Kodály 133

Legendás Koncertek sorozat

a papiruszportal.hu archívumából [2015]

Szerző: Lehotka Ildikó

1918. május 28-án tartották a Zeneakadémián Kodály második szerzői estjét, most a Legendás Koncertek sorozatának harmadik koncertjén ugyanazt a programot hallhattuk. Akkor a Waldbauer-Kerpely Kvartett, Bartók Béla, és az első Kékszakállú herceg, Kálmán Oszkár szerepelt, a december 16-i koncerten is nagy előadókat, a Kodály Vonósnégyest, Bretz Gábort, Fenyő Lászlót és Fülei Balázst hallhattuk Kodály 133. születésnapján.

A korabeli koncertet nem fogadta egyértelműen jó kritika, a mai érdeklődő viszont szerencsés helyzetben van: a kodályi életmű ismeretében hallhatta a műveket, sajnos ritkán tűzik műsorra (a Szólószonáta kivételével, de az sem mindennapos) e darabokat. Kodály a harmincas évei derekán komponált Op. 6-tól a 10-ig tartó kompozíciói szólaltak meg – nem a keletkezési sorrendben – 1918-ban és ez alkalommal is, négy más-más műfajú darab hangzott el, más-más kifejezési eszközzel. A Zeneakadémia nagyterme nem telt meg, a páholyban a zeneszerző feleségét, és az Akadémia rektor asszonyát köszönthettük.

Kodály csellózni is tanult, nem véletlen, hogy két korai darabjában is szerepel a hangszer. Az 1914-ben komponált Duó hegedűre és csellóra (Op. 7.) a hangszer-összeállítás miatt is érdekes, talán Ravel e két hangszerre írt szonátája az, mely ismertebb. A darabot Kodály a hadüzenetet követően komponálta, kottapapírt nem lehetett kapni, így egy „iskolai kótás füzetbe” írta. A háromtételes darab nagylélegzetű, még nem a letisztult formaérzéket mutatja. A Duót Falvay Attilától és Éder Györgytől hallottuk, jó karakterekkel szólaltatták meg a népzenei, dzsesszes elemeket sem nélkülöző darabot. A két hangszer arányát mindig jónak, kiegyensúlyozottnak érezhettük, a gyors unisono szakaszok nagyon pontosan szólaltak meg. Szép volt a nyitó Allegro serioso, non troppo egy-egy hosszabb hangszerszólója, a karakterek. A középső, sokrétű Adagio karakterei szintén kifejezően szólaltak meg, ahogy a záró tételé is. Összefogott szép előadást élvezhettünk, a mű hosszát azonban nem tudták feledtetni a művészek.

Bretz Gábor énekelte Kodály két ciklusának dalait, egyet az Op.9-es sorozatból, ötöt a Megkésett melódiák-ból (Op 6). A Berzsenyi, Csokonai és Kölcsey verseire írt dalok nagyon szépek, és túlnyomó részt komorak. Bretz Gábor interpretálása gyönyörű volt, a hang telt, dús, erőteljes, a zenei megvalósítás kiváló, a szövegmondás érthető. Fülei Balázs (akitől-akiről két idézet is szólt a kísérőfüzetben) zongorakísérete jól kiemelte a dalok mondanivalóját, hangulatát. Remek előadást hallottunk, hatalmas tapsot kaptak az előadók.

A szünet után a Szólószonátát (Op. 8.) játszotta Fenyő László. A háromtételes darab olyan előadásban szólalt meg, hogy egyhamar nem felejti el a hallgató; ösztönös, elementáris, szinte vad erő sugárzott a szélső tételekből. A lágy részek csodásak voltak, a dinamika, a sodró lendület vagy éppen az elomlás mind-mind megjelent Fenyő tolmácsolásában. Katartikus élmény volt mindenkinek a művész tolmácsolása, egyhamar nem felejtjük. A mű sem tűnt hosszúnak, hiszen az első hangtól az utolsóig éreztük az ívet, a sokszor pillanatonként változó karaktereket, a lélekből jövő előadást.

Kodály II. vonósnégyese zárta a koncertet, a kéttételes, háromszakaszos darab nagyon szép. A Kodály Vonósnégyes játéka kiemelte a dallamokat, az együttes hangzása nagyon míves volt, és az egymásra figyelés is a kvartett sajátja. Rengeteg finomságot, jó megoldást hallottunk, érzékeny, helyenként pulzáló színeket, jó volt hallani ezt a fajta kamarazenét.

A Legendás koncertek sorozat nagyon érdekes, visszatekintés, és nem utolsó sorban a nagy elődökre való emlékezés. E koncert szép alkalom volt Kodály ünneplésére.

Zeneakadémia, 2015. december 16.

Kodály: Duó hegedűre és csellóra, op. 7
Kodály: Öt dal, op. 9 – Az erdő
Kodály: Megkésett melódiák, op. 6 – 1. Magányosság, 2. Levéltöredék barátnémhoz, 4. A tavasz, 5. Búsan csörög a lomb, 6. A farsang búcsúszavai
Kodály: Szólószonáta gordonkára, op. 8
Kodály: II. vonósnégyes, op. 10
Fülei Balázs (zongora); Bretz Gábor (basszus); Éder György, Fenyő László (cselló); Falvay Attila (hegedű) Kodály Vonósnégyes