Névnapok: Gabriella, Bulcsú, Csepel, Franciska, Johanna, Santál
Események:
1527 – Adrian Willaert brugge-i (Flandria, Spanyol fennhatóság, ma Belgium) születésű zeneszerző, a velencei antifonális 
stílus iskolájának megteremtője Milánóból Velencébe költözik.
1792 – Bécsben a 22 éves Ludwig van Beethoven tanítványa lesz a 60 éves Joseph Haydnnak, és megkapja első zeneszerzés-leckéket.
1900 – James Weldon Johnson afro-amerikai író Emelj fel minden hangot és énekelj (Lift Every Voice and Sing) című költeményét testvére, J. Rosamond Johnson zenésíti meg. A dal az amerikai feketék nemzeti himnuszaként válik ismertté.
1902 – Theodor Mommsen német történészt irodalmi Nobel-díjjal tüntetik ki történelmi írásaiért, különösen a Római történelem (Römische Geschichte) monumentális munkájáért.
1913 – Leonardo da Vinci Mona Lisa című festménye két évvel ellopása után megkerül Firenzében. A képet Vincenzo 
Peruggia lopta el 1911. augusztus 21-én a párizsi Louvre-ból. Az esetet a XX. század legnagyobb műkincslopásaként tartják számon.
1920 – Párizsban bemutatják George Balanchine (grúz-amerikai, az amerikai balett atyjának számító) koreográfiájával és Maurice Ravel francia zeneszerző zenéjével A keringő (La Valse) című balettet. A balett zenéje ma már gyakrabban hallható koncertműként (koreográfiai költemény zenekarra / poème chorégraphique pour orchester), illetve átiratként.
1988 – bemutatják az Esőember (Rain Man) című amerikai filmdrámát Barry Levinson rendezésében, Dustin Hoffman és Tom Cruise főszereplésével New York-ban. A film négy Oscar- és két Golden Globe-díjat nyert.
Megszületett Gustave Flaubert (1821–1880) francia író, a lélektani regény egyik legnagyobb mestere.
Apja kívánságára Párizsban jogot hallgatott, de a bölcselet és az irodalom jobban érdekelte és többet foglalkoztatta, mint a jogtudomány. Főképpen az irodalom vonzotta, azonban harmincéves koráig egy sort se írt. Eleinte Victor Hugo és Byron modorában költészettel foglalkozott. Később a romantikus irányt elhagyva, egészen a realizmus felé hajlott. Az irodalomnak akart élni, de mielőtt munkához látott, előbb útra kelt. Bejárta Itáliát, Egyiptomot és Kis-Ázsiát, négy évig volt úton. Műveinek tárgya olykor a történelmi múlt, olykor a jelenkor. Rengeteg történelmi tanulmányt folytatott, holott a korrajz, bármily hitelesnek szánta is, csupán pompázatos háttér maradt, regényei lényege az aprólékosan kidolgozott lélektani motívumok szövevényében rejlik (Bovaryné, Szalambó, Érzelmek iskolája).
Megszületett Edvard Munch (1863–1944) világhírű norvég expresszionista festő.
Leghíresebb képét, A sikoly című festményt a világ legismertebb műalkotásai között tartják számon. Művei számos nagy művészeti múzeumban megtalálhatók világszerte. Az expresszionizmus egyik első képviselője volt. Művészetét szorongás, elvágyódás, pesszimizmus és borzalomlátás jellemzi. A francia iskolához vonzódott már indulásakor is. A plein air foglalkoztatta. Németországi tartózkodása alatt egyértelműen vezető egyénisége lett a szecessziós mozgalomnak. 1907 után művészete gyökeresen megváltozik, lecsillapodik. Stilizáltabb lett és megjelentek festményein az impresszionista jegyek. Művészetének formaelve, szimbolikája nagy hatással volt a kor szecessziós festőire (Madonna; Melankólia; Ősz, öreg fákkal).
Megszületett Frank Sinatra („A Hang”, 1915–1998) többszörös Grammy- és Oscar-díjas, olasz származású amerikai pop–
dzsessz énekes és színész, akit az egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatással bíró 20. századi zenei művésznek tartanak.
Egyike a legkelendőbb előadóknak a világszerte több mint 150 millió példányszámban elkelt lemezeinek köszönhetően. Tanulmányaival már 16 éves korában felhagyott, hogy énekelhessen. Az 1940-es évek elején-közepén lett sikeres szólóénekes. Az 1950-es években csökkent iránta az érdeklődés, de 1954-ben karrierje új lendületet kapott, amikor a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat ítélték oda neki a Most és mindörökké című filmben nyújtott alakításáért. Az 1970-es és 1980-as éveket javarészt koncertezéssel töltötte, de készült néhány lemeze is (80 nap alatt a Föld körül, A mandzsúriai jelölt, Halálos hajsza).
Meghalt Kondor Béla (1931-1972) kétszeres Munkácsy-díjas, posztumusz Kossuth-díjas festőművész, grafikus, költő.
Sokoldalú személyiségként a grafika és a festészet mellett verset és prózát is írt, repülőmodelleket és hangszereket készített, a fényképezésben új utakat keresett, játszott orgonán, zongorán és régi hangszereken is. Művészete szakított az 1950-es évekre jellemző leíró grafikával. Festészetében nagy szerepe volt az erőteljes vonalaknak és a műveit erőteljesen átható szenvedélyes belső átélésnek. Kompozícióiban az alkotás minden része sajátos jelentést hordoz és ezek szimbólumrendszeren keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Legtöbb álmát, gondolatát, vívódását rézlemezekbe karcolta, a rézkarctechnikának már a főiskola elvégzésekor kiváló mestere volt. Verseit költő kortársai is elismerték, életében egyetlen megjelent kötetét mégis csak mint a képzőművész melléktermékét fogadta a korabeli kritika (Emberek és angyalok, A mennyország meghódítása, Hajódaru).
Ezen a napon született:
Blaschke János (1770?-1833?)
Jeles tehetségű rézmetszőként Pesten több mint harminc évig tevékenykedett. Kortársai legszebbeknek azon műveit tekintették, melyeket Perger Zsigmond által másolt darabok után metszett. Metszetei közül Nagy Iván 1874-ben 51-et beazonosított. Rézmetszeteivel könyveket illusztráltak, vagy szóló példányként jelentek meg.
(dálnoki) Gaal József (1811–1866)
költő, író, drámaíró, a Magyar Tudós Társaság levelező tagja. Első versei az 1830-as évek elejétől jelentek meg, de regényeket, színdarabokat is írt. Novelláiban gyakran szerepelteti a szegénylegényeket, haramiákat, akikről a 19. század embere szívesen olvasott. A nemes udvarházak összejövetelein éppúgy rajongtak érte, mint a pest-budai vendéglők asztaltársaságai.
Papp Ferenc (1871-1943)
irodalomtörténész, kritikus, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Irodalomtörténeti munkássága főként Kemény Zsigmond és Gyulai Pál életművének monografikus feldolgozása kapcsán jelentős.
Temesváry János (1891–1964)
hegedűművész, érdemes művész. Az 1909-ben megalakult Waldbauer–Kerpely-vonósnégyes egyik alapítója második hegedűsként, 1940-ig az együttes tagja. 1927-től 1944-ig a Zeneszerzők Országos Szövetségének, 1931 és ’34 között a Budapesti Filharmóniai Társaság ügyvezető alelnöke, 1945-ben Vasvári Istvánnal közösen hozták létre a Hivatásos Zenészek Szakszervezetét, ennek 1952-ig elnöke is volt. Rendszeresen írt zenekritikákat, cikkeket.
Edward G. Robinson (Emmanuel Goldenberg, 1893-1973)
romániai zsidó származású amerikai színész. Már fiatalon érdeklődött a színészet iránt, és ösztöndíjat nyert a American Academy of Dramatic Arts iskolába. Színészi karrierje 1913-ban indult, két évvel később a Broadwayen is debütált. 1916-ban tűnt fel elsőnek statisztaként a filmvásznon, majd 1923-ban már a neve is felbukkant a stáblistán. A hírnevet az 1931-es A kis cézár hozta el számára, melyben a gengszter keményfiút, Rico Bandellot formálta meg. A folytatásban is több hasonló karaktert alakított (Mackenna aranya, Tengeri farkas, Tízparancsolat).
Ádám Jenő (1896–1982)
Kossuth-díjas zeneszerző, karnagy, érdemes művész. Az első világháború során orosz hadifogságban zenekart, kórust szervezett. Hazatérve Kodály Zoltán zeneszerzés növendéke volt a Zeneakadémián, 1933-ban karmesteri-karnagyi diplomát szerzett Berlinben. 1929-től 1959-ig, nyugdíjazásáig volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Tevékenysége fontos területének számított népművelő, zenenépszerűsítő munkássága is.
Márkus Ferenc (1911-1995)
színész. Az Országos Színészegyesületi Iskolában szerzett színészi oklevelet. 1945-től a Szabad Színház, majd a Magyar Színház szerződtette. 1949 és 1959 között a Nemzeti Színház művésze volt. 1959-től nyugdíjba vonulásáig a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Zenés és prózai darabok karakter- és epizódszerepeit alakította (Fel a fejjel, A palacsintás király, Te rongyos élet).
Patrick O’Brian (Richard Patrick Russ, 1914–2000)
angol regényíró, műfordító. Számos regényt és novellát írt, amelyek többsége még azelőtt jelent meg, hogy az Aubrey–Maturin sorozattal sikereket ért volna el. A 21 kötetből álló sorozat a 19. század eleji hajós élet jól bemutatott és rendkívül részletes ábrázolásáról, valamint hiteles és hangulatos nyelvezetéről ismert. ––> Aranyló óceán – Patrick O’Brian
Imre István (1928-2007)
báb- és animációs filmrendező. Három évig jogot hallgatott, közben már készített amatőr bábfilmeket. A bábfilmezést Olcsai-Kiss Zoltán szobrászművésszel kezdte el (Megy a juhász szamáron). Az 1950-es évek első felében, az akkor létrejött szinkronfilmgyárba tették át, 1955-ben elkészíthette első önálló filmjét (Mese a mihaszna köcsögről; Szt. Galleni kaland; Mekk Elek, az ezermester).
Csingiz Ajtmatov (1928–2008)
kirgiz és orosz nyelven egyaránt alkotó kirgiz író. A kirgiz irodalom legjelentősebb alakja. A hírnevet a Dzsamila szerelme című kisregény hozta meg, amelyről Louis Aragon azt írta: „Ez a világ legszebb szerelmes története”. Műveinek visszatérő motívuma a türk népek élete, életmódja, és az a kérdés, hogy a modernizáció hogyan fosztja meg az embereket egyéniségüktől (Életveszélyben, A versenyló halála, Vesztőhely).
John Osborne (1929-1994)
angol író, drámaíró, forgatókönyvíró, színész – a nálunk a maga idején dühöngő ifjúságnak nevezett irodalmi, színházi és filmes művészeti irányzat, mozgalom („angry young man”) vezéralakja. Az általa írt Tom Jones című 1963-as filmért Oscar-díjat kapott (Dühöngő ifjúság, Elfogadhatatlan tanúvallomás, Sírfelirat George Dillonnak).
Seregi László (Stern, 1929–2012)
Kossuth- és Erkel-díjas táncművész, koreográfus, kiváló művész, a 20. századi magyar balett történetének egyik legkiválóbb, külföldön is legelismertebb alkotója. Grafikusnak készült az Iparművészeti Főiskolán (1945–1949), de tanulmányait anyagi okokból nem tudta folytatni. Komolyabb előképzettség nélkül, felnőttként sikerrel felvételizett 1949-ben a Honvéd Művészegyüttesbe. Már e néptáncegyüttesben megmutatkozott koreográfusi tehetsége. 1977-től 1984-ig az Operaház balettigazgatója, 1993-tól örökös tagja volt.
John Osborne (1929-1994)
angol író, drámaíró, forgatókönyvíró, színész – a nálunk a maga idején dühöngő ifjúságnak nevezett irodalmi, színházi és filmes művészeti irányzat, mozgalom („angry young man”) vezéralakja. Az általa írt Tom Jones című 1963-as filmért Oscar-díjat kapott (Dühöngő ifjúság, Elfogadhatatlan tanúvallomás, Sírfelirat George Dillonnak).
Kratochwill Mimi (1931-2024)
művészettörténész (Bernáth Aurél, emlékkönyv; Reich Károly. Emlékek, képek, gondolatok; Mimi kalendáriuma).
Szabó Kálmán (1939)
Jászai Mari-díjas színész, rendező. 1959-1963 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1962-1971 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1971-1976 között a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1976-1977 között ismét a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1977-1984 között a Radnóti Színház színésze. 1984-től a Magyar Rádió rendezőjeként dolgozott.
Rajhona Ádám (1943-2016)
Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész, érdemes művész. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett. Tagja volt 1966–1974 között a temesvári Állami Magyar Színháznak, majd 1974 decemberében Magyarországra települt. 1975–1982 között a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1982–1989 között a budapesti Katona József Színház alapító tagja. 1998-tól haláláig a Vígszínház tagja volt (Egészséges erotika, Európa expressz, Sorstalanság).
Bálint Mária (1944)
színésznő. Színészi pályáját Debrecenben kezdte 1963-ban. 1969-től a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1971-től a Veszprémi Petőfi Színház társulatának volt a tagja. 1978-tól a debreceni Csokonai Színház színésznője, 1989-től rendezőasszisztensként is dolgozott.
Pászthy Júlia (1947)
Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas opera-énekesnő (szoprán), egyetemi tanár. 1969-1970 között a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákja, 1970-1975 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének szakos hallgatója volt. Több nemzetközi énekverseny nyertese, 1974-2000 között a Magyar Állami Operaház magánénekese, 2000 óta énekmestere.
Müller Péter Sziámi (Kovalcze Végh Péter Iván, 1951)
költő, dalszerző, énekes, filmrendező, kulturális szakember. A magyar alternatív kultúra egyik meghatározó egyéniségeként tartják számon. 1992-től a Sziget Kulturális Szervezőiroda Kft. tulajdonosa és kreatív igazgatója. 1993-ban Gerendai Károllyal megszervezte az első Diákszigetet, mely Közép-Európa legnagyobb kulturális rendezvényévé vált (Dal-szöveg-könyv; Kicsi, nagy, középső; Mi a jeled?). ––> „Mindenki ismeri a játékszabályokat”
Galgóczy Judit (1953)
színházi rendező, dramaturg, egyetemi oktató. 1974–1976 között a pécsi Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Tagozatának hallgatója volt. 1979–1983 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán tanult, 1983-1988 között elvégezte a színházrendező szakot is a Színház- és Filmművészeti Főiskolában. 1988–1992 között a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője volt. 1991-től 1996-ig a szegedi operatársulat művészeti vezetője.
Szóka Júlia (1963)
színésznő, operetténekes. Felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol énekművészként diplomázott 1988-ban. 1988-tól a Fővárosi Operettszínház, illetve a Budapesti Operettszínház tagja volt. Rendszeresen turnézott, 1998-ban megkapta az Év Primadonnája díjat. 2000-től szabadfoglalkozású művésznő. Szoprán énekesnőként szinte minden műfajban énekelt már, prózai szerepeket is játszik. Művészi munkája mellett tanítással is foglalkozik.
Jennifer Connelly (Jennifer Lynn Connelly, 1970)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Színészként az 1984-ben bemutatott Volt egyszer egy Amerikában mutatkozott be. 2002-ben Oscar-díjat és több más díjat is nyert Alicia Nash szerepéért Ron Howard 2001-es, Egy csodálatos elme című filmjében nyújtott alakításáért. 2005 óta az Amnesty International amerikai nagykövete az emberi jogokkal kapcsolatos oktatás területén (A fantasztikus labirintus, Sötét város, Rekviem egy álomért).
Fassang László (1973)
Liszt Ferenc-díjas orgonaművész, zongoraművész, érdemes művész. Orgonatanulmányait 13 éves korában kezdte, majd a Liszt Ferenc Zeneakadémián folytatta, itt szerzett diplomát. A klasszikus orgonairodalom megszólaltatása mellett fontosnak tartja az improvizáció hagyományának ápolását. Ennek kapcsán igyekszik a hangszer lehetőségeit különböző zenei stílusok – jazz, illetve tradicionális zene – szintézisén keresztül is bemutatni.
Mayim Bialik (1975)
amerikai színésznő, neurológus, író. 1991 és 1995 között címszerepet játszott a Blossom című sitcomban. 2010 és 2019 között alakította Dr. Amy Farrah Fowlert a CBS Agymenők című sorozatában. Szerepért háromszor jelölték Emmy-díjra.
Ezen a napon halt meg:
Johann Christoph Gottsched (1700-1766)
német író, irodalomtudós. Az ő érdeme, hogy elfogadottá vált az irodalmi német nyelv létrehozására való törekvés. Legfontosabb műve a Kritikus német költőmű kísérlete. Ebben érthető és egyenes stílust, szellemet, ízlést követelt és hogy az írásnak legyen morális haszna. Ez volt a tanulságos és okosító irodalom időszaka, mindenekelőtt a tanmese lett a korszak favorizált műfaja. A ravasz róka, a szelíd bárány, az okos holló és a méltóságteljes oroszlán ekkor vonultak be a német irodalomtörténetbe.
Fellner Jakab (Fellenthali Fellner Jakab, 1722-1780)
építész, a késő barokk copf stílusú építészet egyik legkiválóbb magyarországi mestere. Morvaországban született. Képesítés nélküli építész volt, aki a helyi építőmesteri gyakorlatból kinőve vált sikeres, elismert, keresett szakemberré (Római katolikus nagytemplom – Pápa, Esterházy-kastély – Tata, veszprémi Szentháromság szobor és az érseki palota).
Megyeri Károly (Stand, 1799-1842)
színész, drámaíró. Hangja nem volt kellemes, sőt recsegő, fellépésében nem elég méltóságos, ezért hősi szerepekre nem volt alkalmas, de az egyik legsokoldalúbb színészként ismerték. Komikusként rendkívüli sikereket aratott, de intrikus szerepekre is alkalmazták. Komikai erejét átvitte a művészet tereméből, ahol a társaság felviditására száz meg száz apró történetet és anekdotát tudott annyi élénkséggel és olyan plasztikai kifejezésekkel előadni, hogy rá és anekdotáira hosszú idő után sem lehetett kacagás nélkül emlékezni.
Robert Browning (1812–1889)
angol költő, drámaíró. Tennyson mellett a viktoriánus kor legjelentősebb költője. Elsősorban az emberi lélekben lejátszódó belső dráma érdekelte. Műveinek alakjai a félöntudat állapotában ontják monológjaikat, a lelkükben lezajló dráma mozzanatait epikus, színpadszerűtlen belső monologikus formában (Amerre Pippa jár, Egy erkélyen, Tébolyda-cella).
Joseph Boehm (1834-1890)
osztrák szobrász és éremművész. Művészete titkaiba atyja vezette be, akivel hosszabb utat tett Olaszországban és Angliában. 1862-ben Londonban telepedett meg, ahol fejszobraival és más műveivel az udvar figyelmét is magára vonta. Művei tele vannak élettel és kifejezéssel; de hatásuk inkább festői, mint plasztikus (Viktória királynő, Charles Darwin, A skótdudás).
Karl Krumbacher (1856-1909)
német filológus, a korszerű bizantinológia megalapítója, az MTA tagja. A bizánci görögség műveltségi viszonyait tanulmányozó korszerű bizantinológia elméleti alapjainak megteremtője, a törekvései eredményeként a klasszika-filológiától önállósodott szaktudomány úttörő alakja volt.
Bedřich Hrozný (1879-1952)
cseh nyelvész, orientalista, régész, a hettita írás megfejtője, a hettitológia úttörője. Az 1906-ban Kis-Ázsiában felfedezett hettita királyi levéltár, melynek nyelve akkoriban még ismeretlen volt a kutatók előtt, tábláit az első világháború alatt megfejtette és nyelvét az indoeurópai nyelvcsaládba sorolta.
Jacobi Viktor (1883-1921)
zeneszerző. Már gimnazistaként sikereket ért el szerzeményeivel. A kezdet kezdetétől a könnyű múzsának hódolt. Anglia után az USA-ba telepedett át, ahol hazai színpadi sikerei átültetésén és zongoradarabok komponálásán dolgozott. A Broadway egyik beszállítója lett. 38 éves korában leukémiában halt meg (A rátartós királykisasszony, Leányvásár, Szibill).
Moiret Ödön (Edmund Moiret, 1883–1966)
szobrászművész, építész, éremművész, grafikus, művésztanár, a gödöllői művésztelep tagja. 1902-ig a bécsi akadémián tanult szobrászatot, majd 1905-ig Brüsszelben az akadémián folytatta tanulmányait. 1926-ban egy tervével szerepelt a bécsi városrendezési kiállításon (Léda, Szent György lovag, Az élet misztériuma).
Sir Douglas Fairbanks (Julius Ullman, 1883-1939)
amerikai színész, forgatókönyvíró, filmrendező, filmproducer, a némafilm korszak legendája. Fiatalon kezdte meg színházi pályafutását egy denveri amatőr színházban. Az 1900-as évek kezdetén költözött New Yorkba, 1902-ben debütált a Broadway színpadán. Fairbanks, Pickford, Chaplin, és D. W. Griffith 1919-ben megalapította a United Artists stúdiót, amely saját gyártású filmeket forgalmazott és művészeinek alkotói szabadságot hagyott (Türelmetlenség, Robin Hood, A vasállarcos).
Raymond Radiguet (1903-1923)
francia író, „a francia próza csodagyereke”. Tizenkilenc évesen írta A test ördögé-t, húszéves korában az Orgel gróf báljá-t, majd nagyon fiatalon hunyt el.
Paul Cadmus (1904–1999)
amerikai realista festőművész. Széles körben ismert volt tojástempera festményeiről, amelyek társadalmi interakciókat ábrázolnak városi környezetben. Festményei gyakran az erotika és a társadalomkritika elemeit ötvözik, néha groteszk szituációban. Az absztrakt expresszionisták egyik előfutáraként is ismerik.
Antal György (1917-2007)
Liszt Ferenc-díjas pécsi karnagy, a Liszt Ferenc kórus vezetője, több zeneművészeti iskolának is irányítója volt. Kezdeményezésére alakult meg 1951-ben a Pécsi Szimfonikus Zenekar, nevéhez kötődik a pécsi Liszt Ferenc oratóriumkórus 1954-es megalapítása.
Forgács László (1921-1996)
színész. 1945-ben tette le a színész vizsgát a színész-szakszervezet előtt. 1949-től a Kamara Varietében lépett fel, 1951-től a Vidám Színpad tagja volt. Kabarék és prózai, illetve zenés vígjátékok kisebb karakterszerepeinek avatott megformálója, közkedvelt művelője volt. Fanyar humorú színészegyéniség, számos filmben szerepelt, köztük külföldi: amerikai, francia, német és angol játékfilmekben is (Két emelet boldogság, A dunai hajós, Rab ember fiai).
Anne Baxter (1923–1985)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. A színiiskolát New Yorkban végezte el. 1935-ben gyermekként lépett a színpadra, 1940-től szerepelt filmekben. 1946-ban készült A borotva éle című film, amellyel elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. 1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en.
Joseph Heller (1923-1999)
világhírű amerikai regényíró, novellista és forgatókönyvíró, hazájában neves liberális közíró. A második világháborúban az olasz fronton B-25-ös bombázókon szolgált bombázótisztként, ebből az élményéből született egy bő évtizeddel később első és leghíresebb regénye, A 22-es csapdája. A háború után állami ösztöndíjjal Kaliforniában angol irodalmat hallgatott, eközben megházasodott és több lapban novellákat publikált (Valami történt, Gold a mennybe megy, Képzeljétek el). ––> Írók, reszkessetek! – Heller csapdahelyzetei
John le Carré (1931-2020)
angol író, a kémregény-irodalom egyik legismertebb alakja. 1958-ban tiszti rangot kapott az MI5-nál. Ügynököket irányított, kihallgatásokat szervezett, telefonvonalakat hallgatott le és betöréseket hajtott végre. Lord Clanmorris (írói nevén John Bingham) bátorítására kezdett bele az írásba, az 1961-es Ébresztő a halottaknak volt az első regénye. A kommunizmus bukása után regényei témája megváltozott: történetei helyszínéül többek között szovjet utódállamokat, Közép-Amerikát, illetve az utóbbi időben Afrikát választotta (A kém, aki bejött a hidegről; A panamai szabó; Az elszánt diplomata).
Halász László (1932-2000)
színész, komikus. 1955-ben végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. 1956 és 1974 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1974-től a Mikroszkóp Színpadon játszott. Prózai, zenés és kabarédarabokban adta jelét tehetségének. A közönség a „kis Halász” néven emlegette (Körhinta, Angi Vera, Hamis a baba).
Danny Aiello (1933-2019)
amerikai-olasz színész. A 62. Oscar-gála egyik jelöltje volt az Oscar-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek címre. Republikánus elveket vallott, szolgált a hadseregben is (Harlemi éjszakák; Léon, a profi; Minden gyanú felett).
Kósa Ferenc (1937-2018)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, érdemes művész. 1963-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1963-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat rendezője, majd az Objektív Stúdió egyik alapítója. A Magyar Szocialista Párt (MSZP) megalakulásától a kultúra, a művészetek és a médiaügyek szakértőjeként folyamatosan az országos elnökség tagja volt 2000-ig (Tízezer nap, Küldetés, Az utolsó szó jogán).
Csenterics Ágnes (1943–2020)
televíziós rendező, bölcsész. 1966-ban magyar-orosz tanári diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1975-1978 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem adásrendező szakos hallgatója volt. 1968-2007 között a Magyar Televízió rendezője volt. 2007-ben nyugdíjba vonult.
