Királylány születik
(a papiruszportal.hu archívumából [2009])
Szerző: Franken Stein, a helyiség kalapácsa
Nagy az alattvaló bűne. A könyvfesztivál előtt nem volt rest megígérni egy recenziót egy régóta várt kötetről, melyet két kedvelt alkotó hordott ki, többször kilenc hónapig. Boldizsár Ildikó a (tündér)mesék avatott tudora, aki gyógyít is velük, Szegedi Katalin pedig újabb királylányos, talán már királyfis korszakát is éli. Sokáig kerülgették egymást, míg a Boszorkányos mesékben egymásra találtak. Ez a munka újabb inspirációkat adott nekik, aminek az eredménye: Királylány születik.
„Te is királylánynak születtél”
Amióta Szegedi Katalint ismerem, nem követtem el ekkora sértést vele szemben, hogy ne írtam volna egy megjelent, ráadásul nekem tetsző kötetéről. Mindezt foghatnám a világgazdasági válságra, a csillagok szerencsétlen együttállására/összegubancolódására, vagy arra, hogy a billentyűzetem sztrájkkal fenyegetett: Nem megmondtam, hogy ne Szegedi Katalinról írj!, vagy egyszerűen „Gy. a hibás” stb. – summa summarum az újabb kötet nem érdemelte meg, hogy eddig várakoztassam.
Szegedi Kata blogját látogatva már az alkotófolyamat közben sejteni lehetett, hogy nem akármilyen kötetről lesz szó, noha mindkét fél mindegyik munkáját komolyan veszi, legyen benne bármekkora feladata. A közös gyermeket pedig még inkább, hiszen az már korábban kiderült, hogy a két alkotó két finom és rokon lélek, elég olvasgatni Amáliáról és utána ránézni a kötetben a boszorkány bármelyik kecses, a világtól elemelkedett vagy éppen megzuhant, a világ valamennyi szomorúságát magára vevő illusztrációjára – az egyik kedvencem a falon díszeleg, és tekintete mintha mindig mást sugallna. Amáliának számtalan arca, lénye van. Ha villalakó lenne, azt írnám, kisugárzása van, ha paksi, be-, de ő egyik sem: erdőlakó.
A Naphegy Kiadó égisze alatt megjelent munka esetében a kiötlött szokatlan stratégia az volt, hogy a szerzők egymást ko-/inspirálják:
„Ennek a könyvnek a munkálatai nem a szokásos módon készültek, tehát nem úgy, mint általában, hogy az író először megírja a kéziratot, és az illusztrátor utána megfesti a képeket a szöveg alapján, hanem fordítva. Először megfestettem öt-hat képet még szöveg nélkül, majd ezek inspirálták az írónőt a szöveg megírására.”
Tehát a blogon láthattuk, amint nagyon lassan formát öltő, de annál inkább egységes egésszé összeálló rajzokból mű, Királylány születik.
A mesélés Boldizsár Ildikónál nem csupán kellemes időtöltés, esetleg esti tévéprogram-helyettesítő, hanem filozófiaalapú tanítás és egyben gyakorlati terápia. Úgy véli, és erről minden egyes alkalommal meg is tud győzni – csak a hétköznapok során valahogy mindig tündérmentesedem –, hogy a mesékben olyan ősi bölcsességek, emberi alapigazságok, -történetek fogalmazódnak meg, amely tanításokra a 21. század emberének sokkal inkább szüksége van, mint a korábbi századokban élőknek.
A kötet mottója: Lányainknak. Emlékeztet ugyan egy másik mottóra (Honnunk szebblelkü asszonyinak, Széchenyi: Hitel), de rápillantva a címoldalon lévő rejtelmes illusztrációra, tudjuk, itt nem osztásról-szorzásról, belső megtérülési rátákról lészen szó, hanem mégiscsak egy echte meséről: a nagymama, a kislány (vagy a vasorrú bába?) nekünk háttal, egy kényelmes fotelban ül, jó meleg ruhában, mellette kötögetőfelszerelés pihen dolgos kezekre várva, lába – naná, hogy csíkos a zoknija – pedig egy párnán nyugszik, s mintha valami ismert könyvet tartana a kezében. Helyben vagyunk.
„Amikor a Földön világra jön egy kislány…”, akkor a kilenc égi királylány megáldja – kezdődik a mese. Ezek a királylányok a közeli hozzátartozók materiális ajándékai mellé minden kislánynak megfoghatatlan kincseket adnak, majd a tételmondat következik: de te magad is ajándék vagy, és a legnagyobb ajándék a mosolyod. Igen szűkszavú, egyszerű, ám egyszerűségében is mélyen bonyolult gondolatok követik egymást a szépségről, a tiszta szívről, egészségről, állhatatosságról stb., amit Boldizsár Ildikó a mesékből/életből leszűrt önmaga és hallgatósága, olvasótábora számára. E tulajdonságok minden királylányban benne lakoznak. Ám az áldás csak akkor teljesedik be, ha a megszületett gyermek őrzi az égi királylányoktól kapott kincseket, amihez segítséget ad a Naptól a nádszálakig minden, ami a természetben körülvesz – a többi a mottóban szereplőkön múlik. Keleti és nyugati bölcsességek egy mesébe, a születés univerzális misztikumába gyúrva készítenek fel az életre; mint mindig, gyönyörű Szegedi-illusztrációkkal. Az összes ismert és ezután ismertté váló Szegedi-jeggyel felékesített képeskönyvet kapunk, a részletgazdagságra és leheletfinom megoldásokra elég példaként hozni ahogy Tringatrilla festett/tetovált kezében tartja egy csöppség lábait… Szöveg és rajzos szövete ritka egysége valósul meg.
Egyes mesékben vajúdnak a hegyek – erről biztos száz analógiája és magyarázata lehet a szerzőnek –, de most nem egeret szültek: a hosszú kihordás során Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin tarsolyából, tollából szellemi útravalókkal, kincsekkel kistafírozott Királylány született. Várjuk hozzá a királyfit. (Az már nem is lep meg, hogy a 2009-es Rotary Irodalmi Díj legjobb három műve közé került.)
Boldizsár Ildikó – Szegedi Katalin: Királylány születik
Naphegy, Budapest, 2009
Kötött
