Névnapok: Oszkár, Ilona, Helén, Germán, Bató, Fábiusz, Heléna, Ignác, Ignácia, Kázmér
Események:
1664 – Párizsban bemutatják Pierre Corneille, francia klasszicista drámaíró Othon című tragédiáját.
1703 – Daniel Defoe-t egy politikailag szatirikus röpirat kiadása után lázítóként és rágalmazóként ítélik el, kalodába zárják, de a nép virágokkal dobálja meg.
1771 – Paulus Potter (1625–1654) holland festő Nagy ökörcsorda című művét 9050 guldenért adták el Amszterdamban. A fiatalon meghalt (28) festő az állatok festésére specializálódott, azon belül is a szarvasmarhák voltak a kedvenc témái.
1786 – Robert Burns (1759–1796), a skótok legnagyobb nemzeti költője, 
dalszerzője Versek, nagyobbrészt skót népnyelven című kötetének John Wilson általi Kilmarnock kiadása Skóciában. A versek, dalok rendkívül nagy tetszést arattak, és a szerző számos kitüntetésekben részesült.
1893 – Douglas Hyde és Eoin MacNeill megalapítja a Conradh na Gaeilge-et (Gael Liga), amely ösztönözni szándékszik az íreket, hogy beszéljék a gael nyelvet, és felhívja a figyelmet ősi kultúrájukra. Ma az ír alkotmány értelmében Írország első hivatalos nyelve (az angol a második).
1938 – régészek Nagy Dárius (I. Dárajavaus) perzsa király ékírásos két aranylemezét és két ezüstlemezét találják egy kőtárolóban Perszepoliszban, a mai iráni Shiraz közelében. A lemezek Kr.e. 518-515-ből származnak.
1985 – megjelenik R. K. Narayan indiai író A Banyan-fa alatt és más történetek című novellagyűjteménye. A történetek olvasmányosak, humorosak vagy komolyak, mindegyik tele van a szerző az emberi természetről tett megfigyeléseivel.
Meghalt Liszt Ferenc (1811–1886) zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár.
Minden idők egyik legkiválóbb zongoraművésze, aki egyben a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője. 1822. december 1-jén mutatkozott be Bécsben, a 11 éves Liszt első koncertje nagy feltűnést keltett. Itt találkozott Beethovennel, itt is jelent meg nyomtatásban első műve, variációi ugyanarra a Diabelli-témára, amelyekre Beethoven híres zongoraművét írta. Rendkívüli zeneszerző volt, életébe közel 1400 művet komponált (beleszámolva eredeti műveit, átiratait stb.), amivel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője. A programzene lelkes támogatója volt. Zenei átiratokkal is foglalkozott, és az olyan legbonyolultabb zenekari művekkel is megbirkózott, mint például Beethoven szimfóniái. Művei a világ minden részén elmaradhatatlan elemei a koncertprogramoknak. Zenei munkássága mellett rengeteg esszét írt különböző témákról: zeneszerzők társadalmi helyzete, műelemzések stb (Tengerész himnusz, Hungaria-kantáta, Transzcendens etűdök). ––> Lina és Liszt – Liszt Ferenc utolsó napjai
Meghalt Petőfi Sándor (Petrovics, 1823–1949?) költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és 
egyik legkiemelkedőbb alakja.
Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították. A tanulást tizennyolc esztendős korában abbahagyva színész lett, és ekkor kezdett verseket írni. 1844-től élt Pesten, majd 1846-tól baráti körével irodalmi társaságot szervezett. Fiatal kora ellenére ekkorra már országos ismertségre tett szert. A „márciusi ifjak” egyik vezetőjeként részt vett az 1848. március 15-i forradalomban, amelynek a szimbólumává vált. A 26 éves költő ezután a szabadságharc küzdelmeiben is részt vállalt. Eltűnésének minden körülménye azonban még a mai napig sem tisztázódott. a magyar romantika kiteljesítője, és koráig még ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta”, a magyar Alföld méltó rajza. Ő írt először verseiben a „világszabadságról”, és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba, és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba (János vitéz, Nemzeti dal, Füstbement terv). ––> Petőfi-kötet, „korhű” fotókkal
Meghalt Antoine de Saint-Exupery (1900–1944) francia pilóta és író.
Az École des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, és Strasbourgba küldték pilótakiképzésre. A következő évben megszerezte a pilótaengedélyt, és áthelyeztette magát a légierőhöz. Eljegyzést is kötött egy fiatal, nemesi származású hölggyel, a menyasszony és annak családja tiltakozása miatt kilépett a hadseregből, Párizsban telepedett le, és irodai munkát végzett. 1926-ban ismét repülni kezdett, amikor zátonyra futott a kapcsolata és felbontották az eljegyzést. A nemzetközi postajáratok egyik úttörője volt. Első meséje, A pilóta a Le Navire d’argent című lapban jelent meg. 1928-ban adta ki első könyvét A déli futárgép – Postajárat délről címen. 1929-ben Dél-Amerikába költözött. A második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. Egy idő után visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon (A kis herceg, Éjszakai repülés, Citadella).
Megszületett Louis de Funès (1914–1983) francia komikus, színész, a Francia Becsületrend lovagja.
Pályája igencsak nehezen indult, egyre-másra bocsátották el állásából, míg végül bárzongorista lett. Kiváló zenei hallását később számos filmben kamatoztatta. Nagy mozirajongó volt, színészi karrierjét mégis a színpadon kezdte. Az 1950-es évek közepén kezdett ismertté válni a filmvásznon. A Horgász a pácban leleményes vadorzójaként joggal érdemelte ki a legjobb helyzetkomikusnak járó elismerést. A nagy áttörést a Csendőr sorozat jelentette, melynek első darabját, a Saint Tropez-i csendőrt, 1964-ben forgatta Jean Girault-val. 1971 november végén ismét színpadra lépett Claude Magnier Oscar című komédiájában. A Krokodil forgatása 1975 májusában kezdődött volna és Louis de Funés a főszereplő dél-amerikai diktátort alakította volna, ám márciusban szívinfarktust kapott. Betegsége miatt – bár nehezére esett – kénytelen volt megválni színházi karrierjétől, amely fizikailag is nagyon megviselte. 1980-ban valósította meg régen dédelgetett álmát: filmre vitte Molière darabját a A fösvényt. Utolsó filmjét, a Csendőr és a csendőrlányokat 1982-ben forgatta. (Fantomas, Jákob rabbi kalandjai, Egy kis kiruccanás).
Meghalt Devecseri Gábor (1917–1971) Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító, klasszika-
filológus.
Csodagyerekként indult. Tizenöt éves volt, amikor első, Karinthy Gáborral közös kötete Somlyó Zoltán előszavával megjelent. 1939-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem görög-latin szakán, miközben már a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozónak számított a Nyugatban és a Szép Szóban megjelent verseivel. Kerényi Károly antikvitás-felfogásával, Kosztolányi nyelvi játékaival gyakorolt rá mély benyomást, de nem maradt rá hatástalan Szerb Antal és Babits Mihály sem. 1945 után a budapesti tudományegyetem görög tanszékén irodalomtörténetet, a Színművészeti Akadémián művészettörténetet tanított. 1953–1956-ban a Néphadsereg Szabad Hazánkért című irodalmi és művészeti folyóiratának szerkesztője volt. Egyebek mellett Sztálint, Rákosit, a tervgazdálkodást dicsőítő versei, tanulmányai, műfordításai a legkülönbözőbb lapokban, antológiákban és önálló kötetekben jelentek meg. 1956-ban személyesen és műveivel is szerepelt a forradalomban. Az európai ókor klasszikusai munkáinak legnagyobb részét – így az Iliaszt és az Odüsszeiát is – Devecseri Gábor korszerű és élvezetes fordításában ismerheti meg a mai magyar olvasó (Állatkerti útmutató, Csak annyi meleget, A keresztre feszített múlt).
Megszületett Antal Imre (1935–2008) Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, televíziós személyiség, színész, humorista, 
érdemes művész.
A Zeneművészeti Főiskolán 1959-ben végzett. Zongoristaként – mint az Országos Filharmónia szólistája – a világ minden szegletében fellépett. Számos nemzetközi versenyt megnyert, 1966-ban pedig a budapesti Liszt Ferenc-verseny II. helyezettje lett. Országos ismertséget azonban a televíziós pálya hozott számára. Első nagy sikerét a Halló fiúk, halló lányok! műsorvezetőjeként aratta. Ezt követően a szilveszteri műsorok, Ki mit tud?-ok, Röpülj pávák és a – MTV égisze alatt megrendezett – Nemzetközi Karmesterversenyek állandó konferansziéja, illetve az évtizedeken át futó, rendkívül népszerű Szeszélyes évszakok emblematikus műsorvezetője lett. Több filmszerepet is játszott (Bors-sorozat, Ezek a fiatalok, Ördög vigye).
Meghalt Sinkó László (Sinkovits László, 1940-2015) Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, szinkronszínész, 
érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a nemzet művésze.
Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész öccse. 1962-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1966-ig a debreceni Csokonai Színház, majd 1982-ig a Nemzeti Színház tagja volt; ez évben alapító tagja a budapesti Katona József Színháznak, ahol tizenkét szezont töltött. 1994-től 1998-ig az Új Színház színésze, 1998–2003 között szabadúszó; 2003-tól haláláig a Nemzeti Színház örökös tagja volt. Két alkalommal rendezőként is bemutatkozott. Népszerű szinkronszínész volt, olyan színészeknek adta a magyar hangját, mint Anthony Hopkins, Jack Nicholsont, Gene Hackmant és Leslie Nielsen (Hajnali háztetők, Szent Gellért legendája, Honfoglalás).
Ezen a napon született:
Kriztianovich Ignác (1796-1884)
horvát római katolikus pap, kanonok, irodalmár, fordító, a kaj-horvát irodalom egyik meghatározó alakja és nyelvújítója. Újszerű stílussal próbálta megerősíteni a kaj irodalmat, amelyet a Ljudevit Gaj-féle szerbhorvát nyelv akart háttérbe szorítani. E küzdelemben végül Kriztianovich alulmaradt. A magyar nyelvű forrásokban kevésbé jelentős, egyszerű tájnyelvi irodalmárként szerepel, holott nagy fordítói munkát hagyott hátra.
Lieder Friderika (Lieder Friderika Klára, 1829-1864)
német származású hárfás. Nem volt hivatásos hárfás. Műkedvelőként A Pest-Budai Hangászegyesület 1836-1851 közötti nyilvános hangversenyeinek jegyzéke szerint 1844. november 17-én Elias Parish Alvars „Ábránd és változatok (Hárfa zenekarral)” című művét szólaltatta meg az egyesület tagjaival. Az egyesület egyik karmestere Erkel Ferenc volt.
Peter Rosegger (1843-1918)
osztrák író költő, író. Bár csak egy kisebb tartomány, a stájer földi északi hegyvidék és népélet ábrázolására szorítkozott, kora legnagyobb osztrák írói közé emelkedett. Írói pályája jó példa a folklór és az irodalom érintkezésére is. Megható, tragikus, tréfás esetek ezreit írta meg, minden túldíszítettség nélkül. Az erdő, a szegény egyszerűség és a hegyvidék különös lakossága szól belőlük; képzelete friss, írásmódja könnyed (Petike, Eszmék a nevelésről, Amikor még parasztgyerek voltam…).
Kocsis András (Kocsis Andor, 1905–1976)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész. Első jelentős alkotása a budapesti Sportcsarnok 18 m hosszú, 32 alakos alumínium reliefje volt, az ókori kelet relieftechnikáját is kamatoztatva. A második világháború után sokat foglalkoztatott emlékműszobrász lett, számos köztéri alkotása ma is városképi jelentőségű. A klasszikus hagyományokat követő természetelvű szobrászat képviselője volt, gyakran a testek tömegét hangsúlyozta, ugyanekkor egyszerűek és nagyvonalúak is figurái. Életének késői szakaszában a 19. századi zsánerszobrászat hagyományait folytatta. (Kossuth-emlékmű – Budapest, Petőfi szobra – Miskolc, Mikszáth szobra – Budapest).
Fuhrmann Károly (1912–1991)
kolozsvári születésű ötvös és iparművész. 1941-43 között a Budapesti Iparművészeti Iskolán tanult. Az 1940-es években Kolozsváron végzett régészeti feltárások során több száz rajzot készített a honfoglalás kori leletekről; az ezeken talált motívumokat később munkáiban felhasználta.
Kosáry Domokos (1913-2007)
Széchenyi-nagydíjas történész, egyetemi tanár, az MTA elnöke. Szakterülete az újabb kori magyar és európai történelem volt. 1935-től már 22 éves korától a Magyar Szemle szerzői közé tartozott. Teleki Pál segítségével az Amerikai Egyesült Államokba is járt. 1956-ban a Történettudományi Intézet Forradalmi Tanácsának elnöke, ezért később két évig börtönben volt, majd a Pest Megyei Levéltár munkatársa, később újra engedik, hogy a Történettudományi Intézetben dolgozzon (Kossuth és a Védegylet, Magyar külpolitika Mohács előtt, Magyarország Európában).
Primo Levi (1919–1987)
olasz író, kémikus. Tizenegy hónapot töltött az auschwitzi koncentrációs táborban. A tábor felszabadítása előtt skarlátot kapott, a tábor kórházába került, itt érte a felszabadítás. Ezután kezdett írni és egyre elismertebb személy lett az olasz irodalmi életben, munkáit egyre több nyelvre fordították le. A La tregua (A fegyverszünet) című munkája több olasz iskolában kötelező olvasmány lett (Az olcsó rend, Akik odavesztek és akik megmenekültek, A szénatom utazása).
Bánki Zsuzsa (1921-1998)
kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. Már négyévesen megtanult olvasni, és az otthoni könyvtár gazdag irodalmi anyagának nagy részét az elemi iskolai évek alatt elsajátította. 18 éves korára szerezte meg diplomáját a fővárosi Színművészeti Akadémián. Zsidó származása miatt nem jutott álláshoz egészen 1945-ig. A háború utolsó évében lett a Nemzeti Színház tagja. 1949–51 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt, majd két évre leszerződött a Madách Színházhoz. Innen a Petőfi Színházba ment át, ahol 1962-ig maradt. Ekkor véglegesen a Vígszínház társulatának tagja lett. Közben 1976-tól az Újvidéki Akadémia, 1980-tól pedig az Állami Balett Intézet tanáraként is működött (Valahol Európában, A régi nyár, Szomszédok).
Bartók Péter (1924–2020)
amerikai-magyar zongorista, hangmérnök. Bartók Béla Egészen tizenöt éves koráig volt a zongoratanára; a fiú ekkor bentlakásos iskolába került. Édesapja halála után Nelson Dellamaggiore zeneszerző-karmesterrel Bartók Béla szerzeményeinek szerkesztett és javított változatain dolgoztak. Floridában élt, és a hagyaték gondozójaként konfliktusokat is vállalva őrködött apja zenéjének tisztaságán.
Payer András (1941-2011)
EMeRTon-díjas zeneszerző, énekes, a magyar könnyűzenei élet meghatározó alakja volt. Jóformán az egész magyar élvonal énekelte, illetve énekli dalait. Hofi Géza első sikeres nagylemezének jelentős részét is ő írta (Annyi arc ismerős, Almát eszem, Nincsen olyan ember).
Geraldine Chaplin (1944)
amerikai színésznő, édesapja a filmtörténet legendás alakja, Charlie Chaplin. Az 1960-as évek közepétől folyamatosan filmez. Életművében kiemelt helyet foglalnak el egykori élettársával, Carlos Saura, spanyol filmrendezővel közös alkotásai, de a filmtörténet számos más kiválóságával is dolgozott együtt (Doktor Zsivágó, Jane Eyre, Chaplin).
Benczédi Sándor (1945-2024)
színész, a Veszprémi Petőfi Színház és a Szatmárnémeti Északi Színház örökös tagja. Színészi diplomáját Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán 1969-ben vehette át. Pályáját a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházban kezdte. 1973-tól a Szatmárnémeti Északi Színházban szerepelt. 1986-ban települt át családjával Magyarországra, a veszprémi színház szerződtette. Az 1989-90-es évadban a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban játszott. 1990-től ismét veszprémi színművész.
Antal Mátyás (1945)
Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas magyar fuvolaművész, karmester. Középfokú tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte fuvola szakon. Ezután a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult tovább, ahol 1970-ben és 1971-ben fuvola és karnagy szakon diplomázott, majd a Brüsszeli Királyi Zeneakadémián folytatta karmesteri tanulmányait. 1990 óta a Nemzeti Filharmonikusoknál a Nemzeti Énekkar karigazgatója volt, és maradt 2016-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. Zenepedagógusi munkát is végzett, 1988-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, illetve Egyetem tanára. ––> Tizenöt éve a Nemzeti (Állami) Énekkar élén
Richard Griffiths (1947-2013)
angol színész. Legismertebb alakítását a Harry Potter-filmek Vernon bácsikájaként nyújtotta (A francia hadnagy szeretője; Ne folytassa, felség!, Kend a portásra!).
Michael Biehn (Michael Connell Biehn, 1956)
amerikai színész. Olyan filmek által lett közismert, mint a Terminátor – A halálosztó, A bolygó neve: Halál, A mélység titka, a Tombstone – A halott város és A szikla.
Wesley Snipes (1962)
amerikai színész, producer és harcművész. Gyermekkora óta gyakorolja a harcművészeteket. A tehetséges, jó kiállású Snipes hamarosan Hollywood férfisztárjai közé emelkedett. Sokáig keresett színész volt, mert sokoldalú szerepeket is képes volt eljátszani. Egy adócsalás ügy törte meg karrierjét (Az 57-es utas, Gyilkosság a Fehér Házban, Penge).
Joanne Kathleen Rowling (J. K. Rowling, 1965)
angol írónő, a „Harry Potter” regények szerzője. Imádta a fantasztikus történeteket, amelyeket édesapja olvasott fel neki vagy amit ő maga olvasott. Tanulmányait 1983-ban a kiváló és világhírű Exeter Egyetemen folytatta, ahol franciát és klasszika-filológiát hallgatott. 1990 nyarán sokat utazott a Manchesterből Londonba tartó vonaton, és ekkor fogalmazódott meg benne az ötlet egy fiúról, aki varázsló, de nem tud róla, és varázslóiskolába fog járni… ––> Harry Potter Magyarországon
Ezen a napon halt meg:
Denis Diderot (1713-1784)
francia materialista filozófus és író, a nagy francia enciklopédia, az Encyclopédie főszerkesztője, szervezője, a francia és az egyetemes kultúra egyik legnagyobb hatású alakja, a világ további sorsára döntően ható szellemi mozgalom, a felvilágosodás egyik kiemelkedő gondolkodója. Jelentős szépirodalmi munkássága, 1760-ban készült legismertebb regénye, Az apáca, melyben egy kolostorba zárt lány tragédiáját mutatja be. A Mindenmindegy Jakab című 1773-ban készült, de csak 1796-ban megjelent munkája újító erejű volt a regények struktúrájának és tartalmának szabályait illetően, egyúttal filozófiai gondolatokat közvetített a szabad akaratról (Fecsegő csecsebecsék, A törvénytelen fiú, Színészparadoxon).
Maximilian Duncker (1811-1886)
német történetíró. A szabadelvű iránynak csak feltételesen volt híve, a Mannteufel-minisztérium gyanakvó szemmel kísérte lépéseit és ahol tehette, mellőzte a nagy tehetségű férfiút. 1861-ben Frigyes trónörökösnek előadó tanácsosává tették és ekkortól ő szerkesztette a mérsékelt alkotmányos szellemtől áthatott trónbeszédeket. Magyarul megjelent négy kötetes műve Az ókor története.
Hauszmann Alajos (1847-1926)
építész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A historizmus egyik legtevékenyebb és legjellegzetesebb képviselője a magyar építészetben. Korai műveiben az olasz reneszánsz, később a barokk stílusjegyeit alkalmazta, amelyeket később szecessziós elemekkel ötvözött. Számos budapesti középület, magánház és villa az ő tervei szerint készült (Szent István kórház, Budavári Palota, New York-palota).
Zala György (Mayer, 1858-1937)
szobrászművész, kora művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere, az MTA tagja. Állami ösztöndíjasként Bécsbe utazhatott a művészeti akadémiára. 1880-ban Münchenbe utazott Knabel tanítványa lett, 1884-ben tért haza. Itthon egyre népszerűbb lett és számos megrendelésre készült művet készített (Az aradi Szabadság szobor, A Millenniumi emlékmű központi alakjai, Deák Ferenc szobra Szegeden).
Haich Erzsébet (1897–1994)
magyar származású festő, szobrászművész, jógaoktató, író és spirituális tanító. Már fiatalkorában megmutatkozott kivételes tehetsége mind zongoristaként, mind pedig festőként és szobrászként. Az I. világháború után nemzetközileg elismert művész lett. Az akkori politikai helyzet miatt 1948-ban párjával, Selvarajan Yesudiannal elhagyni kényszerültek az országot. Zürichben telepedtek le, ahol jógaiskolát alapítottak.
Vásárhelyi Miklós (1917-2001)
újságíró, 1956-os elítélt, sajtótörténész, politikus, a Közép-európai Egyetem egyik alapítója. 1956-ban a második és a harmadik Nagy Imre-kormány sajtófőnöke volt. A szovjet offenzíva napján, november 4-én a kormány többi tagjával együtt a jugoszláv nagykövetségre menekült, ahonnan azonban november 23-án kénytelen volt távozni. Romániába deportálták, ahol Snagovban tartották fogva őket, majd 1957. április 10-én visszahozták őket Magyarországra. Budapesten, a Nagy Imre-perben 5 év börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiával kiszabadult a börtönből (A hatalom mestersége, Magyarország 1956, Ellenzékben).
Gore Vidal (Eugene Luther Vidal, 1925-2012)
amerikai író. 1946-tól publikált, elsősorban történelmi témájú műveket. Az 1960-as években az egyik legsokoldalúbb író az Egyesült Államokban. Történelmi és szatirikus regényeket, esszéket, forgatókönyveket és politikai beszédeket írt. A McCarthy korszak elleni polémiái és a moralizáló képmutatást kipellengérező munkái botrányokat kavartak (Julianus, Amerikai komédia, Teremtés).
Poul William Anderson (1926–2001)
Hugo-, Nebula- és Gandalf-díjas amerikai sci-fi író (Oroszlánszív, Időjárőr, A tengernép gyermekei).
Fehér Ferenc (1928-1989)
vajdasági magyar költő, műfordító. Az újvidéki Tanárképző Főiskola magyar szakos hallgatója. 22 könyve jelent meg életében, 4 szerbhorvát és szlovén nyelven, egy pedig kétnyelvű kiadásban. Minden jugoszláviai magyar lapban és folyóiratban publikált, közreműködött a rádióban és a televízióban, a magyarországi szemlékben, újságokban, versei megjelentek szerbhorvátul, szlovénul, macedónul, szlovákul, románul, ruszinul és angolul (Övig a földbe ásva, Esővárók, Szívemben nyugvó tengerek).
Jeanne Moreau (1928-2017)
francia színésznő. Tanulmányait az Edgar Quinet Nemzeti Drámaművészeti Főiskolán, valamint a Konzervatóriumban végezte. 1948–1952 között a Comédie-Française, 1953-tól a Théâtre Nationale Populaire tagja volt. 1949-től szerepelt filmekben. 2000-től a Francia Szépművészeti Akadémia első női tagja volt (Veszedelmes viszonyok, Nikita, Örökkön-örökké).
John Steiner (1941–2022)
angol színész. Legismertebb szerepeit olasz filmekben alakította. 1962-ben végzett a Royal Academy of Dramatic Arton mint színész, de csak1965-ben kezdett el filmezni. A nagy áttörést Lucio Fulci 1972-es filmjében, a Fehér Agyarban eljátszott ravasz, manipulatív ingatlanmágnás, Beauty Smith szerepe hozta meg számára (A Napisten bárkája, Caligula, Fehér Agyar).
Sir Alan William Parker (1944-2020)
brit forgatókönyvíró, színész, filmrendező, producer. Szövegíróként kezdte pályáját egy londoni reklámcégnél, ám később kipróbálhatta rendezői tehetségét is. Mindkét téren sikeressé vált. Később mint rendező együtt dolgozott David Puttnammel (a nyolcvanas évek elején a Columbia filmstúdió vezetője), akivel közös vállalkozásba is kezdett. Eleinte reklámfilmeket forgatott, ám 1976-ban elkészült első játékfilmje is. Akármilyen műfajjal is kísérletezett, következetesen megmaradt saját látásmódjához ragaszkodó filmművésznek (Hírnév, Pink Floyd: A fal, Lángoló Mississippi).
