Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Lajtha László és a titkos szoba – Solymosi Tari Emőke: „…magam titkos szobája” Archívum
  • A Pósa-szobor és a Pósa-asztal Archívum
  • Galambok, hősök, terek – Parti Nagy Lajos Szombathelyen Archívum
  • Heti papiruszok (2301) Egyéb kategória
  • Múltkóstoló – Szigethy Gábor kötete Archívum
  • Az ördög és a részletek – Gounod: Faust Archívum
  • Olvas(s)atok – „Kétsíkú valóság”, Franz Kafka művészi kifejezőeszközei Archívum
  • Májusi Manon Lescaut Archívum

Limitált kiadás – Mozart–Mutter

Posted on 2023.04.21.2023.04.19. By admin Nincs hozzászólás a(z) Limitált kiadás – Mozart–Mutter bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2006]

Szerző: Lehotka Ildikó

Anne-Sophie Mutter a Mozart-év tiszteletére a zenészóriás minden hegedűre írott művét lemezre játssza a Deutsche Grammophon kiadásában. Cédéje kettős jubileum alkalmából készült: a csinos művésznő harminc éve lépett először pódiumra, Mozartot pedig az egész világ ünnepli születésének 250. éve alkalmából.

A nagy osztrák zeneszerző összesen öt hegedűversenyt írt salzburgi tartózkodása alatt 1773-ban, 17 éves korában, melyet a dupla lemezen hallhatunk. Az összes Mozart-hegedűverseny mellett helyet kapott az Esz-dúr sinfonia concertante is a Deutsche Grammophon kivételes kiadványán. Ez a lemez az első a művésznő összes, hegedűre írt Mozart-felvételeiből.
A kísérőfüzet egy hosszú beszélgetést közöl Anne-Sophie Mutterrel, aki Mozarthoz való kapcsolatáról mesél Michael Churchnek. 13 éves korában játszotta Salzburgban a G-dúr hegedűversenyt Karajan vezényletével. A művésznő Mozart-zenén nőtt föl, karrierjének meghatározója a nagy zeneszerző. A hegedűversenyeket korábban már lemezre játszotta, de mindig talál valami újat, valami meglepőt.
A felvételt a London Philharmonic Orchestra közreműködésével készítették (koncertmester: Boris Garlitzky), de Anne-Sophie Mutter vállalta a tulajdonképpeni vezénylést, szavaival élve a „vezetést”.
A versenyművek felépítése a korai klasszika tételrendjét követi: a nem túl gyors allegrót egy lassú tétel követi, majd az öt versenyműből négyben a rondó következik.
Aki ismeri, játszott Mozartot, tudja, hogy a zenéjében rejlő könnyedség nagyon nehezen tolmácsolható. A felvétel erénye éppen ebben rejlik: az előadók nemcsak hogy ráéreztek, de tökéletesen beszélik Mozart nyelvét. A zenekarnak különösen nehéz a szerepe, hiszen ahány ember, annyi elképzelés. A művésznő választása volt a londoni zenekar, mert az együttes tagjai ugyan szólistaként is megállják a helyüket, de egy emberként játszanak. Nem követik a manapság oly divatos régi zenei előadásmódot: nem játszanak bélhúron, viszont vibrálnak.
Anne-Sophie Mutter nem véletlenül az egyik legelismertebb hegedűs a világon. Ezek a felvételek a legjobbak közé tartoznak. A művésznő hegedűhangja lágy, édeskés a szó jó értelmében, hangzásban Yehudi Menuhin utóda. Mind a virtuóz, mind a lassú tételeket kiváló stílusismerettel adja elő, hangszerkezelése tökéletes. Fals hangot még véletlenül sem fedezhetünk fel a versenyművekben.
A D-dúr hegedűverseny (KV. 211.) az első felvétel a lemezen: aki ezt meghallgatja, a többit sem hagyja ki. Számomra az Andante tétel volt az – Dvorák csellóversenye lassú tételében kísértetiesen hasonlít az első négy hang, még a ritmus is –, amely meggyőzött a zenei kifejezésmód nagyszerűségéről.
A B-dúr versenymű (KV. 207.) harmadik tétele elképesztően sziporkázó, nagyszerű zenei megoldásokkal tolmácsolja mind a zenekar, mind Anne-Sophie Mutter. A gyors tempó nem a virtuozitásra törekszik, nem öncélú, még a fergeteges futamokban is képesek egy-egy hangsúlyt, leheletnyi megállást becsempészni, árnyalt (ám csak amennyire kell) dinamikát játszani. A hangok hossza pontosan olyan, amilyennek lennie kell.
A legismertebb versenymű az A-dúr (KV. 219.). A hegedűszóló valószerűtlenül halkan indul, majd fokozatosan emelkedik ki a zenekarból, végül kirobban a gyors hármashangzat-felbontásból álló rakétamotívum. A hosszú zenekari bevezetéssel kezdődő második Adagio tétel hegedűszólója kezdetére is érdemes odafigyelni: az összes felvétel közül egyedül itt található az a nagyon finom, lágy, de nem levegős hangzás. A rondótétel kíséretét a kamarazenekari hangzás miatt kell említeni. Nagyon hangulatos a col legnóval játszott törökös/magyaros motívum tolmácsolása. Különleges hangképzéssel is találkozunk az utolsó előtti rondótéma visszatérése előtt: a hegedűhang nem iskolázott, kicsit szőrös, de a művésznő a hangulati megjelenítés miatt bátran vállalta ezt is.
A második cédéről is a legjobbakat lehet elmondani. A 218-as jegyzékszámú, az A-dúr mellett a másik legnépszerűbb, D-dúr hegedűverseny zenei anyaga talán a legérettebb a művek közül. Fellelhető a Sturm und Drang jellegzetessége, a mannheimi stílus jelenléte, az ellentétek, kontrasztok ábrázolása.
A G-dúr hegedűverseny első tétele Anne-Sophie Mutter újabb ötletét tartogatja. Bátran használja a spiccatót a vonókezelésnél, holott ez nem tartozik a korszak műveinek megszokott előadásmódjához. A második tétel kezdése puha, különösen a mélyvonósok lágy pizzicatóinak köszönhetően. A fúvós hangszerek nem emelkednek ki a pianót játszó vonósok közül. Homogén a hangzás, a művésznő is tökéletesen beleolvad az előadásba, nem erőlteti, hogy mindenáron rá figyeljen a hallgató.
A kadenciák szerzői között Zino Francescatti és a nagy magyar hegedűs, Joachim József nevét is megtaláljuk.
A cédé utolsó felvétele az Esz-dúr sinfonia concertante Yuri Bashmet brácsaművész közreműködésével. A sinfonia concertante a concerto grosso klasszikus kori továbbélése. Nagyon kevés ilyen műfajú darab keletkezett, ilyenek Haydn Napszak-szimfóniái, bár a szimfónia elnevezést kapták, Mozart hegedű-fuvola versenye, hármasversenyt pedig Mozart (három zongorára) és Beethoven írt (csellóra, hegedűre és zongorára).
Yuri Bashmet nevét idehaza is jól ismerik, hiszen nemrég adott koncertet nálunk. A két szólista hangszerének hangszíne kiegészíti egymást és össze is illik. Az 1770-ben írott kettősverseny ötletekben gazdag, s a két művész értően játssza.
A tagolások mind a nagy-, mind a kisformáknál világosak, nem túlzottak. Gyönyörű, példaértékű kezdések és lezárások segítik a formai tagolást, melyek nem erőltetettek, nem mesterkéltek. A zenekar nagyszerű partner az előadás folyamán. Anne-Sophie Mutter nem törekszik stílushűségre: romantikus hangindításai azonban színesítik, nem teszik hiteltelenné Mozart hegedűversenyeit. A sinfonia concertante lassú tétele a romantikus játékmódot helyezi előtérbe, itt egy kicsit soknak éreztem mind a széles vibratót, mind a hangok nem egyenletes hosszát.
A karakterábrázolások szinte minden esetben a legjobban illenek az adott zenei anyaghoz. A cédét érdemes megvenni, amíg még lehet, hiszen csak korlátozott számban adták ki. És ne felejtsük, ami a lemezborítón olvasható: Mozart forever.

Anne-Sophie Mutter
Anne-Sophie Mutter 1963. június 29-én született, 1976-ban mutatkozott be a Luzerni Fesztiválon, 1977-ben Herbert von Karajan vezényletével a Salzburgi Ünnepi Játékokon szerepelt nagy sikerrel. Szólistaként és kamarazenészként a világ számos országába szerepelt. 1985-től a londoni Királyi Zeneakadémia vendégprofesszora. Hanglemezfelvételei számos díjat nyertek. A barokk zenétől a kortárs művekig terjed repertoárja, Penderecki neki ajánlotta II. hegedűversenyét. Anne-Sophie Mutter a Mozart-év tiszteletére a zenészóriás minden hegedűre írott művét lemezre játssza a Deutsche Grammophon kiadásában.

Mozart: Violin Concertos, Sinfonia Concertante
Violin Concerto No.2 in D, K. 211
Violin Concerto No.1 in B flat, K. 207
Violin Concerto No.5 in A, K. 219
Violin Concerto No.4 in D, K. 218
Violin Concerto No.3 in G, K. 216

Sinfonia concertante for Violin, Viola and Orchestra in E flat, K. 364
London Philharmonic Orchestra
Anne-Sophie Mutter, Yuri Bashmet
Deutsche Grammophon, CD DDD
474 215-2 GH 2 (2 CD)

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Zsuzsa néni
Next Post: Anthony Quinn, avagy Zorba, a görög

Related Posts

  • Miért jó? – Fűzfa Balázs: Miért szép Archívum
  • Bujkáló napok Archívum
  • Óév, újév, új év Archívum
  • Az egyházi zene a kezdetektől a reformációig Archívum
  • Könyv a könyvben – Thomas Wharton: Szalamandra Archívum
  • Szamárságok a fülbe Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Fejtő Ferenc: A magyar tragédia – könyvbemutató a Pallas Páholyban
  • Haydn: A halászlányok (Il pescatrici)
  • Június 2.
  • Újraolvasva – Szabó Magda: Abigél
  • Magasiskola – Jean-Paul Fouchécourt Rameau haute-contre (férfialt)áriákat énekel

Legutóbbi hozzászólások

  1. „Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá” szerzője Május 28. – papiruszportal.hu
  2. Ez a vár nem az a vár? o) szerzője Heti papiruszok (2321) – papiruszportal.hu
  3. Ne ess pánikba! – Törülközőnap szerzője Május 25. – papiruszportal.hu
  4. Rammstein – Egy ember ég szerzője Rammstein – tűz alatt – papiruszportal.hu
  5. Richard Wagner – Bayreuth varázslója szerzője Május 22. – papiruszportal.hu
  • Január 29. Naptár
  • Várdai István, Frankl Péter, Beethoven Archívum
  • Forró lengyel, forró angol: Szymanowski és Britten hegedűversenyei Archívum
  • Karácsony − a csángó magyaroknál és a nagyvilágban Archívum
  • Kossuth-bankókat is szállított a Titanic? Archívum
  • Március 4. Naptár
  • Nagy szamárfül – „nem IÁbavaló” Archívum
  • James Lord: Egy Giacometti portré Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme