a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: macskássy
Donizetti Szerelmi bájitala könnyed vígopera, ezúttal a z EMI Virgin classics sorozatában hallhatjuk. Van benne minden, ami felhőtlen kikapcsolódást nyújt a hallgatónak – az énekeseknek persze kevésbé. A librettista, Felice Romani valószínűleg Auber és Scribe munkáját, valamint a Trisztán-mondát is ismerte, ebből táplálkozott a Szerelmi bájital története. Donizetti, a kor kedvelt zeneszerzője ezt az operáját állítólag röpke két hét alatt írta, ha lehet hinni a szóbeszédnek, s a bemutatót óriási siker övezte. Nem is csodálhatjuk, hiszen a zene friss, kellemes, a cselekmény könnyen fogyasztható.
Adina, a gazdag és fiatal lány nagyon szeret olvasni, éppen a Trisztánt, az ősrégi mesét ismerteti meg a köré gyűlt hallgatósággal. Arról ábrándozik, hogy neki is jól jönne a varázsital. Nemorino, a kissé félszeg parasztlegény fülig szerelmes Adinába, ezt meg is vallja a lánynak. Megérkezik Belcore, a nagy hangú őrmester, aki hevesen ostromolja Adinát, a lány a lehengerlő férfinak is ellenáll. Nemorino újabb vallomással próbálkozik, de Adina hajthatatlan. Dulcamara, a csodadoktor tűnik fel a színen, minden bajra kínál gyógyírt, szerelemre lobbantót is. Nemorino vevő erre, rögtön kifizeti az összeget, ennél több pénze nincs is. A kuruzsló gondosan elmondja a használati utasítást, még gondosabban azt, hogy a szer csak 24 óra múlva hat – addig árkon-bokron túl lesz. Nemorino persze elázik a csodaszertől (és jól is érzi magát a portóitól), de Adina szíve nem lágyul meg, sőt. Belcorénak nyújtja kezét. A második felvonás Adina és Belcore kézfogójával kezdődik. A hoppon maradt Nemorino rohan Dulcamaráért, egyben újabb adag palackért, pénze azonban nincs. Hitel viszont van, Belcore előleget fizet, ha Nemorino felcsap katonának. Csodák csodája, hatott a bájital: Nemorinót megrohanják a lányok. Persze nem a bájital az oka, hanem az, hogy Nemorino örökölt. Ez már Adinának is tetszik, visszafizeti Belcorénak Nemorino tartozását, és bevallja, hogy mindig is a bátortalan fiút szerette. Belcore hamar túlteszi magát Adina változó érzelmein, Dulcamara is jól jár: bájitala nemcsak a szerelmet, hanem a gazdagságot is meghozza.
A történet tehát nem vetekszik Shakespeare drámáival, azonban a helyzetkomikumok csak úgy sorjáznak. Nem beszélve a zenéről, mely végig lebilincsel dallamosságával, de sosem hajlik a giccs felé. A kétfelvonásos operát a bécsi Staatsoperben rögzítették 2005 áprilisában, parádés szereposztásban. Adinát a mostanában nagyon divatos Anna Nyetrebko énekli, rendkívül nagy átéléssel. Szép a hangja, kiegyenlített, jól is bánik vele. A koloratúrák nem mindig pontosak, de a dinamikai megoldások, különösen a halk részeknél, tetszetősek. A recitativók viszont iskolásak, semmi tűz, semmi érzelem nincs bennük, mi több, lélektelen, holott partnere, Villazón igencsak jó példát nyújt. Nemcsak hangi, de színészi adottságai is kimagaslóak a szopránnak. Rolando Villazón az egyik legjobb tenor napjainkban. Zeneileg és technikailag is a tökéleteshez közelít. Egyfajta elegye Franco Corellinek (hangok hossza, pianók) és Domingónak (zenei intelligencia), a hangszínt és a tudatos éneklést illetően. Villazón uralta az előadást fantasztikus előadói képességeivel, a románcot meg is kellett ismételnie. Színészi teljesítménye azonban egy ötéves fiú és Rátonyi Róbert ripacskodásának minden zugát bejárja, arcjátéka elrettentő, mozgása hebrencs, idétlen. Egyedül az előbb említett románc ismétlésénél vette komolyabbra a figurát. A színpadon jól mutató férfit – bár három almával is zsonglőrködik, inkább cirkuszi bohócot játszott, mint egy szerelmes férfit – inkább hallgatni kell. De mindennap.
Leo Nucci Belcoréja jó kis szerep. Nucci ki is használta a lehetőségeket, bár intonációja sokszor bizonytalan, gyakran rácsúszik a hangokra, a buffó figurát jól játszotta. Szintén nem hiányzott a humor csillogtatása Ildebrando D’Archangelo megjelenéseinél. Dulcamara szerepére mintha őt találták volna ki: magas termete, sármja láttán nem csoda, ha vesznek mindenféle gyógyírt, persze az operában. Fekete humora megvillant a paralízisre ajánlott „terméke” kínálásakor. A két utóbbi szereplő minden lehetőséget megragadott színészi vénájuk kibontakoztatására, hatásos bevonulásuk megelőlegezte későbbi teljesítményüket.
A zenekar és énekkar kiváló volt Alfred Eschwé irányítása alatt. A színpadkép nem túlzsúfolt, a jelmezek odaillőek. Nem tudom, hogy a véletlen műve-e, hogy Adina ruhájának kékje tudatosan nem illik Belcore zöld kabátjához. Dulcamara szekerét valódi szamár húzta, kell ennél több? Mindent a szemnek és fülnek, ezt kínálja az EMI Virgin classics sorozatában megjelent dévédé.
Donizetti: L’Elisir D’Amore
Rolando Villazón
Anna Netrebko
Alfred Eschwé
DVD
EMI Virgin Classics
Staatsoper, 2005
0094636335292
Comment on “Bécsi bájital – Donizetti vígoperája”