Astrolabium (horologium, balesilha)

A sötét középkor fényes kütyüje

Szerző: Mika Róbert

„Az ifjú szerzetes (a 17 éves, Gerbert d’Aurillac, később II. Szilveszter pápa – a szerk.), Vich püspöke és Barcelona grófjának támogatásával Katalóniába megy tanulmányozni az arab magas kultúrát… három évet töltött Katalóniában, s e pár év alatt egy teljesen új világot fedezett fel. Megismerkedett az arab számokkal. Bár nem jelenthetjük ki, hogy ő közvetítette a keresztény Európának ezeket a jeleket és a velük való számolás technikáját, de bizonyosan állíthatjuk, az antik matematika forrásait, Püthagorastól Eratoszthenészig újra felfedezte Európának…. Az asztronómia mellett az asztrológiával is foglalkozott… Csillagászati tudományát kihasználva később III. Ottónak egy ún. astrolabiumot (horologium) készíttetett…” *

De mi is ez a szerkezet?
Az astrolabium közel 1700 éves története is azt sugallja, hogy nem egy egyszerű szerkezetről beszélünk és az idők folyamán funkciói egyre bővültek, kinézete is egyre változatosabb lett. Már a tizedik században is úgy gondolták, hogy közel ezer műveletet lehet elvégezni vele (al-Szufi), de mi maradjunk annyiban, hogy az alapvető funkciója többféle csillagászati ​​probléma megoldása és a gyakorlatban leginkább tájolásra használták. Sivatagi és tengeri hely- és iránymeghatározás volt az alapvető feladata, ámde közvetve visszahatott a csillagok, égitestek helyének, mozgásának megfigyelésére.
Az első asztrolábiumot Pergai Apollóniosz találta fel a hellenisztikus civilizációban ie. 220. és 150. között, a muszlim csillagászok szögskálákkal látták el. És úgy általában, a kora középkori iszlám világában történtek komoly előrelépések használatában. A fent említett Gerbert d’Aurillac (II. Szilveszter pápa) volt az, aki a 11. század fordulója előtt beépítette a franciaországi Reims-i iskola quadriviumába (tanmenetébe). Az astrolabium fénykora akkor halványodott el, amikor az óceánok meghódítására indultak el a tengerészeti nagyhatalmak – a ringatózó hajók nem tették lehetővé nehézkes használatát és a pontos tájolást, így lassan kiszorította az ún. Jákob-pálca**. Ámde formájuk még a mai napig feltűnnek az órákon illetve műemlékeken (pl. Ulysse Nardin, Vacheron-Constantin, Prága, Ulm). Ebből szeretnék bemutatni egy kisebb kollekciót.

* Mágiával az apokalipszis ellen – Az ezredik év pápája (papiruszportal.hu, szerző: Mika Róbert)
** másként, Jákob botja. Földrajzi szélesség analóg meghatározását, tereptárgyak magasságának megmérését lehetővé tevő mechanikus eszköz.