a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: L. Kiss Anna
Az Iparművészeti Múzeum gazdag üveggyűjteményének válogatását bemutató kiállítása méltán kerülhetett be a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvényeinek sorába.
A világviszonylatban is jelentős szecessziós gyűjtemény darabjai valóban elhozták a tavaszt. A műremekek formái, a színek tobzódása, a természet szépségeit felidéző ornamentika, a virágok, rovarok, állatkák és az ezt a néző elé táró fantasztikus üvegtechnika varázslatos, elbűvölő, álomszerű és mégis valóságos.
Dr. Takács Imre, az IM főigazgatója a kiállítás felvezetőjében elmondta, hogy ez a tárlat egy sorozat második állomása (az első az Esterházy-kincsek év végéig látható bemutatója), melynek célja, hogy a múzeum raktáraiban megbúvó, kiemelkedő jelentőségű gyűjteményi egységek tárgyait megmutassák a nagyközönségnek.
Valamennyi eddig rejtett „kincs” egyszerre történő bemutatását az Iparművészeti épületének jelenlegi állapota nem teszi lehetővé. A múzeum munkatársainak szándéka és akarata szerint természetesen teleraknák a Lechner Ödön által épített csodálatos palotát állandó kiállításokkal, melyektől valószínűleg elakadna a szava mindenkinek. Így azonban az időszakos kiállításokkal azt érik el, hogy a szó elakad, és a látogatók nem is térnek magukhoz, mert majd sorban jönnek a szebbnél szebb kiállítások. Legközelebb – még ebben az esztendőben – a múzeum üveggyűjteményéhez hasonlóan világhírű gyűjteményi egységéből az oszmán-török szőnyegekből mutatnak be egy válogatott kollekciót.
A főigazgató elmondta, hogyha befejeződik az IM épületének már nagyon időszerű rekonstrukciója, ezeket a gyűjteményi egységeket teljes egészében megmutatják országnak-világnak.
A tárlat művészettörténésze, Balla Gabriella a kiállítás sajtótájékoztatóján elmesélte, hogy a rendkívül értékes szecessziós üveggyűjtemény teljes egészében elsőként 1980-ban került a közönség elé. Ezt követően több kiállításon részleteket mutattak be belőle, a Szecesszió – a XX. század hajnala című tárlatot láthatták az érdeklődők az IM első emeleti galériáján, gyönyörű enteriőrökkel, országonként sorolva a tárgyakat. Utána Az üveg jelentése című kiállítás következett, mely szintén igen kedveltnek számított.
Azóta senki sem láthatta ezt a nagyszerű kollekciót. Tiffany-tárgyakból 60 tételt őriz a múzeum gyűjteménye, Gallé munkáiból 44, míg az általa alapított nancyi iskola művészeinek alkotásaiból 27 darabot.
A kiállítás látványtervezője – az elsősorban a kortárs alkotók kiállításairól ismert – Jerger Krisztina volt, aki a múzeum földszinti körgalériájának leválasztott, elfüggönyözött részén helyeztette el a tárlat darabjait, a bemutatott üvegtárgyak kortársainak mondható, fából készült impozáns, mégis mértéktartó vitrinekben.
Elmondható, hogy a kiállításarculat imponáló, ahol a speciális fényviszonyok az üvegtárgyak különlegességét, szépségét hangsúlyozzák.
Mit is jelent a szecesszió mint művészeti stílusirányzat? A szecesszió a XIX. század végének és a XX. század elejének építészeti, ipar- és képzőművészeti stílusa volt, amely ugyan épített a historizmusnak a korábbi történelmi stílusokat felújító módszereire, technikáira, mégis az újat kereste, s mindezt úgy, hogy különvált, elszakadt az elődöktől. Elhagyta a korábbi, erősen kötött, szabályos alakulatokat. Díszítőelemül főként stilizált természeti tárgyakat, különösen növényeket alkalmazott. Az IM kiállítása a szecessziós iparművészetből kifejezetten az üvegművészetre, annak sajátosságaira összpontosít.
A gyűjtemény tárgyai a múzeum egykori főigazgatója, Radisics Jenő vételei révén a XIX század végén, illetve a párizsi világkiállításon történt vásárlások által kerültek a kollekcióba. Ugyanakkor több Tiffany- és Gallé-művet adományozott az intézménynek dr. Fettick Ottó műgyűjtő.
Amikor a ma embere Tiffanyról hall, elsősorban ékszerekre, illetve a színes üvegekből kreált, ólmozott (ha éppen nem műanyaggal kombinált) lámpaernyőkre gondol. Az IM kiállításából az is kiderül, hogy milyen méltánytalanul használják a Tiffany nevet a különböző hamisítványokra Magyarországon. (Magán a kiállításon is látható egy eredeti Tiffany üvegből készült lámpa, amely igazi műremek, lámpateste a Duffner and Kimberly társaság terméke, értéke horribilis összegre rúg.)
Már az amerikai ékszerész papa is méltán világhírű volt fantasztikus ékszereiről és elegáns luxustárgyairól. Fia, Louis Comfort Tiffany iparművészeti sikereivel még rajta is túltett. Párizsi festészeti és dísztárgytervezési tanulmányait eleinte enteriőrök tervezésénél és kivitelezésénél hasznosította. A csak mellékesen készített üvegmunkái hozták meg számára mégis a sikert, melynek hatására üveggyárat alapított. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, mely utat nyitott tárgyainak Európa felé, és így kerülhettek azok az Iparművészetibe is.
Tiffany egyik legjellemzőbb üvegtípusa a „Láva”, amely az aranylóan izzó, majd megdermedő, kihűlő lávafolyamot ábrázolja. A másik a „Páva” típus, mely tompított, lágy irrizálása (színváltása) az üvegtárgyakon a pávatoll szín- és fényhatásait jeleníti meg. A kobaltkék üvegben hajszálvékony króm-aventurin szálak láthatók.
Tiffany üvegtárgyai az ún. „Favrile” (kézzel készült) üvegek, melyek eleve műalkotásnak készültek. Felületük jellemzően rendkívül gazdag és mozgalmas. Tiffany gyakran használt aranylüsztert, amely kivételesen magas technikai felkészültségének bizonyítéka.
Kortársa a botanikát, történelmet és művészettörténetet tanult Émile Gallé már 21 évesen saját üveggyárat alapított a kelet-franciaországi Nancyban. A párizsi világkiállítás őt is a csúcsra emelte s tette a szecessziós üvegművészet meghatározó egyéniségévé. Az új üvegművészeti stílust művelték nancyi iskolájának tagjai is. Tárgyaikon a természetből vett valóságos, illetve a fantázia szülte növényi orgamentikák domináltak.
Gallé elsősorban többrétegű üveggel dolgozott úgy, hogy a különféle rétegeket visszacsiszolta, vagy fluorsavval maratta. Műveiben a fényes és matt felületek váltakozása, valamint a plaszticitás döntő szerepet kapott. Az üvegrétegek közé olykor leheletvékony arany- és ezüstfóliákat illesztett, melyeket a forró, táguló üveg szaggatott parányi csillogó foszlányokká. A cameo (réteges) üveget egy sor ősi módszerrel kombinálta, például üvegzománccal, formába öntéssel, intarziával.
Gallé előszeretettel használta a zománctechnikát is, amikor a fém-oxidokat üvegporral keverték, majd olajban feloldották. A különböző fémek oxidjai más és más színű zománcfestéket eredményeztek. Ezeket festették különböző dekoratív formákban az üvegre, majd magas hőfokon kiégették. Mindezekkel a technikákkal, illetve azok csodálatos „végtermékeivel” találkozhatunk az IM kiállításán.
A tárlatnak mintegy bevezetése a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményében őrzött néhány japán lakkdoboz. Díszítő motívumaikból, pl. nárcisz, pálmák, szitakötők, is levezethető a japanizmus hatása a szecessziós üvegművészetre.
A továbbiakban Tiffany és Gallé tárgyai mellett láthatók még a nancyi iskola művészeinek alkotása is, így főként a Daum fivéreké. Találkozhat a látogató a kor francia mestereinek munkáival, így Ernest Léveille, Eugène Michel, Camille Tutré de Varreux, August Legras, Gabriel Argy-Rousseau, René Lalique, Cristopher Dresser és Emil Rudolf Weiss műveivel.
A szecessziós üvegművészetnek persze voltak magyar vonatkozásai is, amelynek tárgyaiból ugyancsak kiállítottak.
Pantocsek Valentin Leó irrizáló felületű „íriszes” üvegei is megjelennek. Ezeket a tudós színváltó lüszteres technikájával készítették, melyet a római kori üvegek földsók okozta elváltozása – gyöngyházfénye – inspirálta. Megcsodálhatóak Sovánka István franciás virágos vázái, Rippl-Rónai József díszüvegei és Róth Miksa Tiffany-üvegekből kombinált üvegablakai. És hogy a mai magyar üvegművészetbe is bepillantás nyerjünk, erről Horváth Márton és Szmetana Ágnes alkotásai gondoskodnak.
Szavakkal nem is lehet leírni azt a sok gyönyörűséget, amelyben az IM kiállításán elmerülhetünk. Virágszál alakú Tiffany-kehely, „pávatollas” díszüveg, Gallé napraforgós vázái, illatszeres palackjai és tégelyei, haranglábvirágokkal díszített, bronztalapzatú üvege és sok-sok meglepetés, pl. a Tiffany által tervezett ezüstből domborított férfi-piperekészlet…
Úgy gondolom, ismét van miért az Iparművészeti Múzeumba menni, november 18-ig látható a közel 200 egyedi műtárgyat bemutató, rendkívül gazdag kiállítás.
Kár, hogy pénzhiány miatt a tárlat katalógusa csak őszre készülhet el. Örvendetes viszont, hogy a kiállítótérben apró játszósarok várja a gyerekeket, hogy míg szüleik bolyonganak a jól belátható kiállítási térben, ők se unatkozzanak.
