a papiruszportal.hu archívumából [2015]
Szerző: Lehotka Ildikó
Az idei év tematikus sorozata a Faust-témakör egy szeletét mutatta be, az Operaház sorozata három repertoárdarabja mellett két bemutatóval is vonzóvá tette a kínálatot, Schumann: Jelenetek Goethe Faustjából című műve is a program része. Az „Ördögfesztivál” a Goethe mű első, töredékes változatának 225. évfordulóját ünnepli, Faust225 címmel a Májusünnep keretén belül (az ember elvész a számokban, címekben).
Ferruccio Busoni a XIX-XX. század egyik kiemelkedő zenészalakja volt, ma leginkább zongoristaként és átiratok készítőjeként ismerjük. A rendkívül jó megjelenésű Busoni azonban zeneszerzőnek tartotta magát elsősorban, nem zongoravirtuóznak, nem utolsósorban a toscanai születésű, de élete nagy részét Németországban töltő művész elméleti munkássága is kiemelkedő. Busoni bár a hagyomány vonzásában élt, ennek ellenére a mikrotonalitásban, vagy az elektronikus zenében rejlő lehetőségekre is kíváncsi volt, Egy új zeneesztétika vázlata című tanulmánya miatt zenei avantgárd (szimbolikus) vezetőjének tartották. Busoni zeneszerzői oeuvre-je jóval nagyobb figyelmet érdemelne, a Doktor Faust című operája ezt bizonyítja. Busoni több operát írt, különös módon Turandot címmel is, ezt Puccinié kiszorította a színpadokról, a Faust-téma sincs előzmények nélkül, ami az operairodalmat illeti.
A Doktor Faust rendkívül izgalmas opera, mi több, talányos. Busoni zenei nyelvezete több irányt mutat, az atonalitástól, a dodekafonszerű dallamtól kezdve a wagneri, Richard Strauss-i hangzásvilágig, és a mű végén a bécsi klasszika kiegyensúlyozottságáig. A szerző formavilága is rendkívül izgalmas, bátran használja a hagyományos formákat; variációs formát, a scherzót, helyenként saját műveinek részletét véljük felismerni. Busoni a késő romantikus stílus keretén belül egy nagyon összetett hangzásvilágú, a spiritualitás felé hajló operát írt, saját szövegére. A szerző által is fő művének tartott mű – két prológussal –, bár nyolc évig íródott, nem készült el. Az operaházi előadás az Anthony Beaumont-féle változatból készült, jelentős húzásokkal, a két felvonást egy részben játszották. Az előadást az Opera honlapja még most is a Sir Adrian Boult – Dietrich Fischer Dieskau-féle változatban ígéri.
A félszcenírozottnak hirdetett előadás rendezője Szabó Máté volt, gazdaságos díszleteket láttunk, és a manapság elkerülhetetlen vetítést, ez utóbbi teljesen felesleges volt. Soknak tartottam a percekig tartó füstgomolygást is, a reflektorozást, láttunk már ilyet. Nagyon szépen mutatott a pármai hercegné Fausttal való ismerkedése, nem éreztük, hogy csak félig szcenírozott lenne az első jelenet, a hercegné jelmeze különösen tetszett. A jelmezek közt most is volt a mai kor divatját követő, baseballsapka, dzseki (ilyet is sokszor látunk). A záró jelenet keresztjéből fokozatosan kidomborodó Heléna látványa számomra döbbenetes volt, a darab csúcspontja.
Szegedi Csaba énekelte Faust szerepét, a hang illett a karakterhez, de a finomságok nem kerülhettek felszínre. Nem is kerülhetnek, ha valaki minden egyes hangért, annak tisztaságáért megküzd. Szegedi Csaba feltűnően sok bizonytalan magasságú hangot énekelt, még a záró szakasz tonális részében is, ezért a figura megformálása nem lehetett hiteles. A bizonytalanság színészi játékára is rányomta bélyegét. László Boldizsár ördögi Mefisztót nyújtott látványban, a színpadon kiválóan megtestesítette a figurát, magas talpú cipőjében biztonságosan mozgott. László Boldizsárnál is érezhető volt egyfajta óvatosság, de korántsem olyan zavaró, mint a címszereplőé, bár a szólam sem annyira tömény. László Boldizsár alakítása ennek ellenére több mint ígéretes volt.
Wagner szerepében Geiger Lajost hallottuk, megbízhatóan énekelt, nála is érezhető volt a zenei anyagtól való távolságtartás. Busa Tamás Pármai hercege nagyhangú volt, az énekes gyakran él a túlzott erejű, ezért erőltetettnek ható előadásmóddal, bár hangja kellően vinne e nélkül is. Az előadás kiemelkedő vokális alakítása Bátori Éva volt nevéhez fűződik, zenei a szempontból maximális tolmácsolást hallhattunk – ő kapta az est legnagyobb tapsát (és a karmester). Bátori Éva fantasztikus énekes, a modern opera nyelvezete sem áll tőle távol.
Az énekkar munkája jó volt, szép hangon énekeltek, sajnos most is többször lemaradtak a zenekartól. Élvezetes volt a Faustot elcsábító balettjelenet.
A zenekart Vajda Gergely vezényelte, keze alatt megszólaltak a színek, élt az előadás. Különösen nehéz Busoni operáját vezényelni, éppen a zenei sokrétűség miatt, pontosan el kell találni azt a tempót, dinamikát, ami nem áll távol sem a közönségtől, sem a zeneszerzői megfogalmazástól. Ez a zene nem adja könnyen magát. Vajda Gergely a kevés számú karmesterek közé tartozik, akik képesek az ilyen kaliberű darabokat maradéktalanul átadni a zenészeknek, közönségnek.
Köszönettel tartozunk az Operaháznak a Busoni-darab bemutatásáért, először szólalt meg a Doktor Faust Magyarországon.
Comments on “Busoni, Doktor Faust, Operaház”