a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: öszvér elek
Nemzedékek nőttek föl szamárnál szamárabb szövegein, -fülein, jó, jobb és nagyon jó rímein. A két kőkorszaki szaki; Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor; Szerencse, hogy beszélhetek így a vén szülékkel, a gondolatátvivő kézi készülékkel… Legegetverőbb, legeket verő legveretesebb sorai szállóigévé váltak, Romhányi József (1921–1983) úgy férkőzött be a hetvenes, nyolcvanas évek mindennapjaiba, hogy sokan nem is ismerték a nevét. Vilma, engedj be!
Ámde mit csinált egy szép nap az örökkön
ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri
csengős pörge szőrű göndör csődöre és a szamárnál
szamárabb Szemere szemérmes szamárkönnyet
szemerkélő szomorú szamara? Na mit csinált?
Öszvért! (Szamármese, részlet)
Na, itt van a kutya elásva. Romhányi életműve nem iábavalóságok vására, rímei ma is ülnek. A könnyű műfaj nehézségéről már sokan sokféle szamárságot elmondtak, de a legnagyobbak idétlen szövegei időtlenek. E rímes panteonban biztosan, hopp, mester lehet Romhányi József (1921–1983). Nem hagyományos, szertelen, csapongó szellemidézés következik. Ide, ide, ide:
Ide 1. Vasárnap reggel
…arra ébredek, hogy szamár serd- és a nappaliban ülő gyerekeim nyerítenek a tévé előtt. Nem a válóság, hanem Romhányi show-ján: Frédi és Béni-klasszikusok mennek, de az eredeti prózai szöveg helyett nálunk az ő rímes tálalásában, s ez a honi rajzfilmsorozatot sokkal zseniálisabbá teszi, mint az amerikai lehetett. Rímhányó sorai kisimítják a ráncokat. Annyira idétlenek, költőiek, banálisak, lényeglátóak, szellemesek, hogy az ember rekesznyi izma beleremeg. Subidubidú. És egy forintért megmondom. És Csőrmester.
Ide 2. Ez opus
A minap emlegettük úgy a madarak, a sajt és a kiéneklés kapcsán, hogy eszünkbe sem jutott, valójában ez opust Romhányitól oroztuk, variáció egy témára:
„És szólt álnok bájjal: – Tollad ó be ékes,
hogy madárkirály légy, régen esedékes!
És a neved, »Holló«, oly olvadó-omló.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.” (A róka és a holló – Téma és variációk, részlet)
Ide 3. Kőfejtő szófejtő
Romhányi szövegei egy idő után helyi színezetet kaptak, a folklór részévé váltak, önálló életre keltek. Ezernyi példát hozhatnék erre, de inkább egy olyat, aminek nyomát nem találtam a világhálón. Kőfejtő szófejtő az átkosból: amikor még volt általános hadkötelezettség Magyarországon (a dolgozó népet szolgáltuk), akkor az öreg katonák „vilmára mentek”. Ez szűkebb értelemben jelenthette a kimaradásra [egy esti lelépés a laktanyából, az esetek igen nagy százalékában a legközelebbi kocsmába], eltáv[ozás]ra [hét vége, két nap] mehetést, de tágabb értelemben a végleges leszerelést is. Az öreg ráják az utolsó fél évben már készítették a centit, és sokuk csak annyit bírt mondani bármilyen kérdésre is, hogy „30 („21”, „3” stb., „már csak 1”) nap és vilma”… A kép a Flintstone zárójelenetéből való, Frédi ki akarja tenni az ebet/dinót éjszakára a ház/barlang elé, de ez a domesztikált léleknek nem tetszik, s végül a szaki szorul ki. Dörömböl az „ajtón”, s ordítja: Vilma, engedj be!
Ide 4. PM-diszkó
Az utolsó érv pedig, hogy mennyire közkedveltek voltak a rímei: szövegei megjelentek sikamlós rajzfilmes pornóban is. Egy hetvenes évek végi video- (Pozsonyi-)diszkóra emlékszem, amikor is a szünetben, tehát például egy Boney M-féle Rasputin (nyet Putyin) és egy Falco-féle Komissar között, pihentetés- és a hangulat fokozásaképp pornórajzfilmet vetítettek Romhányi-féle szövegek kifordításával (…leporolásával), aláfektetésével. Ennél nagyobb elismerés/baj egy rímfaragót nem is érhet: „Hé, Frédi, ha nem vagy még fáradt / Igazán…”
Szó fia beszéd: én, mint a portál konstruktora, már rég a Huhugányos Akadémia és más iábavalóságok doktorává fogadtam Önt, Romhányi Rímhányó.
„Ne hibázzatok, úgy figyelek a bakira,
mint Mauglira Bagira.”
