Cormac McCarthy: Átkelés
a papiruszportal.hu archívumából [2013]
Szerző: mccarthysta
„Az elátkozott vállalkozások végérvényesen kettévágják az életet azelőttre és mostra. A fiú a farkastetemet a nyeregkápáján keresztbe fektetve kaptatott fel a hegyekbe és egy hágón eltemette egy kőomlás aljában. Anyjuk méhében a kis farkasok érezték ahogy beborítja őket a hideg és hangtalanul felüvöltöttek a sötétben és a fiú eltemette őket is és kövekből halmot rakott föléjük és elvezette a lovat. A hegyekben bolyongott tovább. Magyalvesszőből íjat készített és nyilakat faragott. Újra azzá a gyermekké szeretett volna válni aki sohasem volt.”
A Határvidék-trilógia második regénye is a „határon” játszódik, mint McCarthy majd minden története: Egyesült Államok és Mexikó, jó és rossz, civilizáció és barbárság, ember és állat, élet és halál gyepűjén. Az Átkelés ezenfelül a gyerek- és felnőttlét határán is. A szerző minden művében az élet ilyen-olyan utazás („csak egyetlen elmondható történet létezik”; „az elbeszélő feladata nem könnyű … hogy abból az egy történetből sokat csináljon”; „minden jogos követelés semmivé lesz – miként ez a történet is”) – de mindenképp elátkozott vállalkozás. Hogy mit gondol erről, azt ebben a példázatban is vissza-visszatérően kifejti a mellékszereplők, egy dilinyós vénember, egy vak, egy meghasonlott pap vagy épp egy örök cigány szájába adva („azért jöttem hogy … megtudjam nem volt-e másik út”; „történhet annál nagyobb baj is egy utazás során mint hogy eltéved az ember … a terv az egy dolog de maga az út az egy másik”; „az út törvényei mindenkire vonatkoznak … az úton mindenki egyforma”; „a mozgás nem más mint a világnak való nekidőlés”; „a mozgás maga is egyfajta tulajdon”). Egy földrengés ledöntötte templom még álló, de bármelyik pillanatban leomló kupolája alatt élő pappal mondatja ki az ilyen igazságokat:
„…az illesztékek rejtve vannak előttünk. Az asztalosmunka. Az ahogyan a világ felépül. Nem tudhatjuk hogy mit lehetne elvenni belőle. Mit kihagyni. Nem tudhatjuk hogy mi maradna állva és mi omlana össze.”
Az a meglepő, az szippantja be az olvasót, hogy McCarthynál ezek a közhelyesnek tűnő kinyilatkoztatások hitelesek. Azt sulykolja, amit már annyian, de mindez fatalizmusából, az illúziók mindennemű hiányából („Amikor kilovagolt a kapun az apja még aludt. Soha többé nem látta.” – az előző regényben: „Ez volt az utolsó születés a házban. A Grady nevet eltemették aznap az öreggel…”; Vad lovak), a szikár, a mellébeszélést nélkülöző narrációból, az ostorcsattogtatás-szerű mondatokból következően revelációszerű.
Ha van női vagy férfiregény, akkor az Átkelés tipikus férfiregény. A főhőst több minden köti az apjához, fiútestvéréhez, a lovaikhoz, a nőstény farkashoz stb., mint bármely nőneműhöz. Nem tudom, általában a nők mit szeretnek McCarthyban, mindenesetre a Magvető egykori szerkesztőnője szerint e kopogó mondatok férfiasak, egyenesek, lényegre törőek, ami egyedivé teszi őket a mai irodalomban. A western, a szemtől szembe élet, a következményekkel járó cselekedetek súlyának bemutatására az effajta mesélés tökéletesen alkalmas, a férfi olvasók időnként bizonyosan elvágyódnak a számítógépesített világból. A múlt század közepén játszódó történet akár kortalan is lehetne, ha egy autó, repülőgép vagy épp parkolóóra nagy ritkán nem utalna a XX. századra.
Jól megkomponált mű. Az írásunk elején idézett bekezdésnyi szöveggel kezdődik a regény második része. A történet elején a 16 éves legény azt a feladatot kapja apjától, hogy a csordát tizedelő farkast kapja el. Billy addig mesterkedik, míg a rutinos csapdaelkerülő vemhes nőstény farkas kelepcébe kerül. Ám a fiú képtelen végezni vele, apjának végképp nem akar szólni, így azt találja ki, hogy átviszi Mexikóba a hegyekbe és elengedi. Hosszú és kockázatos útja hiábavaló, „a mindenség tengelyéből kihullt a tartószeg”, a farkast neki kell lelőnie – és az ártatlanságát. Mire hazaér, a baj halmozódik: házuk elhagyva, szüleit rablótámadás érte, a gyilkolás elől elmenekülő öccsét nagyon rossz idegállapotban találja.
Az első elátkozott vállalkozást a pap monológja zárja le. A megrendítő farkastörténet után McCarthy emeli a tétet, a két fiú együtt indul lovaik visszaszerzésére, a tragédia kódolható. Újabb filozofikus rész zárja le Boyd elvesztését, majd jön az illúziók nélküli harmadik elátkozott vállalkozás, Billynek már csak az marad, hogy Mexikóból hazavigye testvére földi maradványait.
A keret jól illusztrálja e vállalkozások eredményét: a történet végére a beavatott, ugyanakkor a „normális” életből kitaszított felnőtt férfi behúzódik az eső elől egy fedett zugba, s a hozzá oldalgó beteg korcsot elűzi magától, ki a viharba. Billynek az összes vállalkozása kudarcba fulladt, céltalanná vált az élete: „A világ … rideg és megjobbíthatatlan azok számára kiknek önmagukon kívül nincs mi ellen küzdeniük.” Jó a borító, a holdvilágban vonyító farkas nemcsak a regény első részének témájára, hanem az üvöltő kivert kutyára is utal.
A szöveggondozás ennek a regénynek sem az erőssége, és sajnos a spanyol nyelvű részek feloldása is fele-, sőt harmadmásra sikerült. Harmaduk lábjegyzetben lefordítva, harmaduk fordítatlan, a többit pedig úgy kell kiguberálni a könyv végi szószedetből. McCarthy maga azonban kárpótol ezekért a hiányosságokért. Az eddig magyarul megjelent regények közül talán ez a legjobb.
Cormac McCarthy: Átkelés (The Crossing, 1994)
Magvető, Budapest, 2012
Fordította: Totth Benedek
Borító: Pintér József
Kötött, 125×197 mm, oldal
ISBN: 978 963 14 3004 2
