Névnapok: Inez, Aglent, Ágnes, Agnéta, Elvira, Felicita, Felicitás, Felicitász, Fridolin, Frodó, Gotlib, Kolett, Koletta, Koriolán, Kozett, Perpétua
Események:
1777 – Mária Terézia Budára helyezteti a Nagyszombati Egyetemet.
1831
– Edgar Allan Poe-t hadbíróság elé állítják és elbocsátják a West Point katonai akadémiáról kötelességeinek súlyos elhanyagolása és a parancsok megszegése miatt.
– Vincenzo Bellini Az alvajáró című operájának premierje a milánói Teatro Carcanóban.
1853 – bemutatták Giuseppe Verdi Traviata című háromfelvonásos operáját a velencei Teatro La Fenice-ben.
1909 – Gerhart Hauptmann Griselda című drámájának premierje Bécsben.
1945 – Federico Garcia Lorca Itthon című drámájának premierje Buenos Airesben.
1955 – Samuel Beckett Godotra várva című művének bemutatkozása, Hollandiában.
1980 – az 1635-ben alapított Francia Akadémia először választ regényírónőt tagságába, Marguerita Youcenart.
1987 – vetíteni kezdik a Halálos fegyver című filmet, Mel Gibson és Danny Glover főszereplésével, Richard Donner rendezésében.
1997 – Picasso Egy nő feje (Tête de Femme) című festményét ellopják egy londoni galériából (egy héttel később előkerül).
Megszületett Michelangelo Buonarroti (1475-1564) itáliai szobrász, festő, az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a képzőművészet legnagyobb alakjainak.
Bár önmagát mindig szobrásznak tartotta, nemcsak a szobrászatban, hanem a festészetben, az építészetben és a lírában is maradandót és jelentőset alkotott. A Medici-udvarban a platóni akadémia által megismerte a pogány életörömöt, az élet élvezetét, a szépség egyeduralmát. Művészete eltér kora, a reneszánsz virágkorának művészetétől: hiányzik belőle az a harmónia, derű, elegancia. Alakjai általában tragikus hősök, akik a művészhez hasonlóan korlátaik közül igyekeznek kitörni. Míg alakjai a reneszánsz szépségeszményt testesítik meg, hiányzik a világukból az öröm, a boldogság, egyetlen művén sem ábrázolt ilyen érzelmeket. Alkotásainak szereplői mintha minden pillanatban vezekelnének amiatt, mert léteznek. Életének tragédiája, hogy monumentális tervei közül nagyon kevés valósult meg teljes egészében. Sok gyötrelmet okozott neki homoszexualitása is. A platóni eszmények és a testi vágy közötti küzdelmét fejezte ki gyönyörű férfiakat ábrázoló szobraiban, festményeiben, vonzalmairól nyíltan szóló verseiben (Pietà, Ádám teremtése, Dávid-szobor).
Megszületett Cyrano de Bergerac (Hercule Savinien Cyrano de Bergerac, 1619–1655) francia író.
Verseket, szatirikus leveleket, színdarabokat és regényeket írt: a barokk próza mestere. Párizsban született szárd származású, jómódú polgári családban. Iskolái elvégzése után a hadseregben szolgált, kalandvágyó, híres verekedő volt. Nagyszájú, kötekedő embernek tartották, több mint ezer párbaja volt. Többnyire hatalmas méretű orra miatt gúnyolták. Bátorságáról vakmerőségéről, tetteiről legendák születtek. A gascogne-i testőrcsapatban szolgált. Irodalmi tevékenységét versekkel kezdte. A költeményei nyíltak, őszinték, csattanókra, fordulatokra épülnek. További munkái is frissek, elevenek, vakmerők, fantasztikusak és szellemesek. Leghíresebb művei: a Nap államai és birodalmai és a Holdbéli utazás. A két regény képzeletbeli utazás; a fennálló társadalom kíméletlen szatírája, de egy eszményi társadalom álomképe is egyben. Színműveiben bőven előfordulnak a bolondos ötletek, vaskos tréfák és groteszk jelenetek, a levelei tele vannak merész és eredeti metaforákkal. Politikai szerzőként is jelentős.
Meghalt Kodály Zoltán (Kodály Zoltán Vilmos, 1882–1967) Kossuth-díjas zenepedagógus, zeneszerző és népdalgyűjtő, akadémikus.
Zenei nevelési koncepciója ma a magyar zenei köznevelés alapját jelenti, jelentős szerepe van a szakoktatásban is. Ezek az alapelvek fokozatosan alakultak ki, fogalmazódtak meg és mentek át a gyakorlatba, azután, hogy a zeneszerző figyelme 1925 táján a zenepedagógia felé fordult. A harmincas években a nagy-zenekari alkotások mellett Kodály álma is valóra válhatott: a népdal megszólalt a hangversenypódiumon és az Operaházban. 1925-ben induló dalestjein számos népdalfeldolgozása hangzott fel a Magyar népzene sorozatának tíz-tíz kötetéből, s ebben jelentős szerepet vállalt néhány kitűnő magyar énekművész. A nagy változást a Székelyfonó hozta, amelynek zenei anyaga már kizárólag népdalokra épül. Későbbi kórusaiban Kodály újból a magyar költészethez fordult. A magyarság néprajza számára 1937-ben megírta A magyar népzene című népzene-történeti összefoglalását. Fontosnak tartotta a zenei nevelést, amelyet ő „zenei belmissziónak” tekintett. Felszólalt a magyar karének ügyében, és felvetette az óvodai zeneoktatás ötletét is (Háry János, Galántai táncok, Psalmus Hungaricus). ––> Kodály 133
Megszületett Andrzej Wajda (1926-2016) Oscar-díjas lengyel filmrendező.
Festőművésznek készült, de otthagyta és beiratkozott a łódźi filmfőiskolára. A lengyel iskola, vagy más néven a lengyel új hullám egyik elindítója volt. A lengyel irodalom legnagyobbjainak műveiből is készített nagyon sikeres filmalkotásokat, amivel világszerte sikert aratott. Életművéért Oscar-díjat kapott. 1940-ben megölték édesapját Katinyban. 1942-től katonaként harcolt Lengyelország függetlenségéért. Festőművésznek készült. 1946-ban kezdte meg tanulmányait a krakkói Képzőművészeti Főiskolán, de 1949-ben otthagyta és beiratkozott a łódźi filmfőiskolára, ahol 1952-ben kapott diplomát. 1958-ban készült Hamu és gyémánt című filmje a második világháború utáni kultuszfilmek egyik első alkotása (Csatorna, Tájkép csata után, A márványember).
Megszületett Gabriel García Márquez (1927-2014) Nobel-díjas kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista.
Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte, haláláig Mexikóvárosban élt. Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik, és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek. Az ötvenes években kezdett el publikálni, korai írásaiban Faulkner hatásai mutathatóak ki. Első figyelmet érdemlő munkája az Egy hajótörött története volt, 1955-ben. Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nemfikciósnak is. Meghatározóak voltak gyermekkori élményei; ez több regényében visszatérő motívum. Humora Dickenséhez hasonlítható. Fantasztikuma, képzelőereje és iróniája beleillik a sajátos latin-amerikai légkörbe, a maga teremtette Macondo „mikrotársadalmába”, ahol több regénye is játszódik. Leghíresebb regénye, a Száz év magány 1967-ben jelent meg (A pátriárka alkonya, Egy hajótörött története, Az évszázad botránya). ––> Gabriel García Márquez: Száz év magány
Ezen a napon született:
Francesco Guicciardini (1483-1540)
olasz történetíró. Különösen a jogtudomány terén szerzett hírnevet. Élete vége felé irodalmi tanulmányai jelentek meg. Legfontosabb műve a Storia d’Italia, mely munkában Olaszországnak 1492-től 1534-ig terjedő, meglepő fordulatokban gazdag történetét írta meg.
Vid Rižner (Veit Rischner, 1793-1861)
szlovén író, római katolikus pap és szerzetes. Teológiát és filozófiát tanult Grazban. Peter Dajnko nyelvi elképzeléseinek támogatója volt, aki részben pettaui nyelvjárás alapján alakított ki irodalmi nyelvet és egy saját helyesírást is kifejlesztett. Misés és imádságos könyvet is írt.
Elizabeth Barrett Browning (1806-1861)
a viktoriánus korszak egyik legelismertebb, nehéz sorsú angol költőnője. Már fiatalon remekül értette az ógörög nyelvet, színdarabokat írt, melyeket aztán testvéreivel eljátszottak. Intelligenciájával már gyermekkorában kitűnt testvérei közül. 1818-ban írta A marathoni csata című versét, melyet édesapja 1820-ban kinyomtattatott 50 példányban. 1821-től kezdve súlyos betegségben szenvedett (tuberkulózis). Leghíresebb, magyarul is olvasható műve az 1845-1846 körül írt Portugál szonettek. 1850-ben adták ki először ezt a 44 szerelmes szonettet tartalmazó gyűjteményt.
Mátrai Lajos György (Muderlak, 1850–1906)
szobrász. Már mint kis fiúcska sok szeretettel rajzolt és faragcsált. Külföldön tanulta a szobrászmesterséget, miközben kőfaragóként kereste kenyerét. Hazatérve hosszú éveken át egész generációkat tanított meg a fafaragás mesterségére. Szobrász volt s erről az oldalról nem egy méretre kisebb monumentum őrzi nevét.
Négyesy László (1861-1933)
irodalomtörténész, esztéta, az MTA tagja. Fő kutatási területe a romantika előtti, újkori klasszikus magyar líra alakulásának verstani és esztétikai vizsgálata volt, e korszak több költőjének életművét dolgozta fel és rendezte sajtó alá. Noha a konzervatív esztétikai irányzatok híve volt, tanítványai közül került ki a magyar költészet formanyelvét megújító irodalmi kör több neves tagja. Stílusgyakorlatok néven legendássá váltak egyetemi önképzőkörei (Magyar verstan, A magyar költészet eredete, A tragikum az újkori költészetben).
Oscar Straus (Oscar Nathan Strauss, 1870–1954)
osztrák operettszerző. Lehár Ferenc, Leo Fall és Kálmán Imre mellett ő az úgynevezett ezüst operett korszak egyik legfontosabb zeneszerzője. A századforduló körül számos sikeres operettet írt, amelyek közül a legismertebb az Álomkeringő, 1907-ből, később a Broadway-en és Hollywoodban komponált.
Holló László (1887-1976)
Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművész. Az alföldi iskola egyik jeles képviselője. A bibliai és történelmi témák mentén sikeres szimbolikus kompozíciókat alkotott. Alföldi témájú festménye a legtöbb és a legértékesebb, amelyekből az 1910-es évek elején készült művein a szecesszió hatása érződik, az 1920-as évek elején az impresszionizmus és a divizionizmus hat művészetére, 1924-től az expresszionista stílust ötvözi sajátosan egyéni ábrázolási módjával. Leginkább mégis a nagybányai hagyományokat fejlesztette tovább, nála jelentkezik a közönség által annyira kedvelt posztnagybányai stílus a modern festészeti irányzatok egyes vonásaival megerősítve (Kalapos nő, Sírba tétel, Kaszáló parasztok).
Horváth Gyula (1897-1972)
színész, színházigazgató. Szülővárosában, Győrben, 18 évesen, 1915-ben lépett először színpadra. Ugyanitt 1947 és 1964 között színigazgató volt. A győri színháznak még nyugdíjba vonulását követően is tagja maradt. Általában prózai, illetve zenés darabokban játszott karakterfigurákat.
Kálmán György (1925-1989)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész. Az 1956 utáni színésznemzedék meghatározó egyénisége volt. Makay Margit magániskolájában kezdte színészi képzését. Utána a Színművészeti Főiskolára jelentkezett, amelynek 1949-es elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színházban kapott először szerződést. Ezután 1953–1980 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1981 után a Radnóti Színpadon lépett fel, illetve akkor szerződtette a Magyar Filmgyár is. Azonnal feltűnt szikár játékstílusával, mélylélektani előadásmódjával. Alakításait eszköztelenség, intellektuális irónia, távolságtartás jellemezte. Művészete legjobban a 20. századi drámák zavaros lelkű, őrült vagy az őrültség álarca mögé rejtőző hőseinek megformálásában bontakozott ki. Szinkronszínészként is ismert volt (Édes Anna, Sellő a pecsétgyűrűn, Kopjások).
Bege Margit (1926-1967)
színésznő. Színházi tanulmányait a Kolozsvári Nemzeti Színház színiiskolájában végezte. Pályáját 1952-ben kezdte az Állami Faluszínházban. A 9 évig tartó „falujárás” után 1960-tól a Szegedi Nemzeti Színházban, majd 1962-től Kecskeméten a Katona József Színházban játszott. 1966-tól a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. Sikereit főleg a klasszikus drámák hősnőinek megformálásával aratta. Egyszerű, kedves megjelenésével, modorosság nélküli előadásmódjával a vidéki közönség kedvence volt.
Hegedűs Ágnes (1929–1973)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1947-1951 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1951-1955 között a Magyar Néphadsereg Színháza, 1955-től a Nemzeti Színház tagja volt. Később játszott a debreceni Csokonai Színházban. 1959-1973 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt, majd 1973-ban visszaszerződött a Nemzeti Színházba (Feje fölött holló, Az ember melegségre vágyik, Szerelem jutányos áron).
Lorin Maazel (1930-2014)
amerikai karmester, hegedűs, zeneszerző. Kilencéves korában már vezényelte az Interlocheni Szimfonikus Zenekart a New York-i világkiállításon, ahol is Leopold Stokowskival lépett föl. Tizenöt éves korában hegedűművészként debütált. Toscanini meghívta, hogy vezényelje az NBC Szimfonikus Zenekart. Folyamatosan koncertezett, többek között fellépett Budapesten is (1961-62), és mivel hírneve egyre gyorsabban terjedt Európában, ő volt az első amerikai és egyben legfiatalabb karmester, akit meghívtak Bayreuthba, vezényelni. 2012-től hároméves szerződéssel a Müncheni Filharmonikusok vezető karmestere volt. ––> Maazel és a bécsiek
Király Levente (König, 1937)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1959-ben végezte el. Azóta a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1986-tól örökös tagja. 1996-os nyugalomba vonulása óta is szerepek sorát játssza. 2006-tól a a nemzet színésze. 2007-ben Szeged díszpolgára lett. 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja (Harlekin és szerelmese, Egy szerelem három éjszakája, Getno).
Hencze Tamás (1938–2018)
Kossuth-díjas neoavantgárd festő. Dekoratőri, kirakatrendezői szakiskolát végzett, 1961-ben kijutott Párizsba, ahol a neoavantgárd képzőművészeti stílusok mély benyomást tettek rá. Itthon is a modern művészek társaságát kereste. Az 1980-as évek végére alakult ki sajátos festési eszköze, gumihengert és takarást használt, melyekkel egyenletes színt és tónust ért el.
Mihók Éva (1943–2013)
színésznő. Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját végezte el. Pályáját 1963-ban a Veszprémi Petőfi Színháznál kezdte. 1976-tól a szolnoki Szigligeti Színház művésze volt. Színésznőként szinkronstúdiókban is foglalkoztatták.
Dame Kiri Te Kanawa (1944)
új-zélandi opera-énekesnő. Anyja ír származású új-zélandi állampolgár, apja maori, örökbefogadott gyermekként nőtt fel. Megnyert az ausztráliai Melbourneben egy énekversenyt, és így énektanulásra Londonba utazhatott, ahol Rózsa Vera tanítványa lett. Első kis szerepét Wolfgang Amadeus Mozart A varázsfuvola című művének egy londoni előadásában kapta. 1969-ben már főszerepeket énekelt. Az elkövetkező években a világ összes nagy operaházában fellépett. Nem csak operákat énekelt, repertoárjába tartoztak Henry Purcell dalai éppúgy, mint Richard Strauss és Liszt Ferenc dalművei.
Trischler Ferenc (1945)
szobrászművész. 1969-ben iratkozott be a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1975-ben szerzett diplomát. Egész szobrászi tevékenységét meghatározza a bronzba szánt, mintázott forma. Mondanivalója kizárólag az emberi alakról van, az elvont fogalmakat is megszemélyesíti.
Rob Reiner (Robert Norman Reiner, 1947)
kétszeres Emmy-díjas amerikai színész, filmrendező, Hugo-díjas forgatókönyvíró, filmproducer és humorista. Rendezőként négy alkalommal jelölték Golden Globe-díjra. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Egy becsületbeli ügy, Szerelem a Fehér Házban, A bakancslista).
György János (1953-2019)
Aase-díjas színész, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagja. Színészi pályáját 1971-ben az Állami Déryné Színházban kezdte. 1974-től a kecskeméti Katona József Színház szerződtette. 1984-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatának színművésze, 2012-től örökös tagja.
Deák Éva (1954)
színésznő. 1977-1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1980-tól egy-egy évadot a Veszprémi Petőfi Színházban és Szegedi Nemzeti Színházban töltött. 1982-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 1987-től a debreceni Csokonai Színház színésznője volt. 1990-től az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt. Jelenleg szabadfoglalkozású színművésznő (Angi Vera, Nagyvárosi kanyarok, Törvénytelen).
Árdeleán László (1956-2021)
színész. 1982-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a szolnoki Szigligeti Színházban kezdte. 1986-tól a Békéscsabai Jókai Színház művésze.
Nagy Miklós (1957-2006)
színész, rendező, író, színházigazgató, a Ruttkai Éva Színház alapítója. 1977-ben hivatásos fényképész szakmunkás lett, abban az évben a Szegedi Nemzeti Színház csoportos szereplője. 1983-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészként diplomázott. 1983-tól a József Attila Színház tagja volt. 1994-ben Szalai Zsolttal megalapították a Ruttkai Éva Színházat, melynek igazgatója, rendezője és színésze is volt. Színpadra alkalmazott darabokat, társszerzőként és színműíróként is bemutatkozott.
Balogh András (1962)
Aase-díjas színész. Magyar tanára javaslatára kezdett színészettel foglalkozni a Jankovits Jenő vezette Gyöngyösi Játékszínben. 1984-től a Bodnár Sándor vezette Nemzeti Színház Stúdiójának növendéke. A sikeres felvételit követően, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az egri Gárdonyi Géza Színház társulatához szerződött, melynek azóta is tagja.
Pollágh Péter (1979)
József Attila-díjas költő, író, esszéista, szerkesztő, újságíró, kritikus, tanár. 1987-től ír, 1995-től publikál, verseit eddig szerb, bolgár, cseh, szlovák, francia, lengyel és horvát nyelvekre fordították le.
Ezen a napon halt meg:
Hild József (1789-1867)
építész. A hazai klasszicista építészet egyik legnagyobb alakja, a reformkori Pest arculatának kialakításában meghatározó szerepet játszó építész (budapesti Szent István-bazilika, halála után Ybl Miklós fejezte be; egri főszékesegyház; esztergomi bazilika, 1822-38-ig Kühnel Pál, majd Packh János tervezte).
Louisa May Alcott (1832-1888)
amerikai írónő. Az írás iránti szenvedélye már korán megmutatkozott. Gazdag képzelő ereje volt; melodrámákat írt, amit lánytestvéreivel gyakran elő is adtak barátaik előtt. 15 éves korától határozott elképzelése volt, hogyan fog valami olyant tenni, amivel a családját segítheti. Nem érdekelte, milyen munka az, ezért éppolyan szívesen tanított, varrt, mint színészkedett vagy írt. Első könyve 22 éves korában jelent meg, leghíresebb regénye, a Kisasszonyok. Összesen 30 könyve és novellagyűjteménye jelent meg (Virágmesék, Négy leány, Egy régimódi lány).
Marie Stillman (Spartali, 1844–1927)
a Preraffaelista Testvériség második generációjának görög származású brit tagja volt. A görög szépségükről ismert Spartali, valamint unokatestvéreit „a három grácia” néven ismerték barátaik. Több mint százötven művet készített. Képeinek témái a preraffaelistákra jellemzők voltak: női alakok; Shakespeare, Petrarca, Dante és Boccaccio jelenetei; olasz tájak.
John Philip Sousa (1854-1932)
amerikai zeneszerző, karmester. 1861-ben vagy 1862-ben kezdte meg igazi zenei tanulmányait, zeneelméletet és zeneszerzést tanult. 1880-tól haláláig kizárólag a karmesterségre és a zeneírásra koncentrált. Sousa segített a szuszafon, a helikonhoz és a tubához hasonló nagyméretű rézfúvós hangszer kifejlesztésében.
Georgia O’Keeffe (1887-1986)
amerikai festő. Általában összekapcsolják az amerikai délnyugattal, kiváltképp Új-Mexikóval, ahol késői életében letelepedett. Fontos személyiség volt az amerikai művészetben 1920-tól kezdve. Elsősorban festményeiről ismerik, amelyben egyesítette az elvontságot és a tájképek ábrázolását. Művei élesen körvonalazott formákat mutatnak, amelyek bővelkednek különböző színű finom átmenetű tónusokkal, és gyakran átalakította a tárgyát erőteljes absztrakt képekké.
Pearl S. Buck (Pearl Comfort Sydenstricker, 1892-1973)
Nobel- és Pulitzer-díjas amerikai írónő. Termékeny szerző, egyike volt kora legnépszerűbb íróinak, különösen Kínában játszódó regényei kapcsán, de szintén ismert volt humanista, filantróp tevékenységéről és harcáról a nők jogaiért. A húszas években kezdett novellákat és esszéket publikálni különféle magazinokban. Első regényét Keleti szél, nyugati szél címmel a John Day Company adta ki 1930-ban. A következő évben újabb könyve jelent meg, ezt követően gyors egymásutánban számos regényt és egyéb írást publikált (A három fiú, Sárkányivadék, Az ígéret).
Fischer Sándor (1900–1995)
karmester, librettófordító, zeneszerző. A budapesti Zeneakadémián 1919 és 1922 között Siklós Albert és Weiner Leó tanítványa volt. 1929–1931 között a Vígszínház, 1935–1938 között a Belvárosi Színház karmestere és zenei vezetője volt. Huszonöt operát, több oratóriumot és zenei szakkönyvet fordított.
Ayn Rand (1905-1982)
oroszországi származású amerikai regényírónő és filozófus. A második világháború utáni években jelentős befolyása volt mind a konzervatív, mind a liberális amerikai társadalmi rétegek gondolkodására. Hírnevét regényei és filozófiai szisztémája alapozta meg; az általa kifejlesztett filozófia az objektivizmus egyik ága. Első komoly könyvsikere Az ősforrás volt, 1943-ban, egy romantikus és egyúttal filozofikus regény. Az írónő hét évig dolgozott rajta, Legismertebb munkáját, az 1100 oldalas Veszett világ című regényét 1957-ben adták ki.
Harry Andrews (1911-1989)
angol színész. Színjátszó volt, 1951 végén Sir Laurence Olivier társulatával New Yorkban aratott sikert. 1953-ban filmezett először (Moby Dick, A domb, Halál a Níluson).
Melína Merkúri (1920-1994)
görög színésznő, énekesnő, politikus, a görög Parlament képviselője, 1981-től Görögország első női kulturális minisztere. 1960-ban Jules Dassin rendezésében készült Never on Sunday című filmjével szerzett nemzetközi hírnevet. A filmbeli szerepéért Oscar-díjra jelölték, ezután sztárrá vált az olyan filmekkel, mint a Topkapi, Phaedra és Gaily, Gaily. 1978-ban abbahagyta a filmezést.
Nancy Reagan (Anne Frances Robbins, 1921-2016)
amerikai színésznő, Ronald Reagan elnök felesége.
Mádi Szabó Gábor (1922–2003)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, átütő egyéniség, a színészi eszköztár legegyszerűbb eszközeivel is képes volt a legszélsőségesebb indulatok ábrázolására. Több filmben és tévéjátékban nyújtott sikeres alakítást. Pünkösti Andornál, a Madách Színházban kezdte pályáját, 1942-ben. 1946-tól a Nemzeti Színházban játszott, majd 1950-től az Ifjúsági Színház, 1957-től pedig a Petőfi Színházban. 1970-ben Pécsre szerződött, 1972-től újra a Vígszínház, 1986-tól a budapesti Katona József Színház tagja volt (Rákóczi hadnagya, Felmegyek a miniszterhez, A beszélő köntös).
Bodrogi Tibor (1924-1986)
néprajzkutató, muzeológus, fő kutatási területe az etnológia, különösebben a művészetetnológia, szociálantropológia, területileg Óceánia és Indonézia néprajza. A nyugat-európai etnológia klasszikusainak magyar fordítója és interpretálója (Óceánia művészete a Magyar Nemzeti Múzeum, Néprajzi Múzeum gyűjteményében; Messzi népek magyar kutatói; Mesterségek, társadalmak születése).
Horváth Teri (1929–2009)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Miután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, 1952-ben az Ifjúsági Színházhoz került, 1953-tól a Madách, 1961-től 1990-ig a Jókai, valamint a Thália Színháznál játszott. 1952-1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított. Őszinte, hiteles alakításaiból mély emberség sugárzott, színpadon és filmen egyaránt jól érvényesült egyszerű, eszköztelen játéka (Légy jó mindhalálig, Egri csillagok, Indul a bakterház).
Alvin Lee (1944-2013)
gitáros, énekes, a brit Ten Years After alapító tagja és fő dalszerzője volt. Zenei karrierjét még tinédzserként kezdte az 1960-as évek legelején, számos formációban felbukkanva. Az 1969-es Woodstocki fesztivál-on való fellépés hozta meg a Ten Years After formációban a hírnevet. Bár az utókor a korszak egyik legkiemelkedőbb gitáros/énekes egyéniségeként említi, a Ten Years After aktív évei alatt csak mérsékelt szakmai elismerésben részesült.
