Joyce DiDonato az Operaházban és Bryn Terfel a Müpában
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. június 12.
Két kivételes tehetségű énekes adott koncertet másfél hét leforgása alatt. Mindkét művészt hallhattuk már itthon a Müpában, Joyce DiDonato azonban ez alkalommal énekelt először az Operaház színpadán. Izgalmas műsort mutattak be mindketten, a siker nem maradt el.
Joyce DiDonato legutóbb május 9-én énekelte Handel Jephtájának Storgé szólamát-szerepét. Május 28-án a Sztárestek zongorával sorozataként az Operaházban dalestet adott a népszerű mezzoszoprán, Debussy és Alma Mahler dalai, Joseph Haydn egy kantátája és a kortárs Jake Heggie Into the Fire ciklusa szólalt meg. Merész volt a műsorválasztás, egyben unikális. DiDonato a műveket az asszonyi sors – az érzelmek, mint a szerelem, boldogság, és kevésbé kellemes vagy éppen keserű tapasztalatok köré szervezte, ezt el is mondta a hangversenyen. Debussy Bilitis dalok (CD 97, L.90) ciklusa szövegét Pierre Louÿs írta. A szöveg tömény erotika, a zene csodás (A pán sípja; Hajfonat; A najádok sírja), Debussy a lélekábrázolásban mindig remek. Alma Mahler Öt dalát is jó választásnak éreztük. Visszatértünk az ókorba, Haydn Ariadné Naxosban című kantátája (Hob.XXVIb/2) egy elkeseredett nő lelki kálváriáját mutatja be. Szünet után egy nagyobb szabású művet hallhattunk, Camille Claudel szobrásznő életének, lelkiállapotának lenyomatát. DiDonato és a zongorista, Craig Terry mögött óriás kivetítőn láthattuk a szobrászt és a tétel ihlette szobrot. Maga a mű vonósnégyesre és énekes szólistára készült, inkább a szöveg az, amely a művet izgalmassá teszi. Heggie darabja sok-sok stílust ötvöz, számomra kissé hektikusan. Mindenesetre az előadás, a sok vetített kép a mű javára vált, a két művész rendkívüli módon láttatta Rodin múzsáját, a szobrait megsemmisítő, elmegyógyintézetben meghalt nő életét.
DiDonato néhány szót szólt a művekről, ez oldottá tette az estet. Éneklése szívből jövő, kifejező, ha kell, drámai, ha kell könnyed. Helyenként felülintonált a művésznő, de a kifejező-ereje ezt felülírta. Craig Terry egyenrangú partnerként játszott, figyelve az énekesnő rezdüléseit. Négy ráadást is kaptunk, az Habanerát Bizet Carmenjéből, a Caro mio bent, majd az énekessé válás fázisairól mesélt DiDonato. Előadták a könnyed I Love Piano című songot, majd a Somewhere Over the Rainbow című dalt, enyhítve a hivatalos zárószám döbbenetes hatását. Remek este volt.
Döntetlen, mondhatjuk Bryn Terfel és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjére, hiszen négy áriát/operarészletet és négy zenekari részletet – három nyitányt és a Valkűrök lovaglását hallottuk. Terfel Wagner operáiból énekelt, a Budapesti Wagner Napok rendezvénysorozata keretén belül. A nürnbergi mesterdalnokok nyitotta a sort. A nyitány után Hans Sachs monológját (Was duftet doch der Flieder) a 2. felvonásból) varázsolta elénk a walesi, 2000-ben fesztivált is alapító basszbariton. Terfel kezében egy fél pár cipővel érkezett a színpadra, egy kanállal próbálta javítani a lábbelit. Az ária végén nemes egyszerűséggel a lábára húzta a félcipőt. Terfel egy korábbi koncertjén egy doboz sört nyitott ki, és itta meg, a közönség derültségére. A bolygó hollandi nyitánya sodró zene, ezt ismét egy monológ követte (Die Frist ist um az 1. felvonásból). A második rész a Tannhäuser és A valkűr című operák két-két részletét tartalmazta. Az előbbi operából a nyitány szólalt meg a maga ikonikus zenéjével, ezt Wolfram dala az Esthajnalcsillaghoz elnevezésű ária követte (Wie Todesahnung… O du, meine Abendstern, 3. felvonás). Újabb karaktert, újabb fantasztikus megoldásokat hallhattunk, csodás pianókat énekelt a 2017-ben lovaggá ütött Sir Bryn. A valkűrök lovaglása, illetve annak részlete számos filmben szólal meg, talán nincs olyan ember, aki még nem hallotta volna ezt a zenét. A Ring ciklus második darabjának 3. felvonásbeli jelenetével zárult a koncert, legnagyobb sajnálatunkra, Wotan búcsúja és Tűzvarázs (Leb wohl, du kühnes, herrliches Kind) szólalt meg.
Terfel számára nem újdonság Wagnert énekelni. Lemezfelvételen és opera-előadáson bizonyította, hogy fajsúlyos Wagner-énekes, a wagneri, az operákban szereplő karakterek bőrébe bújva fantasztikus karizmával énekel. Sir Bryn zenei szempontból kifogástalan előadást nyújtott, színpadi kisugárzása lehengerlő volt most is. Hangja telt, nagy vivőerejű, szép színű.
Fischer Ádám állt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén, aki megálmodta korábban a Budapesti Wagner Napokat. Fischer Ádám rendkívüli elánnal vezényelt, a zenekari részletek mívesen szólaltak meg. Az együttes hangszeres művészeinek rövid szólói is igazodtak az előadáshoz. Fischer vérbeli Wagner karmester, nem csoda, hogy messze földről járnak Wagner operáit megtekinteni, ha ő dirigál. Nagyon jól összeállított műsort hallottunk, amely Wagner zenekari hangzását éppúgy megjelenítette, mint az operahősök érzelmi világát. A négy műből összeválogatott est Wagner ismertebb dallamaiból állt össze, kiváló előadásban. Csodálatos, pompás koncertet kapott a közönség. Ahogy DiDonato koncertjén, úgy itt is állva tapsolták Terfelt, Fischer Ádámot és a zenekart
