Névnapok: Adrienn, Mária, Adorján, Adria, Adrián, Adriána, Adrianna, Adriel, Alán, Alen, Csobán, Enna, Irma, Koriolán, Néró, Nesztor, Szerafina, Szergiusz
Események:
1504 – Michelangelo Dávidját bemutatják a firenzei Piazza della Signoria téren. A kor leghíresebb művészei, így például 
Leonardo da Vinci, Sandro Botticelli, Pollaiuolo és Filippino Lippi döntése alapján került a szobor a Palazzo Vecchio bejáratához, majd 1873-ban átszállították a Galleria dell’Accademia kupolacsarnokába, a szobor számára épített külön terembe.
1636 – megalapították a Harvard Egyetemet (Harvard University, magánegyetem) a Massachusetts állambeli Cambridge-ben, ez az Amerikai Egyesült Államok legrégebben működő felsőoktatási intézménye.
1727 – az angliai Cambridgeshire-i Burwell faluban egy pajtában, bábelőadás közben kitört pánikban 78 ember hal meg, köztük sok gyermek.
1846 – megnyílik a Karacs Teréz által alapított Miskolci Nőnevelő Intézet, az első magyar felsőbb leányiskola. Az intézmény 1957-től viseli Zrínyi Ilona nevét.
1846-1847 – Nagykárolyban először találkozott Petőfi Sándor és Szendrey Júlia, aki életre szóló szerelme, felesége, Zoltán fiuk anyja, a költő legfontosabb múzsája lett (1846). Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságkötése Erdődön napra megismerkedésük első évfordulóján; a pár mézesheteit Koltón, a Teleki-kastélyban töltötte el (1847).
1853 – megtalálták a Szemere Bertalan miniszterelnök által 1849. augusztus 23-án Orsova mellett elásatott Szent Koronát.
1896 – az I. Magyar Országos Technikus Kongresszus rendezvénye során felavatták Ybl Miklós szobrát (Mayer Ede alkotása) Budapesten, a mai Ybl Miklós téren.
1910 – Felavatták az Erzsébet-kilátót. A magyar főváros legmagasabban lévő pontján, a Budai-hegységhez tartozó, kupola alakú János-hegy tetején építették meg 527 méteres magasságban.
1952 – megjelenik Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger (The Old Man and the Sea) című regénye (Charles 
Scribner’s Sons kiadó). A szerző 1953-ban Pulitzer-, 1954-ben Nobel-díjat kapott. A művet Ottlik Géza fordította magyarra (Öreg ember és a tenger).
1957 – a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum előtti Bolyai téren, az iskola alapításának 400. évfordulóján leleplezik a Bolyaiak szobrát, Izsák Márton és Csorvássy István alkotását. Ma a város egyik szimbóluma ez a szoboregyüttes.
1965 – az UNESCO ezt a napot az írástudatlanság elleni küzdelem napjává nyilvánította.
1966 – az NBC tévécsatornán levetítették a Star Trek első epizódját (The Man Trap), William Shatner és Leonard Nimoy főszereplésével. Az első részt követően még csaknem 1000 epizód (11 sorozat), több mint tucatnyi játékfilm készült a Gene Roddenberry által megálmodott univerzumban játszódva.
1999 – Los Angelesben bemutatkozik az Amerikai szépség (American Beauty) 5 Oscar-díjas amerikai filmdráma, az elsőfilmes Sam Mendes rendezésében, Kevin Spacey, Annette Bening és Thora Birch főszereplésével.
2018 – régészek több mint 300 római kori aranypénzekkel teli amforára bukkantak a comói Cressoni Színház bontása közben (Olaszország).
Megszületett Frédéric Mistral (1830–1914) irodalmi Nobel-díjas, okcitán nyelvű francia író, szótáríró.
1848 és 1851 között jogot tanult Aix-en-Provence-ban, és akkor bűvölte el a provanszál nyelv, „a civilizált Európa első irodalmi nyelve”. Jogi tanulmányai során felvette a Provence történelme tantárgyat. Kitűzött célja lett felébreszteni a provanszálokban a faji érzést, hogy visszaállítsa az ország természetes és történelmi nyelvét, hogy az isteni költészet lángját gyújtsa a provanszál nyelvben. Mistral számára a faj szó azokat az embereket jelentette, akiket közös nyelv köt össze, akik ugyanabban az országban és történelemben gyökereznek. Fő műve a Mirèio (Mireille), amely nyolc évi alkotó munka után jelent meg. Tárgya Vincent és Mireille, a szép provence-i lány szerelme, Charles Gounod 1863-ban operát írt belőle. Életművével Mistral újjáélesztette a provanszál nyelvet azzal, hogy az epikus költészet legmagasabb csúcsaira juttatta el: művének minőségét a legmagasabb körök ismerték el. Mistral vállalta a szótárírás aprólékos munkáját is, és modern trubadúrként dalszövegeket is írt.
Megszületett Antonín Dvořák (1841–1904) cseh klasszikus zeneszerző.
Fiatalon zenei érdeklődése egyre inkább előtérbe került, orgona- és zongoraórákat vett. 1857-ben Prágában tanult egy egyházi orgonaiskolában, de hamar elsajátította a hegedülés tudományát is. Koncertekre járt, különösen Wagner és Schumann művei érdekelték. Az 1860-as években a Bohémiai Ideiglenes Színház zenekarában volt brácsás, Bedřich Smetana vezénylése alatt. 1871-ben zenekari pályafutását befejezte és csak a zeneszerzésre koncentrált. Fáradhatatlanul komponált, sorra mutatta be műveit, sikert sikerre halmozott, zenéjét elismeréssel fogadták Európában, sőt Amerikában is. Elfogadta a New York-i Nemzeti Zenei Konzervatórium igazgatói állását. Három évig maradt Amerikában, ahol élénken érdeklődött a helyi indián népdalok és a spirituálék iránt. Ezek is hatottak az itt írt 9. szimfóniájára (Az Újvilágból) és az Amerikai vonósnégyesre (Mátyás király balladája; Szláv táncok; Ruszalka, op. 114).––> Dvořák: VII., d-moll szimfónia
Megszületett Blaha Lujza (Reindl Ludovika, 1850–1926) színésznő, primadonna, „a nemzet csalogánya”.
Tizenhárom éves korában már kész színésznő volt, és önálló szerepeket játszott. 1873. január 30-án énekelte első operapartiját, a Fekete dominóban, Angelo szerepében. 1873. január 15-én a Falu rossza premierjén Finum Rózsi szerepében óriási sikere volt a Nemzeti Színházba, amelynek egyik legkiválóbb tagja lett. 1900. november 15-én a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. 1901-ben indította útjára a Nemzeti Színház az örökös tagság intézményét, ezt elsőként Blaha Lujza kapta meg. 1920. március 20-án a székesfővárosi Közmunkák Tanácsa a Népszínház előtti teret Blaha Lujza-térnek nevezte el, róla nevezték el az újpesti színházat is, amely 1920. október 21-én nyílt meg.
Meghalt Richard Strauss (Richard Georg Strauss, 1864–1949) a 19. századvég és a 20. század első felének német, késő 
romantikus zeneszerzője.
Főleg szimfonikus programzenéiről, operáiról és dalairól ismert. Kora jelentős karmesterei közé tartozott, a Bajor Állami Operaház és a Berlini Állami Operaház főzeneigazgatója, a Bécsi Operaház igazgatója volt. Az első korai zongorára és énekhangra komponált darabok után, megjelentek nagyobb szabású kompozíciói is, versenyművek illetve egy nagyobb szonáta, egy vonósnégyes, két szimfónia, valamint egy szerenád fúvósokra. A fiatal Strauss romantikus zeneszerzői stílusa közelebb állt Robert Schumannhoz és Brahmshoz, később Wagner stílusa felé fordult, de nagy hatással voltak rá Liszt Ferenc szimfonikus költeményei is. Sikeres szimfonikus költemények után az igazán nagy áttörést a Salome és az Elektra hozta meg. 1919-ben Franz Schalkkal közösen elvállalták a Bécsi Állami Operaház, a Wiener Hofoper vezetését. Támogatta a neves színházi rendező, Max Reinhardt és Hugo von Hofmannsthal által kezdeményezett Salzburgi Ünnepi Játékok elindítását (Halál és megdicsőülés, A rózsalovag, A hallgatag asszony).––> Egy konzervatív újító – Richard Strauss
Megszületett Peter Sellers (1925–1980) Golden Globe- és BAFTA-díjas brit színész, komikus.
Az ordító egér, a Dr. Strangelove című filmekben hármas szereposztást kap, a Puha ágyak, kemény csaták-ban pedig hat szerepet játszik el. Ezt nem csak színészi kiválóságának köszönhette, hanem hangi adottságainak is, rendkívül sok akcentust tudott megjeleníteni, különböző hangmagasságokon, különböző egyéni hangokon. A Brit Királyi Légierőnél a katonaideje alatt dobolt, zongorázott és mókamester volt. Miután leszerelt, önálló műsorokban lépett fel, különböző színházakban. Az ötvenes évek közepén televíziós munkákat kap, tévéjátékokban játszik, majd egész estés filmekben. Legjelentősebb szerepe Clouseau felügyelő a Rózsaszín Párduc filmsorozatokból (Estély habfürdővel; Puha ágyak, kemény csaták; Meghívás egy gyilkos vacsorára).
Ezen a napon született:
Ludovico Ariosto (1474-1533)
itáliai költő, író, hatása óriási volt, bár követője nem akadt. A felvilágosodás, majd a romantika hozta meg újra Ariosto megbecsülését – leginkább az „Orlando furioso” című munkájáét. Az „Orlando Furioso” hatása érezhető Zrínyi Miklós „Szigeti veszedelem” című eposzában, Arany János a „Toldi szerelme” című munkájában egyes motívumokat kölcsönöz tőle. A mű számos zeneszerzőt is megihletett (Ariosto Őrjöngő Lórántja, Az elcseréltek, Szatírák).
Esterházy Pál (Galántai herceg Esterházy Pál, 1635–1713)
író, költő, zeneszerző, államférfi. A magyar arisztokrata Esterházy családból származó magyar gróf és birodalmi herceg, előbb Moson vármegye ispánja, majd a Magyar Királyság nádora 1681-től 1713-as haláláig. Tevékenyen részt vett a török elleni harcokban, különösen az 1663–64-es török háborúban, majd a török kiűzésénél. A magyarországi barokk költészet egyik kiemelkedő alakja, s történeti szempontból latin nyelvű emlékiratai is jelentősek. Neves műpártoló és műgyűjtő is volt egyben (Az Boldogsagos Szüz Mária Szombattya, az-az mindenszombat napokra valo aetatossagok…, Mennyei Korona az az Az egész Világon lévő Csudálatos boldogságos Szűz képeinek röviden feltett eredeti képekkel, Harmoniae Caelestis seu moelodiae musicae…).
August Wilhelm Schlegel (1767-1845)
német költő, műfordító, műkritikus, a német romantika egyik úttörője. Költőként jelentősége nem kiemelkedő, azonban mint műfordítót máig a legkiválóbbak között tartják számon. Műkritikáiban a romantika alapelvei szerint járt el, mely azt hangsúlyozza, hogy a kritikus első számú feladata nem az, hogy egy külső, fölényes álláspontból ítéljen meg egy művet, hanem hogy „belülről” értse meg és jellemezze a műalkotást (Válogatott esztétikai írások, A jénai iskola).
Eduard Mörike (Eduard Friedrich Mörike, 1804-1875)
német költő, író, fordító, az ókori görög és latin elégia kiváló ismerője. Kosztolányi Dezső írja róla: „Csodálatos, fojtott bensőség, arányos szépség, templomi áhítat van a verseiben.” (Peregrina-versciklus, Mozart prágai utazása, A varázscipő).
Wilhelm Raabe (Jakob Corvinus, 1831-1910)
német író, a realizmus egyik fontos képviselője. Írói tevékenységének majdnem ötven éve alatt nem kevesebb mint 86 regényt, elbeszélést, kisregényt írt. Emellett származik tőle néhány vers is. Epikus műveinek két jellegzetessége van, amelyek a realizmus más íróitól annyira megkülönböztetik. Egyrészt a Schopenhauer befolyásának betudható mély pesszimizmus, másrészt a humoros, ironikus megközelítés (A Sperlingutca krónikája, 7 elbeszélés, Erdei emberek).
Tóth András (1858–1929)
szobrász. Beiratkozott az ipariművészeti iskolába, ahol építészeti rajzot és agyagmintázást tanult. 1885-től pályája íve emelkedett, Aradon egyaránt készített portrészobrokat és színpadi díszleteket. 1889 tavaszán Debrecenbe költözött, haláláig ott is élt.
Alfred Jarry (1873-1907)
francia drámaíró, az abszurd dráma atyja, a patafizikusok legfőbb hivatkozása; a „diákcsínyekből lepárolt rémbohózat”, az Übü király szerzője. Tizenöt éves korában írta a művet, megteremtve egy visszataszító, hálátlan, gyáva, kapzsi, gyilkos, zsarnok gyermeteg alakot. A darabot 1896-ban mutatták be, és botrányt kavart. Egyre többet ivott és egyre többet dolgozott. Tudós vagy humoros cikkeket, filoszkodó dolgozatokat, regényeket és színműveket, operett librettókat írt. Megírta A patafizikus Faustroll doktor cselekedetei és nézetei című könyvét, ami később a patafizikusok bibliája lett (A szuperhím, A láncra vert Übü, A lengyelek).
Ágoston Ernő (1889-1957)
festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán szerzett rajztanári oklevelet 1914-ben. Vezetője volt a Soproni Képzőművészeti Körnek. Festői stílusa a posztimpresszionizmushoz tartozik. A kópházai búcsújáró templomban található freskói számítanak élete főműveinek, de mint grafikusművész is jelentőset alkotott.
Siegfried Sassoon (Siegfried Loraine Sassoon, 1896-1967)
angol író, költő, elsősorban háborúellenes írásai és költeményei miatt ismert. Felhívást tett közzé az értelmetlen és jogtalan háború miatt. a „The Old Huntsman” című munkája komoly vitát gerjesztetett (The Tasking, Memoirs of a Fox-Hunting Man, Henry Vaughan sírjánál).
Jean-Louis Barrault (1910-1994)
francia színész, pantomimművész, rendező, színigazgató. Karrierje során több mint 50 filmben szerepelt, köztük olyan hírességekkel, mint Jean Marais, Simone Signoret, Richard Burton, Marcello Mastroianni és Harvey Keitel (A szent és az utcalány, Csoda a farkasokkal, A leghosszabb nap).
Pataky Jenő (1914-1996)
színész, érdemes művész. 1936-ban végzett a Színművészeti Akadémián. Pályafutását a Nemzeti Színháznál kezdte, de menyasszonyának zsidó származása miatt eltiltották a színpadtól. 1945-től 1948-ig újra a Nemzeti Színház tagja lehetett, azonban „B”-listázták és elbocsájtották állásából. 1951 és 1956 között a Petőfi Színház tagja volt. 1956-tól 1968-ig Párizsban az Éve da Paris-ban és a Nouvelle Éve-ben szerepelt. 1978-ban költözött haza Magyarországra (Egy csók és más semmi, Ideiglenes paradicsom, Találkozás Vénusszal).
Pagonyi János (1919-1995)
Jászai Mari-díjas színész. Drámai karakterfigurákat alakított pályája kezdetén, később operettek, musicalek epizódszerepeit játszotta. Színészként 1939-ben tett vizsgát a színészkamara előtt. 1940-től vidéki társulatokban lépett fel. 1947-től a debreceni Csokonai Színház szerződtette, majd 1950-től Pécsi Nemzeti Színházban és a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1954-től 1988-ig a Fővárosi Operettszínház tagja volt (Fűre lépni szabad, Angyalok földje, Irány Mexikó!).
Tomanek Nándor (1922-1988)
kétszeres Jászai Mari-díjas színművész. 1951-ben kapott színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1962-től 1964-ig a Petőfi Színházban játszott, 1964-ben lett a Vígszínház tagja. Filmen először az 1960-ban készült Arc nélküli város című játékfilmben játszott. Betegsége miatt 1976-ban visszavonult a színpadtól (Mi lesz veled Eszterke?, Hideg napok, Kihajolni veszélyes).
Kölgyesi György (1926-2002)
Aase-díjas színész. 1955-ben a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte színészi pályáját. 1956–tól 1959-ig a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1961-től a kecskeméti Katona József Színházban játszott. 1983-tól a Népszínháznak, illetve jogutódjának: a Budapesti Kamaraszínháznak volt a színésze. Nyugdíjasként a Vígszínházban és Kecskeméten is játszott. Karakterszerepek megformálásával aratott sikert. Számos filmben tűnt fel, kis epizódszerepben (Holnap lesz fácán, Te rongyos élet, Eldorádó).
Ács Károly (1928-2007)
Híd-díjas költő, műfordító, szerkesztő. Összes verseinek gyűjteménye 1988-ban jelent meg, munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták. Kölnben élt 1995-től haláláig (Kéz a kilincsen, Ács Károly összes versei, Megszólítások).
Kalász Márton (1934-2021)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, író, műfordító, egyetemi tanár, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Népdalszerű versekkel kezdte pályáját, verseiben sok a kihagyásos mondat, és gyakori a ritka, régies vagy tájszó. Merész szórendje, mondatszerkesztése feszültséget kelt, és a nyelvteremtés izgalmát érzékelteti. Sorai olykor nemcsak többféleképpen értelmezhetők, hanem többféleképpen olvashatók is (Szállás, Téli bárány, Atossza királynő álma).
Dargay Lajos (1942-2018)
szobrász, a magyarországi kinetikus–kibernetikus művészet megalapozója. Műveit szakmai-műszaki alaposság, pontos kivitelezés jellemzi. A mozgásra, fényre, tiszta konstrukcióra épülő kompozícióinak legfontosabb jellemzője a megszerkesztett rend és a művek virtuális terének kiterjesztése. 1985-től kétévente, nemzetközi Schöffer-szemináriumokat szervezett, többek között: Képzőművészet, kortárs zene és balett nemzetközi szemináriuma, számítógépes notáció balett témakörben (Fénytorony, Telihold, Időreliefek).
Szilvássy Annamária (1944)
színésznő. 1967-ben szerzett oklevelet a Színművészeti Akadémián. A Madách Színház tagja volt 1970-ig. 1970-74-ben a szolnoki Szigligeti, 1974-75-ben a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1995-től szabadfoglalkozású (Fapados szerelem, Ereszd el a szakállamat!, Sose halunk meg).
Kincses Veronika (1948)
Kossuth- és Liszt-díjas opera-énekesnő (szoprán), érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, egyetemi tanár. Tanulmányait a Zeneakadémián végezte 1968–1973 között, illetve a római Accademia di Santa Cecilián 1974-ben. 1973-ban a Magyar Állami Operaház magánénekese lett. 2002 óta a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára. A világ számtalan operaszínpadán énekelt már. Számos komplett operalemezen énekelt főszerepeket, magyar és külföldi hanglemezcégek felkérésére. ––> Pillangókisasszony, civilben
Ránki Dezső (1951)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, kiváló művész. 1973-ban szerzett diplomát Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Fellépett Európa legtöbb országában, több ízben Észak- és Dél-Amerikában. A kamarazene jelentős szerepet játszik életében. Az 1980-as évek óta Magyarországon és külföldön egyaránt rendszeresen koncertezik feleségével, Klukon Edittel. ––> Ránki Dezső a Művészetek Palotájában
Markó Béla (1951)
erdélyi magyar József Attila-díjas költő, műfordító, politikus, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteleti tagja. Kedvelt versformája a szonett, szívesen ír gyermekverseket is (Ellenszélben, Hasra esett a Maros, Rekviem egy macskáért).
Berkes Gabriella (1962)
színésznő, énekesnő, előadóművész. 1975-ben a legjobb gyermekszínészi alakításért díjjal jutalmazták. Tizenhét éves korától a Zeneakadémia vendéghallgatója volt. Operett- és musical összeállításokban többször fellépett. Előadóművészként rendszeresen fellép (Jó estét nyár, jó estét szerelem, Az ötödik pecsét, Nincs mese).
Várnai Szilárd (1970)
színész. Színészi diplomáját 1993-ban kapta meg, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a szolnoki Szigligeti Színházban kezdete, 1995-től a debreceni Csokonai Színház tagja volt. Színészi munkája mellett darabok fordításával és rendezéssel is foglalkozik.
David Arquette (1971)
amerikai színész, rendező, producer, forgatókönyvíró. Az 1990-es évek végén lett ismert színész, miután több hollywood-i filmben játszott főszerepet, beleértve a Sikoly-trilógiát. Legnagyobb sikerét ebben a filmben érte el (A bambanő, Milliókért a pokolba, Darwin-díj – Halni tudni kell!).
Damu Roland (1974–2021)
színész, szinkronszínész. Az iskolai darabokban szerepelt először színházban. Bár felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, azonban távoznia kellett a képzésről. A Független Színpadra került, később játszott többek között a Budapesti Kamaraszínházban, a debreceni Csokonai Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban is. Emellett több mint 150 filmben és sorozatban szerepelt szinkronszínészként.
Csomós Lajos (1974)
Jászai Mari-díjas színész. Békéscsabán a Fiatal Színházművészetért Alapítványi Színiiskolában, Gáspár Tibor osztályában végzett. Pályakezdése óta a Békéscsabai Jókai Színház társulatának a tagja. 2022-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója.
Pingiczer Csaba (1982-2015)
színművész. Szülei a Győri Nemzeti Színházban dolgoztak, így már gyermekként sok időt töltött a színház falai között és minden darabot megnézett. A színész mesterséget a színház stúdiós foglalkozásain sajátította el. Hatévnyi tanulás után kapta első statiszta szerepét, majd 2002-ben Korcsmáros György a színház akkori igazgatója vette fel színésznek. Halálig a győri társulat tagja volt.
Ezen a napon halt meg:
Carlo Gesualdo (1566–1613)
itáliai zeneszerző, harmóniai merészsége révén a legkiemelkedőbb kromatikus szerző. A 16. század végén több kísérlet indult az antik zene és kromatika újjáélesztésére, ennek köszönhető Vicentino archicembalója. Elsősorban hat kötet ötszólamú madrigálja fémjelzi nevét, ezeken kívül vallásos énekeket, responzóriumokat komponált.
Francisco de Quevedo (Francisco Gómez de Quevedo y Villegas, 1580–1645)
spanyol barokk költő, író. Mivel szatíráiban az udvart sem kímélte, 1628-ban száműzték egy évre, és könyveinek egy részét cenzúrázta az Inkvizíció. Az 1630-as években írta meg klasszikus műveit, A Bölcső és a Sírt és a Marcus Brutus életét. A spanyol irodalmi aranykor sokszínű alakja és a spanyol nyelv eredeti művésze volt. Nevéhez fűződik a pikareszk műfaj egyik csúcsa, az 1626-ban írt az Egy Don Pablos nevezetű csavargó élettörténete. Éles szemű megfigyelője volt kora társadalmának, melyet Álmok című művében Dante nyomán a pokol víziójában ábrázolt.
Juan Caramuel y Lobkowitz (1606-1682)
spanyol filozófus, író, építész, matematikus. 262 művet adott ki a nyelvtan, költészet, szónoklattan, matematika, csillagászat, fizika, politika, kánonjog, logika, metafizika, teológia és aszkétizmus területéről. Előszeretettel védelmezte az új gondolatokat.
Hevesi Sándor (Hoffmann, 1873–1939)
rendező, kritikus, író, műfordító, színházigazgató. 1922-ben Császár és komédiás című darabjával elnyerte a MTA Vojnich-díját és ugyanebben az évben a Nemzeti Színház főrendezője lett, 1923-ban pedig a színház igazgatója. Az ő igazgatása alatt a Nemzeti Színház olyan virágzásba jutott, amilyenre még alig volt példa viszontagságos történetében. A magyar drámairodalom érdekében kifejtett tevékenysége is fokozott jelentőségű. Nemcsak felismerte a tehetségeket, hanem óriási tapasztalatával, finom művészi érzékével segítségükre is volt darabjaik kidolgozásában és a színpadon életképessé tételében (Császár és komédiás, A színjátszás művészete, Az előadás művészete).
André Derain (1880-1954)
francia festőművész, illusztrátor, a 20. századi francia festészet egyik kiemelkedő alakja. Színei határozott kontúrokkal körülfogott, nagy felületekké olvadnak. Az emóciók világából igyekezett átjutni a konstrukciók világába. Elfordult a fauvizmustól és egyre tartózkodóbban bánt a színekkel. Barátait követve csak rövid ideig járt a kubizmus útján. 1912 után Derain egyéni úton járt, és elítélte azokat az esztétikai kalandozásokat, amelyeknek korábban ő maga is részese volt. A neoklasszicizmus irányába hajlott, amit a művészettörténészek Dérain „gótikus” korszakának neveznek (Waterloo híd, Westminster, Fürdőzők).
Huszár Vilmos (Herz, 1884–1960)
festő és formatervező, aki alkotói fénykorát Hollandiában töltötte és egyik alapító tagja volt a körülötte kialakult művészeti mozgalomnak. A stílusirányzatok közül eleinte a naturalizmus és a posztimpresszionizmus, majd a kubizmus és a futurizmus volt rá nagy hatással, később a dada és a geometrikus absztrakció irányában tájékozódott.
Leni Riefenstahl (Berta Helene Amalie Riefenstahl, 1902-2003)
német táncosnő, színésznő, filmrendező, fényképész. Balettot tanult, majd az 1920-as évek közepétől színésznő lett. Első filmszerepe a Korda Sándor rendezte Tragédia a Habsburg-házban című filmben volt. Filmrendezőként a Balázs Bélával közösen írt és rendezett Kék fény című filmmel debütált (A hit győzelme volt; Kék fény; Víz alatti impressziók).
Szentiványi Jenő (1909–1986)
tudományos-fantasztikus és ifjúsági író. Első írásai tizenhét éves korában jelentek meg, riportokat írt a Magyar Cserkész című cserkészlapba, illetve rövidebb novellái jelentek meg különböző kalendáriumokban. 1938-ban Az Est című lap munkatársa lett, közgazdasági témákkal foglalkozott. 1944 őszén illegalitásba vonult. A második világháború után, 1945-től több intézmény sajtófőnöke, különböző lapok szakmai szerkesztője volt. Az 1950-es évek elejétől mint szabadúszó író tevékenykedett (A kőbaltás ember, A görög gálya titka, Tizenkét halálos perc).
Magda Olivero (1910-2014)
olasz opera-énekesnő (szoprán), a verista és Puccini-operák specialistájaként tartották számon. Előbb zongorázni, majd énekelni tanult Torinóban. Bemutatkozása után néhány hónappal eljutott a La Scala színpadára. Egészen rendkívüli módon, ténylegesen utolsó fellépése 99 éves korában volt.
Zero Mostel (1915-1977)
amerikai színész, a New York-i Broadway színpadainak népszerű komikusa. Jelentős alakításai közé tartozott a Hegedűs a háztetőn Tevjéje, és A producerek Max Bialystockja. 1955-ben karrierje megtorpant, miután megtagadta az együttműködést a McCarthy-féle Amerika-ellenes bizottsággal, s nem volt hajlandó kommunista ismerőseit megnevezni, ezért feketelistára került.
Dorothy Dandridge (Dorothy Jean Dandridge, 1922–1965)
amerikai színésznő, énekesnő, az első afroamerikai személy, akit Oscarra jelöltek. 1983-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en.
Ljubiša Samardžić (1936-2017)
szerb színész, rendező, több mint 150 filmben és tévéjátékban játszott. Az 1980-as évek elején a Forró szél című sorozatbeli szerepe tette őt a legismertebbé, amikor Šurdát játszotta. A színészet mellett kipróbálta a rendezést is, első filmje, az Égi horog 1999-ben a Berlini filmfesztivál Arany Medve díjára is esélyes volt. (A neretvai csata, Bolond évek, A kakasdombi zsaru).
Tiboldi Mária (1939-2023)
Jászai Mari-díjas színésznő, a Budapesti Operettszínház örökös tagja. 1961-ben kitüntetéssel diplomázott az első, 1957-ben indított zenés osztályban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Először a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol játszott operettet, operát, prózát. 1963-tól a Fővárosi Operettszínház tagja lett. Később a berlini Theater des Westens, 1968-tól a salzburgi Landestheater, 1972-től a bécsi Raimund Theater primadonnája volt. 1976 óta ismét a Fővárosi Operettszínház művésznője, 2003-ig. Született primadonna, varázsa, megjelenése, személyisége fejlett ének- és játékkultúrával párosul.
Harangozó Teri (1943-2015)
énekesnő, öt évtizedes pályafutása alatt a magyar könnyűzene szimbolikus alakjává vált. Nagyjából 100 dala jelent meg kislemezen. 4 önálló albuma van. Az 1970-es évektől virágénekeket is énekelt Benkő Dániel lantkíséretében. Külföldön Terry Black néven is fellépett és készített lemezeket (Mindenkinek van egy álma, Szeretném bejárni a földet, Sose fájjon a fejed!).
Kiss Irén (1947-2023)
írónő, költő, színműíró. Vizuális költészeti műveit New Yorkban, San Franciscóban, Rómában és Budapesten állította ki. Mai olasz és amerikai költőket fordít, kritikákat ír. Kutatási területe a romantika és az avantgárd (Szélcsend, A feltámadt romantika, Angyalok könyve).
Brad Davis (Robert Creel „Brad” Davis, 1949-1991)
amerikai színész. Titusville High Schoolon szerzett diplomát. 16 évesen egy zenei tehetségkutató versenyt nyert meg és utána az Atlantai Színházban dolgozott. Később színpadon, televíziós sorozatokban és mozifilmekben is szerepelt (Éjféli expressz, Hideg acél, Zendülés a Caine hadihajón).
