A Schola Hungarica lemeze
a papiruszportal.hu archívumából [2014]
Szerző: szabói
A Szent Kereszt tiszteletére énekelt művek szólalnak meg a Crux gloriosa című, a BMC által kiadott lemezen a Schola Hungarica előadásában, Dobszay László és Szendrei Janka irányításával. A Schola Hungarica számos nagyszerű lemezt adott ki, eljuttatva az emberekhez a liturgikus énekeket, tételeket, a sokak által unalmasnak vélt korszak zenéjéről lehántva a ráragadt negatív jelzőket.
A Szent Kereszt iránti tisztelet énekei közül a legrégebbiek Krisztushoz szólnak, de találunk Nagy Konstantin történetéről is tételt, vagy elbeszélést a három keresztről, melyik is lehetett Krisztusé? És természetesen léteznek olyan énekek, melyek a keresztet magasztalják.
A lemezen négy nagyobb csoportra osztva szólalnak meg a tételek, darabok: az első felhangzó egység három felvétele az ólatin (beneventán, órómai, milánói) dallamokat mutatja be, a nyitó, beneventán rítusban a dallamok görögül és latinul is elhangzanak. A második rész a Szent Kereszt ünnepének régi misetételeiből válogat, hallunk egy bevonulási éneket és egy Alleluiát sequentiával. Középkori kuriózumként említi Dobszay a harmadik tételcsoportot, mivel nem bibliai szöveget hallunk, hanem a legendák anyagából merítetteket; különleges az offertórium, dallamstílusa és hossza miatt. A ciklus negyedik szakasza már a gregorián késői korszakát mutatja be, magyar kódexek anyagából is válogatva. Magyarországon számos kódex található, melyek zenei anyaga nincs feldolgozva, ezért is öröm, hogy a válogatásba bekerülhettek, közkinccsé tétettek magyar dallamok.
Valami megfoghatatlan nyugalom, időtlenség árad az énekekből, kórusművekből, és ami a legfontosabb, a Schola Hungarica tolmácsolásából: átívelnek korszakokon át, képesek átadni az érzéseket, melyeket a felénekelt művek tartalmaznak. Talán a legnehezebben megfogható az egyszólamú darabok éneklése, kell a pontosság, de ugyanígy kell a kordában tartott rugalmasság, hiszen másként nem szólal meg, nem lesz eleven a zene. Csodálatos a hangszínek váltakozása, a férfikar, a gyermekkar, a vegyes kar hangzása. Nagyszerűek a többszólamú énekek is, ez a fajta éneklés is más megoldásokat kíván, és mást a polifon szerkesztésű motetták bonyolult világa, itt egészen másképp kell közelíteni a zenei anyaghoz. A lemez négy szakaszát egy-egy motettával választották el, az utolsó szakaszban több motettát is hallunk – ez a szakasz a késő reneszánsz liturgikus énekei közül válogat; az egyszólamúságot felváltja a többszólamúság. A motetták válogatása során az adott szakaszhoz korban illeszkedőt hallunk, így John Dunstable háromszólamú O cruxa, Nicolas Gombert hatszólamú motettája, Clemens non Papa darabja szólal meg, a negyedik rész már az érett reneszánsz fényét mutatja két Palestrina-művel. Még ha akarnánk sem tudnánk választani, vajon az egy- vagy többszólamú énekek, illetve a motetták előadása a jobb, hihetetlen szuggesztióval énekelnek a Schola Hungarica tagjai (a füzetben megtaláljuk, ki irányítja a kórust).
Egyetlen kifogásként lehetne felemlíteni, hogy némelyik tétel hajszálnyival magasabb vagy alacsonyabb az előzőhöz képest, de ez csak pillanatnyi figyelemelvonást jelent a nagy ívű, csodálatos világú felvételek hallgatása során.
A lemez Dobszay László halála után jelent meg, ő írta a lemezismertetőt, részletesen bemutatva a Szent Kereszt történetét, az énekeket, az egyszólamú tételek forrásait is. Az énekek, kórusművek három nyelven is olvashatók. Érdemes lett volna néhány képpel színesíteni a kísérőfüzetet, és még egyszer alaposan átolvastatni.
A lemez mindenkinek ajánlható: ilyen beleérzéssel énekelt felvételt nem sokat találunk. Nemcsak a hívőknek, a korszakot szeretőknek, hanem azoknak is, akik még nem hallottak ilyen zenét, kórust.
BMC Records 206
