a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerző: Lehotka Ildikó
Anne-Sophie Mutter a Mozart-év tiszteletére a zenészóriás minden hegedűre írott művét lemezre játssza a Deutsche Grammophon kiadásában. Cédéje kettős jubileum alkalmából készült: a csinos művésznő harminc éve lépett először pódiumra, Mozartot pedig az egész világ ünnepli születésének 250. éve alkalmából.
A nagy osztrák zeneszerző összesen öt hegedűversenyt írt salzburgi tartózkodása alatt 1773-ban, 17 éves korában, melyet a dupla lemezen hallhatunk. Az összes Mozart-hegedűverseny mellett helyet kapott az Esz-dúr sinfonia concertante is a Deutsche Grammophon kivételes kiadványán. Ez a lemez az első a művésznő összes, hegedűre írt Mozart-felvételeiből.
A kísérőfüzet egy hosszú beszélgetést közöl Anne-Sophie Mutterrel, aki Mozarthoz való kapcsolatáról mesél Michael Churchnek. 13 éves korában játszotta Salzburgban a G-dúr hegedűversenyt Karajan vezényletével. A művésznő Mozart-zenén nőtt föl, karrierjének meghatározója a nagy zeneszerző. A hegedűversenyeket korábban már lemezre játszotta, de mindig talál valami újat, valami meglepőt.
A felvételt a London Philharmonic Orchestra közreműködésével készítették (koncertmester: Boris Garlitzky), de Anne-Sophie Mutter vállalta a tulajdonképpeni vezénylést, szavaival élve a „vezetést”.
A versenyművek felépítése a korai klasszika tételrendjét követi: a nem túl gyors allegrót egy lassú tétel követi, majd az öt versenyműből négyben a rondó következik.
Aki ismeri, játszott Mozartot, tudja, hogy a zenéjében rejlő könnyedség nagyon nehezen tolmácsolható. A felvétel erénye éppen ebben rejlik: az előadók nemcsak hogy ráéreztek, de tökéletesen beszélik Mozart nyelvét. A zenekarnak különösen nehéz a szerepe, hiszen ahány ember, annyi elképzelés. A művésznő választása volt a londoni zenekar, mert az együttes tagjai ugyan szólistaként is megállják a helyüket, de egy emberként játszanak. Nem követik a manapság oly divatos régi zenei előadásmódot: nem játszanak bélhúron, viszont vibrálnak.
Anne-Sophie Mutter nem véletlenül az egyik legelismertebb hegedűs a világon. Ezek a felvételek a legjobbak közé tartoznak. A művésznő hegedűhangja lágy, édeskés a szó jó értelmében, hangzásban Yehudi Menuhin utóda. Mind a virtuóz, mind a lassú tételeket kiváló stílusismerettel adja elő, hangszerkezelése tökéletes. Fals hangot még véletlenül sem fedezhetünk fel a versenyművekben.
A D-dúr hegedűverseny (KV. 211.) az első felvétel a lemezen: aki ezt meghallgatja, a többit sem hagyja ki. Számomra az Andante tétel volt az – Dvorák csellóversenye lassú tételében kísértetiesen hasonlít az első négy hang, még a ritmus is –, amely meggyőzött a zenei kifejezésmód nagyszerűségéről.
A B-dúr versenymű (KV. 207.) harmadik tétele elképesztően sziporkázó, nagyszerű zenei megoldásokkal tolmácsolja mind a zenekar, mind Anne-Sophie Mutter. A gyors tempó nem a virtuozitásra törekszik, nem öncélú, még a fergeteges futamokban is képesek egy-egy hangsúlyt, leheletnyi megállást becsempészni, árnyalt (ám csak amennyire kell) dinamikát játszani. A hangok hossza pontosan olyan, amilyennek lennie kell.
A legismertebb versenymű az A-dúr (KV. 219.). A hegedűszóló valószerűtlenül halkan indul, majd fokozatosan emelkedik ki a zenekarból, végül kirobban a gyors hármashangzat-felbontásból álló rakétamotívum. A hosszú zenekari bevezetéssel kezdődő második Adagio tétel hegedűszólója kezdetére is érdemes odafigyelni: az összes felvétel közül egyedül itt található az a nagyon finom, lágy, de nem levegős hangzás. A rondótétel kíséretét a kamarazenekari hangzás miatt kell említeni. Nagyon hangulatos a col legnóval játszott törökös/magyaros motívum tolmácsolása. Különleges hangképzéssel is találkozunk az utolsó előtti rondótéma visszatérése előtt: a hegedűhang nem iskolázott, kicsit szőrös, de a művésznő a hangulati megjelenítés miatt bátran vállalta ezt is.
A második cédéről is a legjobbakat lehet elmondani. A 218-as jegyzékszámú, az A-dúr mellett a másik legnépszerűbb, D-dúr hegedűverseny zenei anyaga talán a legérettebb a művek közül. Fellelhető a Sturm und Drang jellegzetessége, a mannheimi stílus jelenléte, az ellentétek, kontrasztok ábrázolása.
A G-dúr hegedűverseny első tétele Anne-Sophie Mutter újabb ötletét tartogatja. Bátran használja a spiccatót a vonókezelésnél, holott ez nem tartozik a korszak műveinek megszokott előadásmódjához. A második tétel kezdése puha, különösen a mélyvonósok lágy pizzicatóinak köszönhetően. A fúvós hangszerek nem emelkednek ki a pianót játszó vonósok közül. Homogén a hangzás, a művésznő is tökéletesen beleolvad az előadásba, nem erőlteti, hogy mindenáron rá figyeljen a hallgató.
A kadenciák szerzői között Zino Francescatti és a nagy magyar hegedűs, Joachim József nevét is megtaláljuk.
A cédé utolsó felvétele az Esz-dúr sinfonia concertante Yuri Bashmet brácsaművész közreműködésével. A sinfonia concertante a concerto grosso klasszikus kori továbbélése. Nagyon kevés ilyen műfajú darab keletkezett, ilyenek Haydn Napszak-szimfóniái, bár a szimfónia elnevezést kapták, Mozart hegedű-fuvola versenye, hármasversenyt pedig Mozart (három zongorára) és Beethoven írt (csellóra, hegedűre és zongorára).
Yuri Bashmet nevét idehaza is jól ismerik, hiszen nemrég adott koncertet nálunk. A két szólista hangszerének hangszíne kiegészíti egymást és össze is illik. Az 1770-ben írott kettősverseny ötletekben gazdag, s a két művész értően játssza.
A tagolások mind a nagy-, mind a kisformáknál világosak, nem túlzottak. Gyönyörű, példaértékű kezdések és lezárások segítik a formai tagolást, melyek nem erőltetettek, nem mesterkéltek. A zenekar nagyszerű partner az előadás folyamán. Anne-Sophie Mutter nem törekszik stílushűségre: romantikus hangindításai azonban színesítik, nem teszik hiteltelenné Mozart hegedűversenyeit. A sinfonia concertante lassú tétele a romantikus játékmódot helyezi előtérbe, itt egy kicsit soknak éreztem mind a széles vibratót, mind a hangok nem egyenletes hosszát.
A karakterábrázolások szinte minden esetben a legjobban illenek az adott zenei anyaghoz. A cédét érdemes megvenni, amíg még lehet, hiszen csak korlátozott számban adták ki. És ne felejtsük, ami a lemezborítón olvasható: Mozart forever.
Anne-Sophie Mutter
Anne-Sophie Mutter 1963. június 29-én született, 1976-ban mutatkozott be a Luzerni Fesztiválon, 1977-ben Herbert von Karajan vezényletével a Salzburgi Ünnepi Játékokon szerepelt nagy sikerrel. Szólistaként és kamarazenészként a világ számos országába szerepelt. 1985-től a londoni Királyi Zeneakadémia vendégprofesszora. Hanglemezfelvételei számos díjat nyertek. A barokk zenétől a kortárs művekig terjed repertoárja, Penderecki neki ajánlotta II. hegedűversenyét. Anne-Sophie Mutter a Mozart-év tiszteletére a zenészóriás minden hegedűre írott művét lemezre játssza a Deutsche Grammophon kiadásában.
Mozart: Violin Concertos, Sinfonia Concertante
Violin Concerto No.2 in D, K. 211
Violin Concerto No.1 in B flat, K. 207
Violin Concerto No.5 in A, K. 219
Violin Concerto No.4 in D, K. 218
Violin Concerto No.3 in G, K. 216
Sinfonia concertante for Violin, Viola and Orchestra in E flat, K. 364
London Philharmonic Orchestra
Anne-Sophie Mutter, Yuri Bashmet
Deutsche Grammophon, CD DDD
474 215-2 GH 2 (2 CD)
