a papiruszportal.hu archívumából [2004]
Szerző: terminator
Az 1987-ben indult Háttér Kiadó kezdetben repülési és hajózási szakkönyveket jelentetett meg, majd az ezoterika a kilencvenes elején erős divathullámokat vető vizére evezett. Ez a tereket elárasztó irány később háttérbe szorult, s a pszichológia vált a legfőbb profillá. A Lélek-kontroll sorozatban immár tizenöt kötet látott napvilágot. Ám a „monokultúra” egy kisebb kiadónál sem lehet üdvös. A Háttér többek közt régészeti témájú könyveivel is felhívja magára a figyelmet – és Schliemann nemcsak Balogh Anikó igazgató, hanem az én kedvencem is.
Találkozások
A korombéliek annak idején az egyetlen 5. osztályosoknak szóló tankönyvből ismerhették meg a „kis Schliemann Henrik” nevét – egy ideig gyanakodtam: csak nem hazánkfia? –, aki már gyerekfejjel eldöntötte, hogy kiássa Tróját. A történelem segédtudományait tárgyaló bevezető történelemórák során a tankönyv írója jó érzékkel választotta ki a régészet témájánál Schliemannt, keresve sem találhatott volna érdekesebb figurát ahhoz, hogy felkeltse egyes nebulók érdeklődését az archeológia iránt.
Egy kellemetlenebb találkozás az egyetemi vizsgaidőszakra esett, a bőséges kötelező irodalom böngészése közben akadt meg a szemem Schliemannon (még ez is!), s a megmaradt csodálat mellé néhány ránc is a homlokomra vésődött: lehet, mégsem kellett volna ennyit feltárnia?! Egy nappal a vizsga előtt sok hallgató érzi úgy, a tudósok, feltalálók, műkedvelők egy jelentős része csak azért tevékenykedett, hogy ezzel megmérgezze további nemzedékek ifjúkori éveinek legszebb időszakát.
Tanári pályafutásom során és később, kedvtelésből olvasgatva róla már csak a kellemes benyomások maradtak meg, a felhőtlen tisztelet Schliemann, a régész és esendő ember iránt.
Élete, kalandjai
A szakmában sokan ma is fitymálva tekintenek vissza a XIX. század „kincsvadászaira”, s nem is tartják igazi régészetnek tevékenységüket, ezzel is megkülönböztetve a mai, aprólékos, sokkal kevésbé elismert, idő- és idegőrlő foglalatosságtól. Valóban, ez a korszak kedvezett a régészet amatőreinek is, hiszen sok esetben elég volt a kitartó akarat (valamint a vagyon), hogy valaki hatalmas eredményt érjen el, s neves leletet hozzon felszínre.
Hősünk viszont e műkedvelők között is különleges utat járt be. Minden demagógia nélkül lehet példaként állítani a fiatalok elé, elképesztő pályát járt be. A folyton megélhetési és egészségügyi problémákkal küzdő kereskedősegédből hangyaszorgalommal és vasakarattal egy cél felé haladó kereskedelmi guru lett. A szó legszorosabb értelmében arannyá változott a kezében szinte minden. Mindez azonban nem elégítette ki.
Mániákus nyelvtanulása – nem feledve módszereinek megmosolyogtató ötleteit –, néha napi 24 órás gürcölést kívánó munkabírása és fanatikus hite sikerében ma is elképeszt. Mi minden belefért egy életbe a sacramentói aranymosástól a trójai ásatásokig! Bejárta a világot, megnézte a kínai nagy falat (a bérelt szoba árát sikerült leszorítania a felére, 6 frankra…), találkozott az Egyesült Államok elnökével, „vén” fejjel beült a Sorbonne-ra stb. Mindennel meg akart ismerkedni, minden érdekelte – például a kajmánok, s szokása szerint itt is elvetette egy kicsit a sulykot, a negyven láb hosszú panamai kajmán alapos füllentésnek tűnik, amint azt a közreadó Alexander Stoll megállapítja.
A médiasztár
Schliemann a túlzásoktól soha nem mentes, néha haragra gerjedő, sokszor kicsinyes, (Philipp Vandenberg szavaival) olykor megvetendő „kívülálló különc, outsider”. Ám valamire nagyon figyelt: a találás mellett a tálalásra. Jelenünk médiafelhajtását a XIX. században tökélyre fejlesztette. Több mint 60 ezer levelet hagyott hátra, sokak szerint nagy részüket a közönségnek szánva, 18 naplót, 10 könyvet (közte az önéletrajzot, ami az apropót adta), számtalan cikket német, angol, amerikai, francia, olasz és görög újságokban.
Megrendelt cikkeket jelentetett meg könyveiről, az olajozott terjesztést elősegítendő – ezt ma is jól ismerjük, amikor pl. olyan szakácskönyv születik egy médiasztár tollából (holdudvar?), aminek a receptjeit az internetről ollózták össze.
Nem vétette el a megfelelő kiadót sem, Brockhaushoz fűződő viszonyáról Stoll a bevezetőben ír. Ügyelt arra, hogy szakember is közreműködjön „tudományos” művei kiadásakor. A híres emberekkel sem véletlenül találkozott, amellett, hogy önmagát is tömjénezte ezzel folyamatosan a hírekben szerepelt.
Néha olyan allűröket is fölvett, ami szintén mai léptékű: pl. Görögország egyik állami méltóságával minősíthetetlenül viselkedett, szinte kidobta őt. Füllentéseiből, rózsaszínűvé festett történeteiből listákat lehetne összeállítani, elég csak idealizált gyerekkori szerelmére utalni, aki eleinte be akarta perelni a már híres régészt azért, mert különös színben tüntette föl kapcsolatukat…
A Háttér Kiadó igazi kultúrmissziót teljesített azzal, hogy újra megjelentette az Önvallomásokat, de botorság lenne azt hinni, hogy a művet elolvasva mindent megtudtunk Schliemannról, tettei mozgatórugóiról, gondolatairól. A Önéletrajz, az Amerikai útinapló, A kelet-ázsiai útinaplóból, A levelek Rusthoz egy lépéssel közelebb visz a megismeréséhez, de még számos a feldolgozatlan dokumentum. Schliemann gondolt az utókorra is, hogy ne feledjék el könnyen, egy tudományos eredményeket elérő igazi médiasztár volt.
Fülszöveg
A régészetnek kevés olyan népszerű alakja van, mint Heinrich Schliemann.
Alexander Stoll, Schliemann pályafutásának kiváló ismerője válogatta és állította össze a nagy kutató önéletrajzi visszapillantásaiból, naplójegyzeteiből és leveleiből e kötetet.
Az írásokból kitűnik, hogy Schliemann milyennek látta saját életét és korát.
A mű első része Schliemann önéletrajzát közli, melyben a későbbi tudós leírja gyermekkorát és kereskedőéveit. Az amerikai és kelet-ázsiai útinapló részletei már a „befutott” üzletember élményeiről, észrevételeiről és benyomásairól szólnak.
A negyedik gyűjtésben az olvasó elé kerül Schliemann-nak 1868-tól a halálát megelőző időkig ifjúkori barátjához, Rusthoz intézett 69 levele.
Az olvasó e részletekből megismerheti a kiváló emberi képességekkel megáldott kutatót, kinek tudományos eredményei talán már túlhaladottak, de jelentősége mégsem homályosult el, mert a régészet hőskorának úttörője volt. Törhetetlen akaratereje, vasszorgalommal megszerzett nyelvtudása, önfeláldozó emberszeretete és a tudomány iránti rajongása ma is példakép.
Heinrich Schliemann: Életem, kalandjaim
Háttér Kiadó (Budapest) (2000)
Hasonmás kiadás, a Gondolat 1963-ban megjelent műve alapján
Fordító: Mátrai Tamás
346 oldal, fekete-fehér képmelléklettel, kartonált
ISBN: 9638128690
Irodalom:
Philipp Vandenberg: Priamosz kincse. Magyar Könyvklub (Budapest) é. n.
