a papiruszportal.hu archívumából [2017]
Szerző: szabói
Újabb világsztárt hallhattunk az Operaházban, ezúttal René Pape adott áriaestet. Az Opera 2008 óta mára hagyományossá vált tematikus sorozatot szervez egy-egy téma, szerző köré májusban, és a közönség örömére világsztárt is felkér egy-egy szerepre, dalestre. Cecilia Bartoli nyitotta a világsztárok sorát, aki Papéhoz hasonlóan először énekelt Magyarországon, a tematikus sorozatok közt szerepelt a Faust-témakörhöz kapcsolódó, vagy az évfordulós Richard Strauss-operák ismétlése.
Pape június 10-i koncertje a magyar tematikájú, rengeteg operát kínáló MagyarFeszt záróakkordja volt. René Pape először énekelt Magyarországon, bár már járt itt korábban, az Opera nézőtere megtelt. Bár a MagyarFeszt keretében hallhattuk Papét, műsora nem kínált magyar áriát. A műsor-összeállítás nagyon igényes volt (eltért az eredetitől), Verdi és Wagner műveiből hallottunk részleteket. Ez alkalommal is zenekari részletek színesítették az estet.
Verdi három operájából szólalt meg egy-egy ária (és két zenekari részlet), Fiesco áriája nyitotta az estet. A Simon Boccanegra című opera részlete (Il lacerato spirito) nagyon szépen, átélten szólalt meg, de inkább ráhangolódásnak éreztem a tolmácsolást. A Macbethből énekelt ária (Studia il passo, o mio figlio) azonban már megmutatta Pape erősségét: a formálás, a karakterábrázolás, az érzelmek kifejezése remek volt. Kétségkívül a Verdi-áriák harmadik darabja, Fülöp király áriájának tolmácsolása (Ella giammai m’amo) tetszett a közönségnek a legjobban.
Verdi mellett Wagner operáit szereti kiemelten Pape, a második részben Hans Sachs monológját és Wotan búcsúját énekelte a művész, előbbit A nürnbergi mesterdalnokokból, utóbbit A walkürből. Rendkívül elmélyült tolmácsolást élvezhetett a közönség, a csodálatos hang, az énekes személyes varázsa fokozta az élményt. Wotan búcsúja csodálatosan szólalt meg, állhatatosan, kihasználva a szerep adta érzelmi töltetet. A koncert nem csak a választott darabokon, hanem az előadói képesség sokszínűségént ívelt át.
René Papét az egyik vezető basszistának/basszbaritonnak tartják, kisugárzása rendkívüli, zenei megvalósításai remekbe szabottak. A koncert ráadásszámát, nem kis meglepetésre – Ránki György: Pomádé király új ruhája című operájából választotta a művész (választották számára). Ebben az előadásban minden benne volt: a pátosz, a humor, a szarkazmus, az irónia, a méltóságteljesség – Pape lubickolt az ária zenei anyagában, a magyar kiejtés remek volt, láthatóan-hallhatóan élvezte a részletet, annak nem elhanyagolható töltetét. Kitörő ovációval fogadta a közönség az előadást, melyben az Opera énekkara is részt vett.
A Magyar Állami Operaház Zenekara nagyszerűen játszott, mind az áriák kíséretét, mind a zenekari számokat érzékenyen tolmácsolták. Az Aida balettzenéje remek karakterekkel haladt előre, A végzet hatalma nyitánya pergett, a két Wagner-részletet is kidolgozott előadásban hallottunk, az est karmestere Jonas Alber volt.
Comments on “Pomádé mindent vitt”