Október 23.

Névnapok: Gyöngyi, Gyöngyike, Gyöngyvér, Ignác, János, Kapisztrán, Katapán, Koppány, Odett, Odetta, Odil, Odília, Stefánia, Stefi, Szeverin, Szeverina, Szörénd, Szörény, Zaránd, Záred, Zerénd, Zerind

Események:
787 – befejeződik a II. nikaiai zsinat (VII. ökumenikus zsinat), amely zsinatot Eiréné bizánci császárnő hívta össze a kialakult képrombolások megakadályozására. A bizánci birodalomban III. León bizánci császár és fia V. Konsztantinosz bizánci császár hivatalossá tette a képek elpusztítását.
1932 – Karel Čapek cseh író a brünni Lidové noviny hasábjain ismételten helyteleníti azt a gyakorlatot, hogy Szlovákiába 1919 óta tilos a magyarországi könyvek bevitele.
1941 – bemutatják Walt Disney Dumbo című amerikai animációs filmjét (zenés filmvígjáték), amely Helen Aberson és Harold Pearl regénye alapján készült. Magyarországon 1989. december 7-én mutatták be a mozikban.
1952 – bemutatják Charlie Chaplin Rivaldafény (Limelight) című filmjét, saját maga és Claire Bloom főszereplésével, Buster Keaton közreműködésével. A filmet a New York-i Astor Színházban vetítették három hónapon keresztül. Ám a filmet letiltották Chaplin állítólagos kommunista szimpátiája miatt és csak 1972-ben vetítették újra az Egyesült Államokban. 1973-ban, több mint 20 évvel a film első bemutatója után, Chaplin és társai, Raymond Rasch és Larry Russell megkapták a legjobb eredeti drámai film Oscar-díját.
1958 – Borisz Paszternak orosz író kapja az irodalmi Nobel-díjat. Amikor neki ítélték a Nobel-díjat, durva lejáratókampány indult ellene a Szovjetunióban. Művét szemétnek, őt magát árulónak titulálták. Belső emigránsnak nevezték, hozzáfűzve: jobb lenne, ha valódi emigráns válnék belőle. Válaszút elé állították: vagy lemond a díjról, vagy száműzik hazájából. Az előbbit választotta.
1964 – a TV Maci hivatalos születésnapja Bálint Ágnes születésnapján.
1981 – Roger Sessions amerikai zeneszerző Concerto for Orchestra című művének ősbemutatója Ozava Szeidzsi japán karmester vezényletével a Bostoni Szimfonikus Zenekar előadásában (Boston). A versenymű volt Sessions utolsó zenekari kompozíciója, amely 1982-ben elnyerte a Pulitzer-díjat
1986 – Keith Haring amerikai pop-art és graffiti művészt megbízták, hogy a berlini Checkpoint Charlie katonai ellenőrzőpont nyugati falára fessen egy 300 méter hosszú falfestményt (Checkpoint Charlie múzeum / Mauer Museum).
2018 – a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon Mészáros Márta Kossuth-díjas rendező, forgatókönyvíró életműdíjat kapott.

Meghalt Teleki Blanka grófnő (Széki gróf Teleki Blanka, 1806-1862) pedagógus, iskolaszervező, a magyar nőnevelés egyik úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának híve.
Fiatalon Münchenben és Párizsban festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult. Ahogy nagynénje, Brunszvik Teréz, ő is nőnevelést választotta hivatásául. 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál, Hanák János és Leövey Klára. A szabadságharc bukása után részt vett a forradalmárok rejtegetésében. 1851-ben Bécsben elfogták, és Pestre, az Újépületbe szállították. 1853-ban a haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte; az ítéletet is az Újépületben hirdették ki. Teleki Blanka Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben raboskodott.

Meghalt Lengyel Menyhért (Lebovics Menyhért, 1880–1974) író, publicista, színműíró, forgatókönyvíró, a Belvárosi Színház társigazgatója.
1907-ben jelentkezett színpadi szerzőként: a Thália Társaság mutatta be A nagy fejedelem című színművét. Publikált a kor legjelentősebb magyar irodalmi folyóiratában, a Nyugatban is. Az első világháború idején Az Est című lap megbízásából Svájcban dolgozott, onnan küldte háborúellenes cikkeit, publikációit, amelyeket német és francia lapok is átvettek. 1916-ban írta meg A csodálatos mandarin című „pantomim-mesét”, amelyből Bartók Béla világhírűvé lett táncjátéka született. 1929–1930-ban Karinthy Frigyes mellett a Belvárosi Színház társigazgatójaként dolgozott. 1937-ben költözött át az USA-ba, Hollywoodba, forgatókönyvírónak. Számos filmje világsiker lett és néhány ma is szerepel a mozik és tévécsatornák műsorán (Angyal, Ninocska, Dicsőség napjai).

Megszületett Bálint Ágnes (1922–2008) József Attila-díjas írónő, műfordító, dramaturg.
Már kisgyermekként is jól rajzolt, édesanyja öt éves korában megtanította olvasni, írni. 14 éves korában a Magyar Úriasszonyok című folyóirat mellékletében a Fánni, a modern tündér című meseregényét folytatásokban közölték. 19 éves korában a Dante kiadónál jelent meg első meseregénye, Az elvarázsolt egérkisasszony, majd 1942-ben a második, Cimborák címmel. 1958-tól 1986-os nyugdíjazásáig a Magyar Televíziónál dolgozott. Bálint Ágnest a TV Maci szülőanyjának nevezik, mert ő írta az Esti mese szignálfilmjének eredeti forgatókönyvét, és ő találta ki a kis maci karakterét is. 1968-ban indította az első környezetbarát műsort, a Kuckót (Egy egér naplója, Mazsola és Tádé, A szeleburdi család).

Ezen a napon született:

Albert Lortzing (Albert Gustav Lortzing, 1801-1851)
német romantikus zeneszerző, librettista, énekes, karmester, a német nyelvű opera nagy alakja. 12 évesen lépett először színpadra, az előadások szünetében komikus versekkel szórakoztatta a közönséget. Pályáját tenorénekesként kezdte 1819-ben, később zeneszerzéssel foglalkozott. Sikerei ellenére sokat vándorolt és nélkülözött (A fegyverkovács, Casanova, A vadorzó).

Pierre Athanase Larousse (1817-1875)
francia lexikoníró, könyvkiadó. 1852-ben Augustin Boyer-val társulva megalapította a később világhírűvé vált Larousse Könyvkiadót. Az eredetileg szintén tanár társával korszerű iskolai tankönyveket és tanári kézikönyveket jelentettek meg, melyekben a hangsúly az önállóságon és a kreativitás fejlesztésén volt. A kiadó bevételei lehetővé tették a későbbi monumentális enciklopédia, a nagy világszótár létrehozását. A kiadó mind a mai napig működik. Könyvei több mint negyven nyelven jelentek már meg, így több magyarul is.

Leconte de Lisle (Charles-Marie-René ~, 1818–1894)
francia költő, a parnasszizmus egyik fő képviselője. Kezdetben Charles Fourier szocialista tanainak lelkes apostola, sőt a falanszter mesterét himnuszban is dicsőítette, de aztán végleg elfordult a szocializmustól és egy pogány szellemű, panteisztikus filozófiáért rajongott, amelynek a hatása költészetén is meglátszik. Férfikora javában a parnasszisták („Parnassiens”) nevű fiatal költőiskola vezére lett. Lírai költeményeiben bámulatos művészettel kezeli a formát, de a hangulatnak is nagy mestere.

Szelmár István (1820-1877)
magyarországi szlovén író. Róder Alajos Bibliai Történetek című könyvét vend nyelvre fordította le, hogy a gyerekek anyanyelvükön könnyebben tanulhassák a hittant. Ez a munkája jelentősnek számít, mert hasznos eszköz a szlovén nyelv megőrzésében, azonkívül Biblia-fordítás is.

Juan Luna ( ~ de San Pedro y Novicio Ancheta, 1857–1899)
filippínó festő, szobrász, az egyik első elismert fülöp-szigeteki művész. Beiratkozott a manilai Képzőművészeti Akadémiára, de eltanácsolták erőteljes ecsetvonásai miatt. Testvérével Európába, Madridba költöztek, ahol festészetet tanult. Allegorikus műveit a klasszikus egyensúly jellemezte, de gyakran helyezte figuráit színpadias pózba. 1884-es madridi képzőművészeti kiállításon aranyérmet szerzett. Baráti kapcsolatot alakított ki XII. Alfonz királlyal és később a spanyol szenátus megbízta egy nagyobb festmény megfestésével (Lepantói csata). 1885-ben Párizsba költözött, ahol saját stúdiót nyitott. 1898-ban a Fülöp-szigeteki forradalmi kormány végrehajtó testülete kinevezte a párizsi delegáció tagjává, amely a Fülöp-szigeteki Köztársaság diplomáciai elismerésén dolgozott.

Gjergj Fishta (Zef Ndoka, 1871-1940)
albán ferences szerzetes, pedagógus, költő, az albánok epikus hőskölteménye, a Lahuta e malcís szerzője. Az epikus költemény az albán irodalom egyik kiemelkedő teljesítménye, szerzőjét gyakran illetik „az albán Homérosz” vagy „a nemzet költője” díszítő jelzőkkel. Tevékenyen részt vett Shkodra és Albánia közművelődési életében, egyebek mellett alapító tagja volt a Bashkimi egyesületnek, majd az Albán Irodalmi Bizottságnak, közreműködött az egységes albán ábécé kialakításában (A Parnasszus darazsai, Paradicsomi tánc, Hegyvidéki koboz).

Keményfy János (Hartmann, 1875-1943)
irodalomtörténész, kritikus, az MTA tagja, jeles Petőfi-kutató. Foglalkozott id. Ábrányi Emil, Vajda János és Mikszáth Kálmán irodalomtörténeti jelentőségével is. Konzervatív szellemiségű irodalmi kritikái főként a Budapesti Szemle és a Napkelet című folyóiratokban jelentek meg (Élet, Egy fejezet Petőfi költészetéről, 500 év humora).

Palló Imre (1891–1978)
Kossuth-díjas operaénekes (bariton), kiváló művész. Kolozsvárott érettségizett. Egyéves megszakítás után tanulmányait Budapesten a Zeneakadémián folytatta. 1917-ben az Operaház szerződtette és egészen haláláig tagja volt. Kodály Zoltán a magyar népdalok mesterdalnokának nevezte. Az Operaház igazgatója volt 1957-től 1959-ig. 1967-ben ment nyugdíjba.

Abonyi Géza (1894-1949)
színész, egyetemi tanár. 1918-tól haláláig a Nemzeti Színház tagja, 1935-től a Zeneművészeti Főiskola opera tanszakán, 1941–1949 között a Színiakadémia tanára volt. Fiatal éveiben komikusként szerepelt, majd hosszú időn át főként klasszikus művek hősszerelmese volt, de a tragédia komor levegőjében is otthonosan mozgott. Különben lírai egyéniség volt. Filmes pályafutását még a némafilmes korszakban kezdte, de nem ért el igazi sikereket.

Madarász László (1903-1969)
színész. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett. 1934-ben a Király Színházban és az óbudai Kisfaludy Színházban lépett fel, majd 1935-től Miskolcra Sebestyén Mihály társulatához szerződött. 1940-41-ben a Szegedi Városi Színházban, majd 1943-ig a Fővárosi Operettszínházban és az Új Színházban szerepelt, 1944-től a Vidám Színház bonvivánja volt. A háború után, 1945-től ismét Miskolcon játszott.

Szűcs Sándor (1903-1982)
író, etnográfus, múzeumigazgató. 1946-1949 között ő szervezte meg a Sárréti Népfőiskolát, melynek igazgatója is lett Bihartordán. Nyugdíjba vonulásáig a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója lett. Összegyűjtött anyagát irodalmi igényű, az egyszerű olvasó számára is élvezetet nyújtó apró történetekké formálta (A régi Sárrét világa, Békési históriák, Tudományos disputa).

Jan Kott (1914-2001)
lengyel irodalomtörténész, kritikus, esszéíró. Shakespeare-ről írott tanulmánykötete (Kortársunk, Shakespeare), amely a világ legtöbb nyelvén megjelent, a modern drámaelemzés és színjátszás egyik alapművévé vált, gyökeresen változtatva meg a drámaíróhoz, és a színházhoz való addigi viszonyt. Shakespeare-felfogásának erőteljes volt a hatása a huszadik század utolsó harmadának színjátszására, ez például Franco Zeffirelli Rómeo és Júlia című filmjén is kimutatható („Színház az egész világ…”, A lehetetlen színház vége, Istenevők).

Vámosi Nagy István (1919-1992)
zenetörténész, bölcsész, tanár, író, antropozófus. A stuttgarti, majd a kis-svábhegyi Waldorf-iskolában tanult. Az akkori Zenedében folytatta tanulmányait, közben bölcsészkaron esztétikából, filozófiából és művészettörténetből doktorált. 1943-tól publikált, zenekritikákat is írt. 1955-től a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 15 éven át tartotta előadásait. Kémkedés vádja miatt 6 és fél év börtönre ítélték (Az opera születése a dráma szelleméből, Zenetörténeti párhuzamok, Száműzött és bebörtönzött géniuszok).

Gianni Rodari (1920-1980)
olasz író, a gyermekirodalom jelentős képviselője. A fontos humanista értékek melletti kiállást hirdeti, de sohasem didaktikusan: pazar humora, leleményei, játékos fantáziája, bravúros nyelvi ötletei szórakoztató olvasmányokká teszik meséit, regényeit. Hagymácska című meseregényéből színdarab és rajzfilm is készült (Jácint úrfi a füllentők birodalmában, Torta az égen, Meséld te a végét).

Nagy Béla (1923-2009)
festőművész, tanár. A főiskola elvégzése után tanári állást vállalt Hatvanban, de az iskola néhány év múlva megszűnt, így a gyöngyösi gimnáziumba került. Az ottani évkönyv rendszeres illusztrálásán kívül portrékat festett az iskola hajdani nagy növendékeiről, valamint iskolai és városi díszleteket készített. 2000-től folyamatosabban tudott dolgozni, minél több figurális képet szeretett volna alkotni. Úgy érezte ezekkel az alkotásaival többet tud kifejezni magáról és az életről.

Ned Rorem (1923-2022)
amerikai Pulitzer-díjas író, kimagasló avantgárd zeneszerző. Elsősorban invenciózus dalszerzőként vált ismertté. Több mint 400 dalt komponált, melyekben a zene és a szöveg tökéletes harmóniát alkotva egészíti ki egymást. 1976-ban Air Music című alkotása Pulitzer-díjas lett (The Lordly House, C-dúr nyitány, Our Town).

Edward Kienholz (1927-1994)
amerikai installációs művész, aki munkájával élesen kritizálta a modern élet külsőségeit. Los Angelesben telepedett le és a környék más avantgárd művészeivel galériát nyitott. 1956-ban megalapította a NOW Galleryt, majd 1957-ben Walter Hopps-szal közösen a Ferus Galleryt. 1961-ben befejezte első installációját, a „roxys”-t , amely 1968-ban felháborodást keltett a Documenta 4 kiállításon. Egyszerre volt vulgáris, brutális és borzalmas, szembesítette a nézőt egy kérdéssel, mely az emberi létezésről és a huszadik század embertelen társadalmáról szólt.

Bősze Péter (Böhm, 1935-2011)
színész, előadóművész. 1961-től 1977-ig a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1977-ben szerződött a Vidám Színpadhoz, 1983-tól pedig a Mikroszkóp Színpadon játszott.

Philip Kaufman (1936)
amerikai forgatókönyvíró, filmrendező. 1965-ben megnyerte a Cannes-i kritikusok elsőfilmes díját a Goldstein című filmmel. 1981-ben az Indiana Jones-filmek forgatókönyvírója lett (A testrablók támadása, Gyilkos nap, Sade márki játékai).

Michael Crichton (John Michael Crichton, 1942–2008)
amerikai író. A tudományos pályát elhagyva a ’70-es évek elején Los Angelesbe költözött, ahol írói és filmrendezői tevékenységbe kezdett. Első megjelent regényétől (Az Androméda-törzs, 1969) kezdve az amerikai science-fiction egyik legelismertebb és legnépszerűbb szerzője. Egyéni témaválasztásának és -feldolgozásának lényege, hogy egy progresszív fázisban lévő tudományágat mutat be annak ellentmondásain és dilemmáin keresztül, egy reális és minden (tudományos és emberi) részletéig kidolgozott történetbe ágyazva (A nagy vonatrablás, Gyilkos nap, Jurassic Park).

Fenyő Ervin (1948)
színész, író, tanár, Széchenyi-kutató, történettudományt és irodalomtudományt érintő tanulmányok írója. 1974-től a szolnoki Szigligeti Színház, 1977-től a Radnóti Színpadon játszott. 1982-től szabadfoglalkozású színművész. 1989-től 2002-ig a budapesti Karinthy Frigyes Gimnázium magyar irodalom tanára volt. Jelenleg szabadfoglalkozású értelmiségi, Széchenyi-kutató, történettudományt és irodalomtudományt érintő tanulmányok írója. Mesesorozat szerkesztője a Holnap Kiadónál (Diszharmónia és vakság, Hatásvadászok, Varázslatos mesék).

Ang Lee (1954)
tajvani származású kétszeres Oscar- és Golden Globe-díjas filmrendező. Visszatérő témái közé tartoznak az elidegenedés, a társadalmi kirekesztés, valamint az elnyomás. Legsikeresebb filmje, az igazi áttörést az 1995-ös Értelem és érzelem. A Tigris és sárkány, melyet Oscar-díjra jelöltek többek között a legjobb rendező kategóriájában is, valamint a Túl a barátságon, melyért meg is kapta a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat egyaránt kulturális mérföldköveknek számítottak, és díjak sorát seperték be (A pokol lovasai, Hulk, Ellenséges vágyak).

Borbiczki Ferenc (1957)
Jászai Mari-díjas színész. 1977-1981 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1981-től 10 évig a Veszprémi Petőfi Színházban lépett fel. 1991 óta a Vígszínház tagja (Szerelmem Elektra, Mint oldott kéve, Széchenyi napjai).

Jakab Tamás (1962)
Jászai Mari-díjas színész. Még 1985-ben Emir Kusturica és Ljubiša Ristić látta őt Walpurg, a részeges költő szerepében Witkiewicz Az őrült és az apáca című darabjában. Ennek hatására meghívták legendás társulatukba, az Atelier 212-be. A délszláv háború kitöréséig a társulat egyik vezető művésze volt, szerb nyelven játszotta többek között a Hamlet címszerepét és Richmondot a III. Richárdból. 2002-ben a szegedi társulat tagjaként Jászai Mari-díjjal tüntették ki. 2003-tól két évadon át a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt.

Rudolf Teréz (1966)
1992-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1992–1996 között a Budapesti Kamaraszínház, 1996–1998 között a szolnoki Szigligeti Színház színésznője volt. 1998–2001 között újra a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. 2021-től a Soproni Petőfi Színház színésznője (Esti Kornél csodálatos utazása, A boldogság színe, A tökéletes gyilkos).

Dominika Paleta (Dominika Paleta Paciorek de Ibarra, 1972)
lengyel származású mexikói színésznő, sikeres televíziós karrierjét (telenovellák) tehetségének köszönheti. Művészettörténetet tanult a Universidad Iberoamericana de Méxicón.

Mátray László (1976)
Jászai Mari-díjas színművész. Felvételt nyert a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe, ahol 1999-ben végzett. A diploma szerzés után a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházhoz szerződött, amelynek máig tagja. 2013-tól rendszeresen vendégszerepel a budapesti Nemzeti Színházban

Ryan Reynolds (1976)
amerikai színész. Pályafutását a Hillside című kanadai szappanoperában kezdte 1991-ben, majd kisebb szerepeket követően a Két pasi meg egy csajszi című szituációs komédia főszerepét kapta meg, 1998 és 2001 között. Drámai szerepekben is kipróbálta magát. Akciófilmes alakításai közé tartozik a Penge – Szentháromság, a Zöld Lámpás és a Védhetetlen. 2017-ben saját csillagot kapott a Hollywoodi hírességek sétányán (Kalandférgek, Élve eltemetve, Deadpool).

Brózik Klára (1980)
színésznő. A színészetet a Gór Nagy Mária Színitanodában tanulta. 2011-ben, hét év után búcsút intett a Jóban Rosszban stábjának. Első szerepét a Madách Színházban kapta, rendszeresen fellépett a Centrál Színházban is.

Hajdú Melinda (1983)
színésznő. 12 éven át a Miskolci Rónai Balettiskola növendéke volt. 1998-2002 között az Egressy Béni Zeneiskolában is tanult, magánének szakon. 2005-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2009-ben kapta meg színészi diplomáját. 2009-től a kecskeméti Katona József Színház tagja.

Emilia Clarke (Emilia Isobel Euphemia Rose Clarke, 1986)
angol színésznő. Legismertebb televíziós szerepe Daenerys Targaryen volt az HBO Trónok harca című fantasy-sorozatában (Terminátor: Genisys, Solo: Egy Star Wars-történet, A gyanú árnyékában).

Ezen a napon halt meg:

Franz Bopp (1791-1867)
német nyelvész, az indogermán összehasonlító nyelvtudomány egyik megalapítója. A szanszkrit nyelv konjugációs rendszeréről a görög, latin, perzsa és proto-germán nyelv megfelelő rendszerével összehasonlítva című könyvének 1816-os megjelenése fordulópont volt a nyelvészet történetében, ekkortól beszélünk történeti-összehasonlító nyelvészetről.

Théophile Gautier (Pierre Jules Théophile Gautier, 1811–1872)
francia romantikus költő, író, művészet- és irodalomkritikus. Meglepően korán, öt évesen kezdett olvasni. Daniel Defoe Robinson Crusoe-ja felgyújtotta képzeletét, és arról ábrándozott, hogy matróz lesz ha felnő. Jelen volt a romantikát támogató nagy megmozdulásokon, és közben verseket írt, a művészet teljes függetlenségét vallotta. Ahogy Victor Hugo, úgy Honoré de Balzac is tehetségesnek találta. A La Chronique de Paris újsághoz ajánlották be, itt jelentek meg első novellái és művészetkritikai írásai. Ezzel egyidőben a France littéraire-nek és a La Presse napilapnak is dolgozott. Megközelítőleg kétezer cikket írt a La Presse számára. A művészetkritika mellett minden idejét a versírásnak szentelte. A költészet szenvedély, szórakozás, napi gyakorlat volt számára (A lélekcsere, Az arany gyapjú, Avatar).

Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov (1824-1906)
orosz művészeti és zenekritikus. Talán a legelismertebb orosz kritikus volt élete során. Első diplomáját 1843-ban a jogtudományi egyetemen szerezte. Későbbiekben 1859-ben felvételt nyert a Birodalmi Művészeti Akadémiára. Az Orosz Tudományos Akadémia 1900-ban tiszteletbeli tagjává választotta. Egyes kritikusok állítása szerint Sztaszov szinte „zsarnoki” nézeteivel uralta a 19. századi orosz kultúra formálását. Számos nagy tehetséget fedezett fel és hatása sok művet ihletett. Rengeteg csatát vívott levelezéseiben és cikkekben a sajtó nyilvánossága előtt.

Alexander Bernát (1850-1927)
filozófus, esztéta, akadémikus. A budapesti tudományegyetem első filozófiatörténet professzora volt. 1911-től a Nemzeti Színház drámabírálója. Színházi kritikusként a Pester Lloydnál és a Budapesti Hírlapnál is dolgozott (A philosophia történetének eszméje, Shakespeare Hamletje, A háború után).

Konti József (1852-1905)
karmester, zeneszerző. Mint karmester legelőször Salzburgban működött, ahol egy egyfelvonásos operettet is előadtak tőle. 1884-ben szerződtették a Népszínházhoz karmesternek Erkel Elek mellé és az intézmény kötelékében mint első karmester működött. 1903-ban a Király Színházhoz ment át. Nagy sikereket aratott több eredeti operettjével, melyek a közönség kedvenceivé lettek (A vadászok, Királyfogás, A fecskék).

Al Jolson (Asa Yoelson, 1886–1950)
litván származású amerikai énekes; a popzene első sztárjainak egyike, a Broadway szupersztárja volt A világ első komplett hangosfilmjeinek, A dzsesszénekesnek (The Jazz Singer, 1927), és Az éneklő bolondnak (The Singing Fool, 1928) a főszereplőjeként a filmtörténetbe is örökre beírta a nevét.

Kántor Sándor (1894-1989)
Kossuth-díjas fazekasmester, a Népművészet Mestere. 1917 márciusától az olasz fronton harcolt. 1918. október 28-án súlyos karlövést szenvedett, amely miatt majdnem fel kellett adni a fazekas pályafutását. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben is szolgált. Saját műhelyét 1920-ban kezdte el működtetni. Több elismerést is szerzett mint például 1937-ben ezüstkoszorús mesteri címet cserépkályháiért, majd 1938-ban aranyérmet. 1953-ban az elsők között kapta meg a Népművészet Mestere címet. A brüsszeli 1958-as világkiállításon nagydíjjal jutalmazták.

Korda Zoltán (1895–1961)
filmrendező és producer. Testvére volt Korda Sándor és Korda Vince, akik szintén a filmszakmában váltak ismertté. 1918 és 1920 között Magyarországon két, 1927-ben Németországban pedig egy némafilmet készített, első igazi sikere azonban az 1935-ben, az Egyesült Királyságban készült Sanders of the River volt. 1940-ben csatlakozott a bátyjához, Korda Sándorhoz Hollywoodban, ahol producerként vett részt A bagdadi tolvaj című film készítésében (Riadó Indiában, Négy toll, A dzsungel könyve).

Eiben István (1902-1958)
Kossuth-díjas filmoperatőr, érdemes művész. Tizennégy évesen már a filmszakmában dolgozott, első önálló filmje a A lélekidomár volt. 1952-től haláláig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Több, mint 150 filmet fényképezett, ő volt az operatőre 1931-ben az első magyar hangosfilmnek, a Kék bálványnak (Hyppolit, a lakáj, Mágnás Miska, Én és a nagyapám).

Kurucz D. István (1914-1996)
Kossuth-díjas festőművész. A korabeli paraszti világ megörökítője, az Alföld festője, a hódmezővásárhelyi iskola egyik kiemelkedő egyénisége. Az alföldi festők irányvonalát követte személyes érzékeny stílusában. Szociális érzékenysége életművének valamennyi korszakában szerepet játszott, alkotói periódusának utolsó évtizedeiben is, amikor már alkalmazta a konstruktív és absztrakt ábrázolás eszközeit is. Mind a táj-, mind a figurális ábrázolásban kitűnt tehetségével, főként tájképeket és életképeket festett (Októberi alkony, Aratás, Naplemente a Hortobágyon).

Báró Anna (1920-1994)
színésznő, 1956-tól nyugdíjba vonulásáig a József Attila Színház szerződtette. Sokat szinkronizált, rádiózott és filmekben is szerepeket vállalt. Erős komikai vénával megáldott karakterszínésznő volt (Egy magyar nábob, Butaságom története, A harangok Rómába mentek).

Oskar Werner (Oskar Josef Bschließmayer, 1922-1984)
osztrák színész, rendező, forgatókönyvíró. 1941 októberében debütált Oskar Werner néven, a Wehrmacht behívta és az orosz frontra küldték. Családjával megszökött, a bécsi erdőben rejtőztek. Visszatért a bécsi színpadokra, de 1950-ben Hollywoodba ment (Eroica, 451 Fahrenheit, Bolondok hajója).

Sándor Judit (1923–2008)
Kossuth-, Bartók–Pásztory- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (mezzoszoprán, szoprán), érdemes művész. Az Operaház 1948-ban szerződtette, az első évadban ösztöndíjasként. 1948. november 13-án debütált Mozart Varázsfuvolájának második hölgyeként. Szoprán és mezzoszoprán szerepeket egyaránt énekelt, különösképpen Mozart operáiban. Oratórium- és dalénekesként is nemzetközi hírnevet szerzett.

Kamondy László (Tóth, 1928–1972)
József Attila-díjas író, drámaíró. 1951-1960 között a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora volt. 1960-tól a Vígszínház, a Madách Színház, valamint a Mafilm dramaturgjaként dolgozott. Önálló köteteire jellemző a novella műfajának formai és szemléletbeli megújítása: a sematizmussal való szakítás mellett a hősök mikrokörnyezetének szociográfiai hitele megjelenítésére törekedett. A társadalmi valóságot magánéleti konfliktusokba sűrítve ábrázolta az 1960-as, 1970-es években sikerrel bemutatott színműveiben is (Beszélgetés, Vád és varázslat – Lány az aszfalton, Ismerkedés tükörben).

Láng István (1933-2023)
Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, érdemes művész. Zeneszerzői tanulmányait 1950-58-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. 1957-60-ig zenei tanársegédként dolgozott a Színház és Filmművészeti Főiskolán, majd 1966-84-ig zenei tanácsadóként az Állami Bábszínháznál. 1973-tól adjunktus, majd egyetemi tanár a Zeneművészeti Főiskola Kamarazenei Tanszékén. 1970 és 1990 között különböző nemzetközi zenei versenyek zsűrijének az elnöke, illetve a tagja.