1973)
angol–amerikai költő, drámaíró, kritikus, forgatókönyvíró. Sokak szerint a 20. század egyik legnagyobb írója. Munkái stilisztikai és technikai virtuozitásukról váltak híressé. Költészete olyan témákat érint mint a szerelem, a politika, az állampolgárság, a vallás és erkölcs, valamint az egyén kapcsolata a személytelen természet világával. 13 évesen fedezte fel költői elhivatottságát. Gyermekkora óta érdeklődött az óészaki irodalom, különösen az izlandi sagák iránt, mert szilárdan hitte, hogy izlandi felmenőkkel rendelkezik (A léhaság útja, Máskor, Achilles pajzsa).
Nagyajtay György (Nagyajtai Kovács György, 1909–1993)
színész. Szülei színészek voltak, 1927-ben kezdte pályáját. 1946-ban a Márkus Parkszínpadon szerepelt utoljára, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1961-ben tért vissza Magyarországra, és a Petőfi Színház, majd a Fővárosi Operettszínház tagja lett. Fiatal korában operettekben, főleg hősszerelmesként ért el nagy sikereket. Jó megjelenésének és tehetségének köszönhetően számos filmben szerepelt (Egy szoknya, egy nadrág, Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, Mint oldott kéve).
Baleczky Emil (1919-1981)
nyelvész, egyetemi tanár, szlavista. Egyetemi tanulmányait a prágai egyetem filológiai fakultásán kezdte, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait. 1946-tól Budapesten Kniezsa professzor támogatásával az egyetem Szláv Intézetének tanársegéde lett. 1951-től az Idegen Nyelvek Főiskoláján az orosz tanszék vezetője, majd 1965-től haláláig, vagyis 16 éven át az ELTE orosz tanszékének vezetője. Szláv nyelvtudományi tevékenysége a hazai szlavisztikában közismert és elismert lett.
Ujváry Lajos (1925–2006)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész, képzőművészeti tanár, néprajztudós. Meghatározó volt számára dr. Péczely László munkássága is, aki nemcsak az irodalom, hanem a zene szeretetére is nevelte. 1945-ben az oroszok munkatáborba hurcolták. 1946 őszén érkezett haza és kezdhette meg Képzőművészeti Főiskolai tanulmányait. 1951-ben diplomázott Pór Bertalan és Szőnyi István növendékeként. Sikeres erdélyi és moldvai gyűjtőútjainak magnószalagra rögzített anyagát is Péczely László és leánya, Kodály Zoltánné Péczely Sarolta biztatására adta át az MTA néprajzkutató Csoportjának.
Mucsi Sándor (1926-2006)
színművész, magánénekes (tenor) volt. Hatvanegy évet töltött a pályán, ezalatt számos vidéki teátrumban játszott, majd három évtizeden át a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Pályafutása alatt végigénekelte a klasszikus tenorbonviván-szerepek teljes sorát (Virágvasárnap, Szamba, Koldusdiák).
Dariday Róbert (1928)
színész, a Békéscsabai Jókai Színház örökös tagja. Színészként a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1955-ben diplomázott. Pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte. 1962-től az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. 1966-tól a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1982-től a Békés Megyei Jókai Színház színművésze volt. A színészet mellett írással, díszlettervezéssel és rendezéssel is foglalkozott.
Nina Simone (1933-2003)
amerikai énekesnő, zongorista, emberjogi aktivista. Mint énekes, dalszerző, zongoraművész, egyaránt kiemelkedőt alkotott. Művelte a klasszikus zenét, énekelt és játszott dzsesszt, bluest, soult, folkot, R&B-, gospel- és popdalokat, és sanzont is. Több mint 50 albuma jelent meg.
Cs. Szabó István (1942-2020)
színész, író, költő, rendező, a Budai Bábszínház művészeti vezetője. Ismertebb mesekönyvei, melyekből rádiójáték és árnyjáték is készült: Loq-sziget tündére, Soma. Ismertebb bábelőadásai: Kalap kaland, Bubu kalandjai, Sün Soma, A telhetetlen nyúl; melyekből televíziós esti mesék is készültek. Mindezek mellett további számos bábfilm és bábdarab készítésében vett részt.
Peter Lee Lawrence (1944-1974)
német színész, az 1960-as évek spagettiwesternjeinek nagy sztárja, aki bár fiatalon hunyt el, de rövid pályafutása alatt gyorsan tett szert népszerűségre színészi képességeivel és sármos megjelenésével. Legelső filmes szerepét néhány képkocka elejéig Sergio Leone Pár dollárral többért című filmjében kapta (Az erőszak napjai, Halott cowboy nem cowboy, Fekete szépség).
Alan Rickman (1946-2016)
Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színész. Első híresebb szerepe a Drágán add az életed gonosz szereplőjének a megformálása volt. Ő Perselus Piton megformálója a Harry Potter filmekben, valamint a nottinghami bíró a Robin Hood – A tolvajok fejedelme című filmben. Nemcsak színészként volt elismert, hanem a képzésben is prominens szerepet vállalt: 2003-tól a Royal Academy of Dramatic Art alelnöke volt (Dogma, Igazából szerelem, Galaxis útikalauz stopposoknak).
Gáti Oszkár (1949)
Jászai Mari-díjas színész. Jellegzetes hangja miatt szinkronszínészként is foglalkoztatják. 1977-ben fejezte be a Színház-és Filmművészeti Főiskolát. Korábban, 1970–1972 között a Nemzeti Színház stúdiósa volt. 1977–1989 között a Madách Színház társulatának volt a tagja, ezután 1993-ig szabadfoglalkozású színész lett. 2015-ben nyitotta meg Győrben a Menház Színpad nevű színházát, ahova neves színészek közreműködésével kamarai előadásokat szervez (Csillag a máglyán, Mephisto, Redl ezredes).
Zempléni Mária (1949)
Liszt Ferenc-díjas operaénekes (szoprán), a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, kiváló művész. 1968 és 1975 között a Zeneakadémia növendéke volt. A végzés után egy évadon át ösztöndíjasa, majd 1976 őszétől magánénekese a Magyar Állami Operaháznak. A kezdeti (koloratúr)szubrett szerepekről fokozatosan egyre súlyosabb szopránszerepekre tért át. Több kortárs magyar opera bemutatóján is részt vett.
Bicskei István (1950)
Aase-díjas színész. 1971-ben a szabadkai Gyermekszínházban kezdte pályáját. Színészi diplomáját a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerezte. 1976-ban, majd Szabadkai Népszíházhoz szerződött. 1979-től az Újvidéki Színház tagja volt. 1985-től ismét Szabadkán szerepelt, 1986-tól az Újvidéki Rádió társulatához tartozott. 2016-tól a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban játszott.
Marek Raczkowski (1959)
lengyel festőművész, karikaturista, díszlettervező. A varsói Képzőművészeti Akadémia belsőépítészeti Karán végzett. Festészettel, poszter- és díszletkészítéssel továbbá bútorok tervezésével foglalkozott. 1992-ben jelentkezett első karikatúráival.
Rák Kati (1959)
színésznő, modell. 1977-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola ének tanszakára járt. Az első magyar modell volt, akit amerikai reklámban lehetett látni. 1980-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakára, 1983-ban kapta meg diplomáját. A 80-as, 90-es években televíziós drámai főszerepek mellett német, amerikai, iráni filmes koprodukciókban tűnt fel. Számos sorozatban is szerepelt (A vörös grófnő, Miss Arizona, Levelek Perzsiából).
Szekendy Tamás (1961-2014)
zongora-, orgona- és csembalóművész. Kilencéves korában kezdett zongorázni. A soproni Szent Mihály-templom orgonistája 13 éves kora óta. 1985-ben a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban zongoraművészi diplomát kapott. A Capella Savaria Régizene Együttes csembalistája volt, a barokk zenét játszó Trio Antiqua tagjaként rendszeresen koncertezett világszerte. A koncertezés mellett a győri és a szombathelyi zeneművészeti szakközépiskolában tanított.
William Baldwin (1963)
amerikai színművész. Három testvére, Alec Baldwin, Daniel Baldwin, Stephen Baldwin, szintén színész (Lánglovagok, Vérfagyasztó, Zsarucsapda).
Tallián Mariann (1971)
színésznő, író. 1990-92-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója, 1992-1994 között a Nemzeti Színház stúdiójának tanulója volt. 1994-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, ahol 1998-ban diplomázott. A szolnoki Szigligeti Színházban és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban társulati tagként kezdte pályáját. 2002-2004 között a Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 2004-től szabadúszó színész. 2018-tól publikál irodalmi lapokban, A Tűzmadár és a Bolygó Hollandi című könyvek szerzője. 2019 decemberében felvételt nyert a Magyar Írószövetségbe, ahol a választmányi tagságot is elnyerte.
Gosztola Adél (1972)
színésznő. Színi tanulmányait Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színház Színészképző Stúdiójában kezdte, 1993-ban végzett. 1990-től a Hevesi Sándor Színház előadásaiban szerepelt. 1993-tól 2015-ig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésznője volt. 2003-tól hét évig a Móricz Zsigmond Színház művészeti titkáraként és kommunikációs vezetőjeként is foglalkoztatták. Emellett beszédtanárként, drámapedagógusként és kommunikációs trénerként is dolgozott.
Varga Gabriella (1977)
színésznő. 1995-1999 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Diplomaszerzése után a Bárka Színház tagja lett, majd a debreceni Csokonai Színházban játszott. 2013-tól játszik a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
Kumail Nanjiani (Kumail Ali Nanjiani, 1978)
pakisztáni-amerikai stand-up komikus, színész, podcastos és író. 18 éves korában az Amerikai Egyesült Államokba költözött, és az Iowa államban található grinnelli főiskolára járt, ahol 2001-ben diplomázott informatikából és filozófiából (Központi hírszerzés, Kocsmatúra, Rögtönzött szerelem).
Mahó Andrea (1979)
Jászai Mari-, EMeRTon- és Artisjus-díjas színművésznő, énekesnő, szinkronszínésznő. 2001-ben végzett Gór Nagy Mária színitanodájában. Játszott: a Győri Nemzeti Színházban, a Budapesti Operettszínházban, a Madách Színházban, a Székesfehérvári Vörösmarty Színházban valamint a Pesti Magyar Színházban. Hangja, egyénisége, kifinomult stílusa és színpadi jelenléte meghatározó élményt nyújt a rajongóinak. Szereti a műfajok közötti átjárást, a hagyományos komolyzene és a könnyedebb stílusú dalokat is nagy örömmel adja elő.
Jennifer Love Hewitt (1979)
amerikai színésznő, filmproducer és énekesnő. Pályafutását gyermekszínészként és énekesként kezdte. Eddigi legnagyobb sikerét a 90-es években népszerű tinihorror műfaj egyik legismertebb darabja, a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című filmben és a folytatásában aratta. 1992-ben Japánban kiadták első albumát Love Songs címmel, ami nagy sikert aratott. Azóta még három albuma jelent meg.
Előd Álmos (1983)
színész, szinkronszínész, műsorvezető, ceremóniamester. Pályafutása hatéves korában kezdődött, a Candy című rajzfilm egyik szinkronszerepével. Színpadon tízéves korában debütált az Operettszínház Muzsika hangja című darabjában. Onnantól számítva aktív napjainkig. Szabadúszó színész.
Ashley Greene (Ashley Michele Greene, 1987)
amerikai színésznő, modell. Alice Cullen szerepéről ismert Stephenie Meyer Alkonyat-regényeinek filmadaptációiban (Vaj; Botrány; Rosszkor, rossz helyen).
Gaál Attila Csaba (1989)
színész, rendező. Az Újszínház Stúdiójában tanult színészetet, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen matematikát. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen színészként és rendezőként folytatott felsőfokú tanulmányokat, mindkét szakon 2017-ben diplomázott, a Veszprémi Petőfi Színház társulatának tagja lett. Deák Attilával közösen megalapították az Epika Kulturális és Művészeti Alapítványt. 2019-ben elnyerte a Magyar Teátrumi Nyári Fesztivál fődíját, a Legjobb Férfi Főszereplő kategóriában.
Ezen a napon halt meg:
Dirck van Baburen (Dirck Jaspersz. van Baburen, 1595?–1624)
holland festő. Személyére való legkorábbi utalás az utrechti Szent Lukács céh 1611-es feljegyzéseiből származik, mint Paulus Moreelse tanítványa. Kezdetben Caravaggiótól és Manfreditől tanult vizuális jellegzetességek jellemezték munkáit. Később az első művészek között volt, aki olyan műfaji témákat használt fel, mint a zenészek és a kártyajátékosok. Számos zenész témájú képet festett, amelyek közül valószínűleg sok önarckép is lehet, mivel úgy tűnik, mindegyiken ugyanaz a férfi szerepel.
Baruch Spinoza (1632-1677)
holland filozófus, a felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus, illetve a korai materializmus képviselőjének is tekinthetjük. Klasszikus irodalmat, államelméletet és karteziánus filozófiát tanult. 1661-ben Rijnsburgba költözött, ahol tanítványainak megírta első értekezését Rövid tanulmány Istenről, az emberről és az ő boldogságáról címen. Élete vége fele még megírta a Politikai tanulmányt, de nem fejezte be, csak töredékeket ismerünk belőle.
Nemesnépi Zakál György (1761-1822)
őrségi őrnagy, kisnemes, református presbiter, közbirtokos, erdőispán és író. Az első magyar nyelvű tájmonográfia szerzője, amely az Eőrséghnek Leirása címet viseli. A könyv csak 1985-ben, megírása után százhatvanhét évvel jelent meg.
Hamary Dániel (Hamar, 1826-1892)
orvosdoktor, író, 1848-as nemzetőr, magyar királyi honvéd törzsorvos. Az 1848 márciusi napokban élénk részt vett a fővárosi ifjúság mozgalmaiban s Vasvári Pállal baráti viszonyba lépett. Jelen volt a 12 pont proklamálásánál s Táncsics Mihálynak budai fogságából való kiszabadításánál. A szabadságharc után sok zaklatásnak volt kitéve, sőt több heti fogságot is szenvedett. Tatán, 1858-ban a tó partján fürdőt építtetett, később az elöljáróság jegyzője lett és a református iskolában könyvtárt alapított. 1859-ben Kazinczy-ünnepet rendezett. 1864-ben alakult magyar orvosi könyvkiadótársulat alapító tagja lett. Ő írta az első magyar nyelvű szívgyógyászati könyvet.
Radics Béla (1876-1930)
cigányprímás, zeneszerző. Eleinte édesapja zenekarában játszott, majd 1885-ben átvette annak vezetését. Gyakran szerepelt külföldön. Írt magyar nótákat, keringőket, kesergőket, indulókat és polkákat (Megállok a keresztútnál…, A faluban nincs több kislány, csak kettő, Titánia).
Herczeg Jenő (1886-1961)
színész, kabaréművész, színházi rendező. A fővárosban járt iskolában, majd érettségi után a Színiakadémián tanult, ahol 1907-ben végzett. Ezt követően a Thália Társasághoz került. Később Szabadkán játszott Farkas Ferenc társulatánál, majd a Buda–temesvári társulat művésze lett. A második világháborút követően a Pódium Kabaré, majd 1951-től a Vidám Színpad tagja volt. Tréfáit közölte a Színházi Élet című hetilap, s bemutatta a Terézkörúti Színpad. Művei jelenetek és egyfelvonásosok, melyeket az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti osztálya őriz kéziratban (Az Apostol, Gázolás, Dollárpapa).
Fésűs Éva (1926-2019)
Kossuth-díjas írónő, meseíró, gyorsíró. Nyugdíjazásáig gyors- és gépírónőként dolgozott, ami mellett írással is foglalkozott (Csupafül, A palacsintás király, A furfangos nyuszi).
Molnár V. József (1930–2022)
Magyar Örökség díjas „néplélektan-kutató”, néprajzkutató, grafikusművész. Hintalan Lászlóval és Pap Gáborral létrehozta az Örökség Népfőiskolát. A Kárpát-medencét járva a magyar hagyomány műveit népszerűsítő rádiósorozatokat, előadásokat tartott. Konfliktusba került a hazai katolikus egyházzal „a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése” miatt.
Đoko Rosić (1932-2014)
önmagát bolgárnak tekintő színművész, aki Szerbiában, Bulgáriában és Magyarországon is szerepelt filmekben. Neve főleg a Szomjas György-féle easternekből ismert. A forgatásokon valamennyire megtanult magyarul, de általában szinkronizálták, kivéve Bujtor és Edelényi filmjében, ahol saját hangján töri a magyart (Talpuk alatt fütyül a szél, Rosszemberek, Csak semmi pánik).
Bányai János (1939-2016)
egyetemi tanár, író, irodalomtörténész, műkritikus, szerkesztő. Az első Symposion-nemzedék tagja volt. Első tanulmánykötetében (Bonyolult örömök) értelmezte az esszét, meghatározta a kritika szerepét, kijelölte kritériumait, majd elképzeléseit a gyakorlat mérlegére tette: mestereinek, kortárs szerb és horvát szerzők elméleti munkáit méltatta. Elveinek, szemléletének próbáját A szó fegyelme című tanulmánykötete jelentette meg (Súrlódás, Talán így, Egyre kevesebb talán).
Fodor Ákos (1945-2015)
költő és műfordító, a magyar haiku egyik leghíresebb mestere. Konzervatóriumot végzett, majd 1963-1968 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. A főiskola elvégzése után több mint 20 éven át dolgozott a Zeneműkiadónál zenei szerkesztőként. 1978-ban jelent meg első verseskötete, Kettőspont címmel (Jazz, Szó-Tár, Jelentés az útról).
Burger Barna (1965-2017)
fotóművész, író. 1985 és 1987 között a Práter utcai fényképész iskolában tanult. 1988 és 1989-ben a Kurirnál helyezkedett el, ebben az időszakban indult el igazán a karrierje. Hivatásszerűen 1990-től foglalkozott a fényképészettel. 23 éven keresztül volt Orbán Viktor fotográfusa és protokollfotósa.
