A Varietas Delectat Kvartett lemeze
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: Lehotka Ildikó
A három fiatal hölgyből és egy férfiból álló Varietas Delectat Kvartett 2006-ban alakult, a nevet nem is kell különösebben magyarázni. Az elnevezés egyúttal az együttes mottója is. Zenéjük – Idrányi Eszternek köszönhetően – a hagyományos és modern zenei stílusokat ötvözi, a lehető legváltozatosabb módon, és főleg újszerűen, így egy olyan hangzásképet kapunk, ami egészen egyedi és rettentően izgalmas. Üde színfolt a lemez a mai zenei kínálatban, mely pedig igen széles palettájú, új és újabb utakat járnak be az előadók, együttesek.
Hogy mitől izgalmas és újszerű a lemez? Leginkább a hangszer-összeállítás miatt, nincs is még egy ilyen összeállítású együttes. A zongora és harmonika a legritkább esetben társul, de a kvartett négy hangszere közül is csak kevés duót, triót lehetne a hagyomány szerinti megosztásban létrehozni. Mégis a négy hangszer olyan színeket képes hozni, olyan változatos tömböket vagy foltokat nyújt, hogy rácsodálkozunk, eddig miért is nem jutott senkinek az eszébe ez a felállás. Különösen karakteres a harmonika és zongora hangzása együtt, mégis finom, plasztikus kíséretet, sok esetben szinte ritmikait ad, de a ritka szólórészek is nagyon jók. A cselló nem igazán használatos hangszer a dzsesszben, megejtő hangja a lemezen azonban nagyon jól érvényesül.
Izgalmas még azért, mert a népzene kétségtelenül jelen van, olyannyira, hogy népdalok feldolgozásait hallhatjuk a lemez tekintélyes hányadában. Ezek a feldolgozások nagyon ötletesek, humorosak, Idrányi Eszter zeneszerzői vénájának köszönhetően, aki találóan, hangszerszerűen írta meg a számokat. A népzenéhez való ragaszkodás rögtön a nyitó szám kezdő taktusaiban teret kap, a klarinét játssza az A citrusfa kezdetű népdalt. A klarinét is a magyar népzene egyik, bár nem a leggyakoribb hangszere. A szám a népdalt a legkülönfélébb variációkban tárja a hallgató elé az izgalmas imitáció után. Az imitáció, mint a zene egyik legősibb alkotóeleme, többek között a „Dunaparton” című számban-népdalfeldolgozásban is szerepel.
A dzsessz – mint a kvartett kijelölt műfaja – a népdalokban is feltűnt, azonban a lemez második felében csak ilyen számokat hallhat az érdeklődő. Igen izgalmas hallgatni a hangszíneket, a sokszor nagyon könnyed, mégis tartalmas számokban.
Érdemes a humort megfigyelni, hogy egy-egy pizzicato, hol egy lezárás utáni integetésnek pótlezárás, hol egy ostinato fölött alatt levő dallam, hol a bőgő improvizatív pengetését idéző foszlány, abszolút lehetetlen hangnemben, hol a zenei anyagok szöges ellentéte nyújtja a számok egyediségét. Talán a Scary movie mutat legtöbbet ezekből a jellegzetességekből, egy sikollyal is erősítve.
A kissé rövid lemez íve folyamatos, a magyar népdaloktól egyenes úton eljutunk az afrikai-amerikai népzenéhez. A záró szám egy örökzöld a Caravan azonban nem a hagyományos fúvós-ütős tálalásban szól. Ez a lemez nem okoz csalódást, minden van benne, ami szem-szájnak ingere. Minden egyes hallgatásakor új és új részleteket fedezünk fel, kiváló tolmácsolásban. Ujhelyi Ágnes, az együttes vezetője elgondolása értelmet nyert, mint klarinétos, finom színekkel, árnyalt fújással mutatkozik be. Kovács Annamária, a kvartett csellistája remekül hozza a különféle karaktereket, a magas fekvésekben is. Kereszty Krisztina zongorista és Tolnai Attila harmonikás legfőbb erénye – hangos és más számokban, műfajokban főleg vezető szerepet játszó instrumentumuk hangzásának a kellő helyen való háttérbe szorítása, mindketten képesek csak egy kis árnyalatot csempészni ezeknél a részeknél.
A lemezborító visszafogott, de hangulatos, egy bemutatkozó cédénél talán ez nem is baj, egy kicsit többet szerettem volna megtudni a tagokról. A felvételek hangminősége jó, a lemezt csak ajánlani lehet.
Humabed Records, 2009