Az operaház fantomja
(a papiruszportal.hu archívumából [2006])
Szerző: fantomas
Az Alexandra minden bizonnyal sokakat érdeklő sorozata, A krimi gyöngyszemei új kötete a sokak által színpadról ismert Az operaház fantomja. Gaston Leroux leghíresebb regénye 1909 szeptemberétől folytatásokban jelent meg a Le Matinben, majd a következő évben könyv alakban is napvilágot látott. A történet az európai irodalomban vándormotívumként megjelenő A szépség és a szörnyeteg témáját állítja a középpontba, természetesen az író sajátos megfogalmazásában és cselekményfűzésével.
Bevallom, azok kevesek közé tartozom, akik a nagy sikerű musicalt nem látták-hallották, ezért a regényt és a zenei feldolgozást nem tudom összehasonlítani. Így könnyebb csak az irodalmi műre figyelni, nem befolyásol a(z ilyenkor óhatatlanul) könnyített változat felületes ismerete.
A nem klasszikus értelemben vett krimi nem a ma megszokott gyors tempóban íródott. Ráérősen mesél, el-elkanyarodva a fő cselekménytől, mindent pontosan (illetve akkurátusan, sokszor szájbarágósan) leírva. Amikor elkezdtem olvasni, szokatlan volt ez a fajta, leírásokban és lélekábrázolásban gazdag megjelenítés. Adva van egy szerelmespár, Christine Daaé nem túl sikeres operaénekes és Raoul de Chagny vicomte (a könyvben vikomt) – természetesen egészen más társadalmi körből és országból –, valamint az operaház fantomja, aki a lányt szeretné magáénak tudni. Mindhárom fő karakter jellemábrázolása jól sikerült, bár még észrevehető a kedvező és Gaston Lerouxaz előnytelen vonások erőteljesebb hangsúlyozása. Különösen a lányé, aki naivitása miatt került kapcsolatba a fantommal, tőle várja a zenei tehetség kibontakoztatását. Raoul némi szentimentális, feminin vonást hordoz, mely ma egy kissé furcsa, ezt ellensúlyozza a nehéz helyzetekben való helytállása. A fantomról is kiderül, hogy visszataszító megjelenése ellenére azért hordoz emberi tulajdonságokat – nemcsak negatívakat – is.
A mese (gyerekek is olvashatják) fő helyszíne a párizsi operaház, annak minden baljós szegletével: pince, tető, öltözők, zegzugos folyosók – Ericnek, a fantomnak az élettere. Megismerhetjük az operaház működését, a személyzetet, a balettpatkányokat, babonákat. Külön érdekesség a gálaest leírása: a korszak zeneszerzőinek (helyesen: Saint-Saëns) műveiből énekelnek a művészek, Christine itt válhatna vezető énekessé.
A mellékszereplők száma és szerepe is a romantika korát csempészi be a történetbe, sokszor nem is lehet a fontossági sorrendet követni. Vajon Giry mama (néha Jules mama, a férje után) a fontosabb, vagy a két igazgató? Valerius mama vagy a Perzsa? Mindez persze kiderül, ha elolvassuk a történetet. Mesteri fokozás, izgalmas cselekmény, feszültség, mindhárom főszereplő gyengéd érzéseinek finom ábrázolását kapjuk a regényben.
Gondosan tervezett, szépen kivitelezett könyv, megengedhető számú helyesírási hibával.
A kötet betűmérete miatt (is) jól olvasható, a borító színéhez hasonló könyvjelző teszi könnyebbé az eligazodást. Külleme a régi regényeket juttatja eszünkbe, a bordó vászonborítás és a kép (a régi Verne Gyulák is ilyenek), valamint a betűk és cirkalmazásuk is ezt hangsúlyozzák. A könyvben az illusztrációk is a régi hagyományokat követik, de sajnos nem mindig azon a helyen találhatók, ahol lenniük kellene. Jó ötlet volt a regény tartalmához illeszteni a könyv külső megjelenését.
A történet érdekessége mellett leginkább az említett ábrázolásmód miatt érdemes elolvasni a könyvet. A mai krimik brutalitásukkal, filmszerűségükkel és főként az életből merített vagy inkább életszagú történetükkel egészen más oldalt domborítanak ki, szinte semmit nem hagynak a képzeletre, a jellemábrázolás elnagyolt (kivételek azért szerencsére akadnak), inkább a kevésbé tetszetős, sőt kedvezőtlen tulajdonságokat emelik ki, leírás alig található a legújabb krimiirodalomban. Érdekes lenne végiggondolni, hogyan jut el a krimi a kezdetektől Agatha Christie-n át a mai, már nem (mindig) irodalmi értékű történetekig. Ebben is segíthet ez az ígéretes sorozat, melynek legutolsó kötetét, Edgar Allan Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság és más rejtelmes történetek, Kállay G. Katalin, Katona Tamás történész, Schell Judit és Alföldi Róbert a könyvfesztiválon nagy sikerrel mutatta be.
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Alexandra Kiadó [Pécs], 2005
Kötött, 312 oldal
Fordította és a szerzőt bemutatja Pelle János
Illusztráció, borítóterv Orosz István
Tipográfia Molnár István
Készült a Szekszárdi Nyomdában
ISBN 9633695259
