Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • „Még mindig abban a lendületben vagyok…” – interjú Sebő Ferenccel Archívum
  • Képzett társítások Harasztÿ Istvánnal és Petőcz Andrással Archívum
  • A sokoldalú Brahms és Széll György Archívum
  • Vásáry és Schumann a Hungaroton lemezén Archívum
  • Nagyot álmodni: Hemzsegő szívek Archívum
  • Kivert kutyák Archívum
  • Újraolvasva – Szabó Magda: Abigél Archívum
  • A nyelv problematikája Kosztolányi Dezső Esti Kornéljában Archívum

Mario, Kékszakállú és Bábel tornya

Posted on 2025.04.25.2025.05.25. By admin Nincs hozzászólás a(z) Mario, Kékszakállú és Bábel tornya bejegyzéshez

Két egyfelvonásos az Operaházban

Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. április 23.
Fotók: Herman Péter, Berecz Valter, Pályi Zsófia

Mindig nagy öröm, ha kortárs magyar opera szerepel az Opera műsorán. Még nagyobb, ha egy opera nem csak egy évadban szerepel a műsoron, hanem újra és újra bemutatják. Ilyen Vajda János Mario és a varázsló című darabja, amit idén Bartók A kékszakállú herceg vára operájával nézhetett-hallhathatott meg az érdeklődő.

A nézőtér tele volt április 9-én, hiszen a szokásosnál jóval olcsóbb helyárakkal ment a két darab. Vajda az 1970-es években kezdett az opera írásának, végül 1988. április 30-án volt az ősbemutató az Operaházban. A Thomas Mann kisregénye alapján Bókkon Gábor által írt szövegkönyv feszes, az opera szinte egyszereplős. Cipolla a hatása alá kényszeríti a közönséget, egyetlen ember, Mario nem hajlandó alávetni magát a varázsló hatalmának. A zene jó, a mű elejét még nem a dallamosság jellemzi, de ahogy halad előre a cselekmény, úgy válik egyre kellemesebbé a dallam: ívet húz a pisztolylövésig.  Az opera rövid, közönségbarát, a rendező, Galambos Péter 2013-as rendezése a közönséget az ismert emberekkel, hírességekkel illusztrálja, mint Elvis Presley, Vilma a Flintstone családból, vagy éppen Einstein. A tarkaságot a varázsló fehér palástja ellensúlyozza. Bretz Gábor énekelte Cipolla szólamát, nagyszerűen. Az énekes színpadi megjelenése tekintélyt parancsoló, karizmatikus. Éneklésével át tudta adni a közönségnek a karakterben rejlő vagy nyilvánvaló tulajdonságokat, az élő közvetítés (gyakran látunk ilyet újabban) Bretz mimikáját mindenki számára láthatóvá tette. A kisebb szerepeket tolmácsoló énekesek (Topolánszky Laura, Hábetler András, Geiger Lajos, Csémy Balázs) is jól hozták a figurákat, a tolókocsiból is (ilyet is láttunk már). A rendezés felmenti a varázslót: a pisztolylövés nem öli meg Cipollát, mert a varázslón golyóálló mellény van.

Szünet után Bartók A kékszakállú herceg vára című operája következett. A műben már két főszereplő énekel, kisebb szerepek viszont – a Vajda-művel ellentétben – nincsenek. A színpadra állítás problematikus, nem véletlen, hogy koncerteken jóval gyakrabban hallható a mű. Galambos rendezése próbált újat hozni, de sok esetben érthetetlen volt a műhöz közelítése. Az énekesek a tüllfüggöny mögött énekeltek, a hangerőt ez csökkentette. A két szereplő alig volt közel egymáshoz, a Herceg gyakran elfordulva rendezgette a mappájában az iratokat (kottákat?), friss szerelmesekre nem a távolságtartás a jellemző. Judit elővett egy hegedűt, ami utalhatott Bartók szerelmére, de akár másra is. Túl sok és érthetetlen szimbólumrendszert használt Galambos, de a szerelem nem szerepelt ezek között. A Prológ elszavalása esetlennek tűnt, és a későbbi sok-sok zavaró mozzanat arra késztethette a nézőt, hogy csukott szemmel hallgassa az előadást. Az elmerülő Bábel tornyát sem láthatta így a közönség. Zenei szempontból mindkét opera tolmácsolása során nagyon jó megvalósításnak örvendhettünk. Bretz Gábor Kékszakállúként nagyszerűen énekelt, a zene mögött, vagy abban rejlő pillanatokat jól kiemelte. Mester Viktória talán még jobb tolmácsolást nyújtott: a mindent tudni akaró nő prototípusát remekül formálta éneklésével, színpadi megjelenésével. Az estet Kovács János vezényelte, a zenekar szépen, kifejezően játszott, a Kékszakállú partitúrája bőven rejt nehéz szakaszokat. Kovács János minden mozzanatra figyelt ez alkalommal is. Három nappal később Gounod Faustját vezényelte. Az előadás kiemelkedett a hétköznapokból, kellemes este volt.

Egyéb kategória

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Két koncert – két világ
Next Post: Faust, az ideális

Related Posts

  • Pozsonyi papiruszok 7. Egyéb kategória
  • Heti papiruszok (2312) Egyéb kategória
  • Heti papiruszok (2303) Egyéb kategória
  • Nemzetközi jószolgálati nagykövetek a Müpában Egyéb kategória
  • Heti papiruszok (2321) Egyéb kategória
  • A két Franck Egyéb kategória

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2026. július
  • 2026. április
  • 2026. március
  • 2026. február
  • 2026. január
  • 2025. december
  • 2025. november
  • 2025. október
  • 2025. szeptember
  • 2025. augusztus
  • 2025. július
  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Körner80
  • A nap körül a csillagok
  • Két este világsztárokkal
  • Zenekari est és kamarakoncert
  • Lucia, kétszer, avagy a két Lucia

Legutóbbi hozzászólások

  1. Két koncert, két hegedűművész a Zeneakadémián szerzője Két este világsztárokkal – papiruszportal.hu
  2. Foster, Várdai és a Nemzeti Filharmonikusok szerzője Két este világsztárokkal – papiruszportal.hu
  3. Az elfeledett Jean szerzője Vérbeli Armide a Müpában – papiruszportal.hu
  4. Kurtág100 – az 5. koncert. Ősbemutató a Müpában szerzője Kurtág100 – a két utolsó koncert – papiruszportal.hu
  5. Kurtág és Beckett szerzője Kurtág100 – a 13. koncert. Rados Ferenc emlékére – papiruszportal.hu
  • Jankovics Marcell jelentősebb hangsúlyt adna a gyermekkultúrának Archívum
  • Világok találkozása: Savall, Figueras, Hesperion XXI Archívum
  • Let there be rock, let there beer! Archívum
  • A Zongora – ifj. Balázs János koncertje Archívum
  • Szeptember 10. Naptár
  • Tiffany és Gallé – A szecesszió üvegművészete Archívum
  • Ezüstös kincsesbánya – DVD könyvtár IV. Archívum
  • A zsebre dugott kéz és a joker Papiruszportal

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme