DVD: Pavarotti The Last Tenor – papiruszportal.hu

a papiruszportal.hu archívumából [2005]

Szerző: Szabó Ildikó

„Pavarotti árucikké vált, meghazudtolva minden idők egyik legnagyobb tenorjának hatalmas tehetségét”*
Pavarotti neve valóban árucikké lett, a dévédé is ezt igazolja. A lemez a nagyközönségnek készült, azoknak, akik nem járatosak a komolyzene világában, csak azt a néhány áriarészletet ismerik, melyek a reklámokból köszönnek rájuk. Talán azt is tudják, ki a másik két tenor Pavarotti mellett, valamint azt, hogy az énekes állandó súlyproblémákkal küzd, elvette titkárnőjét, és kislánya született.

„Rendkívüli, könnyed hangjával és csengő magas hangjaival azonnal befutott, amint elkezdett énekelni. Korai szerepeiben, így Rodolfóként (La boheme [Bohémélet]) és Tonióként (La fille du régiment [Az ezred lánya]) szinte tökéletes hangtechnikát mutatott. A nehezebb repertoár csábításának engedve hangja később elvesztette izgalmas csillogását; az 1970-es években felvett előadásai a legkiválóbbak. Az elmúlt években stadionokban és a „Három tenor” tagjaként való fellépések öregbítették világhírét.”*

Luciano Pavarotti kétségkívül az operajátszás és -éneklés legnagyobb alakjai közé tartozik. Nevét mindenki ismeri, remélhetőleg a dévédé megnézése után művészetével (annak töredékével) is megismerkednek azok, akik eddig nem rajongtak az operáért.
A lemezen egy idősödő férfit láthatunk, aki sokszor megfáradtnak tűnik, nehezen, lassan beszél, igaz, angolul. (A lemezhez nincs magyar felirat.)
Hatalmas életműve nemcsak a felvételek száma miatt rendhagyó – néhány operát többször fölvettek főszereplésével –, hanem az egyenletes színvonalért, melyért sok művésztársa megirigyelheti. Nem égett ki idejekorán, mint sok énekes, nem vállalt el olyan feladatokat, melyek nem az ő karakterét képviselik. Hosszú, negyvenéves, töretlen karrierje káprázatos. Bár egy zenei újság szavazása szerint az évszázad énekese a két éve meghalt Franco Corelli volt, az emberek Pavarotti nevét ismerik inkább. A komolyzene történetében ő az, akinek a felvételei a legnagyobb példányszámban keltek el.
Hangjának lágysága, hajlékonysága, behízelgő hangszíne és nem utolsósorban briliáns technikája, drámai megjelenítő ereje tette Pavarottit a – tenortársai által is elismert – legjobbá. Láthatjuk debütálni a Bohéméletben, még vékonyabban, és búcsúkoncertjén, a Toscában, Cavaradossiként is. A világ nagy operaházaiban lépett fel, például a Deutsche Operben, a Metben, a Central Parkban is énekelt, ezekből az előadásokból láthatunk részleteket. Sajnos, több áriarészlet kétszer is szerepel (Turandot, Pillangókisasszony), a címeket, áriákat nem közli az igen szűkszavú kísérőfüzet.
Azért, hogy elkészülhessen a film, tizenkét hónapot töltöttek Pavarottival. Nem a művészallűröket mutatja be, bár szó esik Pavarotti babonásságáról, hanem az embert akarták a központba állítani. A hetvenéves énekes elmondja, hogy magát tulajdonképpen „senkinek” tartja, nem akar az emberek fölé emelkedni. Szívesen néz focimeccset, kedvenc csapata a Juventus, szívesen kártyázik, bár a szabályokat nem tudja, szabad idejében szeret lubickolni (pólóban) kislányával.
Családjáról nagy szeretettel beszél, édesapjával, aki szintén tenorista volt, igaz, műkedvelő, duettet is énekel. Pavarotti bemutatja a helyet, ahol a gyermekéveit eltöltötte, szülőházát, a környéket. Megismerjük nővérét, második feleségét és kislányukat, az esküvőről is láthatunk néhány pillanatot, Andrea Bocelli énekli Bach–Gounod Ave Mariáját, szinte olyan hangszínnel, mint Pavarottié. Előző házasságáról nem mesél, de ezt már úgyis megtette a bulvársajtó, csak lányairól. Tanárként kezdte felnőtt életét, a tanítás szeretete megmaradt: mesterkurzusokat vezet.
Tisztelettel és megbecsüléssel beszél nagy tenorista elődeiről, Enrico Carusóról, Giuseppe di Stefanóról, művészetükről. Ám nem csupán Pavarotti vall magáról, gondolatairól a filmen, hanem Roberto Alagna, a mai idők egyik legelismertebb énekese méltatja. Bono, akinek neve a komolyzenéért rajongóknak nem sokat mond, annál többet a könnyűzene ismerőinek, is szeretettel beszél a kiváló tenoristáról. Érdekes volt látni, ahogy a két más pólusú zenét képviselő ember milyen jó baráti kapcsolatban van egymással. Pavarottitól egyébként sem áll távol a könnyebb műfajok szeretete, hiszen énekel nápolyi dalokat, kirándul a könnyűzene világába is, a Mezzo tévén szinte mindennap lehet látni-hallani egy klipjét. A dévédén három teljes ária mellett két könnyedebb dalt is előad.

Mindenkinek, nem csak a komolyzene iránt mélyebben érdeklődőknek ajánlható a most megjelent lemez.